Népdalai és balladái

Az 1827. év válságos esztendeje a magyar haladó erők küzdelmének. A dolgavégezetlenül feloszlott országgyűlés nagy csalódást okozott. A kiábrándulás egy időre elfordította irodalmunkat a közéleti témáktól, pesszimista hangokat váltott ki. A hangulatváltás új témákat hozott, új formákat igényelt, s ezáltal az irodalom esztétikai gyarapodásának forrásává is lett. Az 1828-ra kiadott Aurora egyike az almanach leggazdagabb évfolyamainak. Az Aurora munkatársai érdeklődni kezdenek a népköltészet iránt. Toldy és Stettner hívják fel erre barátaik figyelmét, és ezután Kisfaludy, Vörösmarty sorra írják népdalaikat vagy népdalszerű költeményeiket. Szerepe van ebben a folklór iránt Európa-szerte megnyilvánuló érdeklődésnek, továbbá Kölcsey igényének, aki már 1826-ban nemzeti szellemű költészet megteremtésére hívott fel, végül a nép iránti politikai érdeklődésnek is. Ez az érdeklődés egyelőre csak a liberális nemesség néphez való lehajlásának gesztusa. Kölcsey és Bajza (s részben Vörösmarty is) a népköltészetet a műköltészet felfrissítésére és nemzetibbé formálására akarták felhasználni; Kisfaludy külön műfajt látott a népdalban, melyet a magas költészettel párhuzamosan művelt. Az előbbiek a népköltészetből ellesett {408.} motívumokkal, annak hangvételével saját érzéseiket, saját líraiságukat adták vissza, Kisfaludy számára azonban nem élményszerű ihlet-alkalom a népdalírás, hanem mintegy a nép körébe való költői "kirándulás" lehetősége: "nem dalol együtt teljes lélekkel a maga legényeivel, leányaival, hanem daloltatja őket" (Horváth János). Népdalait a nép nyelvén írja, ami elsősorban a nyelvújítástól nem érintett nyelv alkalmazását jelenti, továbbá az ütemes magyar verselést a mértékes formák helyett. Felhasználja a népköltészet szokásos motívumait, így a kezdő természeti képet, bár éppen nem abban a naiv formában mint a nép, hanem a műköltő tudatosságával, a mondanivalóval való szoros logikai és érzelmi kapcsolásban (Messze fénylik a Balaton). Megtaláljuk nála a szokásos népdali szólongatásokat (rózsám, violám, galambom), a szépség-sablonokat (barna legény, piros leány, liliomszál), a népi couleur locale elemeit (nyáj, furulya, szűr, sarló, rokka), a hazai tájra való utalásokat (Tisza, Balaton, Bakony), a szökdelő gondolatmenetet, érzelmi változatosságot és az ennek megfelelő népies gondolatformákat, mint például ebben a sikerült és hamar népszerűvé vált strófában:

Hej csicsergő kis madár,
A szép leány csapodár.
Ha csapodár, jól teszi,
A legény úgy keresi.

Kisfaludy témái változatosak, dalai sokszor elbeszélést rejtenek magukban (Vedd sarlódat ... ) A folklór elemeinek ezzel a sikerült felhasználásával Kisfaludy jelentősen hozzájárult az irodalmi népiesség fejlődéséhez, bár a népdal naiv hangját nemigen tudta megszólaltatni; a műköltői tudatosság és magatartás gyakran érezhető népdal-igényű költeményeiben.

Toldy leveleiből tudjuk, hogy Kisfaludy száz magaköltötte vagy íróbarátai által készített népdalból álló "kézikönyvecskét" szeretett volna kiadni és terjeszteni olcsó áron a nép között, hogy jobb ízléshez és magasabb művészi igényekhez szoktassa, és a népnek saját irodalmát ezáltal mintegy "megnemesítve" adja vissza.

Kisfaludy már az 1828-as Aurorában közli Vitkovics Bácskai népdalát, az 1829. évi kötetben pedig 25 magaszerzette népdalát adja ki Szalay Benjámin álnéven. A népszerű zsebkönyv szerkesztőjének ez az állásfoglalása nagyjelentőségű a népiesség iránti érdeklődés felkeltése szempontjából. A következő évben újabb 7 népdala jelenik meg az Aurorában, ekkor már Vörösmarty és Czuczor hasonló jellegű verseinek kíséretében. A legsikerültebbek Kisfaludy népdalai közül azok, amelyekben – általános gyakorlatától eltérően – saját érzelmei kapnak hangot a néptől ellesett formában; ilyenek a honvágyat megéneklő és méltán népszerű Szülőföldem szép határa, a benső szenvedéseiről, magányáról valló, megkapó líraiságú Sárga levél, melyről maga is megjegyzi: "féligmeddig szívből írtam".

