Wasa Gusztáv.
NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET |
XIV. FEJEZET.
Svéd és franczia beavatkozás. Westfaliai béke.
A franczia politika befolyása. – Svédország. Gusztáv Adolf és hadjárata. – Wallenstein katastrophája. – A franczia háború. – A westfáliai béke.
A franczia politika befolyása.
A harminczéves háború dramatikus fejlődése egymás után körébe vonja az európai nemzetek életében a reformatio és ellenreformatio által létesült ellentéteket. Először a csehek lázadása által a német Habsburgok monarchiáját rázkódtatja meg. A dynastia győz és megalapítja korlátlan uralmát, de Magyarország, Erdély segítségével, fenntartja különállását. A győzelem egyúttal a katholicismusnak, az ellenreformatiónak diadala. De mivel magának a császárnak erejével nem volt kivívható, mivel a liga és Spanyolország is megjelentek a kűzdtéren és részt követelnek a zsákmányból, a háború átterjed az egész német birodalomba és más, vallásuk vagy dynastikus érdekeik által oda vonzott országok, Hollandia, Anglia, Dánia is részt vesznek benne. A döntés újra a császárnak kedvez. Eredménye a császári hatalomnak és vele az ellenreformatio eszméjének túlsúlyra jutása egész Németországban. De a győzelemmel új ellentétek merülnek fel; a katholikus fejedelmek csak vallás dolgában értenek egyet a császárral, politikailag nem. A birodalmi alkotmány védelmére ők szállnak szembe a császári hatalom legfőbb tényezőjével, Wallensteinnal és hadseregével. Ők kényszerítik a császárt arra, hogy sikerei tetőpontján kiadja kezéből a fegyvert. Ebben pedig egyetértően járnak el a császári hatalom hagyományos elleneseivel, a pápával és Francziaországgal. Ugyanakkor, midőn a restitutio edictuma a létében megtámadott protestantizmust egyesíti, a nagy katholikus hatalmakat megosztja a politikai kérdés. Az állami érdek újra hatalmasabbnak bizonyúl a vallásosnál. Annyira, hogy az ellenreformatiónak régi próbált bajnoka, Spanyolország is voltakép szövetségese lesz a protestánsoknak, azáltal, hogy olaszországi bonyodalmai által oda vonja a császári hadseregnek nagy részét és így lehetővé teszi, hogy a siker reményével kezdjenek új támadást II. Ferdinánd és az ellenreformatio ügye ellen.
Wasa Gusztáv.
Világos, hogy az egész nagy fordulatnak Francziaország állásfoglalása volt az előidéző oka. Francziaországot a háború első éveiben belső zavarai tartották lekötve, de különben is rokonszenvvel nézte a katholikus ügy előhaladását. Mihelyt azonban a német viszonyok úgy alakultak, hogy a spanyol hegemonia helyébe a Habsburgok német ágának túlnyomó hatalma kezdett lépni, a franczia királyságnak állást kellett foglalnia. Ez annál könnyebben és annál határozottabban történhetett meg, mivel Richelieu bibornok az alatt már leverte a belső pártokat, politikailag megsemmisítette a hugenottákat és lényegileg megvalósította azt, mire Ferdinánd és Wallenstein Németországban csak törekedtek. I. Ferencz politikai hagyományának kellett megújulnia, mihelyt ismét fenyeget V. Károly monarchiája. Csakhogy a viszonyok változása még nagyobbá, általánosabbá tette a küzdelmet és még több tényezőtől függővé annak eldöntését.
Katonai büntetések a harminczéves háború idején.
Agyonlövetés. Jacques Callot (1594–1635) metszete «Les misères et malheures de la guerre» képsorozatából.
Két nagy különbség mutatja, mennyire haladt egy század óta a vallásos meggyőződés ereje és a keresztyén Európa egysége. Először az, hogy a török most alig szerepel; a két nagy keresztyén felekezet egyedül vívja a viadalt. Másodszor az, hogy a katholikus Francziaország még sem küzdhet nyíltan a vallásáért küzdő császár ellen. Megelégszik azzal, hogy ellenséget támaszt és fegyverez fel ellene. A kar eleinte a másé, de a vezető elme kezdettől a háború befejezéséig a franczia ministeré.
Az a kar, mely hivatva volt az első csapást mérni a Habsburg-házra és az ellenreformatio ügyére, a svéd királyé, Gusztáv Adolfé volt. Richelieu már hosszasabban alkudozott vele és a svéd király már a háború előző stádiumaiban s több ízben kész volt a protestánsok segítésére. De büszkesége nem engedte, hogy ő keresse a franczia szövetséget. Francziaország pedig még el volt foglalva a spanyollal. Így mint önálló tényező lép fel, egyelőre csak morális támogatást várva Richelieutől.
Svédország. Gusztáv Adolf és hadjárata.
Gusztáv Adolf annak a IX. Károlynak a fia, ki a protestantismust a bátyja Zsigmond király elleni küzdelemben győzelemre juttatta és e küzdelem által nyerte el Svédország koronáját. Fiára is átöröklődött a Wasa család katholikus, lengyel ága elleni harcz.
A jezsuiták sohasem mondtak le azon reményről, hogy Zsigmond által, ki kétségtelenül törvényes királya volt Svédországnak, visszaszerzik ezt az országot a katholikus hitnek. Ezért béke nem is jöhetett létre, csak fegyverszünet. A háború igazi tárgya és czélja e mellett a Keleti-tenger mellékei fölötti uralom volt.
