| XI. A római vizvezetékek Tordán. | TARTALOM | XIII. A Tordán levő s onnan kikerült római feliratok. |
XII. Tordán talált római műtárgyak, szobrok stb.
Szamosközi, Harkányi, Ercsei, Hankó, Csipkés Elek, Kurtz, gr. Kemény József, Kővári László s mindazok, kik Torda multjáról irtak, vagy jegyzeteket hagytak hátra, kivétel nélkül emlitik, hogy a tordai castrumban és a Torda által beépitett római Colonia helyén mily nagymennyiségű régiségek és műtöredékek fordultak elő. E följegyzések szerint találtak ott kőkoporsókat, fogadalmi oltárokat, oszloptőket és fejezeteket; szobrokat márványból, érczből, elefántcsontból; díszgulákat, rakműveket téglából és szines kövekből; fegyvereket, érmeket, ékszereket, intagliókat stb.,* melyeket legnagyobb részt beépitettek, széthordtak.
Ezekhez számithatjuk azon sok száz darabból álló gyüjteményt, a melyet 1723-ban gr. Ariosti szállitott a bécsi muzeumba és könyvtárba. A Tordáról általa elsajátitott feliratos kövek és más műtárgyak azonban csak részben jutottak az osztrák fővárosba, mert szállitó hajókkal több száz ily műdarab sülyedt el a Tisza hullámai közt, mintha a sors akadályozó közbelépése intelem lett volna arra, hogy az egykor hazánkban büszkélkedett fényes Colonia dicsőségének e beszédes kőokiratai idegen országba ne juthassanak el. Mintegy felzúdultak a hazafias folyó hullámai, s a dicsőség templomának ily vétkes kifosztását megakadályozandók, hullámölükbe ragadták, homokjukkal takarták, hogy azok legalább hazai földbe legyenek temetve s újbóli feltalálásuk esetében visszakerülhessenek oda, hol egyedül lehet számukra méltó hely: Torda muzeumába.
A jelen században is megadta Torda régészeti adóját Bécsnek, mert egy mindeniknél nagyobb gyüjteményt 1852-ben a császári hivatalnokok küldöttek Bécsbe. Montenuovo is sok tordai régiséggel gazdagitá gyüjteményét, a régiségkereskedők ügynökei is sokat vittek el külföldre.
Sokat hordtak szét a hazába is műkedvelőink. Legelőbb a 17-ik században Lugossy Ferencz m.-peterdi parkjába töméntelen szobrot, díszgulát, feliratos követ stb. szállittatott: a nagy-enyedi collegiumba is sokat vittek a tudós professorok, a miket a mult század kezdetén az Enyedet kétszer feldult Rabutin, 1849-ben az oláhok vandalismussa semmisitett meg. Becses tárgyak jutottak az erdélyi muzeum régiségtárába, melyek ott meg vannak óva a tudomány számára. Igen sokat vittek N.-Szebenbe a Bruckenthal és Ackner muzeumokba.* Sokat hordtak szét műkedvelő urak, részint régészeti hajlamból, részint azért, hogy kertjeiket egy-egy római szoborral, loborral, fogadalmi oltárral és feliratos kővel ékitsék. Sok szép feliratos kő jutott a távoli Czegébe a gr. Wassok parkjába.* Igen sokat vitt b. Józsikáné Aranyos-Lónára.* Gr. Lázár István szenvedélylyel gyüjté a tordai római régiségeket, a melyeknek holléte nincs tudva.
Sokat szállitottak Thoroczkó-Szent-Györgyre, a gr. Thoroczkay-féle kert díszitésére, hol szintén az oláhok barbarismusának estek áldozatul; ugy a gr. Rhédey-udvarba Panitra, a melyek közül csak egyetlen egynek maradt fenn felirata.
