II. Torda és vidéke földtani tekintetben.


FEJEZETEK

Miután Torda és környéke helyrajzi fekvése iránt a korábbi szakaszban némi tájékozást nyertünk, a sorrend helyes egymásutánja is megköveteli, hogy mielőtt e város alakulásának történelmi fonalát kezünkbe ragadnók, azt előzőleg igyekezzünk megismerni és kutaszolni (sondirozni) a talajt, a melyre épitni akarunk: e város földképződését. Igen, mert a talajnak is megvan a maga történelme, melynek okiratait a sziklák, a kőzetek, az azokba bekövült állatok, növények, ázalékok és csigák alkotják. Ezek összevéve a praehistoricus korszak kőadatait adják kezeinkben, melyekből az ahhoz értők ép úgy ki tudják olvasni a különböző egymást követett korszakok eseményeit, a természeti átalakulások csodás jelenségeit, az avatatlanok előtt elrejtett bámulatos tüneményeit: miként a történész az ő régi hártyáiról és pergamen okirataiból; sőt néha amazok még biztosabb alapot szolgáltatnak, a mennyiben nincsenek elmállás, elázás, elégés s más viszontagságoknak annyira kitéve, mint ezek; szilárdságuk megvédi az emberek rombolási hajlama és az idő viszontagságai ellen, úgy, hogy azokat örökös, elpusztithatlan okiratoknak tekinthetjük.

És ezek a szakértők kezei közt ép oly beszélő adatok, mint amazok, mert a miként a történész az okiratokból a népek történelmét: akként olvassa ki a geologus ezekből a földképződés és a talaj-átalakulásnak folyamatját s fejti meg a természetnek nagy titkait.

Vegyük tehát kezeinkbe e kőokmányokat s igyekezzünk azokból kielemezni Torda és vidékének földtani adatait, illetőleg igyekezzünk a már előttünk megfejtett e kőokmányokat az újabbakkal kiegészítve, a netaláni hiányokat pótolni.

Mert Torda e tekintetben is azon szerencsésebbek közé sorolható, mely ez, valamint a tudományos észlelés más terein is, nem áll minden előmunkálat és előkészület nélkül, a mennyiben Hankó József Torda megye főorvosa már 1841-ben a magyar orvosok és természetvizsgálók 5-ik nagy gyülése emlékére megirta és kinyomatta »Torda városának helyiratát«. A kis füzetke*Megjelent Kolozsvárott 1841, a Lyceum-nyomdájában, 8-adrét 48 lap. tagadhatlanul igen sok becses adatot tartalmaz Torda város földtanára nézve is, bár azóta az újabb kutatások és észleletek, ha nem is szárnyalták túl, de mindenesetre sok oly újabb adatokat hoztak felszinre, a melyeket kötelességszerűleg be kell iktatnom e fejezetbe*Az adatokat leginkább dr. Koch Antal kolozsvári egyetemi tanár alább hivatolt jeles szakmunkájából veszem., hogy ekként Torda földtanának a lehetőleg kiegészített képét tárjam az olvasó elébe.

Torda, miként minden más, úgy a geologia terén is gazdag változatokat tár fel, a mennyiben a földalakulás minden phasisai, a geologiai korszakok minden tünetei, itt mintegy csoportositva érintkeznek egymással, elannyira, hogy a geologus kutatásaira hálásabb, változatosabb és gazdagabb talajt alig találhatna Torda város környékénél, mert habár a város fekvő völgye és szegélyhegyei is az egyoldalú áradmányi, sőt jelenkori üledékek csoportjába sorakoznak: még e tekintetben is dús változatosságot és gazdagságot tárnak fel, a mennyiben a kelet-oldali szegélyhegyek alá fészkelte be magát az a hatalmas sótömzs, mely úgy a só mennyisége, mint kiváló minősége által tűnik ki. Különben a nyugoti oldal sem engedi szegénysége által háttérbe szoritani magát, mert itt meg (a keleti oldalon is, különösen a temető alján) jelentkező gipsz nyomul előtérbe, a Súlyánál kisebb rétegekben, de fennebb Mészkő és Szindnél oly roppant fekvetekben, hogy egész sziklahegyekben tör felszinre, mészmárga táblák és finom fehér alabastrom befészkelésekkel. Roppant kincs hever itt az emberi munkásság kizsákmányolására, sok ezredév óta, várakozva.

