XXXI. Tordára vonatkozó magán-oklevelek.

Hogy Torda város multja oklevélileg még inkább földeritve legyen, ismertetnem kell még némely magán-adománylevelet s más okiratokat, hogy azok Torda oklevéltárát kiegészitsék.

1276-ban julius 28-án (fer. 3. prox. p. f. s. Jacobi) Thury Erzsébet testvérének, Thury Miklósnak 2 marcháért eladja a Thur falutól nyugatra fekvő Thuryfeold nevű rétet, a miről Wechelyni Jakab, a tordai keresztesek házának főnöke (Magister Domus cruciferorum de Thurda) ki előtt e vásár köttetett, bizonyitó iratot állit ki.*Lásd Fejér Cod. Dipl. VII. 4., 166.

Ez oklevélből kitünik, hogy a kereszteseknek Tordán – mint már emlitve volt – ez időben rendházuk volt, erről kapta nevét a tordai hidon túl kezdődő Keresztesmező, melyet régen – Benkő József szerint – Magyar-Keresztesnek is neveztek. Ez a Keresztes-mező közfelkelések alkalmával az országos lustrák helye volt, s az 1659-ki törvényczikk szerint a táborozó katonák lovainak országos legelő-helye.*Lásd Gál László: Az erdélyi dieták végz. 167. A fentebbi oklevélből az is kitünik, hogy a tordai keresztesek magyarok voltak s Wechelyni mester az ős Wesselényi nemzetségből származott.

1536-ból van egy, a Rákospataki malomra vonatkozó oklevél, melyből kiviláglik, hogy az aradi káptalan őre azon malmot épitett volt, a melyet később eladott Literáti Miklós tordai kamara-ispánnak, kitől Máthé tordai esperes visszaváltotta, s 1536-ban*Lásd fehérv. kápt. levélt. Cista Capit. Fasc. 7. Nr. 56. Közli Szereday Not. Cap. Alb. 154. 200 frtért a fejérvári augusztinusok kolostorának adta el.

A budapesti országos múzeum levéltárába letéteményezett »Bethlen-féle« levéltárban találtam meg tordai Pogány Miklósnak igen díszes kiállitású czímeres nemeslevelét (armalis), a melyet Hunyadi János kormányzó Temesváron adott ki 1447 oct. 14. (f. 6. pr. a. fest. b. Galli confes.) melyben nevezett Pogány Miklós tordai polgárnak és utódainak – hű szolgálataiért – nemességet adományoz czímerrel, mely sárga nyitott koronából kinövő pelikán fej veres mezőben. Sisakdísz ugyanaz, sisaktakaró veres-fehér.

Ez oklevélre hivatkozik

1591-ben Báthori Zsigmond, ki új adomány-levelet adott tordai Pogány Mihálynak azon tordai házra, melyet már Hunyadi János kormányzó, utóbb László és Lajos királyok is megnemesitettek; továbbá adományozta a Rákospatakon levő malom harmadrészét és a péterlaki völgyben levő Pogántó nevű halastónak harmadrészét a Kezeupchere (Középcsere) nevű határrészben,*Lásd Kolozs m. conv. levélt. Veres prot. 162 lap. de a kitüntetett Pogán-család, ugy látszik, ezután csakhamar deficiált, mert

1601-ben április 8-án Báthori Zsigmond Litterati Zlatár Mátyás fejedelmi számvevőjének adományozott Tordán egy nemes curiát, a Rákospatakon malmot, Pogán tava nevű halastavat, a város Virágostó nevű halastaván alul, melyek Pogán Miklós magvaszakadtával szálltak Pápay Lukácsra, ennek halála után Pápay Mártonra, ennek kihaltával fejedelmi eladományozás tárgyává lettek, ezekbe a megbizott kolozsmonostori convent kiküldöttje Liptai Ferencz és Kövendi Mátyás által beigtattatott, ellenmondtak Tordai Boér István, János és ezek fiai, továbbá Thury János.*Kolozs m. conv. levélt. XIV. 340. Másol. Kemény József App. Dipl. Tran. XIV. 225.

