I. FEJEZET
A KEZDETEKTŐL 1790-ig

1. KÖZÉPKORI ÉS RENESZÁNSZ ELŐZMÉNYEK

A szövegemlékek kiadása: Régi magyar drámai emlékek, kiadta és bevezette KARDOS TIBOR–DÖMÖTÖR TEKLA. I. Bp. 1960. A drámai jellegűnek tekinthető szövegemlékek meghatározására 1. PIRNÁT ANTAL recenzióját: ItK 1961: 611–8. A jokulátorokra: KOROMPAY BERTALAN, A jokulátor-kérdés az Igor-ének és más orosz analógiák megvilágításában. Filológiai Közlöny 1955: 309–32. 1956: 61–77. A szakirodalmat kb. 1970-ig áttekintette: STOLL BÉLA–VARGA IMRE–V. KOVÁCS SÁNDOR, A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig. Bp. 1972. 76., 192–3., 269–70. Az azóta megjelent művekből: ZOLNAY LÁSZLÓ, Ünnep és hétköznap a középkori Budán. Bp. 1969; uő, A magyar muzsika régi századaiból. Bp. 1977; uő, Kincses Magyarország. Bp. 1977; Az ősi magyar hitvilág. Serk. DIÓSZEGI VILMOS, Bp. 1971.; LÁSZLÓ GYULA, Lehel kürtje. Jászberény 1973. (Jászsági füzetek 10.); UJVÁRY ZOLTÁN, Játék és maszk (Dramatikus népszokások). 1–4. Debrecen, 1983–1988; DÖMÖTÖR TEKLA, Naptári ünnepek, népi színjátszás. Bp. 1983; TAHY NÓRA, Das theatralische Brauchtum des ungarischen Sprachbereichs. Wien, 1984. (kéziratos disszertáció az MSzI könyvtárában), magyar részletközlés: TAHY NÓRA, A teátrális szokás. Színháztudományi Szemle 19. [1986] 53–83.; SZÉKELY GYÖRGY, A színjáték világa. Bp. 1986. 257–69.; Magyarország zenetörténete I. Középkor. Szerk. RAJECZKY BENJÁMIN. Bp. 1988, II: 1541–1686. Szerk. BÁRDOS KORNÉL, Bp. 1990. A reneszánsz hagyomány továbbélésére: LUDÁNYI MÁRIA, Petrarca szonettjei egy XVII. század eleji magyar drámában. ItK 1974:338–42.; uő., Balassi Szép magyar komédiájának közvetlen hatása a hazai udvari dráma fejlődésére. ItK 1976:676–81.; NEMESKÜRTY ISTVÁN, A magyar népnek, ki ezt olvassa. Bp. 1975. 77–89. 114–28.

2. ISKOLAI SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON

Az iskolai színjátékok szövegkiadásait és szakirodalmát felekezetenként megadja: STOLL–VARGA–V. KOVÁCS i. m. 379–81., 503–7. Jelentősebb, azóta megjelent tanulmányok és közlések, a publikálás időrendjében: NÁDASDY LAJOS, Bornemisza Magyar Elektrája magyar játéknéző helyen 1778-ban. It 1977:454–60.; VARGA IMRE, Gróf Balassa Bálint magyar nyelvű önéletrajz-drámája 1643-ból. ItK 1979: 427–46. (szövegközléssel); ALSZEGHYNÉ TÉSI EDIT, Voltaire egykorú magyarországi iskolai színpadon. ItK 1979:571–7.; KILIÁN ISTVÁN, A minorita iskolai színjáték társadalomkritikai vonatkozásai. ItK 1981:137–52. (továbbvezető, szövegközlésekre utaló irodalommal); NÁDASDY LAJOS, Egy ismeretlen pálos iskoladráma. It 1981:1015–25.; STAUD GÉZA, Faludi Ferenc és az iskolai színjátszás. ItK 1981:305–312.; VARGA IMRE, Buchholtz György (1688–1737) és az iskolai színjátszás. ItK 1983:212–24.; uő, A magyar nyelvű iskolai játékok egyik típusáról. ItK 1986:538–48. (szövegközléssel); CZIBULA KATALIN, Egy XVIII. századi jezsuita iskoladráma tanulságai. Színháztudományi Szemle 18. [1985] 5–35. A barokk színjátékos-liturgikus szokásokra: KILIÁN ISTVÁN, Magyar nyelvű betlehemes játék a XVII. század első feléből. ItK 1984:695–722 (szövegközléssel); NÁDASDY LAJOS, A pálosok iskoladrámái és iskolai színjátszásuk Pápán. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 17. Veszprém, 1985. 427–51. (a Pál c. iskoladráma teljes szövegközlésével); PÁSZTOR LAJOS, Két gyöngyösi betlehemes mise {467.} a XVIII. századból. ItK 1986:407–56. (szöveg- és dallamközléssel). A soproni jezsuitáknak tulajdonított, az MSZI Színháztörténeti Múzeumában őrzött díszletterv-gyűjteményre: STAUD GÉZA, Les décors du théâtre des Jésuites à Sopron (Hongrie). Avec le répertoire des pièces jouées: 1638–1773. Archivum Historicum Societatis Jesu XLVI. 1977. 277–98.

