XXXIII. Torda város czímere, pecsétje, közjogi állása, országgyűlési képviseltetése, fővámhivatala, főnemessége.

Torda városának lenni kellett ősi czimerének, de az nem maradt reánk. Csak egy pár szakadozott régi oklevelen látható homályos lenyomatból gyanitom annak egykori lételét. E pecsét közepén háromszög van domborművel, a melynek mivoltát a lenyomatokon nem lehet megérteni; e háromszög mellett egyik felől régi idomú kulcs, másik felén faág van elhelyezve. Nagy góth (majuskel) betükkel irt köriratából csak ennyi betűzhető ki:

Sigilum Thord.. Ci... R.... (Civitatis Regiae).

A betűk alakja és jellege a XIV. századra és arra utal, hogy Torda a szabad királyi városok közé volt sorozva; különben a legtöbb kiváltságlevelében – mint fennebb látók – Civitas s ritkán jön elő Oppidum néven*László király 1297-ben a Keresztesmezőről igy czímezi egy rendeletét: »Datum in villa cruciferorum prope Tordensem civitatem.« Lásd Fejér. Cod. dipl. VI., 3. 101. lap. s a királyok és fejedelmek parancsleveleiben (compulsorium) minden más erdélyi városok előtt emlittetik, a mi egymagában kitünő politikai állására mutat; de még inkább bizonyitja az, hogy Torda volt a nemzeti királyság korában, a vajdák alatt s azután a nemzeti fejedelmek idejében is Erdély politikai központja, a hadi szemlék s országgyűlések helye, sőt magának is volt két követe, mert – Benkő szerint – a város és a sóaknák külön küldöttek az országgyülésre képviselőket.*De comitiis Transylv. 65. l. Benkő ez állitását oklevél is igazolja, több országgyülési végzések aláirói közt ott levén Torda követe is; legyen elég itt felhoznom az 1659-iki beszterczei országgyülés márczius 3-iki üléséből kiadott téritvényét II. Rákóczi Györgynek,*Lásd Szilágyi Sándor »Erdélyi országgyülési emlékek XII. k. 199–200 lap. melyet a többek közt aláirták Torda vármegye követi és a városi követek közt a »Thordai követek« is, a mely kifejezés Torda város képviseltetését mutatja. Sőt Szaniszló Zsigmond naplójának feljegyzése szerint volt idő, a midőn Torda városát három követ képviselte az országgyülésen; nevezetesen az 1684-ik évre azt jegyezte be, hogy február 29-én országgyülési képviselőknek Torda város részéről megválasztattak Vida István hadnagy, Ferenczi és Szaniszló Zsigmond.*Lásd Szaniszló naplóját kéziratban Torma Károlynál. Nem is lehet érteni, hogy Torda, mely népességi arányánál, műveltségénél, polgárainak előhaladottságánál fogva arra ma is igényt tarthatna: miért nem élvezi ezen őtet méltán megillető jogot akkor, a midőn a népességét alig meghaladó M.-Vásárhely két s az alig fele népességű Gyulafejérvár, Szamosujvár, Erzsébetváros s a faluszámba vehető Illyefalva, Oláhfalu és Vizakna is képviselve vannak az országgyülésen. Ez anomaliát a törvényhozásnak mihamarább meg kell szüntetni s Tordát külön képviseltetéssel felruházni.

Uj-Tordának Bethlen Gábor fejedelem által adott czímere fennebb részletesen levén leirva, ismétlését fölöslegesnek tartom. Ó-Torda újabb czímere a tordai hasadékot tünteti fel; azt látjuk 1721-ben készült pecsétjén is, melynek közepén a tordai hasadékot mutató sziklaszoros tetején tölgyág van (a mi a régi czímerben is megvolt), mellette oldalt keresztbe fektetett sarló és bányász-kalapács, a mi a földmivelést és bányászatot, Torda város lakóinak e két fő foglalkozási ágát jelképezi.

Megjegyzem, hogy hajdan a fő vámhivatal – hová Erdély összes vámjövedelme begyült – Tordán volt, a mint kitetszik Hunyadi Mátyás király 1471-iki rendeletéből, mely szerint Brassót és a Barczaságot felmenti mindazon vámoktól, a miket Tordára addig fizettek,*Lásd Albrich, Pallad. coronense p. 102. Közli Kemény József, Dipl. Trans. Supl. IV. 239–240. de későbbi időkben is szedtek Tordán országos vámot, a mint kitetszik az 1663. évi marosvásárhelyi t.-cz. XXI. art., mely kimondta, hogy »rendkivüli szükséghez képest pro tempore a kolozsmonostori harminczados tordai széken erigáljon zászlót és a constitutio szerint axigálja az harminczadot«.*Lásd Erd. országgyülési emlékek XIII. k. 30. lap. Kiadja Szilágyi Sándor. Torda kiváltságait ismerjük, azokból tudjuk, hogy mindennemű dézsmák, taxák s nemesitése után adók fizetésétől fel volt mentve, ezt törvényhozásilag is megerősitve találjuk, a mennyiben az 1670-iki törvény 1-ső czikkelye értelmében a fiscus Torda dézsmájának három negyedét elengedve, a fenmaradó egy negyedet a tordai ecclesiák praedicatorainak rendelte kiadatni.*Lásd Gál László: Az erdélyi dieták végzései 2. k. 195. lap.

Azt már fennebb előadtam, hogy Torda, mint az erdélyrészi három nemes városok egyike, városaink sorozatában első helyet foglalt el; de e mellett jó ideig társadalmi központja is volt országrészünknek, mert Tordát még azon időtől fogva, hogy Erdély politikai központja és országgyüléseinek székhelye volt, igen sok főnemesség lakta; mert habár a tordaiak a sóbányáról kapott 4000 (utóbb 6000) darab sóért az országgyülési követeket tartoztak elszállásolni és élelmezni, mégis a gazdagabb főurak, már saját kényelmük szempontjából is, igyekeztek ott házakat szerezni és épiteni, a hova tél idején is falukról behuzódtak s igy azon időben Torda társaséletének élénkebbnek kellett lenni, mert Erdély műveltebb osztályának volt találkozási és tartózkodási helye, a mi kétségtelenül műveltségi szinvonalát emelte s polgárságának pallérozódására befolyással volt. E fölénye a nemzeti fejedelemség megszűnte után is egy ideig fenmaradt. Az oda szokott főnemességnek még a mult században is kedvencz mulató és tartózkodási helyéül szolgált. Benkő József szerint ott volt háza gr. Bethlen Lászlónak (gr. Bethlen Miklós irótól szállt reá), gr. Bánffy Györgynek, gr. Teleki Ádámnak, gr. Thoroczkay Zsigmondnak, br. Bornemissza Ignácznak, Jósika Mózesnek, br. Naláczy Istvánnak, br. Kemény Miklósnak, br. Korda Györgynek, voltak Inczédieknek, Vééreknek, Pünköstieknek, Fosztóknak, Mikoláknak*A br. Mikola-család curiája a Nagyhid-utczában volt, most Székely Józsefé. stb. házai. Később a főnemesség M.-Vásárhelyt és Kolozsvárt választván téli lakhelyéül, lassankint elvonult Tordáról, házait eladta s most azok mind tordai polgárok kezén vannak, de még ma is régi tulajdonosaikról, Bethlen, Teleki, Korda, Jósika, stb. házaknak nevezik.