1604-ben jan. 3-án Basta a fennebb emlitett romban levő curiát, malmot és halastavat, melyeket Mihály vajda Tordai Boér Istvánnak adományozott volt, de a ki a Székely Mózeshez való pártolásért azt elvesztette, sőt maga is a Bartzamezőn (igy) Székely Mózessel harczolva – utód nélkül – elesett, ő (Basta) Tordai Thury Jánosnak adományozta*Lásd gr. Kemény József App. Dipl. Tran. XIV. 285. mindkét ágra. Báthori Zsigmond fejedelem 1585. márcz. 31-én Fehérváron Tordai Kelemen és neje Patossy Katalinnak tordai házukra új adományt adott.*Liber Reg. S. Báthori I. 468. Ugyanaz 1590. okt. 19-én*Kolozs m. konv. Veres prot. 40 lap. Szent-Miklósi Kristófnak sodomia miatt vesztett házát a tordai Barom-utczában (igy) Csizár Györgynek, a váradgyai kikötő prefectussának adományozta.

1591-ben az Alsó-Szent-Mihályfalva és Torda közt támadt határvillongásban Komjátszeghi Pál, Torda vármegye birája és kolozsvári Litterati György békéltetők jelentéséből kitűnik, hogy a kérdéses Eorlyk a Parde pataka közti szántóföld, melyet a tordaiak pénzen vettek egy kis falutól az Aranyos mellett (Igruchteluk), a hol annak kápolnáját is érte az egyik öreg tanu, Szindi Chieh Péter.*Lásd Kolozs m. conv. levélt. prot. major 149 lap. 1812-iki Transs. a tordai levélt.

1608. decz. 20-án Báthori Gábor tordai Litterati, másként Nyilas Mihálynak sóvágó-utczában az utcza sarkán levő házát adófizetéstől mentesitette.*gr. Kemény József App. Dipl. Tran. XV. 338. Ugyan ő

1608. ápril. 20-án, maga, Kendi István korlátnok és Frater István titoknok aláirásával adja ki azon czímeres nemeslevelet, a melyben a szokásos bevezetés után előadja, hogy tanácsosai s más erdélyi vitézei kérésére tordai Szabó (Zabó) Lázár Györgyöt, ki minden rábizott dolgokban hűségesen járt el, s a haza érdekében folytatott háboruk alkalmával is kitüntette magát, kiveszi a népies helyzetből s a valódi és igaz nemesek közé sorozza ugy őtet, mint mindkét nembeli utódait, nemesi czímert ad: egy harczi paizs közepén kék mezőben vadászeb által űzött zergét. A paizs felett fejedelmi koronával tetőzött sisak, mely alul sokszinű foszlány omlik le, ezek díszitik s veszik mindkét oldalról körül a czímer-paizst.*Ez a nemeslevél meg van eredetiben Bécsben lakó Lázár Jakab urnál, a fogarasi állami jószág nyug. igazgatójánál, ki a tordai Szabó Lázár-családnak utolsó fiutódja.

1621. márcz. 26-án (f. 6. pr. p. Dom. Letare) Torda város főbirája Pálfi János, Litterati Boldizsár jegyző és Ungvári Miklós esküdt a kolozsmonostori convent előtt Torda város lakóinak nevében ajtoni Litterati Jakabnak Torda város iránt többször tanusitott jóindulatáért, a Pint Zsigmond tava nevű elhagyott halastavat – melyet Zeoch (Szőcs) Dénestől birt, s most az ennek unokáját Annát, nőül tartó kolozsvári Viczei kezén van – nevezett Ajtoni Jakabnak engedték át, de ugy, hogy ha utód nélkül halna el, Torda városára újból visszaszálljon.*Lásd Kolozs m. conv. in prot. major f. 137. és 1812-iki Transsumpt. Torda város levélt. E visszaszállást ki akarták játszani, a mint kitetszik tordai Fodor vagy Szőcs István és Kádár Mihály tordai esküdtek ellenmondásából, kik 1642. nov. 17-én (f. 2. pr. ant. fest. 6. Elisabetha Rnae) a kolozsmonostori convent levélkeresője (requisitor) előtt tiltakoztak az iránt, hogy Ajtoni Litterati Jakab csak az ő személyére – az elidegenithetés kizárásával – átengedett tavat Bikali Vitéz Györgynek eladta s ez által Torda határából kiszakitani törekszik.*Ered. Kolozsm. conv. levélt. 1812-iki Transs. Torda levélt.

1692-ben gr. Bethlen Miklós és Kapusi István tordai főhadnagy és az esküdt közönség közt malomcsere történt, a város adta az Aranyos hidján felül az Aranyoson levő 4 kövű malmát Bethlen Rákospatakán Tordában levő kétkövű malmáért. E cserét helybenhagyta Bánffy György kormányzó, 1697-ben jan 10-én átiratta és megerősitette I. Lipót császár.*Lásd fehérv. kápt. levélt. Liber. Reg. Leopoldi T. I. p. 30. sub No. 8. 1697.