| XLVI. Ágostai hitvallásúak temploma és vármegyeház. | TARTALOM | XLVIII. A fiscus háza, vagy a régi fejedelmi lak. |
XLVII. Az ó-tordai kastély és az ev. reformáltak ódon temploma.
A Széna-térről a Piacz-tér felé tartva, a mi érdeklődésünket fölkelti egy régi várkastély által körülölelt ódon egyház.
A Rákospataka Torda völgyületének inkább nyugati oldalán halad lefelé; Ó-Torda alsó részében azonban egy merész kanyarulattal keletre fordul és átcsap a völgytorkolat keleti részére, hogy ott a Martalja alatt beszakadjon a feléje hajló Aranyosba, mely udvariasan látszik fogadni e tájéknak rokonszenvesen nyujtott vizadóját. A Rákospatak e megtörésénél annak balparti, a patak hullámaitól kétoldalról körülfolyt magaslatán van elhelyezve a Piacz-tér délnyugati szögletét elfoglaló ó-tordai kastély, mely minden oldalról körül van épitve időbarnitotta falaihoz támaszkodó apró házikókkal, ugy, hogy 4–5 öl magasságban fennálló védfalainak és szögletbástyáinak csak felső oromzata emelkedik ezek fölé, sőt keleti, Piacz-térre néző oldalának egy része – hová az ev. ref. leányiskola és csizmadia-szin (árúcsarnok) emeletes épületei támaszkodnak – egészen eltakarva, legnagyobb részben le van bontva. Ez okon az utas figyelmetlenül s közönyösen vonul el ez ókori erőd előtt, mely, ha szabad helyen vagy hegyormon feküdne, parancsolólag ragadná magához ugy a régész, mint a mult emlékei iránt kegyeletet tanusitó utas figyelmét; de bármennyire eldugott és körülépitett legyen is, fölkeresem azt, leirom maradványait, felderitem multját – a mennyiben a rendelkezésre álló gyér adatokból lehetséges – s igyekezni fogok épitészetéből és korjelző műidomaiból levonni az épitési korára vonatkozó következtetéseket.
E kastélyról a műitészet és komolyabb megfontolás nélküli kutatás sok balfogalmat és hamis föltevést hozott forgalomba, a mit a tudomány és történelmi igazság érdekében helyre kell igazitani. A többek közt Kőváry László azt irja,* hogy »Torda város ős várai elpusztulván, a midőn Zsigmond király az erdélyi városok bekeritését elrendelte, intézkedett arról is, hogy Torda város is erősséget nyerjen, igy épült – mond ő – az utolsó vár, az ugynevezett kastély, némelyek szerint 1445., mások szerint 1455-ben Salinae (helyesebben Potaissa) romjaiból. E kastély – mond – valami nagyszerű volt, az ó-tordai piacz mellett óriási várfalának két oldala, egy kapuja, két bástyája fennáll, fala 7–8 öl, minő kevés van Erdélyben. Terjedelmes udvarán van a református templom.«
Én is kedvelője vagyok a mult kor maradványainak és műemlékeinek, tán túlságosan is lelkesedem egy régi várrom, vagy épitészetileg nevezetes műemlék látásánál; Torda város multja iránt kegyelettel, hazafias népe iránt tisztelettel közelitek mindig e városhoz s a multnak minden tanúbizonyságot tevő romja, minden emléképülete leköti érdeklődő figyelmemet, fölkelti lelkesedésemet; ámde lelkesedésem és előszeretetem még sem kápráztatja annyira szemeimet, hogy e kastélyt oly valami nagyszerűnek találjam, a melynek nincsen párja Erdélyben; műérzékemet nem tudja kegyeletem annyira tévútra vezetni, hogy e kastélyt Zsigmond király idejében épültnek higyjem.
Nem akarom mereven tagadni – bár azt bizonyitó oklevelet sem én nem találtam, sem Kőváry L. fel nem hoz – hogy Zsigmond király Torda város erőditésére is figyelmet forditott. Fennebb kimutattam, hogy Zsigmond király többször járt és tartózkodott Tordán. Ismerem e királyunknak előszeretét városaink iránt, valamint nagy épitési szenvedélyét; azt is megengedem, hogy Tordának hadászati fontossága sem kerülte ki éles figyelmét, hogy nemcsak Torda ódon templomainak épitését kezdeményezte (mert mindhármat alatta épültnek tartom), hanem Torda erőditését is foganatositotta: azonban mindezek daczára azt nem tudom elfogadni, hogy az ó-tordai kastély lehetne a Zsigmond király által emelt nagyszerű s Erdélyben páratlan vár. A tordai kastélyt Nemes Ödön is Zsigmond király alatt 1453-ban épültnek állitja, Basta által dúlatja fel és I. Rákóczy György által állittatja helyre.* Azonban Nemes is csak egyszerűleg kastélyt emlit s igy nem lehet tudni, hogy Torda három kastélya közül melyikre vonatkoztak az ő észrevételei. Alább indokolandó nézetem szerint nem erre, hanem az alkalmasint Zsigmond idejében épült új-tordai kastélyra; ez annyival valószinűbb, mert Basta azt ostromolta és dúlatta fel.
Tordának hadászati fontossága kételyen felül áll; de e fontosság nem annyira a szűk völgybe szoritott s hegyek által uralt városban magában, mint az Aranyoson való átszállásnál keresendő, mert az Aranyos képezi – hadászatilag értve – osztó vonalát Erdély déli és északi részének, az Aranyostól Kolozsvárig menő szoros (Rákospatak völgye) képezi a kaput, az átjáratot a két rész között, a Keresztesmező képezi egy, akár észak, akár délre irányuló hadműveletnek alapját, az Aranyoson való átszállás pedig egy észak felé intézett hadműveletnek kulcsát; azért látjuk, hogy a Tordán emelt erődök mindenike, ugy a római Castrum, mint az azután keletkezett Torda, vagy későbbi szent-miklósi vár, mind az Aranyoson való átszállásnak meggátlása, esetleg biztositása elméletét tartotta szem előtt, s igy, ha Zsigmond király épitett Tordán várat, az nem e kisszerű kastély, hanem a fennebb leirt Szent Miklós-vára volt, a mely régi Torda várának helyén s annak romjaiból épült az Aranyos és a Szindi patak közt, azon ponton, a hol a régi Aranyos-hid elhelyezve volt, melyet Ulászló Szent-Miklós faluval együtt Bogáthy Péternek adományozott s a mely később – a mint fennebb kimutattam – Torda város tulajdonába ment át.
