| LIX. Magyar-, Közép- és Felső-Peterd. | TARTALOM | LXI. Torda környéke észak felé; Koppánd, kastély és templom-rom, a Dobogó és Túr. |
Magyar-Peterden felül találjuk a balpartilag betorkolló mikesi völgyet, nem mesze torkolatától La cserkadie nevű helyre bukkanunk, hol régen a hagyomány szerint Sarkad nevű magyar falu feküdt. Az elpusztult falu templomhelyét is mutatják egy La beszerika nevű magaslaton, a hol még most is láthatók az itt feküdt nagyobbszabású templomnak oly maradványai, hogy azok nyomán meghatározhatjuk, hogy itt egykor egy 30 lépés hosszú és 10 lépés széles egyház feküdt, tehát határozottan egy magyar falu temploma, mert az oláhok akkorban csakis apró fabeszerikákat épitettek, részint szegénységükért, részint mert kőtemplom épitése nem volt megengedve. De e romok mellett oklevéli bizonyitékokkal is birunk arra nézve, hogy a jelölt helyen valóban Sarkad nevű magyar falu létezett egykoron. Ott vannak először is a pápai dézmák regestrumai, hol az 1332-ik és 1334-ik évre vonatkozó rovatban (599., 634. lapokon) a tordai archidiaconatusban ott találjuk Zarkadi lelkészt Kelement 30 és 4 denárral bejegyezve. A mi önmagában is jelöli, hogy az katholikus, tehát magyar falu volt.
Sarkadot a hires Sarkady-nemzetség birta, a melyből 1434-ben Zarkady Benedeket találjuk a kolozsmonostori convent jelentésében.*
1474-ben Mátyás király egyik regiusaként Zarkadi Mátét rendeli ki Tich Máténak Mikesbe való beiktatására (lásd alább), tehát nemcsak Sarkad falu, hanem Sarkadi-család is létezett.
A XVI. század vége felé még Sarkad létezett, mert 1570-ben János Zsigmond új adományt adott Hozzaszoy Mihály Peterdi Katalintól származó leányainak Zarkadi jószágaikra.* E tájt kellett elpusztulnia, mert többé – mint falunak nevével nem találkozunk, bár emlékezete annyira fenmaradt, hogy a Kapronczayak perében 1800-ban foganatositott esketés alkalmával a sarkadi határ kitétel minduntalan előfordul.*
Ugyane völgyben egy kissé fennebb Indalt találjuk, egy eloláhosodott magyar falut. Indalt 1447-ben Tewrek László eladta Bogáthy Péternek, a ki abba Herepei Márkus és Bala György alvajdák rendeletére a kolozsmonostori convent által beiktattatott.*
Indalba és Alsó-Egresbe 1484-ben Mátyás király (Budán márczius 9-én kelt) adománylevele alapján és rendeletére adományosok: Foris Indaly István és Fanchykay Benedek beigtattattak a kolozsmonostori convent kiküldöttje által, a minek Indaly Péter és Mátyás, Zentgeorgy Albert és sok mások is ellentmondottak – mind magyar nevűek, a mi Indal magyar voltára mutat.*
1501-ben Cseszeliszky Mátyás nyerte el II. Ulászló királytól a notázott Fanchyka Benedek féle indali és egressi jószágokat.*
1554-ben november 4-én Izabella királyné Gy.-Fejérvárról Indalba, Egresen, Koppánon stb. a Koppán György kihaltával koronára szállt birtokokat Káthay Nagy Sebestyénnek adományozta.*
1569-ben pedig fia János Zsigmond, a peterdi Fanchyka Imre és Balázs kihaltával a fiscus kezére szállott indali és egresi jószágokat (Tordáról november 1-én) kereszturi Dobzay Istvánnak adományozta mindkét nemre.*
Indalban Torda város is birtokos volt, mert 1566-ban mészkői Galló Mávaynak indali két házhelyét adományozta (lásd Tordánál). Ugy látszik, hogy ezen részjószág később ismét visszaszállt a városra, a mennyiben 1612-ben április 8-án a tordai közgyülés jóváhagyja a tanács azon határozatát és egyességét, mely szerint a városnak Indalban levő jószágát oly feltétellel engedi át használatra Thoroczkay Mihály deáknak, hogy a város helyén lakott, de onnan elbujdosott jobbágyokat visszaszerezze és hazaszállitsa;* de Torda város ottani birtoklását bizonyitja az is, hogy Bethlen Gábor 1613. február 1-én Szebenből új adományt adott Tordának egy indali részjószágra (lásd Tordánál). Különben Torda város még ma is bir Indalon belső telket, élvezi a korcsmárlási jogot s határán kaszálója s mintegy 62 hold erdeje van a városnak.