Gusztávot szülei egyszerűségben és vallásosságban nevelték. Atyja keményen uralkodott, nem sokat törődött a rendekkel és bátyja párthíveit lefejeztette. Anyja a dán királyi családból származott, büszke, szigorú, a régi erkölcsökhöz és szokásokhoz ragaszkodó nő volt, annyira, hogy udvari hölgyeitől minden nap bekövetelt bizonyos mennyiségű szövést és fonást.417 Fia már gyermekkorában kitűnt nagy tehetsége által és különösen a hadi tudomány iránt érdeklődött. Mintaképéül Orániai Móriczot, a protestantizmus első nagy, tudós hadvezérét, választotta. Midőn atyja 1610-ben háborút izent az oroszoknak, a 16 éves ifjú már számot tartott a fővezérségre. Akkor nem nyerte el, a muszka háborúban De la Gardie, atyja próbált kitünő vezére, növelte babérjait. De már a következő évben szerencsésen harczolt a dánok ellen és oly népszerűségre tett szert, hogy a rendek, kiknek atyja szabad választást engedett közte és unokatestvére János közt, 1611. decz. 26-án királylyá választották. Hatalmát némileg megszorították ugyan, de ezt nagyon is pótolta okossága és jóakarata által szerzett tekintélye.418 A 17 éves király 28 éves kanczellárt választott, Oxenstjerna Axelt.
Először a dán háborút fejezte be. A góth föld 419 még egészen dán birtok volt, úgy hogy Svédország egészen el volt zárva az Északi-tengertől. Gusztáv Adolf 1613-ban a sjörödi békében magához váltotta a mai Gothenburg vidékét, egy millió tallérért, különben a birtokállapot nem változott. Az orosz háborút is befejezte a stolbowai békében, 1617-ben. Lemondott azon csábitó tervről, hogy magának szerezze meg a muszka koronát, megelégedett azzal, hogy az új czár, Romanow Mihály őt ismerte el a keleti tartományok urául. Egy orosz csónak sem juthatott a Balti-tengerre a svédek belegyezése nélkül.420
Hátra maradt még a leszámolás a lengyel királylyal, ki 1618-ban megtámadta Livoniát. Ebből hosszadalmas háború fejlődött, mert a svédeknek itt sok tekintetben túlnyomó ellenséggel kellett megküzdeniök. Nagy segítségökre volt azonban Livonia és Kurland protestáns nemeseinek és polgárainak rokonszenve, kik irtóztak a katholizáló lengyel uralomtól. A háború főténye a virágzó Riga elfoglalása volt 1621-ben. A svédek már Poroszországba is betörtek, s bár több ízben veszteséget szenvedtek, a Stuhmsdorfban 1629-ben franczia közvetítéssel hat évre kötött fegyverszünetben nem csak hódításaikat tartották meg, hanem sikerült nekik Lengyelországot szintén elzárni a tengertől. Danzig jövedelmező vámja ezentúl a svéd király kincstárába folyt.
Ezen szinte folytonos harczok között kiváló hadvezérré képezte magát, nagy hírre tett szert és máris összeköttetésbe lépett a császárellenes hatalmakkal, hogy Németországba vigye hadait. Különösen szoros volt összeköttetése sógorával, Bethlen Gáborral. De Anglia 1625-ben nem fogadta el ajánlatait, mert félt a költségtől,421 és így ő csak arra szorítkozott, hogy érdekeit megvédve, Stralsundot megoltalmazza a friedlandi herczeg hadai ellen.
Mint Richelieunek, neki is rendet kellett otthon teremtenie, mielőtt messzebbvivő vállalatba bocsátkozik. Első háborúiban a nemesség nem segítette annyira, mint a törvény előirta. Ezért 1617-ben, midőn a nemesség szabadságait megerősítette, egyúttal szorosan megállapította annak hadi szolgálatát is. A tiszteket a nemesség szolgáltatta, de az egész nemzet katonaköteles volt. «Minthogy az országot legjobban tulajdon fiai védik meg», mondja az 1627-iki országgyűlés, «elhatároztuk, hogy ő felsége szolgálatára általános katonaállítást rendelünk, mely szerint minden tizedik ember, akár adófizető, akár szabad telken lakik, katonának soroztatik.» A városokban a flotta részére szedik a tizedik embert. Azon korban, melyben a háborút nagy kereskedelmi vállalat módjára viselték, bérelt vezérekkel és zsoldosokkal, itt volt igazi nemzeti hadsereg. Lehetett is, mert itt nem volt jobbágyság, hanem szabad, az országgyűlésen képviselt parasztrend.
Svédország nem is tarthatott volna el zsoldos sereget, a király egész jövedelme 1620-ban csak 1,280.000 frtra ment, miből 25.000 katonát tartott. Fegyverzetük és felszerelésük a lehető legegyszerűbb volt, a közkatona parasztruhában harczol, fegyvere is az országban készült. De e mellett az egész nemzetet katonai szellem hatotta át, egymásban és királyukban főkép a vitézséget becsülték és a közös protestáns meggyőződés szorosan a svédhez kapcsolta a melléktartományok finn és német harczosait is.
Magdeburg ostroma Tilly által, 1631-ben.
Merian Mátyás (1593–1650) rézmetszetének kisebbitett hasonmása.
Az ország társadalmi és gazdasági viszonyai a lehető legegyszerűbbek. A nemes tiszt, a paraszt katona, csak a papoknál található némi műveltség. Az egész országban csak egy nyomda volt, az is udvari.422 Előbb kevés volt a város; Gusztáv Adolf idejében 17 új épült. Volt törvényszék, melynek egész éven át nem volt dolga. A nép ezen erkölcsi nevelésében a papságnak volt nagy érdeme. Gazdaságilag még a bányaművelés hajtott legtöbb hasznot, melyet belga telepedők űztek. Mindenkinek egyforma volt az életmódja, nem volt sem gazdagság, sem inség, hanem jólét uralkodott mindenütt; bár a pór sok helyütt fakéregből készült kenyeret evett, a nemes pedig faházban élt. Midőn a király 1620-ban nőül vette János Zsigmond brandenburgi választó leányát, a lakomához az udvar kölcsön kérte az ón edényeket.423 És az egyszerűség közepette annyi háború gondjaitól elfoglalva, Gusztáv Adolf nem feledkezett meg a tudomány műveléséről sem. Már atyja azzal fenyegette a főnemeseket, hogy fiaik elvesztik rangjukat és örökségüket, ha nem tanulnak. Ő pedig gymnasiumokat alapított és újjá szervezte a régi, de addig tudományos szempontból jelentéktelen upsalai egyetemet.
