XXIX. Torda város helyhatósági alkotmánya (constitutiója).

I. Rákóczi György Fejervárott szept. 4-én 1633-ban maga és Márkosfalvi Márton titoknok aláirása alatt kiadott oklevelében átirta és megerősitette Torda városának azon Constitutióit, melyek Hidvégi Mikó Ferencz fejedelmi tanácsos Csik-Gyergyó és Kászon főkapitánya és kincstárnok, valamint Alsó-Balásfalvi Cserényi Farkas, Belső-Szolnok vármegye főispánja és Kolozsvári Kassai István fejedelmi tanácsos és itélőmester (protonotarius Regni Trans.), mint fejedelmi megbizottak jelenlétében egyfelől Iklódi Toldalagi János közügyigazgató és tordai kamara-ispán s más kamarai tisztek közt, másfelől tordai főhadnagy Pál János s Torda polgárai közt a megnevezett fejedelmi kiküldöttek jelenlétében 1631-ben augusztus 29-én létrejött, s melynek eredetileg is magyarul szerkesztett pontjai következők:*Ennek eredetije megvan az ó-tordai levéltárban, hiteles másolata a kir. kormány. levélt.: Privilegia et Constitutiones Civitatum czímű gyüjteményben. T. IV., G. 46. közli egész terjedelmében gr. Kemény Józs. Diplom. Trans. VII. k. 511–545. lap. Lásd az Erd. muzeum levéltárában.

1. A minemű dolgok, causák és casusok ennekelőtte eleitől fogva a városi birák és sóvágók között előfordultak és termináltattanak, ennekutána is a tordai birák előtt folytattassanak és végeztessenek be, az aknai dolgok a kamaraispán előtt.

2. Mint szintén a városbeliek, azonképen az akna szolgái is, kiki maga búzájának s egyéb veteményének dézsmáját behozza.

3. Kamaraispán uram sóvágók háta megett lakó zselléreket czirkálja fel és azokat mind indifferenter posztozza be az aknára.

4. A mi a városnak közönséges igazságát illeti, abban, mint szintén a városi rend, azonképen a sóvágók is conjunctis viribus egyaránt való terhet viseljenek az egyéb szokás szerint való határ oltalmazásában is egyetértsenek.

5. Derék hid, malom és főgátoknak csinálásában, töltésében és egyéb közönséges szükséghez való város dolgaiban, melyek a sóvágóknak is hasznokra szolgálnak, egyenlőképen való terhét viseljék a sóvágók a városbeliekkel, mindazáltal a sóvágók szolgáltatásában oly módalitás tartassék, hogy az mián az akna meg ne fogyatkozzék.

6. A tordai biró a szükséghez képest a sóvágókat, vagy egyszersmind mindnyájan őket, vagy egy héten harmadát, más héten más harmadát hajtsa közönséges dologra, a mint a szükség mutatja.

7. A korcsmárlás dolgában pedig közönségesen valami módot és rendet tartanak a városi rendek, a sóvágók is abban egyetértsenek és magokat ahhoz tartsák. A borkérdésben pedig a borbirótól várjanak, mind szintén a városi rendek. Lehessen az borkorcsmárlásban is az városi rendekkel egyenlő állapotjuk a sóvágóknak is.

8. Hogy pedig ennekutána újabb veszekedésre való minden alkalmatosság teljességgel abscidáltassék és ezek a végzések utrinque (mindkét fél) jobb módjával és állandóbban megtartassanak, a mi k. urunk ő Nga kegyelmes parancsolatjából ilyen vinculumot vetünk közikbe, hogy ha a sóvágók és kamaraházhoz való szolgák ezekhez a felyül megirt Articulusokhoz éppen és egészben magokat nem tartanák, hanem az ellen cselekednének, in tali causa (ily esetben) a tordai birák és polgárok protestáljanak az engedetlenek ellen a régi mód és szokás szerint, senki ebben őket megháboritani ne merészelje, sub gravissima indignatione dicti Illmi Di Principis nostri. A tordai birák és polgárok is tartozzanak mindazáltal a felyül megirt articulusokat megtartani és a sóvágókkal és kamaraházhoz való szolgákkal azoknak contentioja (tartalma) szerint alkudni és szép egyezségben élni stb. Ugyanezen fejedelmi biztosok jelenlétében az ó- és új-tordaiak közti egyenetlenségek is elintéztettek ugyanazon év augusztus 29-én, a következő eredeti magyar szövegű pontok szerint:*