Indalon felül ugyanazon völgynek fejében van a hosszan elnyuló Mikes; általában hiszik, hogy Mikud bánnak volt itt egy hatalmas vára, mely még a mongol dúlást megelőző időkben épült s melyben a tordaiak menhelyet találtak a mongol dúláskor. Ezt következtetik Torda városának Endre király által 1291-ben kiadott adományleveléből.*
Ez adománylevél a tordaiaknak adott kiváltságokat és mentességeket azzal indokolja, hogy a Mikud bán várába menekülteket a tatárok kirabolták, a miből azt következtették, csakis a névhasonlat alapján – hogy Mikud bán mongolok-rongálta vára itt Mikesen feküdt, azonban Torda város leirásánál kifejtettem, hogy Mikud báné volt az Aranyos melletti Szent-Miklóson feküdt Torda vára is, s miután az okmány csak Mikud bán váráról – annak megnevezése nélkül – emlékezik, több mint valószinű, hogy az egyszerűen vonatkozott a Mikud bán Szent-Miklóson feküdt Torda várára. Ez annyival valószinűbb, mert Mikesen semminemű várrom, avagy ily erődnek bármi csekély maradványára, avagy csak nyomára sem tudunk akadni; de különben a hely is ott szűk völgyben egyáltalában erődépitésre nem alkalmas, mert a régiek várainál a megközelithetlenség, vagy legalább is bajos megközelithetőség szempontja döntött, s igy Mikud bán vára Mikesen nem feküdhetett, annak az akkori erőditési elmélet egyenesen ellentmond.
Van ugyan a mikesi és a vele párhuzamosan futó szelistyei völgyet elválasztó hegylánczolaton, egy Csetátye nevű orom, ennek Cornu Csetátye (várszarva) nevű szögletén némi homályos sáncz és gátonyforma mutatkozik; de oly csekély, alig sejthető nyomok ezek, hogy azok legfölebb valamely alkalmi földerődnek jelölhetik nyomát, de semmi esetben Mikud bán vára maradványainak nem tarthatjuk és el nem fogadhatjuk. Különben Mikes és a szomszédos faluk nevével korán találkozunk, nevezetesen a váradi káptalan 1297-ben kiküldetvén a Kolozs vármegyei Szent-Benedek monostor birtokainak kijárására, ez év Fülöp és Jakab apostol ünnepe 6-od napján kiküldöttje jelenti, hogy Bükfő nevű erdőtől délre 3 határjelt találtak, a keleti Kolozsváré, a déli Bányabükké, a nyugati a monostoré, a hol ennek határa Mykes falu határával érintkezik. Odább a Bérczi-úton Zilwáséval. Innen nyugatra leereszkedve, a hegyen van egy határjel, mely a monostor birtokát Seleche határától választja el. (Lásd Jakab E. Kolozsvár Tört. I. 257–258 lapján.) Hogy Mikes hajdan katholikus, tehát magyar község volt, arra adatot nyerünk a pápai dézmák regestrumából, hol azt találjuk a tordai esperesség rovatában bejegyezve, hogy Rogov-migusi lelkész 1332-ik évre 20 denárt fizet. Egy ezt előző 1322-ki okmányban, mely Bylle Lőrincz és Semény László közti pert érint, Michou-Teluch (Misutelek) néven fordul elő.*
