Jelöljük meg már most a baloldali határrésznek Tordába beolvadt községeit.
Torda határa átnyomul a Rákos patak völgyét jobboldalról szegélyező fensikra és annak két völgyületébe (a Párdé és Szindi patak völgyeibe) is; de roppant kiterjedésű (21,000 hold) határának nagyobb területe a Rákos patakét balról szegélyező fensik felé terjed, melyet délfelől az Aranyos határol, észak felé egész a Szamos viz választóját alkotó hegység (Ajtoni boosi hegy) aljáig hat fel, kelet felé a távoli Virágos völgyén is messze túlhatol.
E terület egész kis tartomány, melynél némely német herczegség kisebb volt, termékeny, mert e fensíkot minden irányban folyó patakok völgyületei szeldelik át és termékenynyé teszik. Oly nagy e terület, hogy 8–10 falu könnyen találhatna elhelyezést, lakói hasznos foglalkozást; ámde itt a (Tordára) központositott gazdasági rendszer levén divatban, e nagy kiterjedésű termékeny területen ma falakat nem, hanem csak szétszórt tanyákat (hodájokat) találunk.
Azonban nem volt ez mindig igy, mert a tordai határ termékeny völgyületeiben hajdan számos község létezett, a melyek közül háromról biztos oklevéli tudomásunk van, a mik arra is világot vetnek, hogy azokat a mongol dúlás megsemmisitvén, területüket királyi adományozás folytán nyerte el Torda városa, hihetőleg azért, mert lakossága a vész után nem épité fel többé feldúlt lakjait, hanem biztonsági szempontból Torda városába telepedett le. Ezek példáját követhette akkor, vagy későbben másik négy falu is, s határuk Tordához csatoltatott.
A Tordába beolvadt faluk fekvő helyeinek megállapitásánál oklevelekre hivatkozom, a hol ilyenek vannak, a hol hiányzanak, a hagyományokra, a helyszini szemlére, az őskori nyomokra és maradványokra s főleg a helynevekre támaszkodva igyekezem tájékozást nyujtani.
Első az Endre király 1291-iki kiváltságlevele által Tordához csatolt és régi határjárási oklevelekben érintett három falu: Udvarnoktelek, Kölked és Vezelmentteluk, (vagy Vizelmenttelek).
A Rákos patak völgyét (Torda fekvőhelyét) keletről határoló, szőlőültetvényekkel élénkitett, hegykaraj háta mögött vannak a tordai sótelepek, illetőleg már e hegység maga is a sótömzsre nehézkedik, mert a tordai völgyből a bányákba bevezetett alagut 278 ölön túl már tömör sóba van vágva. A sóaknákat tüzetesen külön fejezetben fogván tárgyalni, itt csak a régi faluk holvoltának kinyomozása végett érintem.
A tordai sóaknák két részre oszolnak, egy hegyhát – hol hajdan a sóhivatalok, most a bikatelep épületei feküsznek – két részre osztja. Ettől délre vannak a Sóbányák, azon régi felhagyott s most tavakká alakult római sóaknák, melyek a régi sósfürdők nevén ismeretesek. E tavak lefolyásából keletkezik a Magyaros patak, mely szűk hegyválúzatban délkelet irányba foly s Polyánnál szakad az Aranyosba. A felső rész, a hol a most mivelet alatt levő sóaknák vannak, a kis Sós patak völgyfejében van elhelyezve, illetőleg e csermelyke itt keletkezik, az aknák és a sóstavak lefolyásából. A Kis-Sóspatak egy darabig kelet irányban halad, lankás és termékeny dombozatok által határolt völgyben; ott, hol a Kölyköd vize bele ömlik, déli irányban indulva, nevet változtat s Szent-János patak nevet vesz fel. Szép, tágas és dús termékenységű völgyön haladva, a Csókás és Szent-János nevű szőlőhegyek által koszorúzott hegyfokok alatt ér ki az Aranyos völgyére és Polyán alsó részénél ömlik az anyafolyóba.
Vizsgáljuk meg most az északirányból levonult mellékvölgyet, a Kölyködöt.
Kölyködnek egy, lankás hegyek által elválasztott völgycsoportozatot hivnak, melyet az Új-Tordánál lefolyó Nagy-Sós pataktól és az ebbe szakadó Bojtorom völgyétől a Kölyködtető nevű hegyhát választ el. E völgyecskék mindenike északról délnek tart, ily sorrendben: Kölyköd völgye, Szekerczés völgye, Hosszú-, Pap-, és Tejes völgyek. Mindezek a Kölyköd völgyével összefolyva, vizeiket a Kis-Sós patakkal a Szent-János völgyében egyesitik.