Sárga levél, sárga levél
Bús utamra miért estél?
"Azért estem, mert nincs ágom
Nincs ami tart, nincs világom."
{409.} Hej nekem is az a sorsom
Hideg a föld, fázva járom.
Van hazám, de nincsen benne
Egy kis hajlék, mely felvenne.
...

Több dalában hazafias érzéseit énekli meg, legismertebbek a Rákosi szántó a török alatt és a Mohácsi dal. Az előbbi népi éneklő szájába adott történeti helyzetdal, benne Kisfaludy saját kora hazafiúi gondjainak is hangot ad:

Pest-Budárul sok nép kijár,
S alig érti nyelvünket már:
Hej! ma-holnap a magyar szó
Ritka, mint a fejér holló.

Ez azonban már valóban nem népdal, legfeljebb sikerült dalszerű előadás. A népdalon kívül még egy új műfaj tűnik fel az Aurora körének költői termésében a húszas évek végén: a balladaszerű verses elbeszélés, vagy ahogy akkor nevezték, a "balláda". Kölcsey már előbb írt és ki is adott ilyeneket, de az Aurora tette népszerű műfajjá. Kisfaludy próbálkozásain még erősen német hatás (Bürger, Schiller, Goethe) érezhető; a műfaj csak Vörösmartynál válik majd igazán nemzetivé.

A balladában Kisfaludy romantikus: az alakok sablonszerűek (szerelmes és hű leány, szerelmes ifjú hős, vadász vagy dalnok, kegyetlen zsarnok), a hatást az események váratlan fordulata, idilli kimenetele vagy borzalmas végzetszerűsége kelti fel. Az Eprészleány a Szép Ilonka témájának korai feldolgozása, a "vár és kunyhó" motívum újabb változata, de boldog véggel. A különböző társadalmi állású szerelmesek – az egyszerű eprészleány és a vadászruhában udvarló főrangú ifjú – megszeretik egymást; a leány kincset talál, gazdag lesz, erre sokan esengenek kezéért, de ő hű marad egyszerű vadásznak hitt szerelmeséhez; a várurat meghatja a leány hűsége, és beleegyezik a házasságba. Az anapesztusokban írt költeményt könnyed, sima nyelv és verselés jellemzi. A Karácsonyéj – mint a drámák közül a Stibor vajda – a jobbágyait kegyetlenül gyötrő és tivornyázó várúr végzetszerű bűnhődését adja elő a kísérteties romantika eszközeivel. Bajza különösen nagyra értékelte, a legjobb német balladák párját vélte megtalálni benne. Kisfaludy itt Don Juan legendájának motívumát használja fel, de az elbizakodott nemesúr nem a temetői szobrot, hanem egy, általa halálba gyötört ember csontkoponyáját hívja meg vacsorájára, a váz azután meg is jelenik, és magával viszi a gonoszt a borzalmas halálba. Mélyebb a tragikum Az álmatlan királyban: az uralkodó gonosz eszközökkel szerezte meg koronáját, a lelkiismeretfurdalás elvette álmait. Ezért gyűlöl mindenkit, aki boldog, és vak dühében halálra sebez egy szerelmes párt, a leányban azután saját gyermekére ismer. Kisfaludy Károly néhány balladája a magyar történelemből veszi tárgyát. Ilyen a Budai harcjáték, talán legsikerültebb műve e műfajban. Mátyás és Holubár lovagi mérkőzéséről szól, gyorsabb menetű, mintegy átmeneti forma Kisfaludy Sándor regéi és Vörösmarty történeti balladái közt. Történeti anekdota jellegű A sastoll, a mentéjét buzogánnyal kibélelő öreg Toldiról, és a Bánkódó férj, melyet Vörösmartyval költői vetélkedésben írt, a házsártos feleségről, akit elrabol a {410.} tatár, de a férj a tatárt sajnálja. Népi tárgyú a Bandi, inkább néprege balladás formában, a Duna menti Aranyos falu keletkezéséről. Kisfaludy balladáiban éppúgy, mint lírai költeményeiben szereti a bonyolult rímszerkezeteket, strófáit rendszerint páros vagy félrímekkel indítja, és párrímekkel vagy ölelkező rímekkel zárja le.