A legtöbbet és a legbecsesebbeket gr. Kemény József szállitotta gerendi kastélyába, a hol az oláhok 48-ban elpusztitották és a felgyujtott kastély zsarátnoka alatt semmisiték meg. Főleg a feliratos kövekből és oszloptörzsekből az újabb nemzedék a temetőkbe hordott szét sokat szeretetteinek fejköve gyanánt először azért, mert könnyen jutott azokhoz, aztán azon lélektani indokból is, hogy elköltözött kedveseiknek emlékét a régiek halhatatlanságával vélték összecsatolni, műalkotásaik és emlékirataik ilyszerű felhasználása által, a régi nagyság emlékeivel örökitvén meg a jelennek kegyeletét. Ez annyira szokássá vált e vidéken, de főleg Tordán, hogy Torma Károly a legérdekesebb római feliratokat a tordai temetőkben találta meg és irta össze. Az ily sokfelé való széthordás daczára még ma is vannak Tordán becsesb régiségek, műtöredékek és jelentős feliratok. Némelyike már volt a szakmunkákban és szakközlönyökben ismertetve, megfejtve; de igen sok van olyan, a mely a vizsgálódók figyelmét kikerülte, igen sok olyan, a mely újabb időben kerülvén elő, még tudományosan észlelve sem volt. Azt hiszem, hogy mint e város történetirója, kötelességet teljesitek, ha azokat itt számba veszem és összefoglalom, hogy a már leirtak, de eltüntek, az egyes zugokban még ma is létezők, de bajosan megközelithetők és az ismeretlen újabbak is együttesen összesitve álljanak a tanulni vágyók előtt, hogy azok tanuságait levonhassák, hogy az arra hivatottak Torda római korára vonatkozó következtetéseiket megtehessék s igy e város őstörténelmének hézagait, ha nem is mindenütt, de ott, a hol lehetséges, kitölthessék.
Ezt két irányban teszem, először csoportositom azon műmaradványokat, a melyek műértékük és alkotásuk által tünnek fel: a szobrokat, domborműveket, faragványos köveket, oszlopokat stb. és másodsorban a feliratokat és pedig nemcsak az újabb leletűeket, hanem mindazokat, a melyek egyes szakmunkákban és tudományos folyóiratokban megjelentek, hogy igy a Torda római korával foglalkozók és más érdeklődők azokat együtt és könnyen feltalálhassák és ne legyenek kénytelenek – miként én tevém – heteken, hónapokon át nyomozni és kutatni azok után. Végre egy külön csoportban felmutatom azon hamis (koholt) feliratokat is, a melyeket Mommsen a »Corpus Inscriptionum latinarum« czímű jeles munkájában kiselejtezett és a melyek eddig is oly sok félreértéseknek és balhiedelemnek voltak zavaros kútforrásai és a melyek miatt a történelmi következtetésekben nem egy irányban tévutra jutottak.
A feliratok gyüjteményét utóbbra hagyván, most a Tordán jelenleg is látható másnemű műtárgyakat sorolom elő, azokon kezdve, a melyek közül Kurtz is 1847-ben többeket látott és ismertetett,* s melyeknek nagyobb része még most is ugyanazon helyeken feltalálható. Igy:
A kolozsvári utczában, a régi postaházba befalazott két szép dombormű.
Közelében a Domján-féle házban egy fogadalmi oltár. Az épület utczára néző homlokzatába befalazva egy mythologiai állatokkal ékesitett igen szép faragású párkánykő, udvarra néző falába egy nagyon érdekes dombormű, a melybe egy lovagnak van igen finomul vésett alakja feltüntetve féldombor kivitelben; az egész mű egyáltalában, de különösen a ló, ugy alakitás, mint kivitelben, művészi felfogásra mutat.
A Szaniszló-utczában a régi Henczi-féle házban egy díszes sirkő. A Székely János-féle házban ismét sirkő, a ház két szögletében két oroszlán.
A Varga-utczában a Veress-házban egy díszes áttört művű ablak, mely most a pinczére van alkalmazva, de a Leányvárból került ki.
A Zalányi-féle ház udvarán három Faunnal ékesitett sirkő, melynek középfémerében egy urnából ivó madár látszik. Pápai-féle Varga-utczai házban ismét feliratos sirkő. Ugyanezen utczában Ferenczi István házában két – mészkőből faragott – iden díszes oszlopkapitel, s egy hatalmas oszloptő, mind a Leányvárból.
A városházánál töméntelen tégla az V. Mac. legio bélyegével, s a folyosóra néző falban egy dombormű, a mely temetkezési lakomát (tort) ülő, 5 személyből álló társaságot tüntet fel.
Az unitarius gymnasium (most polgári isk.) régiségtárában mind Tordán talált nagymennyiségű római érem, edények, urnák és rakműtéglák.
Az ó-tordai ev. ref. pap udvarán és kertjében több feliratos kő, melyekről alább lesz szó; itt felemlitek egy díszes sarcophag-fedelet és egy csúcsművet, melyen halban végződő szarvas vagy lóalak van bevésve. A papi lak utczára néző falában egy nagy kőlapot, a melynek domborműve csaknem életnagyságban előállitott három férfialakot ábrázol, togában, mit a vállon fibula tart össze; kezükben kampós bot, előttük két gyermek. Ugyanitt a kövezetben emlékkő, a kertben egy talapzaton fekvő oroszlán, igen sok oszlop és kapitel töredék.* A papi lak melletti házban kézi malom. Egyik mellékutczában Magyari házban római mértföldkő.