Ezen völgyhálózatot és az azokat elválasztó lankás hegyhátakat nevezik még ma is általános néven Kölyködnek. Fenn a Kölyköd völgy fejében van Kölyköd-tava, a mely – miután mesterséges gátlása elszakadt – ma már nagyrészt ki van száradva. E tó környékén – hol a völgykatlan kitágul – feküdt Kölyköd (régi oklevelekben Külked) nevű falu, mely már Endre király fennebb közlött 1291-iki adománylevele szerint, mint lakatlan terület adományoztatott a mongol dúláskor sok kárt szenvedett tordaiaknak, tehát valószinűleg a mongol járáskor dúlatott fel, s Tordára vonult lakói vitték magukkal határukat is, a mit Endre király csak helybenhagyott. Hét század előtt pusztulván el a község, nem csuda, ha ma fekvőhelye fel nem található. Néhány gödrösödést mutatnak, melyek egyikét a templom helyének tart a nép, s mond a hagyomány; de e mellett a régi szántóföldek felhagyott mesgyéi, valóban földmiveléssel foglalkozott nép hajdani laktanyáját gyanittatják.
Kölyköd környéke a község elpusztulta után is részben mivelés alatt állott, mint Ó- és Új-Tordának közös határa. Az ó-tordaiak kezdettek a közös birtokból elszántogatni, a miből sok viszály és perlekedés támadt; az új-tordaiak nem egyszer fel is gyújtották és leégették az ó-tordaiak vetéseit. Végre a viszályt és ellenségeskedést ugy egyenlitették ki, hogy közösen elhatározták, hogy a Kölyköd mivelésével mindkét részről felhagyván, az a két városrész közös tehénlegelőjévé legyen. E régibb elhatározást megerősitette az 1753-iki Statutum is, melyben a szántófölddel nem biró adózó polgároknak Cserepadján és Csipkésterén osztatott föld; de a Kölyködnek – mely a város csordái számára hagyatott – felszántása eltiltatott.* Ugy van az most is, ott legelnek Torda város tehéncsordái, kolompzenéjükkel töltve el a különben hallgatag és elhagyatott völgyeket.
Udvarnoktelek oly falu volt, hol a király udvarnokai laktak, ennek lételére nézve már régi oklevelek nyújtanak bizonyitékot és fekvő helyére nézve útmutatást.
Imre király 1177-iki határjárási oklevelében, melyben az aradi Szent-Márton-egyház birtoka (Egyházfalva) körülhatároltatott, a többek közt az mondatik, hogy a határ leszáll a Magyaros patakhoz (Monyoros patak), onnan felmegy a sóbányák hegyéhez, hol a király udvarnokaival határos.
1291-ben III. Endre király Tordának kiváltságokat osztogat s a többek közt Kulked, Udvarnokteluk, Vezelmentteluk nevű területeket és Királyerdejét adományozza. Hát ekkor már csak pusztaterület volt, miután a községet a mongolok feldulták volt.
Az 1332-iki határjárási oklevélben az van, hogy a határ felmegy az aknai útnál a sóbányák hegyéhez, hol a király udvarnokaival határos.
Ugy látszik, hogy még ekkor is laktak ott udvarnokok.
Az 1391-iki határjárási oklevélben ez áll: az aknától egy mocsáros helyen leszállva, egy lerombolt határjegyet mutattak (az Egyházfalva felett perlekedő papok), hol az udvarnokokkal voltak határosak, onnan egy patakhoz értek, melyet a gondnok Soos-pataknak, a tordaiak Szent-János pataknak neveznek,* itt a gondnok ismét egy határjegyet mutatott, hol az udvarnokok terjedelmes telephelyét egy elhagyott templom jelölte meg.
Ez oklevelek útmutatása nyomán haladva, biztosan rátalálunk Udvarnoktelek fekvő helyére, mely ugy látszik, hogy temploma védszentjéről a Szent-János melléknevet is viselte.