Közli egész terjedelmében gr. Kemény Dipl. Trans. VII. k. 549–553. lap. Lásd Erd. Muzeum levéltárában.

1. Az régi királyoktól adatott örökséghez való tilalmas erdőket ne kárositsák és tüzre a tordai birák ellen ne pusztitsák, az erdőbirákat ne fenyegessék, hanem az erdő oltalmazásában egyetértsenek a régi módok szerint; az új-tordaiaknak is erdőbirájok lévén, ha mikor mi szükségük leszen, tanács hire nélkül reá ne menjenek, a minthogy magoknak az ó-tordaiaknak sem volt soha szabad tanács és erdőbiró hire nélkül reámenni és hordani, a minthogy most sem szabad, ezután is e mód megtartassék.

2. Az Aranyoson való szükséges derékhidnak épitésében is, hogy az ó-tordaiakkal egyetértsenek az új-tordaiak, ne veszekedjenek, ugy, hogy ha mikor 20 szekeret a hidra való fahordásnak ürügye alatt küldtek és a hidhoz három szekérrel hozzanak s a többit magok számára tartsák meg; hanem ha az hid szükségiért való fáért mennek, hozzák az hidhoz, ne hordják haza.

3. Hogy külső idegen embereket a magok árnyékában az új-tordaiak sóhordásban és egyéb kereskedésben magokkal vám nélkül – a városnak nyilván való kárával – ne hordozzanak; ha pedig az idegenek az új-tordaiak szekerei közé elegyitnék szekereiket, az vámos vigyázzon reá és az olyanokon az ő igazságával éljen. Ha pedig az új-tordai szekerek közzül az ilyenek mellett támadna az vámos ellen, a vámos avagy az ó-tordai biró találja meg a hadnagyot felölle, et mox et defacto az olyanokon azon paenat (büntetést) tartozzék felvenni az hadnagy, melyet az olyan vámot elszökő ember megérdemelne.

4. Minthogy az új-tordaiak sponte és libere leválák, hogy ezután a Tordának romlására és praejuciumára (kárára) a városi rendből magok közé soha senkit be nem fogadnak; ezután azért minden időben az efféle observáltassék; ha pedig tanáltatnának effélék, a biró a hadnagyot megtalálván, azokat mindjárást restituálja.

5. Hogy pedig ennekutána az újabb veszekedésre való alkalmatosság teljességgel abscindáltassék (eleje vétessék) és ezek a végzések utrinq. jobb módjával és állandóbban megtartassanak, a mi k. urunk eő Nga parancsolatjából ilyen vinculumot vetettünk közikbe, hogyha az uj-tordaiak az felyül megirt Articulusokhoz éppen és egészen magokat nem tartanák, hanem az ellen cselekednének, in tali causa, az uj-tordaiak is tartozzanak vámot adni, mint szintén egyéb idegen uton járók; senki pedig azoktól való vámvételben megháboritani őket ne merészelje sub gravissima indignatione Ill. Dni Principis nostri stb.