Eder* s utána Kőváry László mondja, hogy Konstantinápolynak a törökök általi elfoglalásakor a fenyegetett erdélyiek Hunyady János vezetése alatt a hon védelméről komolyan kezdettek gondoskodni s akkor épült többek közt a tordai kastély is a régi római vár romjaiból. Ámde Éder is egyszerűen csak tordai kastélyról emlékezik, Tordán pedig három templom-kastély létezett s igy nem lehet tudni, előadása melyikre vonatkozik. Én azt hiszem, a piaczi nagy templom kastélyára. Ezen föltevésemet támogatná Benkő is,* ki azt irja, hogy a tordai piaczi nagy templom kastélya 1455-ben épült. Mindezeknél fogva én a vizsgálatunk alatt levő ó-tordai kastélyt sem a Zsigmond király, sem a Hunyady János kormányzósága alatt épült erőd maradványának nem tartom és nem tarthatom azért, mert annak ugy alakja, mint épitészete, sőt a rajta levő feliratok is ennek ellentmondanak. A ki csak némileg tanulmányozta várépitészetünknek korjelző jellegét, az első tekintetre fel fogja ismerni, hogy e kastély Báthori Zsigmond, vagy ha túlengedékenyek akarunk lenni, legfölebb János Zsigmond korában épülhetett. E véleményemet támogatja a feliratokon kivül e vár alapszerkezete, mely leszámitva a kastélynak – a hely által megszabott – hosszúkás alakját, bástyáinak idomával s falainak alól való kiterhelésével, igen sokban hasonlit a háromszéki várhelyi s más János Zsigmond korában épült erdélyi kastélyokhoz. Ekként el kell vitatnom e kastélytól a régi classicitás fényét és azon nagyszerűséget is, a melylyel Kőváry László azt felruházni iparkodott, mert az sem vár, se nem nagyszerű erőd: hanem egyszerű templom-kastély, a melynél tekintélyesebbet Erdélyben – főleg a Királyföldön – akárhányat lehet találni. E helyreigazitás legjobban e kastély részletes ismertetésével indokolható.
Az ó-tordai kastély szélességéhez viszonyitva nagyon hosszúkás; legépebben fenmaradott déli oldala a kiszögellő bástyákkal együtt mindössze csak 60 lépésnyi, ilyen volt megfelelő északi bütüje is. Mig a hosszúságát kiadó s közepe tájatt meghajlitott keleti és nyugati oldalfal 180 lépés, tehát éppen háromszorosa a szélességnek. E szerint e kastély meggörbitett hosszúkás négyeg = trapezoid alakú volt, szögletein kiszögellő négyegbástyákkal, melyek éllel vannak a védfalakhoz ragasztva, a mi által háromszögletük jutván külszinre, védképességük nagy mértékben fokozódott.
A kastély e szokatlanul szabálytalan alakját a fekvőhely ily idoma határozta meg; mert – a mint emlitém – a Rákospataknak hirtelen átkanyarulása kétfelől és a – kastély épitésekor már létezett – piaczi házsor vonala másfelől szabták meg e hosszúkás alakzatot, sőt látszólag a hosszoldalak védfalai a templom tájékán meg voltak törve s mindkét hosszfal nyugatra volt hajlitva, ugy, hogy a keleti védfalra támasztott leányiskola és Csizmadia-szin e miatt ferde homlokzattal néznek a Piacz-térre. E megtörésnél – a védképesség fokozásáért – bástyák állottak, legalább a keleti oldalon ilyen kétségtelenül állott. Erre volt ráépitve a templom harangtornya, mely az utcza leásása (szintelése alkalmával igen kifedetvén, 1862-ben, szerencsére egy szép éjjelen – és nem nappal, midőn mindig népes szokott e tájt lenni a Piacz-tér – egész hosszában lezuhant s azóta többé föl sem épittetett.* Ezen falmeghajlitás okozta a templom megcsonkitását és egész szentélyének lebontását, mert a 75 lépés hosszúságú templom nem fért el a csak (bástya nélkül) 50 lépés szélességű kastélyban. Semmi oly szembeötlően nem bizonyitja a kastélynak a templomnál jóval későbben épültét, mint e templomcsonkitás: mert a templom szentély megvolt s csak akkor bontatott le szentségtelen kezekkel, a midőn később a kastély keletkezett. A keleti oldalfal meghajlitását utánozta a nyugati oldalfal is, mert habár ez oldalfal a kapubástyától kezdve most már egészen hiányzik is, a kifelé hajlitás elkerülhetetlenségét jelzi maga a templom hajójának homlokzata, mely mintegy 20 lépéssel rug kivülebb a fal egyenes vonalába esett kapubástyánál.
E kapubástya a nyugati oldalfal vonalán a délnyugati szögletbástyától 20 lépés távolra esik, egy beépitett kőlapba 1616. évszám van, messziről felötlő arab számjegyekkel, bevésve, minden magyarázat nélkül, hogy az épitése avagy csak igazitása korszakát jelöli-e? Azt mindenestre tanusitja, hogy a nagy Bethlen Gábor keze is alkotott, vagy legalább igazitott e kastélyon. Ez érdekes kapubástyát alább részletesebben is megismertetem.
