LI. Új-Torda templomerődje és ódon egyháza.

Új-Torda – mint fennebb látók – uj előneve mellett is meglehetős régi város volt; de Mihály vajda és Basta úgy eltörülték a föld szinéről a régi Új-Tordát, hogy a mostani Új-Torda valóban új város, a melyben a régiből csak egy maradvány van fenn, a régi város lakóinak bús temetője: a reformált egyháznak azon ódon kastélya, melybe e város lakói Csipkés György főhadnagyukkal behuzódtak; de sem a kastély, sem a hősises önvédelem nem tudta őket megmenteni, Basta ágyúi rést lőttek a falakon s – a mint fennebb látók – Új-Torda ott talált lakosságát halomra gyilkolták az osztrák martalóczok. A pusztán maradt várost csak később népesitette be Bethlen Gábor fejedelem odatelepitett testőrei által.*Lásd ezt részletesebben fennebb Új-Torda kiváltságait ismertető fejezetben. Ez azonban az ismét fölélesztett Új-Tordának második telepe volt, mert ott már előbb sóvágók telepedtek volt meg, a kiknek ugyan Bethlen Gábor 1614-ben adományozta az új-torda kastélyt templommal együtt, a mely addig a korona tulajdona volt.*Lásd fennebb kiváltságok fejezetében tüzetesebben. Ugy látszik, hogy ez egyház Basta gyászos hecatombáját túlélte, a vad martalóczoknak nem volt idejük a gyilkolást rombolással is tetézni, mert Szindi János, Torda szülöttje és Báthorynak egyik vezére, 25 zászlóaljjal városa oltalmára sietett s Basta vandaljait elűzte, mielőtt a kastélyt s templomát lerombolhatták volna.

Megmaradt tehát a véráztatott kastély, a legyilkoltak temetője, isten szentegyházával egyetemben, hogy a százados ima és felhangzó fohász enyhitse az itt elkövetett kegyetlenségeknek iszonyait. Isten kegyelme tudhatja csak az ily égrekiáltó bűnt egyhiteni, ember azt nem feledheti és soha meg nem bocsáthatja. A történetirás elitéli a gyilkost, koszorút nyujtva a hon védelmében elvérzett vértanuknak.

E szomorú emlékekhez és az irtó harcz vandal dúlásaihoz nem igen talál a templom-kastély kapu-bástyáján levő e felirat:

Pax facit divitias,

Divitiae superbiam,

Superbia contemptum,

Contemptus bellum,

Bellum paupertatem,

Paupertas humilitatem,

Humilitas Pacem.*E feliratot ma már nem találjuk a kapubástyán, honnan eltörölte az idő keze, hanem csakis az egyház jegyzőkönyvében.

Különben az új-tordai templom-kastély terjedelmileg és épitészetileg is felülmulja a Kővári által nagyszerűnek állitott ó-tordait s korra nézve is amannál jóval idősebb. Ha Zsigmond király Tordán épitett kastélyt: akkor az az uj-tordai kastély lehetett csak, mert az ó-tordai kisebb jelentőségű s másfél századdal későbbi időből való. Ekként az új-tordai templom-erődöt Torda fennmaradt erődei közt a legrégibbnek kell tartanunk. Hogy e kastélyt uralkodó épittette s mint ilyen állami birtok és országos erődszámba jött: már önmagában az is eléggé bizonyitja, hogy az egészen a XVII. század első feléig koronabirtok volt. Maga Bethlen Gábor fejedelem mondja azt a fennebb érintett 1614-ki adománylevélben ilyképpen: »Damus et donamus castellum nostrum Új-Torda vocatum in oppido nostro ejusdem nominis Új-Torda, cum templo ejusdem oppidi ibedem constructum.« E szerint az egyház ugyan a városé, de az azt környező kastély ez adományozásig az államé volt s csak ekkor ment át a polgárok tulajdonába.

Mindenekelőtt tájékozzuk magunkat az új-tordai kastély fekvéséről, épitészetéről s azután lássuk az általa védett egyházat. E tájékozást könnyitendő, ide melléklem annak nyugat-oldalról fölvett látképét.

Új-tordai reform. egyház és templomerőd.