De ez nem enyésztette el a két városrész közti egyenetlenséget, sőt az ugy elmérgesedett, hogy 1672-ben máj. 25-én Ns. Torda vármegyének Bogáthon tartott közgyüléséből a főispán Teleki Mihály, Macskási Boldizsár, Bodoni György kir. tábl. ülnökök, szt.-mihályfalvi Szoboszlai János Tordam. főbirája, Kovács István s mások küldettek ki és bizattak meg az ó- és uj-tordaiak közt előfordult nehézségek elintézésére; kik is ugyanazon évi jun. 2-án Tordán megjelenvén, nem kevés bajjal ezen – mindkét városrész összes lakói által elfogadott – végzéseket hozták:

1. Hadnagyot, Assesorokat arra alkalmas egyének közül együtt válaszszanak, a megválasztottak erős hittel legyenek kötelesek nagynak, kicsinnek igazságot szolgáltatni.

2. Határosztás egyenlő akarattal történjék.

3. Korcsma, mészárszék, vásárok iránt együttesen egyik a másik hátránya nélkül végezzenek.

4. Mikor város szükségére bizonyos ideig a korcsmárlást közakaratból fentartják, azon idő alatt senki magány nyereményre italt ne áruljon.

5. Az ily fentartott időn túl bort mind Ó-, mind Uj-Tordán mindenki szabadon s bárhol árulhat, csakhogy minden vederről egy-egy pénzt illető eklezsiájuknak beszolgáltassanak.

6. Külön határa a két városrésznek nem lévén, marhájukat – a tilalmason kívül – bárhol legeltethetik.

7. A quartára nézve, ha meg nem egyezhetnek, a Generálist találják meg.

8. Város hasznára boltok épittethetnek.

9. Ezután mindenki egy szabadsággal és egy törvénynyel éljen, ki ezen pontok ellen vét, 50 forinton maradjon, melyet per menedéken kivül (remidium) felvegyen a vármegye. Ez 1674. jan. 26-án a bogáthi gyülésen felolvastatván, helybenhagyatott és megerősittetett.*Az itt rövidletben közölt Complanatio egész terjedelmében megvan Foszto Hist. eccl. Unitar. Trans. T. II. 328–330. lapján.

Van Torda városának egy 1666-ban ápr. 9-én Torda vármegye előtt felolvasott, helybenhagyott és kihirdetett statutuma, mely e város szervezetére világot vet s melyet itt kivonatilag ismertetnem kell.*Megvan eredetiben Várfalvi N. János gyüjt. és a kir. kormányszék levélt. 5,574/785.

1. Torda városának biró helyett minden évben új esztendő napján választott hadnagya legyen.*A hadnagy czím onnan eredt, hogy midőn a Basta által feldúlt Új-Torda testőrkatonák által telepittetett meg, ezeknek, mint rendes katonáknak, előljárójuk főhadnagy volt. Midőn 1665-ben Új-, Ó-Torda és Egyházfalva egy törvényhatóság alatt egyesittetett, az új-tordaiak főhadnagyi czíme átment az egyesült város előljárójára, mert Torda város előljárója ezelőtt Biró czímet viselt. A tordai főhadnagynak hatásköre igen nagy volt, ki a magistratussal a juridicumot és rendőrséget ugy benn a városban, mint határán folytatja, aeconomicumokat a magistratus és választott közönséggel. Ha valamely differencia merült fel, a vármegye főispánja igazitotta, valamint az adó, újoncz, katonaszállásolás stb. tekintetében is a főispán rendelkezése állott fenn, mig országot érdeklő fontosabb ügyekben egyenesen a főkormányszék intézkedett. Azonban a vármegye főispánjának ily nagyobb befolyása újabb keletű s az a főkormányszék 1823-ik évi márcz. 3-án 1,878. szám alatti rendeletével hozatott létre.

2. A hadnagy mellé 10 vagy 12 törvénytudó, igazságos, szabadságszerető személy választassék valláskülönbségre való tekintet nélkül.

3. A hadnagy az esküdtekkel minden kedd napon gyülést tartson s ott a tordai határon levő minden fekvőkről stb. törvényt üljön, valamint az ingó javak és örökösödés kérdéseiben is, melyek Torda vármegye törvényszékéhez kivánatra felebbezhetők.