A fellendült közlési kedv összefügg azzal, hogy 1978-ban létrejött az MTA Irodalomtudományi Intézete 18. századi Osztályának keretében egy munkacsoport, amely egyrészt a magyar nyelvű iskoladráma-szövegek kritikai kiadását készíti elő, másrészt összeállítja az iskolai színjátszás minden eddiginél teljesebb műsorkatalógusát és forrásbázisát. A kutatás munkaprogramja: STAUD GÉZA–KILIÁN ISTVÁN–VARGA IMRE, A hazai iskoladrámák feltárása. MKSz 1980:199–204. E folyamatban lévő munkák első eredményei: STAUD GÉZA, A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai I–III. Bp. 1984–1988. (A felvetődött módszertani problémákra, az I. k. kapcsán, VARGA IMRE recenziója: ItK 1985:356–63.) Továbbá: VARGA IMRE, A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma. Bp. 1988; Iskoladráma és folklór. Szerk. PINTÉR MÁRTA ZSUZSANNA–KILIÁN ISTVÁN. Debrecen, 1989. (Folklór és etnográfia 50.) – A szövegkiadás keretében megjelent: Protestáns iskoladrámák I–II. S. a. r. VARGA IMRE. Bp. 1989. (Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század 1/1–2.); Minorita iskoladrámák. S.a.r. KILIÁN ISTVÁN. Bp. 1989. (Régi Magyar Dráma Emlékek XVIII. század 2.); PINTÉR MÁRTA ZSUZSANNA, A XVIII. századi ferences iskolai színjátszás (bölcsészdoktori értékelés kéziratban, 1990) – Felvinczi Györgyre: VARGA IMRE, Fejezet a 17. századi polgári irodalom történetéből (Felvinczi György). ItK 1960:51–65.

3. KASTÉLYSZÍNHÁZAK MAGYARORSZÁGON

A kérdés monográfusa: STAUD GÉZA, Magyar kastélyszínházak 1–3. Bp. 1963–1964. (továbbvezető forrásjegyzékkel és bibliográfiával). Némileg bővített és jól illusztrált német kiadása: Adelstheater in Ungarn. Wien, 1977. A legjelentősebb kastélyszínházra, az Esterházy-családéra vonatkozó irodalmat 1. a Kismarton-címszó alatt: KÓKAY GYÖRGY, A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772–1849. Bp. 1975. 238. Monografikus feldolgozása: HORÁNYI MÁTYÁS, Eszterházi vigasságok. Bp. 1959. (Színháztörténeti füzetek 17.) Újabban: STAUD GÉZA, (Le) théâtre en Hongrie aux XVIIe et XVIIIe siècles. Revue d’ Histoire du Théâtre 1970/1. 15–22.; uő, Haydn’s „Armida” oder die unerschlossenen Quellen der Theaterforschung. Maske und Kothurn 1982/2. 87–104. (Megjegyezzük, hogy Joseph Haydn és Karl Ditters von Dittersdorf magyarországi tevékenysége révén jelentős nemzetközi zenetörténeti szakirodalom is foglalkozik Eszterháza, Kismarton és Nagyvárad kastélyszínházaival.) A szcenikai viszonyokra: HORÁNYI MÁTYÁS, Carl Maurer díszlettervei. Bp. 1957. (Színháztörténeti Füzetek 8.); BELITSKA-SCHOLTZ HEDVIG–BERCZELI A. KÁROLYNÉ, Barokk, klasszicista és romantikus díszlettervek Magyarországon. Bp. 1976. (Színháztörténeti Könyvtár 6.); STAUD GÉZA, A templomtér mint színház. ItK 1983:665–9.

4. A NÉMET SZÍNÉSZET HAZÁNKBAN

A magyarországi német színészet történetére vonatkozó általános levéltári források: OL, Helytartótanácsi Levéltár, Dep. pol. gen. et civ. és Dep. rev. Libr., illetve Fővárosi Levéltár, Int. a. m. 4558–5752. A nyomtatott műsorforrásokra: KÁPOLNAI ANNA, Hazai német nyelvű színházi almanachok és folyóiratok (kéziratos dissztertáció, é. n.) OSzK Színháztörténeti Tár, továbbá HANKISS–BERCZELINÉ (a városok betűrendjében és azon belül időrendben).

