{9.} TELEPÜLÉS ÉS TELEPÜLÉSKUTATÁS

A TELEPÜLÉS FOGALMA, A TELEPÜLÉSEK FAJTÁI

A „település” kifejezés a mindennapi beszédben valamiféle lakott helyet, illetve lakóhelycsoportot: várost, falut jelöl. A településekkel foglalkozó tudományok azonban ettől jóval összetettebb, szélesebb értelemben használják e kifejezést. Mendöl Tibor megfogalmazása szerint a település valamely embercsoport lakóhelyének és munkahelyének térbeli együttese (Mendöl T. 1963:11). Más szóval a településnek három elengedhetetlenül fontos eleme, kritériuma van: 1. az ember vagy embercsoport, 2. a lakóhely, 3. a munkahely. Bármelyik hiányzik is a három közül, nem beszélhetünk élő településről.

A lakóhely az a hely, ahol az ember vagy embercsoport a maga testi épségének, egészségének, és anyagi javainak megvédése céljából alkalmas módon berendezkedik. A munkahely az a hely, ahol egy ember vagy embercsoport a maga szükségleteinek kielégítéséhez felhasználandó javak megszerzése céljából valamely tevékenységet folytat.

A morfológiai osztályozás szempontjából, Mendöl Tibor megfogalmazása szerint létezik magános és csoportos település.

A magános település esetén minden egyes elemi lakóhelyegység, vagyis egy háztartás lakóhelye elkülönül a másik, szomszédos elemi lakóhelyegységtől. Minden egyes elemi lakóhelyegység a hozzátartozó munkahelyegységgel érintkezik, ezzel alkot térbeli zárt együttest. A szórványtelepülés a magános települések összessége egy nagyobb területen. Pl. valamely Duna–Tisza közi pusztán álló 20. századi farmtanya a hozzátartozó földekkel együtt önmagában egy magános település. Ha azonban a puszta területén sok magános farmtanya van, azt mondjuk, hogy a pusztán a szórványtelepülés uralkodik (Mendöl T. 1963: 17–18).

Csoportos településről akkor beszélhetünk, ha egy településen belül az elemi lakóhelyegységek (esetleg a gazdasági telephelyegységek) térben érintkeznek egymással. Az esetek többségében a munkahelyegységek is érintkeznek, de csoportjuk térben elkülönül a lakóhelyegységek csoportjától.

{10.} A TELEPÜLÉSNÉPRAJZ FOGALMA, MÚLTJA
ÉS VISZONYA MÁS TUDOMÁNYÁGAKHOZ

A településekkel több tudomány is foglalkozik, leginkább úgy, hogy egy vagy több településformáló tényezőt választanak kiindulási alapul és kutatási vezérszempontul. Elvileg más-más oldalról közelítenek a településekhez, és legtöbbször eredményeik is a települések más-más sajátosságait ragadják meg.

A településekkel foglalkozó tudományok sorában a legfontosabbak: a településföldrajz, a műszaki jellegű településtudomány, az építészettörténet, a településtörténet, az agrártörténet és a településnéprajz. E tudományok témaválasztása és kutatási módszere gyakran nem különül el teljesen egymástól, így eredményeikben is sok az átfedés. Néha fölöttébb nehéz mezsgyéket kitűzni a településekkel foglalkozó tudományok között.

A településnéprajz a településekkel foglalkozó tudományok legfiatalabbika. Határai nehezen vonhatók meg, hiszen hol a településföldrajz, hol a településtörténet mezejére téved. A településnéprajz olyan ága a néprajztudománynak, amely elsősorban paraszttelepülések (tanyák, falvak, agrárvárosok) formájának, településrendjének leírásával, összehasonlításával, eredeztetésével, valamint a népi társadalom, a településrend és a hagyományos gazdálkodási mód összefüggéseinek, egymásra hatásának kutatásával foglalkozik. Egyszerűen és röviden azt is mondhatnánk, hogy a településnéprajz a hagyományos vonásokat keresi a településben, illetve magát a települési hagyományt kutatja. E hagyomány legfontosabb formálója, alakítója néprajzi szempontból a gazdálkodási mód és a társadalomszervezet. A természeti viszonyok mellett elsősorban e két tényező teremti meg a települési hagyományt. A településnéprajz szoros kapcsolatban áll a népi építészeti kutatással. Számottevő még kapcsolata a gazdálkodás és a népi társadalom kutatásával is.