1357-ben András és Domokos alvajdák megrendelik, hogy Ruphy Tamás chichoi (csicsói) várparancsnok mikusi birtokát némely nemesek elbecsültetni akarván, ily becsüt meg ne engedjenek Torda vármegye tisztjei, hanem az ügyet terjeszszék a legközelebbi országgyülés elébe.*
Ezt követőleg Mikes és Szelisztye (magyar néven Szelesse) sorsa elválaszthatlanul össze van csatolva, a kettő folyton ugyanazon kezeken forog. Igy 1441-ben julius 26-án Bogáthy László Torda vármegyei Mikest és Selestyét farnosi Veress János és Benedeknek adja el, kiket Ulászló rendeletére Petherdi László udvari embere jelenlétében a kolozsmonostori convent küldöttje ellenmondás nélkül be is iktatott.*
1464-ben Bogáthy András Mikest és Szelisztyét medgyesfalvi Alárdy Lászlónak adja cserébe, mit bozini és szentgyörgyi János gróf, akkori erdélyi vajda Tordán október 21-én helybenhagy s a beiktatást elrendelte.*
1467-ben november 3-án (f. 3 pr. post f. omn. Sanct.) Mátyás király Ernszt János vitéz harczosának – sok alkalommal tanusitott hősiességeért – Torda vármegyei Mikust és Zelistyét adományozza.* Ugyanezt 1470-ben ismét megerősiti, a mikor Ernszt már kincstárnoki minőségben emlittetik;* de nem sokáig birta, mert 1474. Mátyás király a Czupor Miklós defectussával rendelkezésre jutott Mikust és Zelistyét Fichiaczy Tyck Máténak adományozza s a kolozsmonostori conventnek rendeli, hogy peterdi Fanchyka Pál, Zarkady Máté vagy Thury György regiusok jelenlétében beiktassa. A beiktatásnak ellenmondott Lukács thoroczkói várnagy, ura Kys János nevében.*
A fenti két adományos – neveikről itélve – valami külföldi katona lehetett, azonban Mikes és Szelistye csakhamar ismét magyar kezekre jutott, mert Mátyás király 1477-ben január 6-án Budáról kiadott adománylevelével e két falut Vizaknai Miklós, Ferencz nevű fiának – kit örökösödés rendén ugy is illetne – adományozta és beiktatni rendelte, a mi ellenmondás nélkül meg is történt.*
1480-ban Farnosi Veres Benedek neje, Erdélyi Ilona vette meg Mikest és Szelestét s abba az e vásárt helybenhagyó Mátyás király parancslevelére a kolozsmonostori convent által be is iktattatott.*
1495-ben szebeni polgármester neje, Altenburg Tamásné (Vizaknai Miklós leánya), ki később Bogáthy Imréhez ment nőül, vette meg Mikest és Szelestét 1,610 frtért Bogáthy Lászlótól, mibe II. Ulászló király beleegyezését adta.*
1498-ben Veress Benedek Mikest és Szelestét Szilvássy Kristófnak adta el, a beiktatásnak ellentmondott Bogáthy Imréné és Altenburg Tamás fiai.*
Még Mihály vajda is garázdálkodott e falukban. 1600. jan 5-én Gy.-Fehérvárról Mikest, Zelesztyét s sok más Torda és Kolozs vármegyei falukat, melyek Kabos István és Krisztina kihaltával, de különben is a fegyver hatalma folytán is rendelkezése alá jöttek, Náprághy Demeter korlátnokának adományozta,* a ki hazaárulása e jutalmát nem sokáig élvezhette, mert az adományozó kalandort és adományost is csakhamar elsöpörte Erdély felháborodása.