Ugyanis a sóbányákon, vagyis az alsó sósfürdő tavas völgykatlanán (a Magyaros patak völgyfején) túl, ha egy hegyháton áthaladunk, egy termékeny és szorgalmasan mivelt tágabb völgyületbe, a Szent-János (fennebb Sós patak) völgyébe érünk. E völgy baloldali hegyaljában, egy kitünő és gazdag forrás tör elő a földből, a melynek csurgón lefolyó vize vállúkban felfogva, itatóhelyül szolgál. Ezt ma is Szent-János csurgójának nevezik. E csurgón felül mintegy 200 lépésnyire egy a patak jobb partján emelkedő Szent-János nevű magaslat alján fekszik a Pápay (most Székely) hodája. A Szent-János hegy oldalát és fenlapját mindenfelé épületnyomok, nagymennyiségű ragacsoskő és római téglatöredékek boritják, nem rég ideje innen a haszonbérlő sok alapfalat ásatott ki s köveit bevitette Tordára. Azonban a római téglák által nem szabad magunkat félrevezettetni, mert az mint épitőanyag hordatott ide e kőszegény vidékre a tordai római épületek romjaitól, hogy egy keresztény egyház és faluja fölépitésénél hasznositsák, mert a Szent-János hegy tetőlapján templom feküdt, melyet a hegy fenlapályának gödrösödése és a szerteszétszórt porladó romtöredékek határozottan jelölnek, sőt még azt is kivehetjük, hogy az helyesen keletelt körapsysos román stylű épület volt. A templomon hátúl elterülő – most szántás alatti – területen is mindenütt tégla és vastag cserépdarabokat, meszes oldalú köveket forgat ki az eke vasa.
Mindezek és a fennebbi határjárási oklevelek határjegy jelölései kétségtelenné teszik, hogy itt feküdt Udvarnokteluk és fenn a Szent-János hegyen e község Szent-Jánosnak szentelt ódon temploma, mely már az 1391-iki határjárási oklevélben elhagyottként (deserta) fordul elő. Nem csoda, ha annyi század vihara eltemette maradványait, de mégse tudták ugy eltüntetni, hogy egészen nyoma veszett volna. Ott vannak azok, a mult kor szebb napjairól regélő nyomok, a talajnak elenyésztetni nem tudott mély gödrei, s ott csergedez a jéghidegvizű Szent-János csurgója, az utasoknak üde nyugvó helye, a hol lehetetlen el ne merengniök mult időknek emlékei felett, a melyek ugy szállnak szájról-szájra szakadatlan folyásban, miként az áldásos forrásnak kiömlő cseppjei.
Szent-János völgyének baloldali magaslatán alább egy helyet Rózsakútnak neveznek, s itt is régi faluhelyet keres a hagyomány, azonban itt csekély, néhány házból állhatott gyarmata lehetett a fennebb feküdt Udvarnokteluknak.
Szent-János völgye ezen alól még jó hosszan tart, mig a Szent János nevű szőlők által koszorúzott hegyfokok közt az Aranyos terére torkollik.
Nem ily könnyen és nem ily biztosan jelölhetjük meg az Endre király által Tordának adományozott harmadik falu területét és fekvőhelyét, Vizelmenttelekét; mert ilyen, vagy hasonló helynév a tordai határon nincs, a régi határjárási oklevelekben is sehol elő nem fordul; Endre adománylevelében is csak egyszerűen emlittetik, minden körülirás vagy megjelölés nélkül; igy tehát csak sejtelmekre és hozzávetésekre vagyunk útalva.
A Vizelmenttelek név mindenesetre valamely viztől mentesitett vagy lecsapolt helyet látszik jelölni; nagy tavak lebocsátása által hasznositott ily helyek leginkább a most vasút által átszelt Virágosvölgyben találhatók. E tájt keresendő – szerény véleményem szerint – a Vizelmenttelek fekvőhelye és pedig a Virágosvölgy azon alsó részén, a hol az ugynevezett Péterlaki-tó van.* E tájt keres a hagyomány egy elpusztult falut, mely Péterlaka nevet viselt volna s mely a közeli tónak és a Virágosvölgy – egészen az Aranyosig lenyuló – alsó felének Péterlaki-völgy nevét adta. Nem lehetetlen, hogy Péterlaka azonos a régi Vizelmenttelekkel, mely a hajdan lecsapolt, de később ismét felgyülemlett Péterlaki tó helyén vagy annak partján feküdhetett valahol, bár erre, sejtelmen kivül, semmi más adattal nem rendelkezünk.