A most meglévő délkeleti és délnyugati szögbástyák mulhatlanul föltételezik az északkeleti és az északnyugati szögleteknél is ilyeneknek épültét. Az északkeleti bástya öreg emberek állitása szerint akkor szedetett le, a mikor e század elején a csizmadia szin,* alkalmasint e lebomlott bástya anyagjával oda épittetett. A délnyugati bástya lebontása sokkal távolabb időre vezethető vissza, akkorra, a midőn a szomszéd telken levő ugynevezett fiscus háza (a régi fejedelmi lak) oda épittetett. Mert e kastély alakzata és védfalainak iránya határozottan jelölik, hogy a délnyugati bástya ott állott, a hol most a fiscus háza van elhelyezve, a minthogy a kastély északi fala ott vonult el, a hol a kastélyt és a fiskus udvarát elválasztó kőkerités elhúzódik. Ugy a fiscusház udvara, mint méginkább a kastély beltére felől odatámasztott kis apró bérházikók* hátsó részénél tisztán kivehető, hogy e kőkerités a kastély régi védfalainak letörpitése által keletkezett. E fal iránytűül szolgálhat arra, hogy a délnyugati bástyát a fiscus háza fekvési helyével összeesőnek tartsuk. Lebontatása és anyagjának felépitése csakhamar követte keletkezését, vagyis a János Zsigmond által épitett bástya már Báthory Zsigmond uralma alatt (mikor a fejedelmi lak épült) leromboltatott, illetőleg egy fejedelmi palotával helyettesittetett. Ez pedig történt és történhetett akként, hogy e bástya védelmét fölöslegessé tette az, hogy a fejedelmi palota önmaga is védfalakkal volt körülvéve – mint alább látni fogjuk – illetőleg a templomerőd egy északi oldalához támasztott függelékerőd által megnagyittatván, a fejedelmi lak is bekebeleztetett a kastélyba, illetőleg annak védkörébe. Ez általános tájékozás után nézzük már most a részleteket, a miben tájékozottságunkat könnyitendi a kastélynak mellékelt alaprajza.
Sem a még fennálló falak, sem a még teljes épségben fennálló két szögletbástya, nem nyujtanak szabadtért a viszgálódásra, mert e tájt (Kolozsvárt, Tordán stb.) az embereket megragadta a régi műemlékek körülépitésének rut szenvedélye. Ez anyagiság emelt itt Tordán is rút épületeket a piaczi nagytemplom és e kastély körül, sőt e kastély ódon falai ugy körül vannak kivül-belől épitve ronda zsellér- és taxalis házakkal,1 hogy alig tudunk egy kis oly fedetlen helyet találni, a hol hozzájuk juthatunk s régészeti észleleteinket megtehetjük. Ez odatámasztott ronda házikók miatt a mellékelt képen is csak a bástyák felső fedetlen része tüntethető fel.
Csak a délnyugati bástyánál találunk ugy belül, mint kivül kis darabka beépitetlen helyet, a hol megvizsgálhatjuk a fal szerkezetét és alkatanyagát. A falak alkotó anyaga határozottan a római várból vétetett; nemcsak a szögleteknél beillesztett szép faragott kövek kerültek onnan, hanem láthatni a falakba hosszában fektetett oszloptőket, oszlopfejezeteket, faragványos párkányköveket, fogadalmi oltárok töredékeit, szobor-részeket stb. A falak s főleg a szögbástyák szerkezete eléggé fejlett felfogásra mutatnak, a falak szilárdak, ölvastagok és alulról kiterhelők, a mi határozottan a XVI. század első felének jellegét tünteti fel. E bástyák még ma is egész magasságukban épen állanak, csak fedelük hiányzik; de Kőváryt szemmértéke megcsalta; az ő 8 öl magassága 4 ölnél nem több, pedig ennél magasabb nem lehetett, mert tető mellvédei ma is épen megvannak. A kastélyon egyetlen feliratot sikerült felfedeznem, ez a délnyugati bástya külöldalán van egy bemélyesztett és kiterhelő szemöldlappal tetőzött négyszögű kövön a következőleg bevéve:
| »Ez két bástya közfalával edgyüt az kapuig fundamentumából épült meg Bálintfi Sigmond hadnagyságában.« |
Fenn a szemöldön: Anno 1678. és 1679-ben:
Tehát itt a fennálló rész a kastély legújabb része, ugy látszik, hogy valamely catastropha – melyről semmi feljegyzés sincs – megsemmisité a kastély ez oldalát s azt Torda város önerején elég diszesen épitette fel; de habár itt fundamentumából épültnek mondatik a most is fennálló két bástya és fal egészen a kapuig, az nem azt jelenti, hogy az egész kastély ekkor épült volna; mert akkor a felirat nem vonatkoznék csak ennek déli oldaára s nyugati oldalának egy (20 lépésnyi hosszú) részére, hanem azt mondaná, hogy az egész kastély épült akkor, de hogy többi részi régibb, azt a kapubástyán levő 1616. évszám és az 1608-ik évi kastély-statutum is biztosan jelöli. E bástyák s falak alkalmasint a régibbek mintájára épültek s azért birnak azok is a XVI. század jellegével.
E szögletbástyák belszerkezete igen szép. Azon keskeny felületen, a hol a várfalakkal összefüggenek, tisztán ki lehet venni a bejárat berendezését is. Ezekről itélve, e szögbástyák zömtoronyszerűek (donjon) voltak, a mennyiben földszinten ajtójuk nem volt, csak az első és második emeletre nyiltak faragott kővel szegélyezett keskeny ajtócskák, melyek a falhosszában elvonuló alsó és felső ví-folyosókkal álltak összeköttetésben. E szerint e bástyák ugy voltak szerkesztve, hogy a benlevők a kastély eleste esetében önállólag is védhették ez elzárható szögerődökben magukat. Az alsó ví-folyosók (mordgang) ugy látszik csak fából, a felsők ellenben faragott kőlapokból voltak szerkesztve s kiterhelő faragott kő gyámköveken nyugodtak; e gyámköveket kiszedték, de itt-ott egy-egy megmaradt még mintegy mutatványul. Ugy a falakon, mint a szögbástyákban e vífolyosók lőmagasságában mindenfelé irányuló apróbb és nagyobb lőrések vannak elhelyezve, azok apró puskák, ezek szakálasok és súgárágyucskák elhelyezésére szolgáltak. A bástyák minden emeletén három-három ilyen ágyú-lőrés volt nyitva, melyeknek ketteje a kastélyfalakat hosszában seperte s az azokhoz való közelitést veszélyeztette.
A már fennebb jelölt kapubástya a falból egész testével kiszökellő testes négyegépület, 8 lépés belvilági és 16 lépés külvilági oldalhosszal. Kifelé néző oldalán van egy két öl szélességű, másfél öl magasságú köríves kapunyilat, mely hajdan felvonó hiddal záratott el. Még most is látszanak kétoldalt a kapunyilat fölött azon keskeny hosszúkás nyilatkák, melyekbe a felvonóhid lánczcsigái be voltak illesztve. A kapu felett két rézsutos zúzmű (machionális), melyen forró olajat, szurkot szoktak volt az ostromlókra önteni. Legfelül minden irányba néző apró lőrések, a közép-emeletnek kifelé néző mindhárom oldalán pedig szakálosok és ágyúknak szolgáló nagyobb lőrések. Belső felén egy második nagy vaskapu s leereszthető rostélykapu (herse) volt alkalmazva.