Szelistyén 1828-ban 70 db. III. Zsigmond és Báthori István-féle lengyel pénzt találtak; lehet, hogy Léta vár feldúlásakor az őrizet valamely katonája, vagy a II. Rákóczy György Gyalunál megvert s onnan Torda felé menekülő harczosainak valamelyike rejtette ott el.
Mikes határán só mutatkozik. Mikes nemcsak a régi korban, hanem még a XVII. században is magyar község volt, lakosai az unitarius Mikes Mihály idejében mind unitarius magyarok voltak s virágzó unitarius hitközséget alkottak.* Fájdalom, a rákövetkezett két század alatt azoknak egészen nyoma veszett; Mikes lakói ma kizárólag oláhok. E szomorú átalakulás alkalmasint ugy történt, hogy a későbbi földes urak (Jósikák) jobbágyaikat katholikus hitre téritették, ennek cosmopolitizmusa aztán kiforgatta nemzetiségükből; de nemcsak Mikes, hanem a szomszéd Szelestye is hajdan magyar volt; régi birtokosa, a Szelestey család, melyből Szelestey János a Basta-korban szerepelt, Bethlen Farkas* ugy irja le, mint Világos vár parancsnokát és tántorithatatlan jó hazafit, kit – mert a haza ügyétől elvonni nem tudtak – orozva gyilkoltak meg s fejével Bastának kedveskedtek,* mig ellenben ez időben találkozunk egy Szelistyei Jánossal, kit mint Mihály vajda kapitányát Kolozsvártt elfogtak – s mert magyar létére czimborált az ellenséggel – elébb lábait összetörve, kegyetlenül végeztek ki.* Már most vagy két különböző személylyel van dolgunk, s a Szalárdi által hirneves vitézként és a Bethlen által hazafi martyrként bemutatott Szelestey János és a Mihály vajdával czimborált Szelistyei János két külön személy volt – a mint hiszem – vagy pedig Bethlen csalódott föltevésében, mert a Mihály vajdával czimborált Szelistyei Jánosnak Kolozsvártt való kivégeztetése elvitázhatlanul megtörtént.
A mikesi völgy felnyúlik a Szamos vizválasztójáig, a hol a szentlászlói völgyfővel ütközik; de én a vizválasztón túl nem kutatok, hanem visszatérek a Hesdád patak völgyébe, a hol nem messze Puszta-Szent-Királyt, egy jobboldali mellékvölgyben Puszta-Egrest, egy baloldaliban Magyar-Szilvást találjuk. E faluk közül, a mint már neve is jelölni látszik, Szent-Király volt a tekintélyesebb, mely nevét Szent-István királytól nyerte, még pedig Szent-László uralkodása előtt, a midőn csak egy szent királyunk volt. Szent-Király nevével már 1282-ben találkozunk, a mely évben október 23-án László király a Torda vármegyében levő Szent-Királyt (Villa Sancti Regist) a vajdák hatásköre alól kivéve, az erdélyi püspöknek – kinek jobbágyai lakják – itélte, ennek hatósága és itélete alá rendelte.* Szent-Király volt minden valószinűség szerint a szomszédos 5–6 falunak központi anya-községe, mert a pápai dézmák regestrumában a többiek teljes mellőzésével csak ezt találjuk bejegyezve* és pedig az 1332., 1333. és 1334-ik éveket érdeklőleg Balázs szent-királyi papot (S. de Sta Rege) 80 denar fizetéssel, a miből az következik, hogy egyike volt azon időben Torda vármegye legtekintélyesebb katholikus, tehát magyar hitközségeinek, mert 80 denart Ó- és Új-Torda kivételével a tordai esperesség egyetlen községe sem fizetett. Szt. -Királynak mint központi anya-községnek bizonynyal volt régi egyháza, az azonban a magyar népességgel együtt nyomtalanul eltünt. Sem Szt.