Vallásos, erkölcsös, szabad és egyszerű népet látunk, sok tekintetben a régi spanyolra, különösen az aragonra emlékeztetőt. Most azon szerepet készül játszani a protestantismus védelmében, mely Spanyolországnak jutott a régi hit fenntartásában és terjesztésében. Királya pedig a Richelieu szavai szerint, «felkelő nap vala, fiatal, de dicsőséggel teljes. Az elűzött vagy meggyalázott német fejedelmek reávetették tekintetöket szükségökben, mint a hajós az északi csillagra.»424
Már előbb megküzdött Wallenstein hadának azon részével, mely ellenében a lengyel királyt segítette. Most vallásos érzületét és nagyravágyását követve, elhatározta, Oxenstjerna tanácsa ellenére, az óriási császári hatalom megtámadását. Fegyveres segítségre nem számíthatott, mióta Bethlen Gábor, kiben nagyon bizott, 1629. novemberben meghalt. De bizott magában, népében, kikerülhetetlennek tartotta különben is a harczot, és jobbnak tartotta azt ellenséges földön vívni, mint otthon várni be. Tudta, ha győz, hozzácsatlakoznak, alattvalói lesznek a német fejedelmek.
1630. máj. 19-én búcsúzott el országától, a rendeknek ajánlva hat éves leányát, Krisztinát. Mindössze 15.000 gyaloggal és 3000 lovassal szállott át Pomeraniába, melyet néhány hét alatt hatalmába kerített. A császári sereg nem tett ellene semmit; épen akkor történt Wallenstein elbocsátása, a föld népe felszabadítóját üdvözölte benne. Wallenstein távozása óta ugyanis annak hadában megszünt minden fegyelem, ő ellenben vaskarral tartotta féken katonáit. De a császár nem sokba vette erejét; megint egy új kis ellenséget kaptunk, mondá átkelésének hírére. A német fejedelmek sem mertek hozzá állani, egyedül Hessen Cassel tartománygrófja és Magdeburg protestáns administratora hajlottak feléje.425 Kicsiny seregével nagyobb vállalatba, minőnek a Tilly által ostromolt Magdeburg felmentése volt, bocsátkozni nem mert. De elég volt, hogy fenntartotta magát Németországban és nem vesztett el egy talpalatnyi földet sem. Hogy tovább mehessen, 1631. jan. 23-án Bärwaldeben szövetségre lépett a francziákkal, kik seregének eltartására évi 400.000 tallérral segítik és kiknek viszont megigéri, hogy szabad vallásgyakorlatot enged a katholikusoknak.
György Vilmos választó érme fiával, a későbbi nagy választóval.
Ezüst. A berlini királyi éremgyűjteményben. Körirat: Numen quod stupeat vel prisca Georgius Aetas, sanguinis et Brenni spes Fridericus habent, et miremur adhuc hos Rheus et Odera nec non Bregela si famulis noster adoret aqui. A mezőben a választó és fia egy nyilt csarnokban, egy asztal mellett állva.
Most az örökké aggodalmaskodó szász választó is össze merte hívni a szomszéd protestáns fejedelmeket. Lipcsében összejöttek, kijelentették, hogy hívei akarnak maradni a császárnak, de sürgetik az annyira sérelmes edictum visszavonását. Ezt a császárnak annál jobban meg kellett volna gondolnia, mert Miksa herczeg május 10-én szerződésre lépett Francziaországgal, melyben egymás birtokát biztosítják. A császár előtt tehát még nyitva állott az út a protestánsok kielégítésére, hogy aztán erős állást foglalhasson a svédekkel és francziákkal szemben és az idegenekkel szemben úgy léphessen fel, mint a német terület és szabadság védelmezője. Jellemző, hogy még a spanyol kormány is ezt az eljárást tanácsolta neki.426 De hiába, Ferdinánd nem akart engedni. Azt követelte, hogy a szász választó bocsássa el katonaságát, vagyis, bízza magát a császári kegyelemre.
György Vilmos és fia érmének másik oldala.
Körirat: Talis ego aureolam tranquilla Borussia pacem raro divorum munere nacta color. A mezőben keleti Poroszország egy részének térképszerű ábrázolása, a königsbergi kikötő s más városok. Elől fegyvereken a béke istennője ül. Egy ászám, egy másikon S. D. vésnök S. Dadler neve.
Ezalatt Gusztáv Adolf, erősítést kapva hazulról, átvonult Brandenburgon, melynek gyenge fejedelme, sógora György Vilmos, nem mert sem ellenállani, sem hozzá csatlakozni, Tilly pedig Magdeburg ostromát folytatta. Ez a város most is főbástyája volt a protestantismusnak, mint 80 évvel ezelőtt, az interim idejében. Már 1630. végén svéd őrséget fogadott be. Tilly 1631. máj. 20-án éjjeli meglepés által foglalta el. Trója és Jeruzsálem óta nem volt ily győzelem, írta a császárnak. De a győzelem azokhoz hasonlított, melyeket Alba vívott ki Németalföldön és a háború ettől fogva kapta azt az embertelen és irtó bélyegét, mely mindvégig oly rémületessé tette. A vad katonaság zsákmányt és boszút akart s vezérei nem akadályozták meg benne. Minő nagy volt a nyomor és siralom, az le nem irható és ki nem mondható. 53 embernek, kik a székesegyházba menekültek, «bár többnyire nők voltak, levágták a fejét. Elhagyott gyermekek keresték szüleiket, kiknek még nevét sem tudták kimondani, mások szüleik holttestén ülve jajgattak: apám, anyám. Csecsemők tovább szopták megölt anyjuk emlőjét, vagy éhezve úgy sikoltottak, hogy még a kő is megszánta volna őket», írja egy katholikus író.427
Az Elbába 6440 holttestet dobtak. Az egész város a lángnak lett martaléka.428 Tilly réme lett Németországnak, Pappenheim horvátjai és vallonjai mindenkorra beszennyezték nevöket.
