XI. A római vizvezetékek Tordán.

A római alkotások sorozatában még ki kell emelnem azon vizvezetékeket, melyek a római castrumot és magát a telepet is jó ivóvizzel látták el. Ezek valóban oly óriási munkát feltételező alkotások, a minőt előrehaladott korunk is csak roppant erőfeszitéssel s óriási áldozatokkal tud létesitni, de a minőt a rabszolgák és hóditottak százezreit ingyen dolgoztató rómaiak ama távol korban ritka technicai ügyességgel tudtak valósitani.

Tudjuk azt, hogy a rómaiak mily nagy súlyt fektettek a jó ivóvizre, a hol ilyet helyben nem tudtak találni, azt messziről is elvezették, bármily nagy munkába került legyen s bármely nehézségbe ütközött is.

Ez az eset adta elő magát Tordán is, hol kútakat ásni s jó vizet találni (a talaj sós levén), valamint most,*Egész Tordának két jó kútja van; egyik az Aranyos-híd közelében, a mely nem egyéb az Aranyos szűrt vizénél, mely természetes retortáján, a kavicson szűrődik át; megint egy másik, a mely a Ferencziek kolostora közelében van, a Sóspatak jobbpartján, ez utóbbit Gyilkos kútjának nevezik, a mint a hagyomány tartja arról, hogy ott régen rengeteg nagy erdők levén, a tolvajok valamely utast meggyilkoltak. ugy akkor sem lehetett. Ott volt ugyan akkor is az Aranyos folyója, könnyű és jóizű vizével,*A mit most Torda lakói kizárólag használnak italra, szamarak által vont kis targonczákon hordatván a házhoz. az azonban esős időben hamar és gyakran szokott felzavarodni, a rómaiak pedig sokkal kényesebbek voltak ital dolgában, hogysem az ily, csak tiszta időben élvezhető vizzel megelégedtek volna; de különben is az Aranyos vizét a Colonia magasabban fekvő részébe s még kevésbé lehetett volna a dombtetőkön fekvő castrum és castellumba felvezetni, már pedig a rómaiak erődeiket s azok köréből elmaradhatlan fürdőiket vizzel mindig bőven szokták ellátni, ezt pedig Tordán csak ugy tehették, ha magas helyen fakadó források vizeit vezették oda. Ilyet pedig csak messze távolban találhattak.

E feladatot valóban ritka technicai ügyességgel és óriási munkával oldották meg.

Innen több, mint egy mfldnyi távolságra a Koppánd feletti hegyoldalban – hol a havasokra vezető (ugynevezett móczok útja) országút kivezet – van egy köridomú sziklakaraj, a sziklák aljából a Kőcsorgó nevű forrás szökell ki, karvastagságban lövellvén ki a jéghideg vizet. Kőcsorgó neve onnan ered, mert a sugárban kilövelő forrás vize egy természetes kőváluba ömlik, gyönyörű itató-helyül szolgálván az ott legelésző nyájaknak, melyek kolomp-zenéjükkel töltik el a légkört s a kedvtelve kérődző tehenek és juhok e nagyszerü keretbe beillő idylli képet tárnak fel. Az emlitettem Kőcsorgó nem egyedüli, mert a szikla-karaj öléből több kristálytiszta forrás törtet elő. E forráscsoport a maga meglepő sziklaredőzetével sokban hasonlit a bibliai Beer-forráshoz Jeruzsálem közelében, hol a szent sirhoz zarándokolók karavánjai szent érzelmektől áthatva szokták utolsó pihenőjüket tartani, enyhiteni forró éghajlat által fokozott szomjúságukat, s remegő szívvel érezni azon szent hely közelségét, a melyhez oly messziről zarándokoltak el, hogy az emberiség megváltója és felszabaditójának emlékezetét megszentelhessék.

A bibliai Beer emlékeinél fogva bizonynyal meghatóbb, de nem szebb a koppándi Kőcsorgónál. A forrásokból összegyülő kristály-hullámok azonnal kis csermelyt alkotnak, melynek éltető cseppjei dús tenyészetet fakasztanak s szép gyepszőnyeggel vonják be az itt keletkező völgyfőt, melyet felül (nyugat) amphitheatralis alakban kanyaruló réteges sziklakaraj keretel be, két oldalán pedig erkélyszerű szikla-párkányzat húzódik el barlangok sötétlő ürjeivel, a melyek a delelő juhnyájak kedvencz menhelyeit képezik a nap égető sugarai, a zúgó vihar és az eláztató eső ellen, mig a virgoncz kecskék ott szökdécselnek és kúsznak fel a falmeredek sziklák oldalain, mintha ügyes mászó-képességükről akarnának tanuságot tenni.

