| LIII. Torda sóaknái részletesen. | TARTALOM | LV. A Bánya, a Magyarós-patak völgye, Egyházfalva határa, alsó-sósfürdők. |
1. A termelő megnevezése: Magy. kir. állami sóbányahivatal, Tordán (Erdélyrész).
2. Iparág: Étsó-ásvány- (chlornatrium-) termelés.
Az étsó ásvány itt csak egy nagy földalatti tömzsben létezik, melynek területi terjedelme ismeretlen, de valószinű, hogy az, az innen észak felé 10 kilométer távolra fekvő 1852-ben felhagyott kolozsi sóbányaműbeli sótömzszsel a mélységben összeköttetésben áll. Függélyes terjedelme (vastagsága) se ismeretes, ámbár az aknamélyités és fúrás által 194 m. mélységig kutattatott, de mivel a fúrási végpont a sóásványnak alkotásában változást nem mutatott, a tömzsnek itten 194 méternél vastagabbnak kell lennie. A 200–300 éves régi kúpalakú 3 sóbánya közül csak egy, a József-bánya van fentartva a további kiaknázásra. A jelenben mívelt Rudolf új bánya párhuzamos alakú, melynek hosszoldali 45 fok alatti szögben hajtatnak aláfelé. A vájtalpon termelt tiszta alakos, darab és apró só a sótömzsben elhelyezett géppel 3 pár ló által azon tömzsben kivájt szállitó tárnának szinéig felvontatik, és ezen folytatólag márga és agyagos földben kőből kiépitett tárnán (alagút) vasúton lovakkal a sóraktárakhoz szállittatik ki. Ezen bánya egy nyilás által a felhagyott Teréz-bányával van összekötve, melybe a termelt földes kő- és hulladék-só bedöntetik. A Rudolf-bányán kivül van még egy ehhez hasonló alakú Gizella nevű bánya megkezdve, mely jelenben nem műveltetik. Az étsó-ásvány Magyarország megalapításától a korona kizárólagos javadalmaihoz tartozván, ennek termelése és elárusítása mint egyedárú (monopólium) a királyi és fejedelmi kincstár által kezeltetett és most a magyar államkormány által gondoztatik. Különben a tordai sótömzsből az étsó már a rómaiak által aknáztatott és nagy terjedelménél fogva még több ezer évig aknázható lesz.
A sófelhuzási vonógépnek elhelyezése a földszin alatt a sótömzsben és a vizszintes sószállitás a bányából az üzemi telepre a honi sóbányaműveknél itten lett legelsőbben berendezve és 1868-ik évben használatba véve.
3. Robbantó szerek alkalmazása. A robbantás általi sófejtés jó minőségű Haloxyilinnel 1867. és 1874. években történt a Rudolf-bánya vájtalpán kisérletképen, minek eredménye az eddigi bányaművelési módhoz hasonlitva, a költségre nézve 12% előnyt, de más lényeges követelésekre nézve hátrányt mutatott; mert a felrobbantott sóanyag annyira repedezett lett, hogy abból csekély számú szekéren való szállitásra alkalmas tömött alakos sódarab került ki, a maradék pedig lazult, könnyen morzsolható darabokból és apró sóból állott, a mit a létező kezelési rendszer szerint nagy mennyiségben itten nem lehetett elárusitani, miért a robbantás általi sófejtéssel fel kellett hagyni.
4. Üzemi anyagok. Az étsót a sótömzsből kivájják és ugy használják, a mint a természet adta, más anyagnak hozzáadása vagy keverése nélkül.
Marhának vagy trágyának való só itten nem készül. A sóvájásnál mint világitó anyag legczélszerűbben faggyúgyertyát használnak, melynek közvetlen a vájandó rés mellett kell égni, a miért is repczeolaj, petroleum és ligroin nem használtathatnak az ezekből fejlődő ártalmas fojtó gőzök miatt.
5. Gépek. A két föltárt (József és Rudolf) bányáknál a sónak kihuzására egy-egy 600 kg. lóerejű függélyes gép van felállitva. Jelenben csak a Rudolf bányában van egy ilyen gép használatban, melynek orsófája nem kőtalapzatra, hanem magára az ép sótömzsre vagyon felállitva és ez 16 évi használat után még a legtökéletesebben áll. E gép dobja már nem kender, hanem vassodrony-kötéllel van fölszerelve. E gépeken kivül van egy pár kerekes vasvilla, melyek szükség szerint különféle helyeken használhatók.