Ezalatt Gusztáv Adolf csatlakozásra kényszeríté sógorát, a brandenburgi választót, s több német fejedelem jött táborába, köztük weimari Bernát. A szász választó még híve volt a császárnak, de midőn Tillynek serege minden ok nélkül berontott országába és ott garázdálkodott, János György, ki addig annyi szolgálatot tett a császárnak, kénytelen volt elfogadni a svéd szövetséget. Lipcse már befogadta Tilly seregét, midőn a választó személyesen találkozott Gusztáv Adolffal és a két sereg egyesült. Elhatározták, hogy azonnal megtámadják az ellenséget, Szászországot megmentendők.
Szeptember 17-én vívták a csatát Lipcse kapui előtt. Tilly támadott és szétverte a szászokat, de ezalatt a svédek legyőzték a császári sereg egyik szárnyát, majd az addig diadalmasat is. Tilly maga megsebesült, serege egészen felbomlott. Elvesztette ágyúit és pénztárát. Az első komoly összecsapásnál kitünt a svéd sereg és vezetés elsősége az addig mindig győztes császári sereg és Tilly fölött. A diadalt első sorban serege ügyes felállításának és beosztásának köszöné a király.
A harminczéves háború katonai büntetései. Kerékbetörés.
Jacques Callot metszete.
Tüzérsége tüzelése gyorsasága által multa felül az ellenséget. Könnyű négy fontos ágyúi ugyanazon idő alatt háromszor annyit lőttek, mint a császáriak.429 Gyalogságának nagy része összetartó, együtt nevelt nemzeti ezredekből állott. A császári seregnél a gyalogságnak fele állott puskásokból, a másik fele lándzsásokból. A svédeknél a lándzsások csak harmadrészét tették a gyalogságnak430 és ezek sokkal könnyebben mozoghattak, mint a három öles dzsidákkal felfegyverzett császári phalanx. Egész svéd ezredek állottak tiszta muszkétásokból. Ennélfogva aránylag több volt a seregben a puskás, a muszkéta is könnyebb volt, mint Tilly seregében és gyorsabban tüzeltek. Lovassága is könnyebb volt az ellenségénél, kivéve a császári sereg horvát és magyar karabélyosait. De legnagyobb hasznára az vált a svéd seregnek, hogy a király szakítani mert a régi csatarenddel. A katonákat addig tíz sorban állították fel, ő megelégedett hat sorral, mi által elérte, hogy aránylag sokkal több katonája vett részt a csatában, másrészt pedig csökkentette az ellenséges golyók hatását. Katonái egy helyen maradva tüzeltek, az ellenségéi pedig a mély sorok miatt kénytelenek voltak ide-oda szaladgálni, hogy a hátulsó sorok is használhassák fegyveröket. Lándzsásait is hat sorba állítá. A császári nehezen mozgó, a régihez ragaszkodó sereggel szemben az ő serege igen nagy haladást jelölt a hadi tudományban. Nemzeti erőt vitt a csatába, de tudományos elvek szerint és az akkori hadászat minden haladásának felhasználásával.
Ily gyorsan haladó és kitünő vezetés alatt álló hatalom jelent most meg Németország kellő közepén, a nélkül, hogy számbavehető sereg állott volna vele szemben. Győzelme felhasználására maga a király délnyugot felé indult a Rajna vidékére, szövetségese a szász választó pedig Csehországba tört. A váratlan teljes diadal a legvérmesebb reményekkel tölté el a királyt. Győzelme dijáúl azt az állást követelte, melyet előbb a császár foglalt el, a felsőséget a Keleti-tenger melléki német fejedelemségek fölött, azonkívül saját birtokúl a nagy egyházi birtokokat, mint Mainzot, Bamberget, Magdeburgot.431 Alig tünt le a katholikus császárság eszméje, már is a protestáns császárság lehetősége foglalkoztatja a kedélyeket. Csakhogy az előbbit maga a német császár akarta megalapítani, az utóbbit pedig idegen hódító, kinek triumphusát csak akaratuk ellenére követték a hatalmasabb protestáns fejedelmek.
Gusztáv Adolf.
Paul du Pont (1603–1658) rézmetszetének kisebbitett hasonmása. Az eredeti festményt Van Dyck (1599–1641) festette.
Déli Németországban valóban mint a protestánsok felszabadítója lépett fel Gusztáv Adolf. Nyájassága, vallásossága és jó fegyelme lelkes híveivé tette az ottani nagy városokat. Norimberga kijelenté, hogy nem ismer a császárság betöltésére nála méltóbbat.432 Alig talált ellenállásra, még 1631-ben előrenyomult a Rajnáig és Pfalzig és ott már a spanyolokkal ütközött meg. Egész nyiltan mutatá, hogy e gyönyörű országokat a maga részére akarja megtartani. Hidegen fogadá a szerencsétlen Fridriket, ki a svédek által visszanyerhetni remélte elvesztett birtokát. Szövetségese a szász választó Csehországba nyomult, már október 11-én elfoglalta Prágát. A cseh menekültek visszatértek és elfoglalták elkobzott birtokaikat. A császárt már Bécsből távozásra, Gráczba költözésre akarták bírni megijedt tanácsosai. Úgy látszott, hogy egy csapással leroskadt a császári hatalomnak és a katholikus egyháznak előbb oly büszke épülete.
A harminczéves háború katonai büntetéseiből. Forgatható bitófa.
Jacques Callot metszeteiből. Az elitéltet felhúzták és épen le akarják dobni. Az executiót a kibontott zászlóval ott álló ezred előtt hajtják végre, az ezred első sora tüzelésre kész. Jobbról még egy elitéltet hoznak. Balról még négy bűnös katona ül egy falovon, hátrakötött kézzel, hogy a kivégzést nézzék.
