IX. A Tündéren feküdt castellum, fürdők, sírok s más római maradványok.

A mint a fennebbi tájrajzban előadtam, a Torda fekvő völgyét nyugatról bekeretelő szegélyhegyet a szindilázról (fensík) lesiető két patak: a Szindi- és Párdé-patakok lagunája szeli át, a két patak tövénél hegyfok keletkezik, mely egészen az Aranyos terére szökell ki.

Ezen – a rajta felül levő várhegygyel körülbelül ugyanazon magassági színvonalon levő – szőlőhegyek által koronázott előfokot nevezik Tündérnek, és pedig tetőlapját Nagy-, az Aranyos mellett levő Kövesre lenyuló alsó részét Kis-Tündérnek, a szindilázzal összefüggő s Párdé patakára hajló hátsó részét pedig Párdénak.

Már maga a Tündér elnevezés is mintegy sejtetni engedi, e hegy-él és foknak classicus és regényes jellegét. S valóban nemcsak az onnan feltáruló, Tordát, a Keresztesmezőt s az egész alsó Aranyos völgyét madártávlatban felmutató nagyszerű kilátás az, a mi a vizsgálódót magával ragadja, hanem a mult varázsa is megremegteti lelkét. Hisz e hegyfok minden talpalatnyi földje tele van oly romokkal és műtöredékekkel, melyek kétségtelenné teszik, hogy a Tündér is be volt foglalva a római colonia körvonalába.

A mint a Szindi-patak völgyéből e hegyfok felé irányozzuk lépteinket, mindenek előtt felötlik északra néző oldalának szabályszerű lonkásitása (terrassirozása). A hegyoldal itt ötszörösen van szintelve oly szabályszerű vonalokban, hogy abból az emberi kéz általi alakitásra biztos következtetést vonhatunk. E művelet, úgy látszik, azért hajtatott végre, hogy házhelyeknek, vagy inkább egymás fölé sorakozott utczáknak alkalmas fekvő helyet készitsenek s valóban ezen most szántás alatt levő lonkák annyira el vannak boritva faragott kő, római tégla és fedélcserepek roncsaival, hogy több ott a romtöredék a termőföldnél, a mi kétségtelenül tanusitja, hogy itt a római korban épületek, talán külvárosi majorok, nyaralók sorakoztak.

Ezt még felötlőbben észlelhetjük a Kis-Tündér mellett felvonuló Párdé sikátorának nevezett mély útnál, hol az út-martban négy helyt tünnek fel régi falaknak hatalmas keresztmetszetei. A Párdé-sikátor közelében már többször bukkantak boltozott föld alatti helyiségekre, a sikátor mentén levő szőlők mesgyéin mindenhol nagy halmazát találjuk az oszloptő, fejezet, faragott kő töredékeknek, római tégla- és edény-roncsoknak, melyeket mint a szőlőművelés akadályait, oda halomra hánytak, hogy lassanként épületanyagként felhasználják, igy a szőlők elválasztó mesgyéi mind ily római romokból vannak összerakva; a Mártonffy József-féle szőlőben nem régen egy díszes római kőkoporsóra s nagymennyiségű urnatöredékekre akadtak, a Nagy Béla és Nagy Balázs Tündér tetején levő szőlőjükben a faragott kövek, oszloptöredékek, párkánykövek egész halmaza van összehordva, a mik mind a szőlőhegy beültetése alkalmával kerültek felszinre, e tájt is akadtak földalatti boltozott helyiségekre. Az összehordott roncsok közt találtam több válú-alakú követ, melyek határozottan a római fürdőknél használni szokott levezető csatornáknak voltak alkatrészei.

Ugyan a Tündér tetőlapján a Nagy Béla és Gegesi-féle szőlők egész hosszában egy széles gátonyszerű kiemelkedés, vagy dombozat huzódik végig, ez a Gegesi szőlőjén kivül halomban végződik. Az ennek vonalán felmerülő nagymennyiségű oszloptő és fejezet és a szintén e tájott mutatkozó földalatti boltozatok combinálva a vizlevezető csatorna köveivel, arra látszanak mutatni, hogy itt lehetett a nagy polgári fürdő thermája és balneuma oszlopszoros előcsarnokával, odább a kisebb katonai fürdő; a Tündér legvégső előfokán és oldalaiban a Colonia Necropolisa (temetője) s köröskörül a vagyonosabb osztály díszes nyaralói és majorjai.

De nemcsak a polgári épitkezések e nyomjelzőire, a fürdők és temetők maradványaira, hanem a béke e művei mellett a harczi munkák maradványaira is ráakadhatunk a Tündéren, hisz épen ottlétemkor (1887-ben) ásogattak körül a Tündérhegy fokának végénél, ott, hol a Szilágyi Sándor szőlője az Istándi István és Adorján Imre felhagyott szőlőjével összeszögellik, egy nagy faragott kőkoczkákból épitett ölszélességű falat, mely délkeleti irányba húzódva, a hegyfok oromzatának szélén egyenes szögben megtörve folytattatik tovább. E fal tömörsége, rendkivüli vastagsága, szilárd szerkezete határozottan annak hadászati jelleget kölcsönöznek, s igen valószinűvé teszik, hogy itten a tulsó hegyen levő állandó táborhelynek (Leányvár) egy előtolt castelluma, vagy őrtornya feküdt, mely az egész Keresztesmező hosszában le a Maros völgyéig, átpillantást nyujtott s egyszersmind a Tündér alján levő római hid felett is őrködött, annak erőditett hidfejét képezte.

Ezek azok, a mit én a Tündéren személyes észlelés és nyomozás folytán találtam, csekély töredéke annak, a mi itt korábbi időkben felszinre került és széthordatott, felépittetett.

Ercsey József*Ercsey József: Utazások ns. Torda megye alsó kerületében. Lásd Nemz. Társ. 1887. évfolyam 293–294. lapjain. irja, hogy a Tündéren nagy mennyiségű urna mellett néhány kősarkophag is merült fel, melyek közül a legdíszesebbet Lugossy Ferencz szállitotta el M.-Peterdre.

Mindezek kétségtelenné teszik, hogy a most a városon kivül eső Tündér be volt vonva a régi római Colonia (Potaissa) körvonalába, sőt annak egyik jelentékeny városrésze a fürdőkkel, a vagyonosabbak nyaralóival, e kies fekvésű s gyönyörű kilátást nyujtó hegyfokra terjeszkedett ki. Ott volt minden valószinűség szerint a Colonia Necropolisa, a melynek elhelyezésére a rómaiak mindig a legszebb pontokat szokták kiszemelni, ott volt a hegyfok uralgó pontján, egy a hid felett őrködő, s a tájt szemmel tartó őrségnek castelluma, s ott voltak a hegy innenső és tulsó aljában az istenek templomai mellett a colonia amphitheatruma és theatruma, a római városok ez elmaradhatlan mulatóhelyei. Szóval a magas castellum, a mindig nagyszerűleg berendezett fürdők, a pompás nyaralók, az emléképületekben gazdag temető által elfoglalt Tündér, az ő gyönyörű fekvésével valóban tündériesen szép lehetett a rómaiak korszakában s nem ok nélkül mereng itt el és lelkesedik a mult emlékével eltelt vizsgálódó, a midőn a Tündér hegyfokáról gyönyörködik az innen feltáruló bűbájos kilátásban, a mely nemcsak nagyszerű panorámájával tölti el szemeit, hanem lelki szemei előtt a multnak nagyszerű képleteit feltárva, lelki gyönyörrel is elárasztja az emlékezet varázsa által megkapott egész lényét, egész valóját.