-Király, sem Egresen feljegyzésre méltót nem találván,* vizsgáljuk Magyar-Szilvást. Ezt érdeklőleg legmesszebb felható tudomással birunk, mert egy 1297-ben kelt határjárási oklevélben már benne van Zylwas és a szomszédos Szelistye Zeleche néven, mint oly birtokok, melyek a kolozsmonostori convent birtokaival határosak.* Szelisztye azután mindig Mikessel forgott egy kézen. Zilvás dézmáját Bolducz quartájával együtt Báthory Zs. 1583. jun. 20-án Gy. -Fejérvárról Zilvási Czeseliszky Imrének adományozta.* Csak még egyszer fordul elő Szelistye Zilvással társulva és akkor is Erdély leggyászosabb korszakában, vagyis 1603-ban, midőn Basta (Kolozsvárott decz.10-én kelt levelében) a Székely Mózest támogató Szilvássy Boldizsártól elkobzott Zylwást, Zelistyét és Csürülyét Szegedi Márk gyalog kapitánynak adományozta, a ki Székely Mózes (tehát a haza) ellen harczolt.*
Magyar-Szilvás régészeti tekintetben sem egészen érdektelen, mert ott a községben a gr. Bethlen-féle udvar telkén egy egykor erőditett kastélynak romjai láthatók, a melyekről megitélhető, hogy az itt állott épület alapszerkezetében hasonlitott az ózdi és küküllővári kastélyhoz. E kastély egy (20 lépés oldalhoszszal biró) emeletes közép épülettesttel birt, szögleteihez ragasztott négyeg-bástyákkal. Alsó osztályának tömör falai és szépen idomitott boltozatai egyaránt mutatják, hogy épitésénél a védelmi szempontokra is figyelem volt forditva. Különben a kastélyt még más külső védművek és sánczok is övedzték, a melyeknek nyomai felismerhetők. A hagyomány azt tartja, hogy e várkastélyt fejedelem lakta, ki az egész környéknek tulajdonosa volt. E várkastély oly erős volt, hogy a vidéknek a tatárok elől oda huzódott népe meg lett mentve, mert a tatárok hosszas ostrom után sem tudván azt bevenni, kénytelenek voltak onnan elhuzódni.
A romokon semmi utbaigazitó feliratot nem találtam, de valószinű, hogy az az Erdély történelmében nevezetes Czeszeliszky Szilvási család ősi kastélya volt, mely család később az idegen hangzású Cseszeliszky név elhagyásával az előbb csak előnévként használt Szilvássy nevet vette fel s egész napjainkig megtartotta.
A hagyomány által e vár urának tartott fejedelem alkalmasint Szilvássy Boldizsár, a ki ha nem is volt fejedelem, de volt az ország fejedelme (Rákóczy Zsigmond) mellé rendelt országtanács tagja és fejedelmi aspirans.*
Magyar-Szilvást – mint neve is jelöli – ez időben unitarius hiten levő magyarok lakták; a Szilvássy-család maga is unitarius levén, ennek védnöksége alatt virágzó egyházközségök volt. Nagy javadalmakkal ellátott papi állására a legjelesebb lelkészek pályáztak, alig volt az unitarius hitközségek között néhány olyan, a melynek lelkésze előnyt ne adott volna Szilvásnak.* Ma, fájdalom, ugy az unitariusok, mint a magyarok teljesen kivesztek, csak a falu előneve tartja fenn gyászos emlékét az oláhok által elnyelt fajpusztulásnak.