A Kőcsorgó pataka merész szökéssel rohan lefelé (kelet irányba) s Koppándon felül szakad be a Rákos patakába. Völgyülete meglepően szép pontokat tár fel, az a falrakatszerű sziklakaraj mindkét oldalán lehuzódik egészen torkolatáig s egy igen szép kőhasadék miniatür-képét tárja fel, mely nagyszerűnek és meglepőnek tünnék fel, ha nem lenne a tordai- és turi hasadékok közvetlen közelében.

De bármily szép és festői is a Kőcsorgó patakának eredeti völgyülete, bármily szép zuhatagokban zobogjon is le most a virgoncz csermelyke: azt mégis elvonták a rómaiak eredeti pályájától s már a völgyöböl keletkezésénél, a jobbparti hegyhát egy lankásabb nyergénél kilopták bölcsőjéből s egy vizvezeték csöveibe beszoritva, elvezették a távol Potaissába és castrumába.

Ezen római vizvezeték az Erdőfelett (Dupe Padure) és az Inaczere nevű hegyoldalon lehaladva, és a már tordai határon levő Malomoldal nevű hegy középmagasságán huzódik le a Jeges nevű szőlőhegyen a Leányvárhoz és onnan az alatta feküdt római telepbe.

Vonala már messziről kivehető; pár helyt felásattam s csekély mélységre is teljes épségben megtaláltam – vastag és csaknem bonthatlan szilárd kőburkolatban – azon egymásba illesztett vastag agyag-csöveket, melyeken a viz lefolyt.

E nagyszerű források még most is méltók a megtekintésre s méltók lennének a figyelembe vételre és gondozásra. Ime a rómaiak éles figyelme azokat nemcsak fölfedezte, hanem roppant nagy munka árán hasznositotta is s im a mostani Torda 16 század multán sem tudja a római példát követni s a természet ez áldásos adományát felhasználni, inkább issza egy gyakran zavarodó folyónak vizét, mintsem a már jelölt nyomon haladva, magát jó forrásvizzel látná el. Pedig az a római vizvezeték még ma is legnagyobb részben jó és használható állapotban van, csak kiigazitani, itt-ott pótolni kellene s ismét teljesitené 17 század előtti hivatását. Talán eljövend a felvilágosodásnak azon óhajtott korszaka, a midőn a közegészségügy nagy feladataira itt is sor kerül, midőn az emberek meg fogják érteni, hogy a jó ivóviz a közegészség legfőbb kelléke s akkor talán e régóta nyugvó vizvezeték ismét megkezdendi, illetőleg folytatandja áldásos hatását.

A kőcsorgói vizvezeték bármily gazdagon ömlesztette is cseppjeit, még sem tudta teljes mértékben fedezni a gyorsan fejlődhetett római telep vizszükségleteit s csakhamar egy második pótvizvezeték vált szükségessé, mert minden arra mutat, hogy ezen magasban elvezetett és a hegytetőn feküdt álló tábort vizzel ellátott kőcsorgói fővizvezeték mellett – mely a castrumban levő kutakat, talán a parancsnok e várban és az őrizetnek vár közelében levő katonai fürdőit vizzel ellátta – még volt egy másik alantabb elvonuló vizvezeték is, mely az alant fekvő coloniába és az ott bizonyosan létezett nagy thermákhoz (körfürdők) a Koppánd táji források vizét juttatta el. Ezen alsó vizvezeték Koppánd közt a falu területén vonult át és a Rákos patak völgyületén huzódott le Tordára. Torma Károly a falu közt több helyen fölfedezte annak párkányos téglákból alkotott s nagy lapos téglákkal fedett csatornáját. Sőt némely jelenségekből még azt a következtetést is levonhatónak vélem, hogy a tordai hasadék előtt elterülő és a Leányvár hegyormától egészen a Hesdád patak völgyéig terjedő fensíknak forrásait egy harmadik vizvezeték juttatta el az Acropolisba s onnan a Coloniába, alkalmasint azért is, hogy nagy esése által a rómaiaknál már szokásos szökőkutakat működtesse. E vizvezeték nyomait a Leányváron kivül fedeztem fel, az nem agyagcsövekből, hanem a koppándi alsó vizvezeték modorában párkányzatos nagy téglákból volt összealkotva, a felhajló párkányokra fektetett fedő cserép alatt igy elég hely maradván a viz folyására.