E vidék hegy- és földrajzi viszonyainak jellemzésénél legelőbb is azt emelem ki, hogy a Szamos és Aranyos közti magas vizválasztó hegység: a Felek délirányú vonulataihoz – a mint fennebb is emlitém – Torda északi határának hullámos területe és a Mezőség hegyvidéke csatlakozik. E vizválasztóról a vizek mintegy sugár alakban ereszkednek le.

A hegyszerkezeti viszonyok tüzetesebb vizsgálatába itt nem bocsátkozva, legfölebb csak érintem azt, hogy a gyalui havasok kristá1yos paláihoz tetemes düléssel, sőt gyűrődésekkel támaszkodnak a felső krétakori rétegek, melyek után a terczier systhemának fokonkint ifjabb rétegei csekély dűlés alatt következnek. A neogen sor legifjabb tagja takaróként a legszélesebb kiterjedésben mutatkozik, mignem a Mezőség egyhangú jellegét ölti magára. Ezen általános jellegzés után vessünk egy pillantást a tordai vizválasztóra: a Felekre. A gyalui havasok e hatalmas kifutványát: a Feleket, bár kivül esik Torda környékének körvonalán, mégis érintenem kell, a mennyiben a Torda körüli hegyeknek mintegy hátsó támasztékát és bogpontját képezi, innen ágazván le a komjátszegi, a túr- és tordai hasadék hegyvonala, mig a keleti oldal hegyvonulatai annak egyenesen kifutványait, mintegy tartozékait alkotják, a melyeknek geologiai alakulására határozott befolyást gyakorolt.

A Felek nagyon sajátságos hegyalakzati és tájrajzi viszonyokat tüntet fel, mert mellőzve itt – a főleg északi oldalán feltáruló – nagy mennyiségű concretiókat (kőgömbök, mit a székely forogványnak nevez), e szármát emeletű rétegekből álló hegyhát sajátsága az, hogy az idősebb terczier rétegek alkotta területből feltünően kiemelkedik, rétegei – általános dűlésének megfelelőleg – délkeletnek, tehát a tordai hegy felé szeliden lejtenek, mig az égtájak többi irányában meglehetősen meredeken esnek alá.

A Torda felőli oldalon gyakoriak a csuszamlások, a mi ugy támad, hogy az uralkodólag kavics- és homok-rétegekből álló feleki rétegeken a csapadék-vizek leszivárogván a mezőségi rétegek agyagjáig, azt lassankint feláztatják sárrá, iszappá, s igy mozgó testté változtatják, melyen aztán a homokos-kavicsos rétegek megindulnak, s mintegy siklón, néha kilométertávolságokra elszánkáznak, itt-ott egymásután sorakozó dombsorokat hagyva magok után.

De ezen rövid bevezetés után átengedem a szót a kolozsvári egyetem jeles tanára, dr. Koch Antal urnak, a ki szerencsémre és Torda város szerencséjére is épen a mult évben (1887-ben) terjesztette be jelentését a földtani intézetnek »Torda-Aranyos megye Tordától nyugatra eső területének 1887 nyarán végzett földtani részletes fölvételéről«.

E jeles szakdolgozat*Megjelent a »Földtani Közlöny« 1888. szept. számában és külön lenyomatban is a Franklin-társulat könyvnyomdájában 8-rétben. fölment engem minden további laicus okoskodástól, mert a midőn a mester szól, a kezdő tanitványnak hallgatnia és tanulnia kell. Én azt hiszem, hogy szolgálatot teszek Torda városának és az olvasó közönségnek is, ha ezen csak szűkebb szakkörökben ismeretes jeles tudományos dolgozatnak Tordát és közel környékét érintő részét itt egész terjedelmében átveszem és reprodukálom, a mint következik.