A Muntye, vagyis a tordai hegyrepedés magas hegylánczolata elzárni látszik a vidéket, a Hesdád pataka, mely százezred évek türelmével áttörte e roppant sziklagátat s az özönviz e bámulatra ragadó lagunáját alkotta: ma már szerényen meghuzódik és rejtőzködik, ugyszólva mintegy lelopódzik egy a Muntye keleti alján bemélyülő rejtett szoroson az Aranyosba, ugy, hogy a tér felől szemlélő észre sem veheti e patak és völgyületének lételét, mert a párdéi fensík azt teljesen elfedi a kiváncsi tekintetek elől. Pedig a Muntye nem zárja el e patak vidékét, a folyamka, – a mely átszelte sziklatorlaszát – háta mögött láthatatlanul bár – folytatja pályafutását. A tordai hegyrepedés tulajdonképen csak szorosát képezi a Hesdád pataka völgyületének, az csak bűbájos kataraktája e folyamkának, melyen felül folyamvidéke ismét termékeny völgyületté tágul, hogy vagy 16 falunak nyujtson fekhelyet s földmivelő lakóinak megélhetési módot.
Egy eldugott, egy külvilágtól és annak polgárosodásától elzárt, teljesen ismeretlen kis világ rejtőzködik ottan, a melynek népe még a középkor homályában tévedez, melynek világköre legföllebb Tordáig terjed, hova ritkán, vásárok alkalmával, el szokott látogatni. E rejtett, e zárt vidék szorosan véve nem tartozik Torda környékéhez, a melynek nyugati irányban láthatár-záróját képezi a Muntye bércze; mindazáltal futólagosan megismertetem és átnézetét adom e Torda folyamvidékéhez tartozó zugnak.
A tordai hasadék nyugati torkolatától pár száz lépésre találjuk a fővölgyben Magyar-Peterdet és egy ott jobboldalilag beszakadó mellékvölgyben Közép- és Felső-Peterdet.
Mindhárom Peterdről ha nem is, de Magyar-Peterdről merem állitani, hogy hajdan magyar nép lakta, a mint különben előneve is tanusitja, de a mire adatot szolgáltatnak a pápai dézmák regestrumai is, melyeknek 1332. és 1333-ik évekre vonatkozó (722., 756. lap) rovatában azt találjuk, hogy Peturd, László nevű papja 22 és 30 denart fizet, miből kitetszik, hogy az – alkalmasint egy egyházközséget alkotott – három Peterd népe katholikus, tehát magyar volt; de magyar volt Magyar-Peterd népe még a XVI. században is s a mint Uzoni Foszto történetében* előadja, Magyar-Peterden oly erős egyházközsége volt az unitáriusoknak, hogy az unitarius hit innen terjedt el Toroczkó vidékére és Járába is, sőt még 1726-ban is fennállott Magyar-Peterden az unitáriusok eklézsiája.* Fájdalom, ma már Magyar-Peterdről, Mikesről, Indalról, Szent-Királyról, Magyar-Szilvásról is mind kiveszett a magyarság, pedig e faluk népessége kizárólag magyar volt egykoron.
Magyar-Peterden földbirtokos volt az innen származó Peterdy és Fancsika-nemzetség, melynek nyomába a Czeszeliszky-Szilvási nemzetség lépett. Nem egészen érdektelen a mindig ugyanazon kézen forgott három Peterd birtoklási viszonyainak vizsgálata.
1434-ben Lépes Loránd erdélyi vajda rendeletéből a kolozsmonostori convent János presbitert küldötte ki, hogy Petherdy István, László és Zarkadi Benedek fia, László, valamint Ulpon Jánosné közti osztályos perben hozott itélet következtében ez utóbbit a három Petherdnek őtet illető negyedrészébe beiktassa.*
1499. április 14-én Péter boziny és szentgyörgyi gróf erdélyi vajda Kolozsvárról a kolozsmonostori conventnek rendelte, hogy Kochárdi Zekel János özvegyét Ilonát, az őtet törvényes örökösödés jogán illető három Petherd negyedrészébe beiktassák.*
1501. január 5-én Ulászló Budáról Cseszeliszky Mátyás udvari kedves emberének adományozta Peterden, Indalon és Szilváson azon javakat, melyek peterdi Fanchyka Benedek tulajdonai voltak; de ő nem tudni, mi okon, a kereszténységet elhagyván, a törökhöz szegődött, s igy javait notán elvesztvén, azok rendelkezése alá jöttek. A kirendelt kolozsmonostori convent a beiktatást Zengyeli Bernád és Fanchyka Kristóf és fiai ellentmondásával foganatositotta;* de ugy látszik, hogy az ellentmondás eredménytelen volt mert Cseszeliszky megmaradt a három Peterd birtokában, s a Szilvási előnév felvételével alakitá a most is virágzó Szilvássy-nemzetséget.