4. Pénz, ezüst, arany, marha, osztozás, adósság, lopás, becsületsértés stb. kérdései város törvényes székén tárgyaltatnak s végitélet és végrehajtás is ott történik.

5. Ezeknél nagyobb, 50 frton felül haladó ügyeknek felebbezése az ország törvényei értelmében meg van engedve vármegyéhez vagy táblára. A liquidum debitumok a segesvári t.-czikk szerint tárgyalandók.

6. Ha a felperes 50 frt summáig a tordai széken akar perelni, azt szabadoson tehesse s az alperes tartozzék megfelelni.

7. A quinque causákban (5 eset) is azon summáig a felperes a városi törvényszéken indit pert, s az alperes, akár akar, akár nem, tartozik megjelenni.

8. Ha valamelyik fél a tordai törvényszéken pert kezd, de azután azt más székre vinné, perpatvar büntetésen (calumnian) marasztatik, s perétől örökre elesik.

9. Gyilkosságért is a tordai széken lehet perelni s a vádlott tartozik megjelenni; ha a gyilkos tetten kapatik, az ország törvényei szerint azon széken történik elitélése és kivégeztetése is.

10. Idegenek, keringők, törvénytelenséget, erőszakot tevők és pártolók a sértett fél kérésére a város határán bárhol elfoghatók s megbüntethetők.

11. A nemesség cselédei, zsellérei a városi törvényszék előtt tartoznak törvényt állani; azonban az urak és asszonyaik illedelmes megtalálásának alkalmazásával.

12. Tiz forintig menő ügy véglegesen elláttatik a tanács által minden felebbvitel kizárásával. Paraszt-rend hadnagy pecsétjére tartozik megesküdni, nemes-rend csak urunk parancsára.

13. Nyolcz napi idézés város idézője által hadnagy pecsétjével történik.

14. A perek az idézéstől számitott 8 nap előtt meg nem kezdhetők.

15. A nyolcz nap elteltével felperes irásban adja be keresetét, az alperes, ha kivánja, párt vehet s szintén irásban felelhet; ha meg nem jelenik, »nemora« iratik a következő ülésig.

16. Ezen második széken az alperes felelhet s három kifogást ajánlhat, azután érdemlegesen is hozzászólhat; ha az alperes ekkor sem jelennék meg, ismét nemora iratik.

17. A kétszeri meg nem jelenés után az alperes a jegyzőnél megtekintheti a pert s párt vehet, hogy a 3-ik széken tárgyaltassa; de a késedelemért 2 frtot fizet.

18. A felperesi exmissio szerint ezen 3-ik széken végleges itélet mondatik; későbbi remedium és fellebbezés az 50 frtos ügyben meg nem engedtetvén.

19. Ha valaki patvarkodásból citáltat valamely ártatlant vagy szegényt s azt ok nélkül fárasztja, a szék megfizettesse költségét, fáradságát s a harmadik széken mentse fel.

20. Az ügyek a bejegyzési rendben vétessenek elő, azonban a szék némely szegény ember dolgát soron kivül is előveheti.*Mily szép humanitarius intézkedés ez, mely a szegényt előnyben s különös védelemben részelteti.

21. Az esketésről való jelentéseket pecsét alatt tartoznak kiadni.

22. A bepecsételt jelentés: »Nobilibus Ductori et Juratis sedis Judiciarie Assesoribus Oppidi Torda« czímen kézbesittessék.

23. Ha a peres felek látni akarják, hadnagy vagy jegyző bontsa fel.

24. Ezen perrendtartást – igy végződik a helyhatóságilag alkotott szabály – szabad akaratból elfogadjuk s tartására kötelezzük magunkat, de idegen vagy vármegyei személyt ide nem értünk, kivéve a tordai területen elfogott idegen gonosztevőket.