A mint az általános helyrajzi részben előadtam, Ó-Tordáról három párhuzamos főutcza vonul Új-Torda felé. Ez az egész várost hosszában átszelő Varga-utcza a nyugoti oldalon, a Gát-utczából kiágazó Nagy-utcza a középen és végre a piacztér északkeleti szögletéből kiinduló Kolozsvári-utcza. E két utóbbi Új-Tordának Egyháztér nevű terjedelmes vásárterére nyilik. Ez az Egyháztér pedig egy szabálytalan négyszögben alakult terjedelmes piacz, melyet több magánház és középület keretel be három oldalról,*A tér nyugati oldalán van az állami elemi fi- és leányiskola csinos épülete, északi oldalán a kisdedóvónak hagyományozott Puhl-féle terjedelmes épület, a templom-kastély háta mögött a keleti oldalon a lelkészi, rectori lak és e felekezet elemi iskolája, ezeken kivül sok csinos és lakályos magánlakás. keleti oldalán pedig – de az Egyháztérre kirugólag – van a szemnek kellemes nyugpontot nyujtó, a régésznél érdeklődést keltő azon ódon templom-kastély, a melynek falai és bástyái az új-tordai ev. ref. egyházat köritik. E templom-kastély köridomú s kerülete 300 lépés, falai most csak 21/2 öl magasságúak, de eredeti magasságuk legalább még egyszer ennyire tehető, úgy, hogy az – egészen faragatlan s alig idomitott kőből épült – falak eredeti magassága legalább 5 öl volt. E körfalból köröskörül félköridomú bástyák szökelltek ki, a melyek annak védképességét igen nagy mértékben fokozták. E köridomú bástyák épitészeti idomuknál fogva régi korra mutattak, minthogy tudvalevőleg a városépitészetnél a köridomú erődök és bástyák megelőzték a négyszög-idomú erődöket s azok négyeg-bástyáit. Az új-tordai templomerőd körbástyáiból most csak egy áll fenn; hajdan ágyúk elhelyezésére szolgált nagy lőrései ablakokká alakittattak át, s hol egykor ágyúk és szakállosok moraja dörgött, most a harangozó-várnagy tekintget szét, kinek lakásul szolgál. De eredetileg még másik 4, sőt valószinűleg 5, tehát összesen 6 ily falból kiszökellő félkör-bástya támaszkodott e védfalakhoz, melyek idővel eltüntek, de hármának nemcsak földdel szinelő alapfala látszik, hanem fölfedezhetők azon, most befalazott faragott kőszegélyzetű kis csúcsíves ajtócskák is, a melyeken át a kastély belsejéből e bástyákba lehetett jutni. A nyugati oldalon lebontott bástya helyén beillesztett kőlapra e felirat ven bevésve:

»Renovatum Anno 1740. Tempore curatoris Joannis Kőmives.«

Alkalmasint ezen újitás alkalmával bontattak le a most csak alapfalaik és bejárataik által jelölt bástyák. Hogy a keleti oldalon lenni kellett két ily bástyának nyomai most fel nem fedezhetők, annak oka az, mert azok a papi veteményes kertbe esvén, a kertművelés akadályául szolgáló alapfalaik kiszedettek; de kellett ez oldalon is a többieknek megfelelő ily bástyáknak állaniok, mert nem lehet föltenni, hogy ez oldal megerősitésére kevesebb figyelmet forditottak volna, mint a többiekre, miután ez semmi természeti vagy fekvési előnynyel a többiek felett nem birt, az egész kastély térhelyen feküdvén. Az itt állott bástyát illetőleg szomorú történeti vonatkozást találunk Enyedi István krónikájában, a ki feljegyezte,*Lásd Erd. Tört. Adatok I. 202. lap. hogy a midőn 1601-ben Basta vad hadainak támadásakor a tordaiak Csipkés György főbirájukkal az új-tordai kastélyba huzódtak, az azt ostromló hajduk a kastély hátulsó részén befalazott kaput beütve, hatoltak a kastélyba és gyilkolták halomra az oda bevonult tordaiakat. E hátulsó kapu pedig nem volt más, mint az ez oldalon volt körbástyába szolgált ajtó, mely a bástya lebontásakor befalaztatott, a mely berakás a várfalakkal nem levén szerves összefüggésben, könnyen betörhető volt. A bástyák közeinél hatalmas oldaltámok vannak a védfalakból kieresztve, a mik azok szilárdságát és tartósságát nem kis mérvben fokozták.