Ezen szorultságában a katholikus egyház fejéhez, a pápához fordult segélyért a császár. Már 1630 nyarán kérte VIII. Orbánt, segítse őt oly összegekkel, mint elődjei. A pápa ezt egyenesen visszautasítá. A jövő év elején, midőn Gusztáv Adolf előrenyomulása már magát a katholikus egyházat fenyegette, Ferdinánd magát Pázmány Pétert, Magyarországnak nagy primását küldé rendkívüli követül Rómába. Nemcsak pénzt kért a háborura, hanem mindenek előtt a pápa közbenjárását Francziaországnál. Ez az elsőrangu katholikus hatalom szövetségbe lépett a svéd királylyal, kinek diadala, mint a császár állítá, nemcsak a Habsburg házat dönti veszélybe, hanem Rómát és Olaszországot is. A pápa ellenben, a franczia politikának híve és a spanyol-osztrák befolyásnak halálos ellensége, megmaradt azon felfogása mellett, hogy ez csak politikai háboru, nem vallásos, a pápának tehát lefolyásához semmi köze.433
A császárt a jezsuitáktól óvó röpirat hasonmása.
Az 1630. évben a császár a katholikus hit állítólagos érdekében mondott le hatalmának teljéről és annak biztosítójáról, Wallensteinról. A következő évben szintén pápai érdekben lemondott igényeiről Mantuára és elismerte a neversi herczeget. Ezóta nemcsak serege tönkretételét kellett látnia, hanem azt is, mint pártol el tőle a katholikus liga, mint jut franczia befolyás alá és mint gyámolítja a pápa a franczia politikát, nem törődve azzal, hogy az a svéd királylyal áll szövetségben. Ily keserüen boszulá meg magát a vallásos szempontoknak a politikába vonása.
Nem maradt a császárnak más reménye, mint azon férfiú, kit csak az imént sértett meg. Ha valaki, csak ő képes ismét a császári zászlókhoz lánczolni a győzelmet. Fellépésétől egyúttal Szászország elvonását is remélték a svéd szövetségtől, mert volt alvezére, a protestáns Arnim vezette a szász választó hadait. Ezek megkimélték a friedlandi herczeg jószágait és mindenben kedvében jártak. A lipcsei csata után Wallenstein titokban alkudozni kezdett a svédekkel, arról volt szó, hogy egyesülve lépjenek fel a császár és Francziaország ellen.434 Hanem ez csak szándék volt, nem elhatározás. Mihelyt a császár felszólítá hadseregének vezetésére, kész volt a megbizást elvállalni. De oly teljhatalmat vett igénybe, minőt uralkodó még nem igen adott alattvaló kezébe. A császár visszavonja a restitutio edictumot, mi által Wallenstein szabad kezet nyert Szászország kibékítésére. Teljes bizalmat igért neki a császár mindenkorra, külön utasítást nem írt eléje.
Ily alapon fogott Wallenstein a császári sereg ujjászervezéséhez. Hírneve ezernyi zsoldost vont zászlai alá. Eleinte csak három hónapra vállalta el a hadvezetést, de 1632. áprilisban a császár felszólítására késznek nyilatkozott azt továbbra is megtartani. Az egész császári és katholikus párt belé helyezte reményét, a császár első tanácsosa, Eggenberg, mindent keresztülvitt érdekében Ferdinándnál, a spanyol követ szintén mellette szólalt fel. A feltételek, melyek alatt a fővezérséget elvállalta, nincsenek egészen tisztába hozva, de bizonyos, hogy rendkívüli hatalmat adtak kezébe. Élethossziglan fővezére lett a császárnak és Spanyolországnak. A magyar király, a császár fia, nem jő hadához. Alatta áll az egész német sereg. Az elfoglalt területeken korlát nélkül gyakorolja az élet és halál fölötti jogot és a confiscatió jogát. Szabadon alkudozhatik a fejedelmekkel. Mindig szabadon áll neki a visszavonulás az örökös tartományokra s feladatának befejezése után méltó jutalmáról fog gondoskodni a császár.
Toborzás.
Jacques Callot metszete, a «Les misères et malheurs de la guerre» czímű képsorozatából.
Gusztáv Adolf sem nyugodott, Németország egész állapotának felforgatását remélte. Leányát a brandenburgi választó fiának adta volna nőül, kinek az elfoglalt egyházi területeket mind át akarta adni. Ez a pár és utódjai uralkodtak volna Svédországon és Németországon. A tényleges viszonyokat sem hanyagolta el. Serege a kitünő téli szállásokon kinyugodott fáradalmaiból és már kora tavaszszal megindíthatta a háborút. Márczius 21-én bevonult Norimbergába. Tillynek Bajorország védelmére kellett szorítkoznia. Gusztáv Adolf a Lechen át akart betörni, hol a bajorok útját állották. Az ott fejlődő csatában 1632. ápril. 5-én Tilly halálosan megsebesült és másnap meghalt. Serege már nem tartóztathatta fel a svédeket, kik elfoglalták Augsburgot, majd május 7-én bevonultak Münchenbe. A liga fővárosa, a német katholicismus politikai fővárosa, a protestánsok kezébe jutott. A svédek elvitték az itt talált kincseket és hadi szereket, de a lakosságot nem bántották.
E végső veszélyhez Miksára nézve az a szégyen járult, hogy Wallensteinhoz, a császári hadak fővezéréhez kellett fordulnia segítségért, ki iránt előbb oly nagy megvetést tanusított.435 Francziaországtól, mely őt veszélyében elhagyta, egészen elpártolt. Wallenstein nem ment Miksa segítségére, hanem Éger táján gyüjtötte össze seregét. Míg Gusztáv Adolf Bajorországba nyomult előre, azalatt ő Csehországból űzte volt ki a szászokat, de nem sikerült neki őket a svéd szövetség elhagyására bírni. Égerből Norimberga felé fordult, hol erős állást foglalt a svédekkel szemben, a kiktől lovassága elvonta az élelmet. Ez támadásra bírta a királyt augusztus 24-én. A svéd gyalogság rohama meghiusult, nagy veszteséggel kellett visszavonulniok.