25. Idegen, Tordán levő házat, örökséget s ingatlan javat törvénynyel ne keressen, hanem ha mi jussa van, Ns. Torda vármegye levén illetékes törvényszéke, a tordai nemeseket vármegye székén keresse; azonban ha akarja, itt is perelhessen, a fellebbezés ily esetben megengedtetvén. A birságok a következőkben állittattak meg: calumnia 33 frt és causae amissio. Indebita, 16 frt 50 den. Violatio sedis 16 frt 50. Emenda linguae 33 frt. Emenda capitis 33 frt. Mortuum homagium 33 frt 33. Vivum homagium 16 frt 50. Major potentia 25 frt. Depositio causae 1 frt 50. Revocatio procur. 1 frt 50. Onus repulsionis 16 frt 50 den.*Az egészben felötlő különbség és nagy eltérés van a vármegyei törvénykezéstől, a mi főleg a büntetés-pénzekben jelentkezik, melyek Tordán a székely törvényekhez voltak mérsékelve s tordait, ha vármegyén perelték is, nem a vármegyei nagyobb, hanem a csekélyebb tordai skála szerint büntették, a mint azt a kir. tábla megállitotta.

Torda város constitutiónak kiegészitésére igen kedvező alkalmat szolgáltatott nekem egy nagybecsű gyüjtemény, a mely a budapesti nemzeti muzeum levéltárában a gr. Bethlen-család levéltárával került. Ezen eredetiben levő régi (kutyabőr) kötésű terjedelmes okiratgyüjteménynek czíme: »Ordines sive Constitutiones senatorum et civium Oppidi Thorda ab anno 1603«, a melyben 1603-tól egész 1677-ig terjedőleg be vannak irva,*Csak czíme latin, de maga a gyüjtemény egészen magyarul van irva, szép erőteljes irálylyal, s ritkán feltalálható nyelvészeti szépségekkel és sajátságokkal elárasztva. e városnak constitutiói, különféle rendszabályai, eskű-minták, a közgyülések nevezetesebb végzései, határozatai, tisztviselők utasitásai, az évente megtartott tisztujitások eredményei, s más sok közérdekű ügyek. Oly érdekes, s e város belkormányzatára, az ottani jogviszonyokra, s főleg e város magas műveltségi szinvonalára mutató oly sok becses adat foglaltatik e gyüjteményben, hogy annak egész terjedelmében való közlése is nyeremény lenne jogtörténelmi irodalmunkra nézve. E munka szűkre szabott kerete azonban nem engedi meg egész terjedelmében való felvételét; mindazonáltal még se tarthatom magamat fölmentettnek attól, hogy abból a Torda város multjára, önkormányzatának kiválóbb jelenségeire és sajátságaira vonatkozó részét ki ne emeljem, s azokat legalább kivonatilag ismertetni ne iparkodjam. Igy mindjárt kezdetén (6–7 levél) találunk egy fontos rendszabályt, mely szigorú büntetést szab azokra, a kik a közügyek szolgálata alól ki akarják vonni magokat, »a ki a biróság alól vonogatja magát, 200 frton maradjon, az, ki a polgárság elől 100 frton maradjon; az, ki pedig egyéb közönséges tiszttől 40 frton propter neglectum publici sufragii«. A 2. pont a város ládáján levő pecsétekről intézkedik, a kulcs a birónál álljon, az elszámolt regestrumok is oda tétessenek. A 4. pont szerint a tisztviselők karácsony előtt 2 héttel tartoznak számot adni tisztökről 12 frt büntetés terhe alatt. Az 5. k. p. szerint a jegyzőkönyvet a jegyző vezesse. A fejedelmek itt létekor való gazdálkodáshoz szükségeseket is ő vele irassa fel a biró.

A ki bort hoz a városra az egyház pénzét (quartát) megadja. Végre irja, hogy város ládájában van egy kehely (merő aranyos), egy ezüst talnér (igy) az oltárhoz való sacramentumra és comunicálásra ordináltattak.