Ilyen e kastély egyedüli bejárata, mely most mellőzve van, mert ettől kezdve a nyugoti fal le levén bontva, az átjáró út a templom irányában megy be s a csizmadia-szin alatt levő folyosón (Gang) visz át a Piacz-térre. Nem hagytak régen ily könnyű be- és átjárót, a mint a kapu erős védszerkezete is mutatja, sőt a felvonóhid azt is tanusítja, hogy az egész kastélyt (most egészen betöltött) széles mély sáncz övezte, a mibe a Rákos-patak vize bevezethető volt; mert a régi védhelyeknél a vizzel tölt mély sánczok mindig nagyfontosságúak voltak. Sőt e sánczon kivül még más akadályok is fedezték a kapuhoz juthatást. Ugy tetszik, hogy azon félköridomú egész terület, a mely a kastély nyugati falától a Rákos-patak mély medréig terjed, vagyis ezen erős fekvésű félszigetkén egy külerőd is létezett, a mely a mindig gondosan fedezett és védett kapuhoz való juthatást elzárta, vagy legalább megnehezitette. Ennek ma ugyan látható maradványai nincsenek, mert akár fal, akár czövekműves (palisade) földgátony alkotta e külerőd védvonalát, a gyakran megáradó patak elsodorhatta annak nyomait, de ugy a régi erőditések elmélete – a mely a vár és kastélykapukat előerődök nélkül soha se hagyta – valamint a hely alkalmas volta igazolni látszik e föltevést. Most a haranglábon levő harangok, a harangozói lak, a ref. elemi iskola épülete és fiscus kertje foglalja el a külerőditvény helyét.
Ép azért, mert e kastély eredetére és szereplésére nézve oly kevés adattal rendelkezünk, fokozott érdeklődéssel kell minden oly fölmerülő adatot fogadnunk, a mely e kastély multjával összefügg. Ugy látszik, hogy Basta rémkorában nemcsak az új-tordai kastély, hanem ezen ó-tordai kastély is ostromoltatott, templomával egyetemben feldúlatott és az oda húzódott lakosok legyilkoltattak. Ezt kell következtetnünk Szalárdi János krónikájából, a hol azt irja* hogy: Tordán is a kamara-épület mellett a mely öreg egyház (igy) a kastélyban levő Basta György idejebeli romlásban az ott való szegény lakosok beszorulván s az észak felőli oldal (a fiscusház felőli fal) lövéssel reájuk rontatván és a beleszorult szegény lakosnép fegyverre hányatván, attól fogva pusztában állott vala (már a templom) annak is I. Rákóczy György fejedelem romlását felépitvén, mint tornyostul szépen héjazat alá vette s tornyába is szép harangot öntetett: Már most ha Szalárdi e leirását alkalmazzuk: akkor azon következtetésre jutunk, hogy itt nem a Basta által szintén ostrommal bevett új-tordai templom-erődöt, hanem határozottan ezen ó-tordai kastélyt kell értenünk. Erre mutat az, hogy a kamara-épület melletti kastélyt emliti, már pedig a kamara-épület alatt az ó-tordai kastély közvetlen szomszédságában levő ugynevezett fiscusház értendő; erre mutat az, hogy az északi fal ledöntéséről s ott való berontásról emlékezik, holott tudjuk, hogy az új-tordai kastélynak Basta hajdúi nem falát dönték le, hanem keleti oldalán levő befalazott egyik kapuját nyiták fel s azon hatoltak be s gyilkolták le a népet. És végre az ó-tordai kastélyban végbevitt vérengzésre utal Szalárdi azon állitása, hogy a Basta által rongált és azóta pusztán állott öreg egyházat I. Rákóczy György épittette ujból tornyostul együtt s fedette be; holott az új-tordai kastély templomát már Bethlen Gábor idejében – akkor a midőn testőreit odatelepité – épitették újból. Szalárdi krónikájának e néhány sora szomorú események emlékét újitja fel, abból határozottan következtethetjük, hogy Basta: ama kornak e város duló s népgyilkoló szörnyetegje, nemcsak Új-Tordának kastélyukba vonult lakosait gyilkoltatta halomra, hanem ugyanakkor, vagy talán más alkalommal, az ó-tordai kastélyt is ostromoltatta, az oda menekült lakókat fegyverre hányatta s a kastélyban lévő templomot is elhamvasztván, a kastély védfalait is lerombolá; erre látszik vonatkozni Nemes Ödön fennebb már közlött azon állitása, hogy e kastélyt Basta dúlta és I. Rákóczy György állitotta helyre. E catastropha miatt kellett I. Rákóczy Györgynek a templomot s Torda városának a kastély ledöntött falait – mint a fennebb közlött felirat is tanusitja – 1678–1679-ben újból felépiteni. Felépitették s az ismét féltékenyen őrzött védhelyévé s vész idején menhelyévé vált Ó-Torda lakóinak, kik már azt előzőleg, de azt követőleg is mindenféle szigorú rendszabályokkal igyekeztek azt biztositani s védelmét szervezni. E rendszabályok némelyikét sikerült felfedeznem s mert azok becses adatokat szolgáltatnak e kastély multjára, azért részint egész terjedelmükben, részint kivonatban ide iktatom mindazon rendszabályokat, a melyeket az Ordines sive Conditiones stb. czímű (fenn hivatolt) becses kézirat-gyüjteményben e tárgyra vonatkozólag sikerült fölfedeznem; mindenekelőtt azon a gyüjtemény 3. és 4. levelén levő föltételeket, a melyek bár évszámmal ellátva nincsenek, de a gyüjteményben való elhelyezésüknél fogva ugy látszik 1603-ik évben lettek megalkotva, a mint következik:
»Conditiones in castello observantur.«
Senkinek a kastélyban nem szabad lakni, hanem csak a kinek a tanács megengedi. Az kaput ha valaki lebocsátja és fel nem vonsza egy ft birsága legyen. Az, ki valami eszvevést (igy) indit az kastélyban,* vagy szitokkal vagy vereséggel illeti felebarátját két annyi birsága legyen mint ott künn.* Az hatalmot penig ő kegyelmek az nappalit ott künn 3 frtra rendelték, az éjjeli hatalom 6 ft. Itt benn penig mind a kettő duplicaltatik. Ez efféléből penig az kapitánnak* negyedrésze jár. A vérbirság egyedül biró uramat concernálja. Az több birságok az polgár uraimmal oszlók.