Wallensteinnak csakugyan sikerült megállitani nagy ellenfelét. Gusztáv Adolf ismét Bajorország felé fordult, a császári hadvezér pedig előbb könnyű csapatai által végig pusztíttatá Szászországot, azután maga is oda vonult derék hadával. Czélja mindig egy maradt: a szász választónak eltérítése a svéd szövetségtől; előbb alkudozással akarta elérni, most elrettentés által. Gusztáv Adolf pedig látva, mily fontos érdek forog ott fenn, abban hagyta vállalatát Bajorország és Ausztria ellen, s váratlanul szintén Szászországban termett.
Katonai büntetések a harminczéves háború idején. Máglya.
Jacques Callot metszete. A templomok vagy házak gyujtogatói tűzhalállal lakoltak. A bűn jelzéséül a háttérben lángban áll egy templom és egy ház.
Közel a lipcsei csatatérhez, a szász sikság bejárásánál, Lützen mellett találta Wallenstein seregét, mely az ellenség közeledésének hirére elsánczolta magát. A svédek elhatározták a támadást, részükön volt a nagyobb szám, 14000-nyi sereg, a császáriak tábora a csata elején 12000 harczosból állott, csak később, de még jókor érkezett megerősítésére Pappenheim lovassága. A csata előtt a király rövid beszéddel lelkesíté katonáit. Kedves bajtársaim, így szólt, célozzatok jól és találjatok, bízom erőtökbe és vitézségtekbe, három órányi munkával a világ első királyává tesztek. Midőn reggeli 11 órakor elszállt a köd, eléje lovagolt seregének és hangos szóval kiáltá: Jézus, uram Jézus, segíts ma küzdenem neved dicsőségére. Wallenstein nem szólítá meg seregét, azt nem szavaival, hanem hallgatagságával vezette. Ott nem volt lelkesedés, csak félelem a büntetéstől és remény gazdag jutalomra.436
Gusztáv Adolf ruhája, melyben Lützennél elesett.
A bécsi cs. és kir. arsenálban.
A csata egy ideig eldöntetlenül folyt, a svédek az egyik szárnyon győztek, a másikon a császáriak. Midőn Gusztáv Adolf a fenyegetett oldalra lovagolt, előbb karját lőtték át, majd hátát, úgy hogy azonnal meghalt. Később a lauenburgi herczeget, ki kiséretében volt, gyanusították orgyilkossággal, de alapos ok nélkül. Vezérei véget akartak vetni a csatának, de weimari Bernát, ki a vezetést átvette, folytatta azt. Boszut akart állani és szétverte a császáriak csatarendjét. Ekkor érkezett meg Pappenheim és megfordította a csatát. Ő is elesett és most általánossá vált a császári sereg hátrálása. (1632. nov. 16.) Az elesett hős serege diadala által mutatta meg, hogy méltó volt vezéréhez.
Katonai büntetések a harminczéves háború idején. Akasztás.
Jacques Callot metszete. Az elitélteket szerzetesek kísérik; jobbra, a tölgyfa alatt ketten egy dobon koczkát vetnek.
Alig van más hadvezér, ki oly rövid idő alatt oly óriási fordulatot idézett volna elő, mint ő. Egy év lefolyása alatt megdöntötte mindenkorra a katholikus vallás túlsulyát Németországban és biztosította az elnyomással fenyegetett protestantizmust. Semmivé tette a császár győzhetetlennek tartott seregeit és a császári hatalom romjain magának készült trónt alapítani. Bár nem lehet tagadni politikájának önző voltát, ő nemcsak hazájának hőse, hanem az egész protestáns hitnek diadalmas előharczosa, kinek emlékét mai napig sok millió tartja tiszteletben.
A lützeni csata után mindkét seregnek új erőt kellett gyűjteni. A győztes svédek vezéröket vesztették, kinek helyébe weimari Bernát lépett, mint tábornok, a politikai ügyeket Oxenstjerna Axel intézte, kit a svéd rendek teljhatalommal ruháztak fel. A kitünő férfiúnak sikerült a nagy csapás után is összetartani a protestáns szövetséget. A fejedelmek Heilbronnban, 1633 áprilisban, őt ismerték el a szövetség igazgatójának.
Wallenstein vert seregével Csehországba vonult vissza és törvényt látott azok fölött, kiknek vitézségével nem volt megelégedve. Több tisztjét lefejeztette. Tekintélye nem szenvedett csorbát és fáradhatatlan munkássággal ismét a régi számra és összetartásra akarta emelni seregét. A mellett, szokása szerint, nem szűnt meg alkudozni. A háború a franczia politika és a pápa semlegessége által rég elvesztette vallásos jellemét, igazán csak rabló vállalattá lett, melyben mindenki a legnagyobb hasznot kereste. Nem csuda tehát, ha a nagy hadvezér szintén a maga érdekében akarta kihasználni az egyre támadó és növekedő bonyodalmakat. Főiránya mégis az volt, hogy a szászokat megnyerje, a svédeket elszigetelje és így távozásra kényszerítse, továbbá az, hogy boszút állva Miksa herczegen, mint a háború győzedelmes befejezője, ha lehet, magának szerezze meg a palotagrófságot. E mellett felmerült lelkében az a lehetőség is, hogy a császár ellenében is érvényesülhet, Csehország királyává lehet, franczia és protestáns segítséggel. A svédek és szászok fogadták ugyan követeit, de nem igen bíztak benne, ellenben Richelieu és József atya igen alkalmasnak tartották őt a császári hatalom gyöngítésére és igen sűrűn küldték hozzá ügynökeiket.437 Végre 1634 elején annyira jutottak, hogy évi subsidiumot és Csehország koronáját igérték neki, ha fellázad a császár ellen.438
A lützeni csata.
Merian Mátyás (1593–1650) rézmetszetének kisebbitett hasonmása.