Egy 1609-ki végzés a puszta telkek iránt intézkedik, nevezetesen a könnyen megépithető házakra kimondja, hogy ha örököse nem épiti vagy holléte nem tudatik, s igy jobban elpusztulván, később felépitése többe kerül; de különben is kihalás esete is foroghatván fenn, a midőn az városra marad,*Ismét adat arra, hogy Torda városában a kihaltak javai városra szálltak. az is a várakozás miatt károsodnék. Azért az ily puszta örökséget, ha ki felépiteni akarja, becsültesse meg, s értékét adja a város kezére, ha aztán az örökös megjön, adják azt kezére, ha azzal nem lenne megelégedve, a tett épitkezéseket fizesse meg az épittetőnek (8. levél).

1612-ben 3 frt birságot szabnak arra, ki vasárnap marháját befogja, csak kényszer esetben mentik fel (7. levél).

1612. jun. 17-én a káromkodás ellen hoznak szigorú rendszabályokat. Férfiaknál a lelkével káromkodókra három botütést, külső rendűeknél kalodába rekesztéssel súlyositva, attól (a kalodától) 100 pénzen válthatja magát, de a 3 plagát kikapja; ha nő káromkodik, 2 frtig büntetik, ha harmadszor is vétkezik, azon is 3-at üssenek (7. levél).

1613-ban előadván, hogy sok ember alattomban vesz és ad el örökséget, s ily módon oly idegen elemek tolakodnak a városba, a kik távol vannak az város igazságától; azért elrendelik, hogy a régi szokás szerint »minden valaki, a ki örökséget veszen, vagy pedig ad, az város székén adja és vegye, mert valaki különben cselekszik, az eladott és megvött marhát mindgyárast elfoglalják és elpriválják az eladott és megvött örökségtől, jótól (11–12. lev.)«

1614. febr. 7-én Erdélyi István birót függesztik fel hivatalától, mig az ellene emelt vádakkal szemben nem igazolja magát (12. lev.).

A gyüjtemény 5. levelén van beiktatva a hivatalnokok fizetése. E szerint biró kap 40 frtot s a malomból 12 köböl buzát. Jegyző 25 frtot s 4 köböl buzát.

A pap 80 frtot s a Rákos patakán levő kétkövű malom másfél kerekének hozományát. Rector 50 frtot és 4 köböl buzát.*Tehát a papnak jóval, de még a rectornak is nagyobb fizetése járt, mint a birónak. Város szolgája 12 frtot, Fodor igler dolmánt és Karassia nadrágot kap, biró uramnál étkezik.

1616. máj. 30-ról van egy igen érdekes határozat, a melyben a többek közt ez áll: Mikor ide az mi székünkre kérdőt (zekünkre kerdeott) hoznak kinről (kivülről) való atyánfiai, a régi jó rendtartást ezután is fentartsák, hogy t. i. törvény-kimondástól 13 dénart, irástól 16, az bepecsétléstől 24 dénart vegyenek, s csak ezt gyüjtessék be polgár uraim a város szolgája által. Igy csak a feljül megirt 24 pénzt tartoznak az járaiak és kolozsiak fizetni.

Ez adat arra, hogy Jára és Kolozs bizonyos ügyeiket a tordai törvényszékhez fellebbezték.

1665-ben a mészárosok ügyét rendezik, mikor az universitás elrendeli, hogy a mészárszék közhelyen legyen négy nyilással, hogy könnyen hozzáférjenek; abban reggeltől estig mindig elég hus legyen. A hust melegen nem szabad mérni, a kivágandó marhát előző nap délutánján vágják le, s a vásárbirák mindig megszemléljék a levágandó marhát, hogy beteg, vagy bolond (kergeteges) ne legyen, a hus fontjának árát két pénzre szabták.