A kastély bejárata a déli oldalon volt, egy emeletes tömör négyeg-bástyán át. E kapubástya az akkori hadászat minden műfogásaival meg volt erőditve; belső felén rostélykapu, melynek csusztató válluzata még most is megvan. Oldalain és emeletén mindenfelé irányuló kisebb-nagyobb lőrések puskák és szakállosok számára, kivül zúzművel (machicouli) tetőzött felvonó-hid, melynek csigája még most is ott van a bástyafal hosszukás üregében. Ezen felvonó-hidszerkezet arra látszik mutatni, hogy hajdan az egész kastélyt külső sáncz övezte körül, a mibe a közel lefutó Rákos és Sós-patak vize belevezethető volt, s a mi annak védképességét mindenekfelett fokozta, mert a viztelt sánczok képezték hajdan az erőditések főfő védszerkezetét. Az itt lenni kellett sánczokat most egészen betöltötték, de egykori lételüket igazolja azon a kapu-bástyán megmaradott egyetlen csiga, a mi a felvonóhid egykori lételét kétségtelenné teszi. Felvonó-hidat pedig vársáncz nélkül képzelni nem lehet, valamint folyó közelében levő erődsánczot sem a nélkül, hogy háború idején a vizet bele ne eresztették volna.

A kastély, mely egykor vész idején a lakosoknak nyujtott védelmet, most azok gabnáját, szalonnáját és féltettebb holmiját védelmezi tűzvész és tolvajok ellen, mert (a szászok modorában) a kastély falaihoz belülről köröskörül (újabb keletű) kis záros kamrák támaszkodnak, melyekből mindenik új-tordai lakos csekély bérért egyet lefoglalhat. Az egész egy felelős várnagy felügyelete alatt áll, ki egyszersmind a harangozó tisztét is viseli, bár hangzatos várnagy czímét el nem engedi. A kastélyon – bár részletesen átkutattam – semmiféle régibb feliratot vagy évszámot – mely keletkezése idejére nézve tájékozhatna – nem találtam; de szerkezete, épitészete s főleg bástyáinak alakzata egyaránt a XV. századra mutat s igy a Zsigmond király korában való keletkezésére vonatkozó hagyomány igazoltnak látszik.

Az egyház, a mely e kastély közepén foglal helyet, egyike a régi alakjából kivetkőztetett ódon épületeknek, azonban ez még se idomtalanittatott ugy el, mint Ó-Torda egyházai s helyreállitását némi műértelem vezette; itt mégis legalább – a szentélynél – tekintettel voltak a stylszerűség követelményeire s a kiújitáskor dívott műalakra. Mint minden régi egyház, ugy ez is helyesen van keletelve. Keletre néző szentélye sokszögűleg záródik; ablakai*Mindössze 9 ablaka van, 3 a szentélyzáródáson (egy befalazva), 3 a szentély déli hosszfalán, 3 a hajó ez oldali hosszfalán. csucsívesek, bár egykori díszművezetük ma már ki van tördelve, csakis a letördelésnek látszanak csonkán maradt részei. A szentélyt igen szépen alakitott szövedékboltozat tetőzi, melynek díszes gerinczei és hevederei szép idomzatú s faltőszerűleg lenyujtott gyámkövekre vannak nyugasztva. Azonban e szövedék-boltozat sem az eredeti, ezen késő gótkori jelleget alkalmasint egy későbbi alapos kiigazitás alkalmával öltötte magára, mert az egyház a késő gótkort megelőzőleg épült az átmeneti korszakban. Erre útal köríves diadalíve is, s igy hihetően ez egyház és védkastélya is az ó-tordaival együtt a templomépitésben kedvét találó Zsigmond király idejében emeltetett. Azonban ezt megelőzőleg volt már a régi Új-Tordának – talán épen e helyen – korábbi temploma és parochialis egyháza, melynek papjairól a pápai dézsmák regestrumában az 1332-ik évről emlékezés van.

A szentély tehát, habár a késő gótkor modorában, de mégis stylszerűleg újittatott meg; nem igy a hajó, mert ez szemsértő és izlésellenes barokkstylben van átalakitva, illetőleg elidomtalanitva, esetlen támfalakra fektetett törpe dongaboltozattal; pedig hogy ez is hajdan fellövellő merész boltozattal volt tetőzve, azt a külső oldaltámok mellett a padláson levő hosszfalban látható boltfészkek is bizonyitják, sőt itt régi freskófestés nyomai is jelentkeznek. Ezek egy köríves friese alakzatát tüntetik fel, a mi ismét romanizáló alakitásra mutat, az egyház keletkezési korából. De nemcsak szép régi boltozata törpittetett le s régi freskói meszeltettek be, hanem ez egyház is átment a Tordán szokásos megcsonkitáson. A midőn méreteit vizsgálnám, nem tudtam sehogy megérteni, hogy a szentély 12 és a hajó 14 lépés szélessége mellett a hajó hossza ép olyan, mint a szentély hossza, vagyis egyaránt 25 lépés. Ily aránytalanság régi stylszerű épületnél nem található, elfogadott épitészeti elv levén az, hogy a hajó hosszmérete rendszerint a szentély kétszeresét szokta kitenni. Itt tehát az ó-tordai kastély egyházával ellentétesen a hajó egy része bontatott le s a szép arányaival ható egyház ekként 25 lépéssel megrövidittetett. Erről biztos meggyőződést szereztem, a midőn az ily nagyobb egyházaknál elmaradhatlan oldalkaput keresve, az északi hosszfal mentén, azt nem szokott helyén (közepén), hanem a hajó hátsó részénél levő két végső oldaltám közt találtam befalazott állapotban. Az ily oldalkapu – ha csak egy volt – mindig a hajó hosszfalának közepén szokott elhelyezve lenni. Ott is volt az eredetileg s szélére ugy jutott, hogy a hajó hátsó részéből 25 lépésnyit lebontottak s a templomot ennyivel megkicsinyitették. Az igy megröviditett hajóhoz aztán odaragasztották az újabb keletű négyegtornyot. Ez az oka annak is, hogy a homlokzati főkapuzatnak (portale) ma már semmi nyoma nem található, mivel az a lebontott hátsó hajórészszel együtt szintén eltávolittatott.