A Hesdád-patakvölgy egyik mellékvölgyében s a Hesdád havas előhegyein vannak még elhelyezkedve Csürülye, alsó és felső Füle, Szuthmeg, Magyaros (Muliero), Hagymás (Hezmás) s legfelül már a Hesdád havas oldalán Hesdád. E községek sok másokkal együtt az egykor hatalmas Léta várához tartoztak, mely a Hesdád havasának egy kifutványán feküdt.* 1456-ban e vár tartozandóságai voltak: Léta, Szent-László s más szamosmenti falukon kivül Hesdád (Hosdáth), Felső- és Alsó-Füle (Fwle), Egres, Hagymás, Kékbükk, Szent-Király, Süthmegh (Swthmeg), Magyaros és Rákos.*
A midőn Léta várát a hűtlen Balassa Menyhért lázadása folytán 1562-ben János Zsigmond ostromoltatta, bevette és lerontatta, a vár tartozandóságait képezett falukat sokfelé adományozta el.
E falukról kevés a följegyezni való ugy a multat, mint a jelent érdeklőleg, legföllebb fölemlitem, hogy Csürülye hajdan szintén magyar falu volt Csűrhelye néven, mivel – a mint hiszik – ott voltak a Szilvássyak csűrje és gazdasági épületei s oda telepitett magyar cselédsége alapitá e most már minden izében oláh falucskát. Megemlitem még a kolozsmonostori convent azon 1351-ben kiállitott bizonyitványát, mely szerint Dezső mester szolnuki alispán Torda vármegyei fülei birtokát – mely Mózesről, István fiáról szállt birság fejében reá – eladta András erdélyi püspöknek 10 marcháért.* A két Fülét János Zsigmond 1562-ben nov. 19-én a lerombolt Léta vár ostrománál magát kitüntetett Kolozsvár város lakóinak adományozta, Léta várával együtt.* Kolozsvár azt jó ideig birta s több irányban hasznositotta, igy 1570-ben a két Füle 5 évi jövedelmét, az ártatlanul lefejezett Brassai János rokonainak adta e város vérdíj fejében.*
1660-ban a két Fülét, Asszonyfalvát Göcsi Pál kolozsvári lakosnak adta el Kolozsvár városa azon 6642 frtért, a mit akkor adott a városnak, a midőn az Achmed Szaid pasa által kivetett 75,000 frt hadi sarczot e városnak ki kellett teremtenie; de már 1675-ben Kolozsvár város kiváltotta a Göcsi utódoktól s ugyanazon összegért ismét eladta a kolozsvári orthodox (év. ref.) és unitarius egyházaknak.*
A fülei havas (Muntye Szili) lejtején a tömör amphibol-pala a legvastagabb betelepülést mutatja az agyagcsillám-palában, mely az amphibol-pala alsó határán valódi kova-palába megy át. E havas területén csillámpalában oligoklász-amphibolit is fordul elő.*
Hesdád szintén Léta tartozandósága, utóbb Ghyczy-birtok volt, de Ghyczy János utód nélkül halván el, 1589. márcz. 6-án, Báthory Zsigmond Gy.-Fejérvárról Gyulai Pál udvarmesterének és neje Ghyczy Katalinnak adományozta;* nemsokára a tordai sóaknákhoz csatoltatott Létával egyetemben, melylyel azután mindig egy kézen volt.
1620-ban Bethlen Gábor Hesdádot és Létát a tordai sókamarától elválasztván, a portai követségek és háborúk alkalmával is nagy érdemeket szerzett Kamuthy Farkas tanácsosának adományozta.*
1649-ben pedig Rákóczy György Toth-Eorsből Torda vármegye tisztségének elrendeli, hogy Hesdádot és Létát és Kékbükk praediumot, melyek Jósika István Füzy Borbárától származott fia kezén vannak, de a melyek felerészben Sarmasághi Zsigmondnak szinten Füzy Borbárától származó fiát, Sarmasághy Antalt illetik, egyenlően oszszák fel az illetők között.* Volt hajdan Hesdáthy-család is, ebből 1576. körül feltünt Hesdáthy Márton fejedelmi pénzváltó (auri campsor), kihez Zekesfejérváry András levelet intézett* és méltán érdemel fölemlitést és halhatatlanságot Hesdáti Erzsébet (Kemény Lászlóné) a buzgó unitárius nő, ki a kolozsvári unitaria egyháznak, iskolának, az unitarius püspöknek és szegények kórházának igen nagy alapitványokat hagyományozott.* Hosdáti Kata Alvinczi Péter itélőmester 4-ik felesége volt.*
Megemlitendőnek tartom, hogy a csürülyeiek tormával, a szelistyeiek rákkal, a hesdádiak faneműekkel kereskednek.
