Előszó

A »Székelyföld leirása« czímű művem megirásakor Torda városát is be akartam foglalni az Aranyosszéket tárgyaló V. kötetbe, nemcsak azért, mert lakosainak nagyrésze székely eredetű s mert e város és a székelység jogviszonyai, szokásai és intézményei közt sok hasonlatosságot találtam, hanem azért is, mert az földrajzilag Aranyos-székkel, multja és történelme által a székelységgel szorosan összefügg. De a midőn kutatásaimat s tanulmányaimat Torda városára is kiterjesztém, csakhamar meggyőződtem, hogy a kép sokkal nagyobb, hogysem a tudomány kára nélkül a szűk keretbe beszoritható lenne; valamint arról is meggyőződtem, hogy Torda város leírása nagyobb tért és figyelmet érdemel, mintsem egy más törvényhatósággal kapcsolatosan, tehát mellékesen, foganatositható lenne.

Az anyag rendkivüli bőségéből és érdekes voltából kitünt, hogy a kitűzött czél csak ugy lesz e szép és nagy multtal biró városhoz méltóan elérhető, ha azt egy önálló monographia tárgyává teszem. E meggyőződés hozta létre e kötetet, a mely e szerint »Székelyföld leirása« czímű művem kiegészitő, de önálló része s mintegy függeléke.

Ily mű helyes megirása előre föltételezi, hogy az ismertetendő vidék vagy város iránt előszeretettel és kiváló vonzalommal viseltessünk, át kell hogy hassa lelkünket, sőt egész valónkat ama lelkesedés, a szivnek azon költői emelkedettsége, a mi nélkül az ily – vasszorgalmat igénylő – művet létrehozni nem lehet, mert csak a tárgy szeretete, a czéltudatos iparkodás tudja cselekvő éberségben tartani azon rendkivüli erőfeszitéssel járó munkát és nem lankadó munkakedvet, a mely évek hosszú során át foglalkoztatja az emberi ész gondolkozó műhelyét: az agyat.

Bennem élt, sőt teljesen uralta és elfoglalta lelkemet Torda városa iránt azon előszeretet és mély érdeklődés, a melyet nemcsak a multja iránti bámulat, de a jelene iránti tisztelet is folyton táplált, éberségben tartott ép oly mérvben, mint a hogy a »Székelyföld leirása« hosszas és terhes munkája alatt át voltam hatva s felvillanyozva éreztem egész valómat s szellemem összes tevékenységét.

Örömöm tiszta, hálám a Gondviselés iránt mély, hogy e nagy és terhes feladatot legjobb meggyőződésem szerint ugy teljesithettem, miszerint Magyarország e kis hazarésze klasszikus-kori emlékekben gazdag, hazafias érdemekben dús városát régi fényében mutathatom be az olvasó-közönségnek, hogy ezáltal őt megillető magas polczra emelve, lakosainak egy szebb jövő iránti önbizalmát föléleszthessem s igy a mult erőteljes törzsébe a jobb jövőnek termő ágát beolthassam.*Munkálkodásomban igen nagy mértékben segitett elő Szabó Lajos ügyvéd úr, kinek főleg a közeltmultra vonatkozó adataim nagy részét köszönhetem; fogadja érette itt e helyen, s a nyilvánosság előtt hálás elismerésem legmelegebb kifejezését. Köszönetemet kell még nyilvánitanom dr. Szentpéteri János urnak, a ki kutatásaimban kisérőm s Botár Imre fényképész urral a rajzok kiállításában segitségemre volt s főleg lászlófalvi Velits Ödön polgármester urnak, a ki nemcsak becses adatokkal látott el, hanem nagyszámú előfizetők gyüjtése által e művem megjelenését nagy mértékben elősegíté; nevezetesen az ő kezdeményezésének és buzgalmának köszönhetem, hogy Torda és a kebeles polgárok 100–100 példányra 500–500 frttal, a tordai takarékpénztár 10 példányra 100 frttal előfizetvén, e mű költséges kiállitásánál anyagi gondjaimat igen nagy mértékben könnyitették, s annak kiadhatását biztositották.

Ime, a kitartó munka igénytelen eredménye, melyet Torda város derék polgárainak szeretettel mutat be és tisztelettel nyujtja át

Kelt Szejkefürdőn, 1889. jan. 1-én.

Orbán Balázs