6. Közlekedési eszközök. Az előbb nevezett sófelhuzási gépen kivül használtatik jelenben a Rudolf-bánya vájtalpán a vájt tiszta sónak elszállitására a szállitó aknáig és a hulladék földes és piszkos sónak szállitására a felhagyott Teréz-bánya üréhez 24 targoncza, alakos darab és apró sóra, a kihúzott tiszta sónak elszállitására, a felső rakodó helyről a külső sóraktárakig, a bányavasuton pedig 12 négykerekű vasuti szekér. A bányavasut hossza a szállitó tárnában 920 méter és a tárnán kivül a sóraktárakig 230 méter. Ezen szállitási eszközök 16 év óta használtatnak és a követeléseknek megfelelnek, miért különös tökéletesbitések ezeken nem tétettek.
7. Művelési rendszer. A kősófejtés (termelés) talpmívelettel sópadok vájásával történik. A bánya magasabb nyitási végén kezdve a sótalpon 20–30 cm. mély rések vájatnak, az ezek közötti sóanyag 3–6 méter hosszú darabokra (sópadok) osztatik, melyek ékekkel és vasrudakkal a sótömzstől elválasztatnak (felveretnek) és ezen talpakról 48–52 kg. súlyos darabok (alakos só) fejtetnek le, melyek tiszta vagy földes minőségük szerint külön választva halmokba tétetnek, a földes darabokról a tiszta részek levájatnak (tiszta darabsó), a hulladék tiszta apró só zsákokba töltetik, a földes és piszkos só pedig a Rudolf-bányából az ezzel egy nyilás által összekötött Teréz-bányába döntetik, a József-bányából pedig a vasut szinéig kiszállittatik és az ezzel egy csúszkával összekötött felhagyott Antal-bányába döntetik. A Rudolf-bányának szélesitése a két hosszú sófalnak, 45 fok szöglet alatti vájása (aláhajtás) és függélyes sópadoknak (papok) lefejtése által eszközöltetik, mely sófalak azután csákányhegygyel külön egyenessé faragtatnak. A szintes sópadok a nyitó vájvégtől az alantabb fekvő faragó vájvégig vájatnak és itten befejeztetnek (kifaragtatnak). Ezen munkálatok darab és súly, vagy mértékek után szakmány árakban fizettetnek, melyeken időnként tapasztalatok alapján változások történnek.
8. Az üzlet jelentősége. Az évenként termelendő étsómennyiség a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminiszter által állapittatik meg a szükséglet szerint, mely 1857-től 1885-ig 28,000 q.-ról 23,000 q.-ra apadott azért, mert a sókivitelt innen a Királyhágón túli vidékekre megszüntették, e sószükséglet Marosujvárról szállittatván és mert ezen kivül Kolozsvárott, Bánfi-Hunyadon és Maros-Ludason nagy sórárúdák létesittettek, melyek étsóval többé nem innen, hanem hasonlóan Maros-Ujvárról láttatnak el.
Különben az aknázható itteni három bányaműből lehetne a létező berendezés mellett évenkint 150,000 q. sót termelni, mely esetben 1 q. tiszta sónak előállitása 30 kr.-nál alig kerülne többe. Előnyös tulajdonsága az itteni sóanyagnak a kemény tömörség; káros az, hogy helyenkint apró porondszemekkel van rétegszerűleg belepve, mely helyekről a termelt kősódarabok, mint el nem árusithatók, a Teréz-bányába döntetnek.
9. Munkás személyzet. A bányában 3 osztályban 34 vájár (sóvágó) és 2 osztályban 10 sószállitó, továbbá 1 ács, 1 kovács, összesen 46 állandó munkás alkalmaztatik. Szükség esetében, különösen külső munkáknál ideiglenes napszámosok is használtatnak, 15 éves koron alóli gyermekek és nők itten nem alkalmaztatnak. A só termelésénél csak egy tiszt, a hiv. főnök, a sóárulásnál ezen kivül 2 mázsatiszt, a munka felügyeleténél 2 bányafelőr-altiszt, továbbá 4 bánya- és szertárőr és egy hivatalszolga vannak állandóan alkalmazva. A fuvarozások szerződés alapján a sófelhuzásbeli lófogati vállalkozó által teljesittetnek.
10. Közegészségi és közbiztonsági óvrendszabályok. Az állandó munkások betegjei, altisztek és őrök a hivatali orvos által ingyen orvosoltatnak és láttatnak el orvosi szerekkel a városi gyógyszertárakból a társpénztár terhére, a betegségi napokra pedig ebből táppénzt kapnak, mely alapbérük 6/10 részét teszi. A bejáró bányatárnában az ártalmas légvonatok mérséklése miatt egy kitömött légkapu van behelyezve.
Az életveszélyes munkáknál kötéllel ellátott kenderhevederekkel köttetnek meg a munkások derékon, a kötelek pedig többnyire az aknakötélhez erősittetnek meg. Életveszélyes szerencsétlenség a bányákban és ezen kivül, 10 év alatt nem történt.