Különben Hesdád is eloláhosodott egykori magyar falu, még ma is ott a Farkas, Tompa, Vércse-családok az uralkodók s magyar származásukat ugy termetük, mint fürge mozgékonyságuk, munkaszeretetük s főleg arczjellegükről első tekintetre fel lehet ismerni; de azért egy hangot sem tudnak magyarul, pedig a hesdádiak nemcsak magyarok, hanem szabad várkatonák és vitézek voltak, mert az egykor Erdély történelmében fontos helyet elfoglaló Léta várának őrizetét Léta, Hesdád és a szomszédos faluk lakói tették; de a mint a vár elpusztultával a szabad várkatonákat jobbágyokká tették, azok csakhamar a szolgaság nyelvét, az oláhot sajátitották el. Valóban megdöbbentő jelenség fajunk könnyűszerű beolvadásának látása e vidéken! Az itt feküdt és fekvő faluk közül 8-nál (Magyar-Peterd, Sarkad, Mikes, Szelisztye, Magyar-Szilvás, Szentkirály, Csürülye és Hesdádról) bizonyos, hogy magyar faluk voltak, négyéről tudjuk, hogy még a XVII. században is virágzó unitarius hitközségeket alkottak. S ma néhány birtokoson és bérlőn kivül magyar nem található az egész vidéken. Ez valóban kimagyarázhatlan és lélektanilag értelmezhetlen. Az uralkodó és államalkotó, a többieknél jóval fejlettebb és műveltebb s életrevalóbb elemnek ily könnyűszerű elfajzása alig található még valamely más országban. Másutt az ország hegemoniáját kezében tartó, a földet biró, mesterségekben, tudományokban jártas elem szokta a hóditottakat beolvasztani: mig nálunk a hóditottak, a szolgaságban voltak olvaszták és olvasztják be a hóditókat; a műveletlenek a művelteket, a birtoktalanok a birtokosokat. Kétségtelenül ehhez nagyban hozzájárult a catholicismus cosmopolita jellege, nemzeti nyelvet kiküszöbölő iránya és az egyesült görög-keleti egyházzal való azonosságának canonszerűsége, a mi az olcsóbb pap keresésnél a vallásváltoztatás lehetőségét nem engedi meg. E tan egész vidékek katholikus népét tette görög-keletivé s egyszersmind oláhvá; de hogy a Torda-hasadék háta mögött lévő négy unitarius falu népe miként változhatott át görög-keletivé s azután oláhvá: azt megérteni nem tudom, hisz a protestans s főleg az unitarius hit par excellence magyar vallás volt mindig, mely minden más nemzetiségűt, mint például a kolozsvári szászokat, a bevándorolt lengyeleket magyarrá alakitotta. Oly erős terjesztője az unitárismus nálunk a magyar nemzetiségnek, hogy unitarius és magyar synonym. Fájdalom, hogy ennek daczára itt a hegyek között miként történhetett meg egy ily természet- és vallásellenes átalakitás, azt másként megérteni nem tudom, minthogy Basta, Tiege vagy más osztrák szörnyvezér irtotta ki itt is, miként a Szamos mentén és a Mezőségen a magyarságot, mert azt, hogy unitarius oláhvá alakuljon át, a képtelenségek közé sorozom.
| LIX. Magyar-, Közép- és Felső-Peterd. | TARTALOM | LXI. Torda környéke észak felé; Koppánd, kastély és templom-rom, a Dobogó és Túr. |