Ezen alkudozásai nem maradhattak titokban és máris felkeltették a császárnak Miksa herczeg, a spanyolok és a jezsuiták által egyre élesztett gyanuját. Hogy ezt eloszlassa, 1633 őszén megindult a szászok ellen és őket Steinauban, Sziléziában teljesen legyőzte. Ezáltal Szilézia ismét meghódolt a császárnak és Wallenstein onnét egyiránt fenyegethette Brandenburgot és Szászországot. De ez a szolgálat is csak új táplálékot adott a gyanúnak. Thurn Mátyás gróf ugyanis Steinaunál az ő kezébe esett; bántatlanul elbocsátotta. Mialatt pedig ő északkeleten táborozott, Bajorország védtelenül ki volt szolgáltatva a svédeknek. Weimari Bernát újra elfoglalta Münchent, majd novemberben a fontos Regensburgot is, Wallenstein pedig, a császár minden unszolása mellett sem sietett oda, hanem seregét téli szállásra visszavezette Csehországba. Végre a császár egyik legbizalmasabb ministerét, Questenberget küldte hozzá, hogy téli hadjáratra bírja a fővezért. Wallenstein azonban, ezredeseinek véleményére hivatkozva, most sem akart mozdulni.
Szeretik Wallenstein sorsát Martinuzziéhoz hasonlítani. Ez anynyiban áll, a mennyiben mindketten áldozatul estek a bécsi udvar ármányának, miután igen nagy érdemeket szereztek a dynastia körül. De állásuk egészen különböző. Az erdélyi barát egy független országnak, egy nemzetnek áll élén, azzal azonosítja egész működését, bár nem feledkezik meg saját nagyravágyása kielégítéséről sem. Árulásról nála nem lehet szó és nem is alárendeltjei ölik meg, hanem a tőle tartó, egyeduralomra vágyó császári tábornoknak kapzsi zsoldosai. Wallenstein ellenben ép oly közönyös nemzeti, mint vallási tekintetben. Saját hatalma volt előtte a fő, tán az egyedül döntő. Azok után, miket véghez vitt, már nem lehetett szolgája a Habsburg háznak. Vezéri kinevezése oly hatalmat adott kezébe, hogy erejét szivesen szentelheté a császárnak, míg annak feltételeit megtartva, egészen szabad kezet engedtek neki. Mihelyt korlátozni akarták, természetes e büszke és daczos természet vágya teljes függetlenségre. Ha a gondolat vétek, gondolatban bizonyára megszegte a Habsburg háznak fogadott hűséget. De az ő természete inkább a megfontolásra és elmélkedésre hajlott, mint a gyors cselekvésre. Mindenfelé szőtte alkudozásai fonalát, azon hitben, hogy utoljára is ura marad elhatározásának. Még leginkább hasonlít sorsának bonyodalma a Don Juanéhoz. Szinte jóslatszerű Keplernek itélete, ki azon kor szokása szerint a csillagok állásából születésekor vonta le horoscopiumát, sorsanak megjövendölését.
Születésekor együtt állott a Saturnus és a Jupiter. Saturnus forrongó gondolkodásra mutat, az emberi és isteni törvények megvetésére, a szeretet hiányára. Ezen hibákon később tán segít a Jupiter befolyása. A fiatal Wallensteint nyugtalan kedélyűnek festi a nagy tudós, ki minden módon újítani akar. Lelke nagy dolgokra teszi képessé. Dicsőség és hatalom után szomjazik, daczos és vakmerő, úgy hogy még elégedetleneknek is állhat élére. Sok és nagy ellensége fog támadni, de azokon többnyire diadalt arat.439 Wallenstein hite szerint sorsa meg volt írva a csillagzatokban, nem maga alkotta végzetét, hanem emberfölötti hatalom, melynek rendeléseit azonban a tudomány által előre láthatja. Ez teszi egész pályáját oly kimértté és habozóvá. Különös, hogy épen a nagy katonák, a tett emberei hódolnak ennyire a végzet hatalmának. A nagy olasz condottieriket astrologusok kisérték, Napoleon és Caesar csak a fatumban biztak és mi más Zrinyi Miklósnak jelmondása: sors bona, nihil aliud (jó szerencse, semmi más).
Minden alkudozások és lehetőségek közt Wallenstein, mint seregének egyedüli és korlátlan ura táborozott Csehországban. Beteg volt, a köszvény bántotta és az őt környező pompa és szolgai engedelmesség közepett rideg volt és komor. Udvara, mely 900 emberből állott, fényre nézve sok királyéval vetekedett, de ő egyszerűen öltözködött és távol tartotta magát minden kicsapongástól. Keveset szólt és mindig megtartotta komolyságát, mert a leereszkedés rontja a tekintélyt. Minden jellemvonás közt a nagyravágyást és vakmerőséget becsülte legtöbbre. Nem volt tekintettel emberei kiválasztásában sem vallásra, sem ajánlásokra, csak az érdemre, de a csillagjóslás, mely sorsát egyik vagy másik személylyel tüntette fel összekötöttnek, gyakran vitte tévútra. Szolgái iránt kérlelhetlen szigorú, azok iránt is tartózkodó, kik legközelebb állottak hozzá.440 Nem tartotta egyéb rendben táborát, mint a fegyelem, melyet egyenlő kiméletlenséggel követelt magas és alacsony rendtől. Mégis a bő ellátás és a vezér csillagába vetett remény ezer és ezer kalandort vezetett seregébe és mindenki tudta, hogy ép úgy tud jutalmazni, mint büntetni. Miután annyi ideig vezérkedett a császár nevében és auspiciumai alatt, ki kellett tünni, hozzá ragaszkodik-e inkább serege, vagy a dynastiához.
Midőn a téli hadjárat forgott szóban, ő lemondással fenyegetődzött, ezredesei pedig visszatartották és mindenütt el volt terjedve a meggyőződés, hogy serege hű marad hozzá, még ha a császár megfosztja is állásától. Mindenfelé tudták, hogy az ő hűségének a császár iránt van határa.