11. A munkás-személyzet jólétének előmozditása. A bányamunkások közül csak néhányan tudnak olvasni és irni. Különben gond és kényszer fordittatik arra, hogy ezeknek gyermekei a városi, állami, vagy vallásfelekezeti elemi iskolákba rendesen járjanak.
Anyagi tekintetben előhaladást eszközöl a bányamunkásoknál a társpénztár, melyből pénzt kapnak kölcsön 5% kamatra, továbbá a bányamunkának szünetelése alatt mellékes keresetet nyujt a sóvágóknak a terjedelmes szőlőmívelés, a mihez az itteni bányamunkások jól értenek, és a kukoricza-termelés. A társpénztár 22,000 frt vagyonnal bir.
12. Kitüntetés az elébbi kiállitásokon. A tordai kir. sóbányahivatal az erdélyi kir. sóbányahivatalokkal egyetemben csak az 1873. bécsi általános kiállitáson vett részt jegeczekkel boritott nagy sótáblákkal. A dicsérő kitüntetést az egyetemesen kiállitott sódarabokért értesülés szerint a volt kolozsvári kir. bányaigazgatóság nyerte.*
13. Kiemelendő tények. Minthogy az étsó nem oly nagy mennyiségben fogyasztatik az országban és küldetik a külföldre, mint a mily mennyiségben az országnak összes sóbányái azt előállitani képesek, a termelés az egyes bányaműveknél szűk körre szorittatott. Ily helyzetben a tordai sóbányamű 10 év óta t. i. arra volt utalva, hogy csak az ezt közvetlen környező vidéket lássa el étsóval és más vidékre sót ne adjon; miért is ezen sóbányamű tartalékműnek tartatik, melyben évenkint 4 hó alatt a megrendelt mennyiség kiállittatván, a többi havakban só nem termeltetik.
Vázlat a tordai konyhasó-telep művelési viszonyairól. Ezen konyhasó-telep a hagyomány szerint az ősidőkben már ösmerve volt. Hogy a konyhasót ebből Róma itteni uralkodása alatt aknázták, bizonyos abból is, hogy a Torda város melletti fensíkon egy létező öblös terület ma is »római bányá«-nak neveztetik, melyen az összeomlott bányák felett képződött sóstavak fürdőknek használtatnak. Az első hiteles adat a konyhasónak bányászatáról 1405-ik évből való, mikor Zsigmond király egy törvényczikkben a földesuraknak saját földjükben az eladási czélból való bányanyitást megtiltotta. Később II. Ulászló király egy törvényczikkben megemlitette, hogy a sóbányák nyitása királyi jog. Erdély rendei pedig minden nemesnek jogai közé sorozták a királyi aknákból oly áron vehetni a sót, a mennyibe annak vágatása került. Jelenleg a földbirtokosok sóhasználási joga csakis a sós kutakra van szoritva. Azon helységek, melyek e sóskutak birtokosai, azokat hetenkint bizonyos napokban a kir. pénzügyőrség felügyelete mellett merítik, ételüket azzal sózzák és kősóra nemigen szorulnak. Ily sóskút a tordai kir. sóbányahivatal körében 30 van. A tordai konyhasó-telepnek kiaknázására csak egy mű létezik: t. i. a tordai kir. sóbányahivatal alatt levő tordai sóbányamű. Az 1852. évben ideiglen megszüntetett ezen hivatal alá helyezve volt a kolozsi sóbányamű, melynek sósvizzel boritott talapzatán tökéletes sójegeczek nagy mennyiségben képződtek, s mely 1875. évben véglegesen abba hagyatott és enyészetnek adatott át. A tordai állami sóbányamű Kolozsvárról délkeletnek 30 kilométer távolságra fekszik Torda-Aranyos megyében az Aranyos folyó feletti fensíkon.
A tordai konyhasó-telepnek határát délnyugatnak trachyt-hegylánczolat képezi, kelet és északnak pedig ezen sótelep a mezőség és Kolozs felé egészen Kolozsvárig húzódik, mit az e vidékeken a fölszinre jött számos sósforrás, sónyom és sótünde igazol. E sótelepnek területi terjedelmét nem lehet tudni, valamint azt se, hogy ezen sótelep az emlitett határokig egy megszakadás nélküli folytatólagos telep-e, vagy kisebb terjedelmű külön telep, mely mellett más sóstelepek is vannak? Mélységbeli terjedelme sem tudatik; az ugyan bizonyos, hogy a míveletben levő részben a sótest 210 méter mélyre terjed, de az egész mélységnek, vagy vastagságnak felderitése végett mélyitett kutató aknának végtalpa semmi jelt sem mutat, melyből e sótelep aljára vagy fekűjének közelségére lehetne következtetni. E sótelepnek hátát vagy közvetlen fekűjét szivós kemény kék sóspala képezi, ez után pedig sárga agyag, melyekben az anhydrittel vegyes gipsz és barna kőszén-rétegecskék vannak rendetlenül beékelve, a földszinen pedig láthatók a mész és alabástrom-tuffok, melyek mind a sótelep felé huzódnak. Ezen sótelep az ehhez tartozó rétegekkel a harmadkorszak közép – miocen – osztályába soroztatik.
