Bevezetés

A »Székelyföld leirása« czímű művem V. kötete »Aranyosszék és vidéke« leirásával foglalkozván: magába foglalta az oly sok tekintetben nevezetes Keresztesmezőt is, melyet méltóan lehetne az alkotmányosan szövetkezett erdélyi három nemzet Rákosmezejének nevezni, hol őseink annyiszor gyűltek össze tanácskozni s vész idején lóra ülve, a haza megvédése végett harczra szállni. Századok hosszú során át e téren és az annak egyik szögletében elhelyezkedett Torda városa tartotta az erdélyi magyarság részleges és a három nemzet általános országgyüléseit, azok keltezése is annyira össze van fonódva, miszerint valóban nem tudhatni biztosan: Tordáról keltezett melyik országgyülés tartatott a Keresztesmezőn s melyik Keresztesmezőn keltezett volt Tordán?

A történelem és a természeti fekvés is annyira összecsatolta ez emlékezetes, e classikus tért az ős emlékekben s nagy eseményekben gazdag Tordával, hogy a ki Aranyosszék és az ahhoz tartozott Keresztesmező tanulmányozásával és ismertetésével foglalkozik, akaratán kívül is minduntalan Torda történetébe ütközik, annak nyomozásával találkozik. Oly nagy a kettő közt az összetartozandóság, hogy az egyik mellőzése mulhatatlanul felötlő csonkaságot és boszantó hézagosságot tüntetne elő.

A Székelyföldet ismertető munkám megirásával az előmbe tűzött feladatot tőlem telhetőleg megoldottam. Érzém, hogy megállapodnom s magamnak nyugalmat lehete engednem. Ámde az emberi hivatás tudata és a hazafiui kötelességérzet további cselekvésre serkente. Igen, mert mindenkinek be kell tölteni tisztét, elvégezni a szakmájába jutott munkarészt, ha a haza, a társadalom, az emberiség ellen véteni s az ingyenélők megvetést érdemlő osztályához soroztatni nem akar.

Érzem, hogy a szakmám még egészen ledolgozva nincs, hogy munkabiró életkoromban még nem szabad a nyugalomra gondolnom, érzem, hogy a Keresztesmezőnél beömlő Rákospatak völgyébe és annak az Aranyosra fekvő torkolatjába elhelyezkedett Tordát, környékével együtt, le kell irnom, ha szakmámat bevégezni s egész munkát akarok az utódoknak átadni.

Némi pihenés után ismét dolgozni kezdék s Isten segélyével folytatom s lerovom az én köteles rovatalomat.

Az aranyport és diszköveket sodró Aranyos vize elvezet az arany kalásztengerben úszó Keresztesmezőre s annak szép berkei fölött csakhamar feltünnek szőlőkoszorúzott bérczek közt Torda városának festői házcsoportjai s azok közül kiemelkedő ódon templomainak régi időkről regélő magas falai. Ellent tudnánk-e állani a vágynak, hogy ez érdekes várost meglátogassuk, ismerni s másokkal is ismertetni törekedjünk, hogy érdekes multjáról beszélő emléképületeivel s más régiségeivel foglalkozzunk? Nem hiszem, s azért munkához kezdek. Azonban leirásában némi rendszert és fokozatos egymásutánt kell követnem, előbb Torda tájrajzi fekvését, égalji viszonyait, állat- és növényvilágát kell ismertetnem, azután visszamennem a multba, a meddig a történelem szövétneke elvezet, hogy igy e város megalakulását, fejlődését, gyakori feldúlatása utáni ujjászületését figyelemmel kisérhessem s olvasóim elé tárhassam.