1675-ben ismét visszatérnek a mészárosok ügyére, két húslátot (igy) rendelnek, a mig ezek meg nem vizsgálják, marhát levágni nem szabad. A ki ez ellen vét, 1 frtot fizet, a ki a húslátókat böcstelenitené (igy) 3 frtot. A húslátóknak minden marha után 2–2 font húst adnak. Szombaton mindenik mészáros egy-egy font húst ad az iskolabeli deákoknak.

E nagyon üdvös közegészségi intézkedések párositva levén a nevelésügy pártolásával, becsületére válnak Tordának.

1667. jul. 14-ki közgyülésen ismét foglalkoznak a vasárnap megszegőivel, s hivatkozva az 5-ik Edictumra, mindazokra – kik méltó mentséget nem adnak – 6 frt birságot szabnak, s ez iránt a városszolga által amicabiliter megintik; ha a birságot meg nem fizetné, avagy zálogot nem adna, a szék (törvényszék) küld két ülnököt, ha ezeknek is resistálna, a közgyülés vagy szék 12 frt erejéig indit ellene végrehajtást, s ha valamely főtiszt kedvezni akarna az ilyennek, az ily részrehajló tisztviselőn is 12 frtot exequáljanak.

Ez a tordaiak mély vallásosságáról nyujt bizonyitványt; de másrészről a véghatározat igen érdekes mozzanatát tárja fel a protectio és hivatalos bűnpalástolás elleni intézkedéseknek, s jogtörténelmi tekintetben is méltán figyelmet kelthet.

1672. jan. 1-én statutum alkottatott, a mely kimondja: Valakik számadással tartoznak praedecesor Hadnagy, vagy mások s a következendők is az egész tanács előtt tartoznak számot adni; az, holott meg examináltatván, ratiójuk az egész Universitas előtt (közgyülés), mint lött a számvétel elolvastassék; lássa és értse minden ember.

Továbbá elhatároztatott, hogy: Valamikor a Széken maratság esik (Széksértés), hadnagy uram senkivel meg ne békélhessék, annál inkább a poenát magának ne tarthassa; hanem egész tanács közt oszoljon az efféle maratság. Egy részes levén ebben hadnagy uram is, mint egyik assesor. Ezen statutum érdekes már csak azért is, mert a nyilvánosság előtti számadás, tehát a tisztviselők nyilvános felelősségének elvét akkor mondotta ki, a midőn ilyenről Európa többi részében nem is álmodtak. Valamint a tisztviselők tekintélyét illetőleg valódi alkotmányos intézkedéseket foganatositott.

Ez évről még van egy érdekes határozat, mely szerint Mursu Miklós és Andreka a város jobbágyaivá szegődve, hogy város földéről el nem szöknek 40 frt terhéig kezességet válalt egy csomó nemes és nem nemes ember, nem tordaiak, hanem mind külbirtokosok és földes urak, kik után oda van jegyezve, hogy hány jobbágygyal birnak.

1675-ben márcz. 19-én az utak és utczák tisztán tartása iránt rendelkeznek; ganénak az utczákra való rakását, tapasztani való sárnak onnan való vételét 12 frt birság alatt tiltják.

Végre ez évben elrendelték, hogy az assesorok város közönséges szükségére szakitsanak erdőt (a Nagy-Királyerdejéből), de öreg épületfán kivül (így). A ki tilosban vág, 12 frtig büntesse a hadnagy és erdőbiró.

Azt is megjelöli, hogy az akkor kiszakitott erdő a borévi határtól az Apatur révéig terjed; az onnan hozott fát Aranyosszék faluiban – 12 frt büntetés terhe alatt – lerakni nem lehet, hanem mindenki egyenesen haza hozza.*Ez azért volt szükséges, mert sokan azt előzőleg eladták közbeeső falukban a fát, s ismét megrakodtak másodszor is a kiszakitott erdőben.