Kisköves-utczában egy Victoria-szoborral ékitett quadriga, melyen a győzelem istenasszonya 2 1/2, a lovak 2 hüvelyknyire vannak kidomboritva. Ugyanott egy római kútkáva (puteal), mely 4 láb átméret, 3 láb magasság mellett szabálytalan köridommal bir, mindkettő a Leányvárból került.
Csiki Antalnál dombormű, bonus puer alakjával.
Szaniszló-utczában Lábas Imrénél szép faragványú fogadalmi oltár és a ház pinczéje, a mely merőben az V. mac. legio bélyegével ellátott téglából épült.
Varga-utcza szögletén feliratos kő.
Kis-utcza szögleten egy felállitott 2 öles oszloptő, házai előtt mindenütt szép faragványokkal ékitett párkánykövek, melyeket ülőpadul használnak s melyek némelyikén igen díszes növénydíszités fordul elő. Ugyan a Kis-utczában a Felvinczi-féle házban feliratos sirkő, egy nagy emlékkő a Tündér szőlőjéből.
Uj-Tordán Malitovics-háznál sirkő, a Harkányi-háznál (a hid közelében) igen sok s nagyon sajátságos alakú faragott kő.
A városi sörháznál nagymennyiségű római tégla és más töredékek.
Fennebb emlitve volt Nagy Miklós nagy régiséggyüjteménye, melynek becsesebb darabjai gr. Montenuovo által Bécsbe jutottak, más része a kolozsvári muzeumba; de még most is van fia, Nagy Olivér nagyhid-utczai (régen varga-utczai) telkén és házában sok becses római maradvány, a többek közt egy igen érdekes határkő, melyet Mommsen is megvizsgált.
Továbbá van a ház előtt és a kertben sok fogadalmi oltár, oszloptő és oszlopfejezet, benn a házban két kisebb márvány szobornak letört feje, egyike – mely igen finom művű – Apollot ábrázolja, van több urna és terra sigilata edénytöredék.
De van a római régiségek mellett két szép középkori emlék is, egyik a négyszögidomú, csinos faragványokkal ékes és botra vagy pálczára illeszthető napóra az átmeneti korszakból (XIV. század), a mit abból itélhetni meg, hogy a római számok a minuscelalakú arab számjegyekkel vegyest vannak a czímlapra bevésve. Továbbá a kertben van a piaczi nagytemplom oldalkapuzatának egy igen díszes töredéke, a melyet majd e templommal kapcsolatosan fogok tüzetesen ismertetni.
Veress Károly urnál a varga-utczában van egy csaknem életnagyságú női szobor balkezénél fogva vezetett gyermekkel, jobb kezében a fejről lecsüngő fátyolt tartja, bő redőnyű öltönyét nyakán díszes fibula tartja össze. Ezt 1886-ban találták a vár oldalában (Közép-Mál) levő szőlőjének rigolirozása alkalmával. E szobor bár nem nagyon művészies művű, mégis épsége (csak orra és álla van megsértve a csákány csapása által) s főleg anyagánál fogva (békasó) figyelmet érdemel s azért képben mutatom be.
Ugyanott és ugyanazon alkalommal találták egy római katona sisakos fejét, mely igen szép művű szobortöredék, és egy terracottából való igen csinos Amor-szobrocskát.
Kovács László kovácsmesternél az egyházfalvi-utczában újon épült háza udvari szárnyába egy domborművű faragvány van befalazva, a mely, ugy látszik, Silenust ábrázolja, vagy talán carricaturája akart lenni valamely népszerűtlen római hivatalnoknak. Szamár- vagy öszvér-háton van ábrázolva egy pofatyos Sancho Pansa-féle alak; az elhizott vigyorgó alak nagyon ügyesen van carrikirozva.
Kovács Lászlónak még több római régisége is volt, de azokat átengedte br. Jósika Andornak, kinek gyéres-szt.-királyi kastélyában őriztetnek, a többek közt egy oroszlánfő, egy letört fejű római sas, egy gyámkőtöredék, egy szoborfő phrygiai sapkával, egy fogadalmi oltártöredék, szegélyén szőlő- és növényfonadékkal, hiányos feliratából csak e néhány betű vehető ki:
| 3. ERIA […Val]eria |
| XVI […vixit annos..] XVI[…] |
És végre egy téglatöredék, ily alakú nagyon sajátságos bekarczolással.
