Lírai költészete

Kisfaludy könnyedén verselt az időmértékes formákban. Kazinczyasan csiszolt nyelv jellemzi kiemelkedő lírai alkotását, a Honvágyat. Ebben olaszországi bolyongásaira emlékezve énekli meg a szülőföld utáni vágyódását gazdagon rímelt, lágyan ömlő strófákban. Az emlékezés őszintesége ad a versnek mélyebb hangulatot, éppúgy a későbbi, hasonló tartalmú népdalának, a népszerűvé vált Szülőföldem szép határának. 1824-ben írta legjobb hazafias költeményét: a Mohácsot, mely a csatavesztés évfordulójára jelent meg az 1826. évi Aurorában. Disztichonos elégia ez, néhány komor bevezető lírai akkord után a tragikus végű ütközet országos következményeit mutatja be. Fájdalmas képei Kisfaludy Sándor Somlóját és Pázmándi Horvát Endre Zirc emlékezete című költeményét idézik, de a Mohácsban már nem a rendi, hanem az egyetemesebb nemzeti szemlélet érvényesül. A gyász hangjai után két érzelmesen kidolgozott jelenet következik: a mátka alakját látjuk, aki hiába várja vőlegényét a csatából, és a hitvesét, kinek a gazdátlanul hazarohanó paripa adja hírül férje elestét. A pásztor és a mohácsi téren vándorló utas csendes, bánatos motívumai után felerősödik a hang: Lajos király megrendítő haláláról szól a vers és az összeomlás következményeiről. A bukás okai a "visszavonás" és "durva irigység"; így utal a költő a nemzeti önkritika szükségességére. A befejezés az elégikusból ódai hangnembe csap át: "a múlt csak példa legyen most, s égve honért bizton nézzen előre szemünk." Széchenyit {407.} megelőzve hirdeti Kisfaludy az öncélú múltemlegetés haszontalanságát és a jövőért való munkálkodás kötelességét. A Mohács mind nyelvét, mind szerkezetét tekintve romantikus költemény. Merész és borongós hangulatú megszemélyesítései ("a zordon Enyészet") mitologikus méretekre nőnek, akárcsak a vele egyidőben keletkezett Zalán futása előhangjában a "bús feledékenység koszorútlan alakja". A szerkezet romantikusan rapszódikus: az idilli-elégikus jelenetek patetikus képekkel váltakoznak, az elégikus hangnem ódaivá erősödik, s ezt ismét a kiengesztelődés reflexív motívuma követi. Még egy elégiát írt Kisfaludy: az Erzsébetet, az utolsó Árpád-házi királyleányról; ebben is van ellentét a pártviszályok dühös harcainak és Erzsébet lemondásának képei közt, de a jelenre való hivatkozás éppúgy hiányzik belőle, mint a romantikus stílus jegyei.

Kisfaludynak a romantikáról alkotott nézeteit érdekesen világítja meg A két hajós című allegóriája. A két hajós közül a férfit eszményi cél vezeti; az ifjú először nem érti a férfi messzevágyását, majd követni akarja, de üres ködképek után fut és elmerül. A költő itt a kétféle romantikus magatartást állítja szembe: a valóság alapján választott eszmény merész szolgálatát az üres álmok kergetésével. Ez utóbbit Kisfaludy a romantikus irányzat egyik veszélyének tartotta.

Az 1827. év újabb reménységet, majd keserű csalódást hozott Kisfaludy érzelmi életébe. Ekkor a mai Engels tér 8. számú egyemeletes házba költözött, egy Löffler nevű zsidó orvos házába. Kisfaludy beleszeretett házigazdája leányába, Ninába, aki viszonozta a költő érzelmeit, de a valláskülönbség miatt nem köthettek házasságot. Ennek az élménynek költői emléke az Alkonyi dal, Kisfaludy legszebb szerelmes verse, mely tiszta zenei lejtésű, lágyan ömlő anapesztusokban énekel a remélt beteljesülésről, amelyből azonban nem lett valóság.