Az, ki valamit ellop az kastélyban 1 ft érő marháért 10 fttal büntetessék, ha meg nem adhatja az pelengér alatt megverik. Ha ki 1 fton felett való marhát ellop felakasztják.
Ha ki az kastélyból vagy kihág, vagy behág, fejével érje meg.
Ha ki a kastélyban kardot vonszon, ha senkit meg nem sértene is, fél kezét vágják le; ha penig valakit megsért feje essék el érette.
Kivül való embernek biró uram hire nélkül marháját be ne eresszék; ha penig kereskedésnek okáért valamit beviszen, az vagy oltalomért, ugyanott adja el, ki ne vihesse onnét.
Az fellyül megirt tisztartó uram, u. m. malombiró, tóbiró, bor-birák és egyébféle tisztartók kezébe ha mi jövedelme az városnak megyen egy hétnél tovább magánál ne tartsa, semminemű kereskedésre ne forditsa, hanem az perceptornak kezébe adja. Ha ki különben cselekedik 12 fttal büntetessék meg és az summát mingyárast deponálja, ha le nem teheti, mingyárat captiváltassék.
A kapitánok, tizedesek az alattuk valókra szorgalmatos gondot viseljenek, kik honnét jönnek új emberek és mivel élnek, micsoda életek vagyon? Más embernek örökségét, házát, sövényét, szőlőkaróját ne pusztitsák. Ha melyeket deprehendálhatnak biró uramnak hiré tegyék, sőt kapitán uraim öszvegyüjtsék az alattok valókat és serio meghagyják, hogy senki az féle örökséget ne pusztitson, mert megbüntettetik.
Ha mi jövevény ember jő az városra kapitánnak hirré tegyék, az kapitán biró uramnak hirré tegye. Ha itt akar lakni, város eggyességét megadja, bizonyosképpen magát megmentse, hogy nem valami gonoszságnak cselekedete miatt jött ide és hogy másutt is jámbor életű volt és jól viselte magát és más ember adóssága miatt nem jött el és ő miatta az városi ember meg nem károsodik és ő magát arra obligálja, hogy mindenekben az város törvényének, rendtartásának és biró uramnak engedelmes lészen és az város ellen semmibe sem titkon, sem nyilván nem practical. Ha magát ezekre kötelezi, ő is az városnak mindennemű javaival egyenlőképpen élhet.
Ha melyik az tanácsbeli uraim közzül meghal, az vagy háza népe, tehát az temetésen, minden tanácsbeli uraim ott legyenek, a kik honn maradnak 1 ft birság alatt. Az czéhbeli uraim az czéhet megtartsák, servatis de jure servandis. Ha valamely czéhet temetésre hínak és sirt nem ás, az keseréstől (igy) adjanak az czéhnek flor – den 50.
Ha valamely árvának marháját, örökségét valaki mód nélkül birja, hivassa elő biró uram. Ha elegedendő ember hagyják nála; ha nem adják annak, a ki gondját viselheti. Az árvát pedig az nyomorultat vigyék az istopályba; de árva vagyonát jobbágy helyre ki ne adják tartásnak okáért.
Mérthogy ez mostani nyomorult állapotban igen kevesen maradtunk, az mi keveset az Ur Isten közzülünk meghagyott az egyeségre kell főképpen gondot viselnünk és az megmaradásra. Hogy azért a kastélyban visszavonást ne inditsanak, senki a kastélyban nemes ember ne legyen, ki indiciis suis és privilegiumával élhessen. Ha nemességével akar élni ott künn házánál éljen vele, de itt benn nem paciálják, hanem minden iurisdictio az város biráján legyen és mindenekben indiferenter város törvénye szerint való birtoka legyen. Ha ki penig az ő praerogativájához tartván magát, rebellis lenne (kit nem reménlünk) itt benn semmi uton lakni nem engedtetik s ha szinte kamorája volna is itt benn* de attól is priválják és az háztelekiből teljességesen excludálják. Ha peniglen itt kamorája volna valakinek és maga itt nem laknék, nem is szolgál az kamorától, ugy, hogy mindenféle exactiót nem egyaránt akar viselni, az kamorán való épületét megbecsüljék és azt a mire becsülik, neki megadván, az kamarát tölle elveszik és annak adják az ki szolgál tölle«.
Ugyane gyüjteményben levő bejegyzés szerint* az 1612. jun. 14-én ismét foglalkozik a közgyülés a kastély dolgával s előrebocsátván azt, hogy hazánk felháborodott és fluctuáló állapotját tekintve, mily szükség lenne az összetartásra, egy csomó classicus példát hoz fel az Atheneiek, Bizancziak történetéből, a többek közt a kistermetű Leo szónoklatát, azután Pytho rhetor példáját, a ki viszálkodó polgártársait akként birta összetartás és egyetértésre, hogy nagy termetére mutatva, mondá: Nekem van még egy terjedelmesebb feleségem, a kivel ha egyetértésben vagyok, szűk nyoszolyában is jól megférek; de ha összeveszünk, akkor az egész ház is kicsiny: mind e példák után az egyetértés indokából végezték egész tanácscsal, hogy: Senkit be ne bocsássanak a kastélyba, valaki magát az egyeségre és egyenes értelemre nem obligálja; hanem valaki ide be akar vagy maga jönni, vagy egyet-mását be akarja költöztettni, egyenlő terhet viseljen itt benn mind őrzés, czirkálás, adózás és szolgálat dolgában, az fejedelem adóján kivül, az mint elein is elvégeztük volt, mind nemes, mind szabados s mind sóvágó valamikor az rend reá kerül mindennemű tergiversatio nélkül. És az neveket felirassák; ha penig ezt fel nem akarja venni, be nem bocsátják sem magát, sem marháját, ha kamarája volna is elveszik tőlle az rebelioért, az rajta levő épületet elhányván és annak a tanács, az ki engedelmességgel és sziligséggel (igy) szolgál az közönséges jóravaló dologban.