Ez, mint alakja mutatja, egy kerekidomú téglának töredéke s bár anyaga határozottan római eredetre mutat, mégis czifrázatainak alsó alakjában feltalálhatjuk a keresztidomot.
Mindezek a Leányvár közelében levő szőlőből kerültek ki, egy csomó szintén br. Józsika birtokában levő római mécscsel és éremmel.
Ugyan 1886-ban találtak a várban néhány érdekes és nagy műbecscsel biró bronztárgyat, melyek most a tordai gyógyszerész, Wolff Gábor úr birtokában vannak. Kiemelendő ezek közül egy 25 c/m magasságú Bachust ábrázoló bronz-szobor, valódi remekmű, melynek alakzata finom, tagbeosztása arányos s izomzata oly tökéletes, hogy még az olaszországi leletek közt is ritkitja párját. A szobrocska teljesen ép volt, csak egyik lábfejét ütötte volt le a felfedező csákánycsapás és a vállról lecsüngő lepelt tartó (mert a szobor egészen meztelen, csak vállára van egy könynyű lepel felvetve) balkar forrasztása vált volt le, a mit könnyen vissza lehetett volna illeszteni, csak az a kár esett rajta, hogy a találó aranynak vélvén, a levált kart tűzbe tette, a mi által a szirony – a mi az egész szobornál kitünő – leégett róla s azt többé semmiféle mesterséggel vissza nem lehet adni.
A szobor jobb kezében kecskeszarv-kürtöt tart, dús fürtözetű hajába szőlőlevél-koszorú van illesztve, a bajusz- és szakáltalan arcz nagyon szabályos szép vonásokkal bir, lábaihoz szépen idomitott cothurnus simul.
Ezzel egyidejűleg került ki a vár talajából egy legalább is hat ekkora bronz-szobornak letört karja; a kéznek helyzete arra mutat, hogy ujjai közt kardot vagy lándzsát tartott. Ez is igen művészi kivitelű.
Továbbá szintén Wolff urnál látható egy nagyobb szabású bronz-fatörzs, mely valamely szobornak szolgálhatott támaszul. A töredékeket képben mutatom be.
Ezen s még más alkalmakkal előkerült nagymennyiségű bronz-szobrok és más bronzműtárgyak arra látszanak mutatni, hogy Potaissában a szobrászat minden neme, még a bajosabb bronz-szobrászat is virágzott, mert épen a bronz-szobrok és tárgyak nagy sokasága ellentmond annak, hogy azok máshonnan hozattak volna be.
Wolff ur birtokában van még egy szintén a várból kikerült mythra-kőtöredék és az Aranyos medréből kiemelt mammuth-fog.
Egy második igen szép mythrakő Nagy Miklós által küldetett az erdélyi múzeumnak. Botár Imre kath. kántor birtokában van egy dombormű, a mely Bachust ábrázolja venyigével karjain. Ennek képét melléklem nemcsak igen díszes voltáért, hanem azért is, mert a többiektől eltérő sajátsággal bir.
Fennebb bemutattam a Csorba Sándor vár melletti szőlőjében levő régiségeket, még be kell mutatnom két szintén ezen szőlőjéből kikerült igen érdekes műdarab-töredéket, melyek házánál vannak s a melyek főleg felirataiknál fogva becsesek.
Mindkettő szobormű-talapzat. Az egyik hossza 26 c/m, magassága 7 c/m. E talapzaton egy jobb szélén álló tigris mellett (mely megmaradt) négy emberi alak állott, melyek most hiányzanak, csak a talapzaton megmaradott lábfejeik jelölik egykori lételüket. A talapzaton e felirat olvasható:
vagyis J(ovi) o(ptimo) m(aximo) Herculi invicto et liber(o) Pa(tri) Aur(elius) Ga(llu)s? et Aur(elius) Ingenus sacer(dotes) ex vot(o) p(osuerunt).
A másik szobormű már épebb, a 24 c/m hosszu és 4 c/m magas talapzaton egy fekvő farkas, mely első körmei közt valamely zsákmányt (állatláb formát) tart, előtte egy embernek papucsos lábfeje, de az ember egész alakja, valamint a farkas feje is hiányzik, a megmaradott részen fel lehet ismerni a nagyon finom művű faragást és az ügyes felfogást. Talapzatán e felirat olvasható:
| AVR TIMOTHEUS SIC |
| VOTVM LIBES |
vagyis Aur(elius) Timotheus sig(no vagy signifer) votum libe(n)s, vagy libe(ns) s(olvit).
| XI. A római vizvezetékek Tordán. | TARTALOM | XIII. A Tordán levő s onnan kikerült római feliratok. |