A miskolci temetőben olvasható ilyen sírvers:
„Eme sírban nyugszik vitéz Kalázy György,
Többeket, óh halál, ilyeket el ne hörgy.”
Az sem rossz, mely egy zsémbes asszonyra van írva:
„Itten pihen Eszter asszon,
De még a férje is otthon.”
Egy faluban tűz ütött ki, s a nótárius, kinek neve Ége volt, családostul benn égett a házban, kikre azután ily epitaphium sült:
„Jó két nótárius volt mind a három Ége,
István, János, Márton és a felesége,
De a házban ége, s mind a négynek vége.”
„E sírban nyugszik Mujkos András,
Született Debrecenben, meghalt hasrágásban.”
Sokkal titokteljesebben hangzik emez:
„E sírban nyugszik apa leányával, férj feleségével, testvér testvérével; mégis csak két személy.”
Egy híres püspök következő rébust készíte magának sírfeliratul, s nagy jutalmat tűzött ki annak, ki azt megfejtendi.
(Tartalma diákul értendő.)
| o | quid | tua | te |
| b | bis | bia | abit |
| a | aa s | span | et in amamam aa |
olvasd:
o super be, quid super bis, tua super bia
te super abit,
ter a (terra) es et in ter am a bis.
Ilyenforma kuriózum van a kis-igmándi templom tornyára felírva:
„Ezen torony építtetett itt helyben Kis-Igmándon\ 1822-dik esztendőben.”
Győrött olvasható ez:
„Megmaradott Patkó János özvegye Jankó Zsuzsánna”
… Hogy ki „maradott meg”, az a kérdés.
A ** vári temetőben van egy fazekasmester epitaphiuma, mely ekképpen hangzik:
„Úgy bánt itt az Isten szegény Tyúk Mátyással,
Mint ő életében bánt a sárgyúrással:
Fölmarkolta sárból; edénnyé égette;
De eltörvén, ismét a sárba vetette.”