1615-ből van egy közgyülési határozat, melyben előbocsátva, hogy a jó köztársaságban béke idején háborúra gondolnak, az esetre való elővigyázatból, ha valami fordulás következnék be, elhatározták, hogy mindenek előtt minden igyekezetet arra forditnak, hogy e kis hajlékocskát (érti a kastélyt) megépithessék. Azért minden egy bokor ökörre (igy) hordjanak 5–5 száll fát. Mindenki alkalmas fát hozzon jövő áldozóig (csötörtökig) 3 ft birság terhe alatt, a ki rosz fát szállit, fáját veszti s mégis újat kell helyette hozni.* Az anyag meghordatván, hozzá kezdettek az épitéshez, mert 1616-ban május 21-én a tanács előrebocsátván, hogy sok rosz hirek folynak s naponta növekednek, közakarattal végezte, hogy a kastély épitéséhez fogjanak: hogy ha mi ellenség jönne is reánk, mi miatt künn levő (városi) házainkban meg nem maradhatnánk, ne kellessék másuá (másuvá) futnunk és bujdosnunk, hanem bizván Istennek legfőbbképpen kegyelmes gondviselésében és segedelmében, lenne oly erőségünk, kiben megmaradhatnánk, mely erőségnek mind az épitésében, mindannak utánna a bennvaló igazgatásban való gondviselést biztuk ő kme Vermes uramra oly authoritással, hogy minden rendbeli embert, az ki ő knek szavát nem fogadná, megbüntetthesse ő kmé.*
A kiigazitott kastély nemcsak az akkori zavaros időkben nyujtott védelmet, hanem jóval később még azon század végszakában is használtatott védelmi czélre s hogy annak jókarban tartására Torda lakói kiváló gondot forditottak, kitetszik Szaniszló Zsigmond naplójából, a ki följegyezte, hogy 1686-ban a kastély kiigazitására minden telkes gazdára egy-egy frtot vetettek és hogy a nép ott vész idején oltalmat keresett és talált, következtetjük, szintén Szaniszló naplójából, mely szerint ugyanez évben a német tábor (augusztus 24-én) a Keresztesmezőre szállván, a városba betört század felgyujtotta a várost, mely a kastélytól az Aranyos hidjáig mind leégett. A kastélyt is csak az uristen oltalmazta meg; de a németek azokból is, kik a kastélyból kimentek, sokakat kifosztottak. A miből következik, hogy azokhoz, kik a kastélyban maradtak, nem tudtak hozzáférni s igy azok védelmének jótékonyságát élvezték
De jóval később, még a XVIII. század kezdetén is védte és oltalmazta e kastély Torda lakóit, kik a Rákóczy Ferencz szabadságharcza alatt is féltettebb holmijaikkal mindig oda menekültek, a midőn a labanczok Tordát fenyegették és dúlták; de elvégre is a németek foszták meg Tordát ezen védhelyétől, mert Szaniszló Zsigmond naplója szerint 1705-ben, a mint a kuruczok Abrudbánya környékén mutatkozi kezdettek, az akkor Tordán levő dán ezredek megszeppenvén, Ó-Torda nagy részét körül sánczolták, s a városiakat a kastélyból kiszoritván, maguk szállták azt meg. De ily fedezett hadállásban sem merték a kuruczokat bevárni, hanem júniusban a kastély falait lebontva, a nagy templom és iskolák felgyujtása, s a város nagy részének elhamvasztása után eltakarodtak Tordáról. Ez volt tudtommal e kastélynak utolsó hadműveleti szereplése. Ugy látszik, hogy a németek által – nem szükségből, hanem csakis rombolási hajlamból – ledöntött kastélyfalak többé – alkalmasint osztrák tilalom következtében – nem épittettek fel, s az ó-tordai kastély ez időtől fogva elveszté erőd jellegét, s megszünt annak védelmi hivatása; de Torda lakói kegyelettel és tisztelettel tekinthetnek ezen – őseiknek annyi századon át védelmet nyujtott, s harcz viharjait átélt – ódon falakra.
Most, miután az e kastély multját felderitő adatokat felmutattam, áttérhetek az ó-tordai ev. reformatus egyház ismertetésére, a mely e kastélynak, hogy ugy mondjam, magvát és létokát képezte; mert kétségtelen, hogy a templom épült előbb, s a kastély e féltékenyen védett szentélynek képezte külső burkát, mert a régiek szerették a védelem ösztönét és kötelességét, az erős Isten fogalmával párositani, s az erődök rendszerint vagy templomok körül épültek, vagy a meglevőkben templomok emeltettek. A vallás az őskorban sokkal nagyobb tényező volt, mint most, az Istenben való bizalom erős rugóját képezte a hazaszeretetnek és hősiességnek. Védharczaink két irányúak voltak, s mindig összefüggtek a kereszténység védelmével, a minek következtében a papok nemcsak mint buzditók, de mint harczosok is belevegyültek a harcz viharaiba, a Kapisztránok, Tomoriak keresztet tartván kezükben, a midőn az ugynevezett pogány török ellen kellett sikra szállni; a protestans papok szintén a bibliát vették kezökbe, midőn a protestantizmust eltörölni akaró osztrák zsoldosokkal szálltak csatára. Amazok nagyban befolytak Hunyadi János, emezek Bocskay, Bethlen Gábor és a Rákóczyak vallásszabadságot biztositó győzelmeire. Ez magyarázza meg, hogy nálunk a régi templomot és várat rendszerint mindig együtt találjuk. Igy van ez Torda ős templomainak mindenikénél.
