HALDOKLÓ

A haldokló megkülönböztetett helyzetbe kerül mind a társadalmi értékrend, mind jogállás, mind pedig bizonyos emberfeletti képességek tekintetében.

Kitakarítják az első szobát, s kiviszik belőle a felesleges bútorokat. Ide vetnek ágyat a haldoklónak. Lehetőség szerint olyan ágyba fektetik, amelyben már meghalt valaki, így nem kell majd sokat szenvednie, vergődnie, könnyebben elmúlik. Az ágyban nem lehet tollal töltött ágynemű, mert abban a beteg nem tud meghalni.

A nagy betegségnek, haldoklásnak, halálnak – híre megy. Szomszédok, utcabeliek, rokonok, ismerősök szájról szájra adják az újabb híreket: kicsi van hátra, utolsókat rúg, halálán van, lerakodott, készen van.

A gazdagabbak a templomban könyörögtetnek a beteg békés elszenderedéséért. Katolikusok a múlt század végéig rendre meghúzatták a lélekharangot a haldoklónak, könnyebb kimúlása segítésére.

Ha a beteg magánál van, sorban eléje járulnak, s kérik megbocsátását, sőt áldását is. Ilyenkor a régi haragosok is megjelenhetnek, hogy a beteg végső bocsánatát kérjék, mind annak, mind a maguk nyugalma érdekében. A nagybetegnek, haldoklónak igyekeznek minden kívánságát teljesíteni, ha a családnak erre módja van. Ha a beteg végső szenvedései elhúzódnak, akkor énekes-, olvasós asszonyokat, idős férfiakat hívatnak, akik estelente egy-két óráig körülötte vannak. A fájdalmakkal küszködő, betegséget elhúzó szenvedőhöz kihívják a javas-, füvesasszonyt, kenőasszonyt, hogy megpróbáljon segíteni. A hosszú, kínlódó haldoklást valamely nagy vétségért való büntetésnek tekintik.

Legtöbb helyen a haldokló szenvedésén úgy enyhítenek, hogy férfi hozzátartozói kiemelik az ágyból, s a mestergerenda alá, azzal párhuzamosan fektetik a földre.

A halál pillanatában katolikusoknál azonnal kinyitják az ablakot rövid időre, hogy a frissen szabadult lélek kimehessen rajta. A szentelt gyertyával eléje világítottak, hogy ne haljon meg sötétben.

A haldokló utolsó szavait, mozdulatait igen erősen megfigyelik, sokáig emlékezetben tartják. Másrészt általánosan hiszik, hogy a haldoklóval utolsó perceiben, halála pillanatában, s pár perccel vagy bizonyos ideig még azután is üzenni lehet a túlvilágra.

A halál pillanapához azonban más hiedelmek is fűződnek. Amikor valaki megválik a földi léttől, az égen lefut egy csillag: lélek szabadult. A házban megreccsennek a bútorok, csörömpöl a cserépedény, megreped az asztal, kettéhasad, lehull a tükör, lehullanak a tányérok. Ugyanebben az időben a távol élő hozzátartozók házában is hasonló események történhetnek, megjelenítve a rokonuk halálát.