E sótest háta hullámos, a sótest maga pedig hullámzó réteges, mely rétegek vizvonalban nyugatról keletnek húzódnak és mint a sótelep fekűje 40–45 fokú szögben déltől éjszaknak lejtenek. A sótestben vékony és vastagabb sóspala rétegek gyakran jönnek elő, ritkábban nagyobb pala-fészkek, melyekben mindig gipsz, anhydrit vagy barna kőszén vannak foglalva; ezen palafészkek körül a sótömzs jegeczes, üvegsima és átlátszó tiszta. Ezen palarétegek és fészkekből vett anyagdarabokban találtattak a Turbomilla pusilla, Phil. Polystomella crispa Lam., és Truncatulina Dutemplei d’Orb. maradványai, szénült növény és famaradványok és 1874. évben egy egészen ép közönséges kis szénült dió.
E sótestnek művelet alatt levő részében a sótömzs a fedű közelében egészen tiszta, az ettől távolabb eső részeken azonban apró homokszemercsékkel van belepve, melyek a friss vájásnál a bányában fel nem tűnnek és csak a külső légnek kitéve tünedeznek elő, mint piszok és itten a tisztának vélt kősódarabok felületét piszkossá, sárossá változtatják.
A rendes sótermelés itt jelenleg az alakra nézve új, modern párlapkoczka idomú (a régi modor czukorsüveg- vagy kúpalak volt) Rudolf-bányában történik a régi móddal, t. i. a vájtalpon csákánynyal rések vájatnak, az ezek közti sópadok felfeszittetnek és 48–52 kiló súlyú alakos kősókra daraboltatnak.
A Rudolf-bánya 85 m. hosszú és 24 m. mély, főtéje 12 m. széles. A 2 hosszú oldalfal 45 fokú szög alatt alávájatik, minek következtében a bánya szélessége a vájtalpon jelenleg 28 m., ezen aláhajtás addig fog folytattatni, mig a bánya 60 m. széles lesz, azután ezen sófalak is függélyesen fognak levájatni.
A rendes sótermelésnél vájt palás vagy homokos kősó és apró só az ezen bányával összekötött felhagyott Teréz-bányába döntetik és igy megsemmisittetik.
Ezen bányán kivül az ezzel szomszédos régi kúpalakú József-bányában is termeltethetik só szükség esetében, de ennek 112 m. mélysége miatt a kiszállitás több költséggel jár mint a Rudolf-bányában.
A sóbánya-munkások állandó, önkénytesekre és ideiglenesekre vannak osztályozva, sóvágó-társaság nevezet alatt egy társaságot képeznek és külön társpénztárral birnak, melyre nézve egy felsőbbség által megerősitett szabályzat (Statut) létezik, mely szerint minden munkás köteles minden 1 frt munkabére után 6 krajczárt ezen társpénztárba fizetni, melyből az első két osztály ingyen orvoslást, a betegnapokra betegpénzt, pénzbeli kölcsönt vagy segélyezést, valamint ők, özvegyeik és árváik nyugbért, neveltetési ellátást, vagy kegyadományokat élveznek. Az ideiglenesek ezen jótékonyságokban nem részesülnek, hanem biztositva vannak arról, hogy a közelebbi munkások fölvétele alkalmával más magánzó munkások előtt ők fognak állandósittatni.
Az összes sótermelés a sóvásárlás végett az itteni sóbánya, egyszersmind sóárúlási hivatalhoz utalt vidékek lakosainak sófogyasztási szükségletétől függ, mely 1885-ik évben 22,000 métermázsa volt.
Ezen sómennyiségnek elárusitásából befolyik kerek számban 150,000 frt,
ebből a sótermelés és árulási költségeket levonva, kerek számban 15,000 frt,
mutatkozik évi tiszta jövedelem készpénzben kerek számban 135,000 frt,
mi havi időközökben a m. kir. központi állampénztárba szállittatik.
Különben lehetne ezen sóbányaműből a létező berendezés mellett évenkint 150,000 q. kősót biztosan előállitani, ha erre szükség lenne.
Torda, 1886. szeptember hó 10-én.
| LIII. Torda sóaknái részletesen. | TARTALOM | LV. A Bánya, a Magyarós-patak völgye, Egyházfalva határa, alsó-sósfürdők. |