Kellett ezen alkalmas helyen már a legrégibb időben is templomnak állani, a melynek helyébe a mostani épült; de hogy Torda régi oklevelekben emlitett ős templomai közül melyik állott itt, ma már egész biztonsággal meghatározni nem lehet. Csipkés Elek azt mondja, hogy az ó-tordai templom a katholikus korban Szent-Márton templomának hivatott; mások azt hiszik, sőt az egyház régibb jegyzőkönyveiben is van némi vonatkozás arra, hogy itt hajdan a Keresztesek temploma feküdt, e szerzet kolostorával, melyben (in domo Cruciferorum de Torda) 1288-ban azon országgyülés tartatott, melyen Kun László király is jelen volt.* E kolostor és templom ezen harczos szerzet megszüntével vagy Tordáról való elvonultával pusztán maradt mindaddig, mig a reformatiókor a Calvin-követők elfoglalták és kiújitották.
Én ez utóbbi nézethez csatlakozom, mert azt – fennebb már ismertetett – oklevéli adatok is támogatják. Nagy kár, hogy az azok mindenikében előforduló Füzeskútot (Fyzeskuth) minden puhatolódzásom és utánjárásom daczára megtalálnom nem sikerült, mert ez nyujtaná itteni nyomozásunkban a legbiztosabb támpontot; de igy is a hely ismeretével tudjuk magunkat némileg tájékozni. Az 1177-iki határjárásban erre vonatkozólag ez áll: a határ (Egyházfalvai) Saxonya várától (Leányvár) leszáll s a Fyzeskút felett elmenve, a király Szentkereszteseinek birtokával ütközik: Még biztosabb útmutatást nyujt az 1391-ki határjárási oklevél, hol ez áll: Saxonya várától a hegyoldalon lemenve a Rákuspatak terére, hol a klastrom (Keresztesek) kertjénél egy kúthelyén egy füzfát találtunk, melyet Fyzkutnak ugy a gondnok, mint a tordaiak elismertek. Innen a Rákuspatakon átmenve stb.: Ez oklevelek nyomán határozottan állitható, hogy a keresztesek kolostora és temploma a mostani kastély helyén feküdt a Rákuspatak terén, honnan a határjárók – mint a 2-ik oklevél mondja – átléptek a Rákuspatakán, sőt ott kellett a kastélytól nyugatra lenni a hires Fyzeskutnak is, mely már 1391-ben felhagyott kút volt, mert csak kúthelynek mondatik s igy ma azért nem található fel. A keresztesek már 1494-ben nem voltak birtokában e templomnak, mert az ez évi határjárási oklevélben ez áll: Saxoma várától Füzkuthoz szálltak a völgybe, onnan a szent szűz kolostor kapujához stb. Tehát ekkor már nem a keresztesek birták, hanem utódaik, valamely más szerzet kezére ment át, sőt a szűz Mária kolostor elnevezésről következtetve, nem lehetetlen, hogy utódaiként apáczák vették birtokukba, s talán az a pálosok kolostorához vezető alagút ez időből származhatott, mert hogy a szenteskedő hajdanban a férfi és nő kolostorok között ily föld alatti titkos összekötő útak léteztek, azt a régészeti kutatások már rég felfedezték s igazolták. A templom mindennek daczára viselhette a Szent-Márton templom elnevezést arról, hogy a keresztesek idejében az lehetett Szent-Mártonnak szentelve. Az apáczákat és szerzeteseiket a reformatio mindenünnen s igy Tordáról is elzavarván, üresen maradott templomuk előbb a lutheranusok, nemsokára az ev. reformatusok kezére ment át.
A keresztesek régi templomát ma hiába keressük itt, az összeomlott vagy elpusztult valamely hadjáratban s helyébe ugy épült – lehet hogy az apáczák részére – Zsigmond király idejében a mostani egyház.
Rendesen a piaczi kath. egyházat »nagy templom« elnevezéssel szokták megkülönböztetni, pedig a kastély templomának kiterjedése nem sokkal volt kisebb akkor, midőn az eredeti nagyságában állott fenn; most azonban csak hajója van meg, a melynek külhossza 50 lépés, belvilágát véve 45, szélessége (belvilág) 13 lépés, magassága 10 öl, a mi főleg azért tetszik túlmagasnak, mert az egyház szentélye a diadalivtől kezdve egészen eltávollittatott s a befalazott diadaliv képezi – egy újonnan nyitott idomtalan kapuval – a templom keleti záródását; de a lebontott szentélyből még most is ott vannak a külső részen a szentély régi boltozatának tanujelei: két szépen idomitott gyámkő, melyek vakalakitású körívekkel s kidudorodásukon finom alakitású növénydíszszel vannak tagozva; megvannak még a régi boltívezet e gyámkövekre nyugasztott bolt-gerinczeinek és közép-hevedereinek csekély maradványai, a melyek horonyok közé fogott körtetaggal vannak tagozva, tehát az ilynemű szebb alkotások közé tartoztak. A templom ily barbár megcsonkitását a kastély okozta, mert az – eredetileg 70 lépés hosszú – egyház nem férvén el a kastély szélességében, a helyett, hogy a kastély falait künnebb vitték volna, a templom szentélyét bontották le s igy a szűk burok megbénitá azon szép emléképületet, melynek védelmére volt első sorban hivatva.*
A miként a templom megcsonkittatott, akként belszerkezete is egészen kiforgattatott eredeti alakjából s barokk-izlésben alakittatott át, ugy, hogy a ki csak e templom belsejét tekinti, az nem hinné, hogy egy csúcsíves izlésű régi góth-egyházban van, mert belsejében a régiből egy porczikát se hagytak meg. Fellövelő magas csúcsíves ablakai az új törpe donga-boltozat alá be nem férvén, tetejükön befalaztattak s letörpittetve, körívesekké idomittattak s most csak külfelől láthatjuk eredeti csúcsíves záródásuknak elfalazott részét. Megtaláljuk mindkét oldalán a hatalmas s egészen a tetőpárkányzatig felnyuló oldaltámokat, melyek hajdan a fellövelő boltívezetet tartották. Ha ezek útmutatása nyomán odaképzeljük azt a legalább is 12 öl magasságban ívesülő és szépen tagozott gerinczekkel bordázott boltívet és a nem kevésbbé díszes szentélyt, akkor nyerhetünk csak valódi fogalmat ez egyház egykori impozáns nagyságáról és díszes voltáról.