Ugyanez évben Peterdi birtokába Szentmihályfalvi Zekel János leányát vezették be.* 1533-ban peterdi (pitherdi) Hozynazay Mihálylyal találkozunk. (Lásd Szindnél fennebb.) 1570-ben a három Peterd, Zarkad és Egresre János Zs. aug. 4-én Fejérvárról Hozzuaszói Mihály Peterdi Katalintól született leányainak adott új adományt, mint oly örökségeikre melyek szülőikről szálltak reájuk.* 1602-ben pedig Alsójárai Szilvási István nejének, Ébeni Katalinnak hagyományozta Járában, három Peterden, Zilváson levő jószágait 1,000 frt hozománya fejében, melyet ő (férje) elköltött.*
Peterden birtokos volt és ott is lakott Lugossy Ferencz, I. Apaffi Mihály erdélyi fejedelemnek hirneves titoknoka, ki Peterdi szép kastélyát valódi muzeummá varázsolta át, a mennyiben mint szenvedélyes régész oda hordatta össze a Tordán, Várfalván s másutt felszinre került római szobrokat s más műtöredékeket, a mellett ő maga is faragtatott egy csomó szent szobrot; voltak ott három öl magasságú római szobrok, díszgúlák, sarkophagok, oroszlánok, a mellett Szt.-László-, Szent-Antal- és Mária-szobrok, de fia István s az utána következett birtokosok (Korda, Lendvay, Bozsla) azokra mi figyelmet sem forditva, szétkallódtak, széthordattak, beépittettek* s ma kastélyának és a közelében feküdt unitárius templomnak is alig lehet bár csak nyomait is feltalálni. Az ott egybegyüjtött műkincsekből csak egy szőlőfonadékkal díszitett római fogadalmi oltárt találtam, a melynek feliratát a római feliratok fejezetében a 89 1610/C.I.L szám alatt közlöm.
Ma csak ez egy látható Peterden; szerencsére a beépités előtt még Torma Károly sok más feliratot lemásolt, s azokat megmenté a végmegsemmisüléstől. Én azokat beosztottam – a maga helyére – Torda római feliratai közé, a hol a szives olvasó megtalálhatja.
A más két Peterden semmi megjegyzésre méltó nincs, legföllebb az Aranyos vizválasztó vonaláig felnyuló völgy fejében emlithető meg a La Crutsa nevű gúlaidomú sziklaszál és vele szemben a La tyeje nevű másik bizarr idomú csompó és az, hogy a két sziklaorom közti öbölben helyezkedett el Berkesz nevű oláh falu.
Ennek közelében van a felső és alsó Kurmatura nevű két sziklarepedés, melyek a Gura szigeluj (Sugó szája) nevű gyönyörű hegyszorosban egyesülten fejtik ki megható szépségüket, a mi a szorost szegélyező hófehérségű Pietra Varuluj és a vérvörös Kolczu Rosszuban culminál, melyek az Aranyosmenti Borévtől is mindenkinek figyelmét magukra ragadják. Ha e szoros nem itt a tordai hasadék közelében lenne, bizonynyal bámulat tárgyát képezné; igy azonban a számba nem vehetőség szinvonalára sülyed, mert bármelyik oldalról csak veszélyes, járatlan hegyi ösvényen lehet megközeliteni. E táj földképződési tekintetben is nevezetes, mert Hankó szerint a Sugópatak balpartján festésre alkalmas fehér agyag (mészpát-korhadék), odább veres és sárga agyag (mit szintén festésre használnak), timsós föld s a közt szűz timsó is fordul elő.