A hazai német színjátszás szakirodalma, szintén városonkénti bontásban (Pest-Buda, Pozsony, Temesvár, Kassa, Sopron, Pécs, Győr): KÓKAY i. m. 242–3. Közülük a maga korában kiemelkedett mind a forrásanyag teljessége, mind a módszertan szempontjából: KÁDÁR, PUKÁNSZKYNÉ. A századfordulós feldolgozások viszonylagos bősége miatt hosszú évtizedekig nem folyt e témában számottevő kutatás. PUKÁNSZKYNÉ eredményeit ezért bécsi kutató haladta felül: BINAL, WOLFGANG, Deutschsprachiges Theater in Budapest. Wien, 1972. Az utóbbi évek megélénkült hazai alapkutatási eredményeiből: {468.} BELITSKA–SCHOLTZ HEDVIG–SOMORJAI OLGA, Das Kreutzer-Theater in Pest 1794–1804. Eine Dokumentation zur Bühnengeschichte der Kasperlfigur in Budapest. Wien–Köln–Graz 1988. (Maske und Kothurn Beiheft 12.); uők, A pesti és budai német színházak könyvtára és műsora 1770–1850. (kézirat, megjelenés előtt). A német színészet tágabb kapcsolataira és hatókörére: DÖMÖTÖR TEKLA, Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában. Bp. 1963.; MÁLYUSZNÉ CSÁSZÁR EDIT, A nemzeti színjátszás kezdetei Középkelet-Európában. In: Irodalom és felvilágosodás. Szerk. SZAUDER JÓZSEF és TARNAI ANDOR. Bp. 1974. 474–5.; FRIED ISTVÁN, A pest-budai németség kultúrája a XIX. század elején. Filológiai Közlöny 1978:211–9. A Felvidék német színjátszása: CESNAKOVÁ–MICHALCOVÁ, MILENA, Premeny divadla. Inonárodné divadlá na Slovensku do roku 1918. Bratislava, 1981.

5. DRÁMAPROGRAM – SZÍNHÁZ NÉLKÜL

A fordítói mozgalom áltekintése: BAYER, Drámair. I:90–136. A fordítókat motiváló korabeli felfogásokra: SOLT. A fordítói mozgalom eszmei tájékozódása: ZAMBRA ALAJOS, Metastasio „Poeta Cesareo” és a magyarországi iskoladráma a XVIII. század második felében. EPhK 1919:1–74.; BLEYER JAKAB, Gottsched hazánkban. Bp. 1909; NAGY PÉTER, A francia klasszikus dráma fogadtatása Magyarországon. Bp. 1943; uő, Az a bizonyos ötödik felvonás, It 1989:452–68. Az egyes fordítókra és drámaírókra: KÓKAY i. m. passim. Csokonai fordítói körére a debreceni kollégiumban: Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Színművek 1. 1793–1794. S. a. r. PUKÁNSZKYNÉ KÁDÁR JOLÁN. Bp. 1978. 95–149.

Bessenyei György drámáinak kritikai kiadása: Színművek, s. a. r. BÍRÓ FERENC, Br. 1990. Drámái értelmezésére: BÍRÓ FERENC, A fiatal Bessenyei és íróbarátai. Bp. 1976, továbbá NÉMEDI LAJOS, Bessenyei György utóéletéről. In: Irodalom és felvilágosodás. Szerk. SZAUDER JÓZSEF és TARNAI ANDOR. Bp. 1974. 733–63.

Az Entwurf hasonmás kiadása: Bp. 1987. (STAUD GÉZA előszavával). A hivatásos színjátszást közvetlenül előlegező játszási formákra és gyakorlatra: BODOLAY GÉZA, Irodalmi diáktársaságok 1785–1848. Bp. 1963. passim; SZABÓ MIKLÓS, Kispapok és a magyar irodalom. Bp. 1936; VITA ZSIGMOND, A Bethlen-kollégiumi színjátszás a XVII. és a XVIII. században. Kolozsvár, 1943; [PAYR SÁNDOR,] Az első magyar színi előadás Sopronban 1792. Sopron 1914. (klny.); CSATKAI ENDRE, Az első soproni magyar színielőadás szereplőinek levélváltásából. Sopron 1942. A pest-budai előadási kísérletekre: BAYER JÓZSEF. Az első magyar nyelvű színi előadás a fővárosban (1784) és Gróf Waltron. ItK 1903:129–35.; HEPPNER ANTAL, Az első pesti magyar előadáshoz. EPhK 1910:433.; REXA DEZSŐ, Az első magyar nyilvános színielőadások Pesten és Budán 1785. In: Tanulmányok Budapest múltjából III. Bp. 1934. 127–37. Színlapjainkból: EÖTVÖS LAJOS, A magyar színészet előkorából. Vasárnapi Újság 1869. máj. 30.; újabban, hasonmás kiadásban: STAUD GÉZA, Az első magyar színtársulat színlapjai. Bp. 1960. (Színháztörténeti Füzetek 15.)