Ha már most a hajó hiányzó (lebontott) részét odagondoljuk, akkor az egyház eredetileg 75 lépés hosszú volt, a miből 25 a szentélyre, 50 a hajóra esett, tehát ez is ép állapotában, ép oly tekintélyes és terjedelmes egyház volt, mint Ó-Torda ódon egyházai. Ez önmagában is tanusitja, hogy a régi Új-Torda a mostaninál jelentékenyebb volt, mert a templomokat régen a népesség arányához mérték. De miután Basta népét elfogyasztotta s a templomot is megrongálta, az új telepedők igen nagynak találván azt, saját igényeikhez mérten megkisebbitették. De megmaradt a szentély északi oldalához támasztott sekrestye is a szentélyéhez hasonló szép szövedék boltozatával s keletre nyiló csucsíves ablakával. A szentélybe nyilt átszelt lóherívvel záródó ajtó most el van falazva, miután a sekrestye szalonna-raktárul szolgál. E sekrestye északra néző falába egy feliratos kő van befalazva, a minek felirata azonban nem a templom épitésére vagy újitására vonatkozik, hanem valamely épitési anyagul felhasznált régi sirkőnek a töredéke, mert összefonódott s bajosan olvasható betű-alakjai a XVI. századra utalnak. A feliratból ennyi kiokoskodható:

»Tendimvs hvc omnes, Metam quae properamvs ad unam. Omnia svb Leges mors vocat atra svas.«

De van mégis az egyházra vonatkozó egy évszám a szentély déli oldalán levő közép-oldaltámon, melynek kicsinyitett hasonmását melléklem:

(1504)

Azonban ez sem a templom épitési idejére, hanem azon kiújitására vonatkozik, a midőn a szentély szövedékboltozattal láttatott el, mert én az egyházat a XV. században épültnek hiszem.*Új-Torda reform. papjainak névsora a Bethlen Gábor új gyarmatositásától kezdve a következő: Első Keczeli András, kinek Bethlen G. 500 kő sót rendel évente kiszolgáltatni; 1636. Küküllőváry Bazil, 1636. Szentpéteri Menyhért, 1640. Radnóthy István, 1645. Dali Péter, 1647. Patakfalvi István, 1650. Radnóthi Miklós, 1653. Egerpataki János, 1671. Fogarasi István, 1672. Dadai János, 1680. Selyki Péter, 1690. Veresmarti János, 1702. Pozsgai Sámuel, 1711. Vásárhelyi Péter, 1715. Gidófalvi János, 1733. Zágoni Márton, 1772. Gyöngyösi János, 1818. Szentgyörgyi K. István, 1825. Bartha László, 1835. Szabó Ferencz, 1860. Kállay Sándor (jelenlegi). Egy ideig – mint fennebb előadtam – ez egyház is az unitariusoké volt, miután Új-Torda lakói is János Zsigmond idejében áttértek volt az unitarius hitre, a mikor Stárai Miklós volt papjuk, később azonban midőn az új települők által az ev. reformáltak száma felszaporodott, a templom is e hitfelekezet kezére ment át s azon maradt egész napjainkig. Az egyház alatt altemplom (kripta) is van, elfalazott ajtaja most is felismerhető a szószékhez vezető lépcső közelében.

Új-Tordához tartoznak a felső végénél – az alagút nyilata előtt – csoportositott kincstári épületek és raktárak, ezekhez irányozzuk most lépteinket.