De ezeken kivül megmaradtak a régi nagyság hirdetőiként e templomnak kapuzatai eredeti alakjukban, melyek közül a nyugati homlokzaton levő főportale, valamint az északi oldalon levő oldalkapu egyiránt magukon viselik a nagyszerűség jellegét s tanusitják, hogy ez egyház egyike volt a csúcsíves épitészet fénykorában keletkezett remekműveknek. Ezek a fejlett műízlésnek valódi kőoklevelei s elégségesek arra, hogy azok segélyével nemcsak épitési korát határozzuk meg, hanem az egészet felépitsük képzeletünkben, ugy, a miként az vandal megcsonkitása előtt fennállott.
A főkapuzat a legszebb alkotások közé tartozik, az ugy nagy méretei, mint alakjának correctsége, valamint díszletezésének kiválósága által ilynemű műalkotásaink sorozatában méltán kiváló helyet érdemel s az erdélyi részekben ritkitja párját. E kapuzat egész testével kirug a templom homlokzatfalából, nyilata eredetileg csúcsíves volt; ámde azt is átvezették a megkicsinyités műveletén, tetejét befalazván, egyenes záródásúvá alakitották át; de megmaradott egész épségében tágnyilatu béllete, melynek kiválóan szép tagozata kirivólag tünik ki a rákent vastag mészrétegek burka alul. E kapubéllet ötsorosan van igen szép árnyhatással tagozva, hat nagyon tág nyilatú horony közé három testes henger és két körtetag van befoglalva, melyek a felső csúcsműves záródásnál is folytatva vannak s az alsó tagozattól fejezetszerű kidudorodással vannak elkülönitve, a mely kidudorodás szépen idomitott növénydísz fonadékával ékeskedik. De minden leirásnál érthetőbben magyarázza meg a portalenak idemellékelt képe.
Nem kevésbé díszes az északi oldalkapú, mely a két közép oldaltám között van, ezek külső szinvonaláig kirugólag elhelyezve, ugy, hogy a hosszfalon ez egészen kivül esik. Ez korántsem tartozik a szokásos kisebb oldalkapuk közé, mert annak kapunyilata csaknem két öl szélességgel birt s szintén csúcsívben záródott. Bélletét horonyok közé fogott henger és körte tagozta, de nemcsak béllete volt ekként díszitve, hanem külső keretét is lóherívek és csinos fonadékú mérművek ékiték, a melyek az oldaltámokra is át voltak vive. Ez oldalkapú talán azért volt a szokottnál jóval díszesebb, mert a valamivel későbbi időben épült piaczi nagy templom elkészültéig a Tordán időző királyok a szomszédos fejedelmi szállásból (mely akkor is a fiscus-ház helyén feküdt) e most elfalazott oldalkapun mentek az egyházba. Azt is fölemlitem, hogy e templom déli oldalához kis kápolnaszerű toldalék van ragasztva, melyet egy köríves törpe válliv köt össze a templom hajójával. Hogy ez nem újabb toldalék, azt tanusitja a vállívnek ős szerkezetre mutató horony és kajács alkotta tagozata. Van ez oldalon egy elfalazott kis körives ajtócska is, melynek alanti elhelyezése igazolni látszik azon hagyományt, hogy az az altemplomba szolgált, mert mint mondják, a templom alját hatóságilag befalazott kripták foglalják el. Ez ajtó, valamint az oldalkápolna válívének köríves záródása és az ablakoknak alig csúcsíves tetőzete mind román reminiscentiákat tartanak fenn, s igy e templom épitési ideje a gothica kezdetére, vagyis a XIV-ik század közepe tájára, tehát Zsigmond uralkodását megelőző korszakra tehető s igy az Torda most meglevő egyházai között a legrégibbnek tekinthető. A templom nyugat-oldalról felvett képét melléklem. (Lásd a 337. lapon.)
E templom is sokszor cserélt gazdát; mellőzve legrégibb korát, csak azt emlitem, hogy a reformatiókor a katholikusok kezéről az ágostai, s ezekéről az ev. reformátusokéra ment át s azok kezén maradt egészen napjainkig. Némi vonatkozásokból azt is következtethetjük, hogy az ó-tordai egyháznak egy időben fiókegyháza is volt Egyházfalván, ily valamit látszik jelölni Báthory Gábornak 1610. julius 15-én Gyulafejérvárról kiadott adománylevele, melyben az egyházfalvival egyesitett ó-tordai orthodoxa egyház papjának Botzfalvi Jánosnak és rectora Háry Istvánnak s ezutáni utódaiknak a dézma quartáját adományozza.*
De ezt megelőzte ugyanezen fejedelemnek egy nagyobb adománya, mely szerint 1608. junius 19-én Gyula-Fejérvárról maga és Kendi István korlátnok aláirásával megrendelte Bodoni István tordai kamara-ispánnak, hogy az egyházfalvi, illetőleg ó-tordai orthodoxa eklézsia papjának Vásárhelyi Jánosnak és utódainak minden évben 500 darab sót szolgáltasson ki a tordai sóaknáról.* Ezt megerősitette és átirta Bethlen Gábor Gyula-Fejérvártt 1614. julius 7-én.*
E dézma és sójárulékon kivül az ó-tordai pap élvezte a Rákos patakán levő malom másfél kövének hozadékát a város jóvoltából; ez azonban később csak péntek estvétől szombat esti harangszóig terjedő malomvámszedésre szorittatott, ez is azon ötletből, hogy a malom árka az eklézsia földjén vezettetett át. E lisztvámot rendesen a particularisták szedték, ezek nagyenyedi deákok voltak, kik a collegium igazgatósága által bocsáttattak ki bizonyos időre az ó-tordai orthodoxa Eccla mellé, a rector segitségére, az iskolában való tanitásra, éneklésre, temetéseknél való közreműködésre. Az ily particularisták kiküldése jutalmazása volt a szorgalomnak s gyakorlati kiképzés papság és rectorságra, rendszerint egy évre szólt, leteltével behivták s másokkal pótolták. Ez alakult később át a nagy ünnepeken való legatus-küldés szokásává, mely szintén a gyakorlati kiképzést és az ifjak jutalmazását tartja szem előtt.
És most a szent épitészet e remekének és védkastélyának megismerése után átléphetünk a szomszédos fejedelmi lakba, a mely e kastély északi toldalékába volt elhelyezve.
| XLVI. Ágostai hitvallásúak temploma és vármegyeház. | TARTALOM | XLVIII. A fiscus háza, vagy a régi fejedelmi lak. |