Pilsenben, egy nagy ünnepi lakoma alkalmával, Ilov tábornagy felszólítására a következő kötelezést irták alá az ezredesek. Esküt tesznek, hogy hiven ragaszkodnak a herczeghez, nem válnak meg tőle, hanem mindent megtesznek, mi az ő és seregének fentartására szolgál és ellenségeikül tekintik az elpártolókat. Eredetileg meg volt az irásban, hogy e kötelezés (reversalis) addig tart, míg a herczeg megmarad a császár szolgálatában, de e záradékot Wallenstein maga törölte ki. Kijelenté azonban, hogy nem gondol a császár elárulására, csakhogy minden akadály nélkül meg akarja kötni a békét a szász és brandenburgi választóval. E kötelezést 40 főtiszt írta alá, köztük Piccolomini Octavio is, ki mint a császár megbizott kéme járt el. A bécsi udvarnál a legnagyobb határozatlanság uralkodott, a császár imában keresett erőt és vigasztalást. Egyik rész elegendőnek tartotta, ha a herczeg hatalmát korlátozzák, a bajorok és spanyolok ellenben a végső eszközöket tanácsolták, gyorsan és legnagyobb titokban. Csakugyan nyilt parancsot adott ki a császár, melyben Wallensteint leteszi és a sereg fővezérségét Gallas tábornokra ruházza, de kegyelmet ad minden főtisztnek, kivéve a herczeget, Ilovot és Trzka tábornagyot, Wallenstein sógorát. E patens január 24-ikén kelt, de bizonyosan csak később adatott ki, mikor már el volt határozva a császár.441 Piccolomini és a többi meghitt embere a seregnél titkon vették utasításaikat. Alig hihető, hogy a császár egyenesen megparancsolta volna a herczeg elfogatását vagy megöletését; csak utólag vetette átok alá. Még febr. 13-án is írt Wallensteinnak, felszólítva őt a felső Pfalzba vezetendő hadjáratra. Azalatt Gallas és Marradas már kihirdették, hogy a sereg többé ne fogadja szavát Wallensteinnak, Ilovnak és Trzkának és már febr. 22-én kinyomtatták a császár patensét, melyben értesíti az egész katonaságot, hogy Wallenstein összeesküvésbe keveredett az osztrák ház ellen, ezért megfosztatik a fővezérségtől, melyet Gallas, Piccolomini és Marradas vesznek át.
Wallenstein újabb nyilatkozatra birta főtisztjeinek egy részét. Pilsenben február 20-án kijelentik, hogy semmit sem tesznek a császári ház és a katholikus vallás ellen, de hivei maradnak a fővezérnek, ha az a sereg javára köztük marad. Ezen nyilatkozattól Gallas és a többi császárpárti tábornok távol maradtak. Most, midőn Wallenstein látta, hogy el kell szakadnia a császártól, Oxenstjernához fordult segítségért, ki Regensburgnál táborozott. A svéd államférfiú azonban még akkor sem bizott a nagy császári kapitányba.
Midőn a kérdés dülőre jutott, kitűnt, hogy az a sereg, melyet Wallenstein alkotott meg, mégis inkább a császáré, mint az övé. Csak néhány század kisérte őt Pilsenből Égerbe febr. 22-én. Útközben találkozott Butler ezredessel, egy buzgón katholikus irországival, kit csatlakozásra kényszerített. Butler gyóntató atyja, a szintén ir Taaffe Patrick által értesíté Piccolominit, ki felszólítá őt, adja kezébe Wallensteint élve, vagy halva, ha nagy haladást akar tenni. E megbizásról azonban Butler nem tudott semmit, egészen saját belátása szerint és felelőssége alatt járt el. Égerben két skót férfiuval találkozott Butler, a várparancsnokkal Gordonnal és Leslie ezredessel. Gordon bebocsátá Wallensteint, ki már nyiltan szóllott a svédek csatlakozásáról, kik megmentésére jönnek. Ez gyors cselekvésre birta ellenségeit.
Leslie mondta ki a végzetes szót: meg fogjuk ölni. Február 25-én este Gordonnál lakomáztak, ott ölték meg Ilovot, Trzkát és Kinskyt, ki az alkudozást a herczeg, Richelieu és a szászok közt közvetítette. Onnét azonnal Wallenstein szállására indult egy kis csapat, Devereux ir kapitány vezetése alatt. A herczeg fürdőjéből kilépve épen le akart feküdni, midőn Devereux belépett szobájába és őt átszúrta. Boszulására nem emelkedett egy kar sem, gyűlölt, rettegett volt minden pártnál egyaránt.
Bárminő egyéni is szerepe, jelleme; sorsa egy nagy politikai problemának létezését mutatja, melyet az ő esetében, úgy mint másokban is csak erőszakosan lehetett megoldani.
Zsákmányolás egy házban. A lakók megkinzása.
Jacques Callot metszete.
Az oly óriási birodalmaknak fentartása és kormányzása, minő a Habsburgoké volt, csak V. Károlynak sikerülhetett, ki államférfiú és hadvezér volt egy személyben és ki az egész életét hadjáratokban és utazáson töltötte. Utódai úgy Spanyolországban, mint Németországban, kabinetjök nyugalmából rendelkeztek. Ez szükségessé tette, hogy a legfontosabb teendőket, különösen a nagy háborúkban, teljes hatalommal felruházott férfiakra, mintegy nagyvezérekre bizzák. A távolság, a közlekedés nehézsége ezeknél természetesen gyakran szükségessé tette az olyan önálló elhatározást, mely nem felelt meg egészen annak a politikának, melyet Bécsben, Prágában, vagy Madridban óhajtottak. A hűség biztosítására az uralkodó rendesen valamely közel rokonát helyezte az ilyen nagyfontosságú polczra. Fülöp Don Juant és Farnese Sándort, Rudolf császár Mátyást, de ez a körülmény, mint láttuk, egyik esetben sem vette elejét a gyanusításnak. Különösen alaposnak látszhatott a gyanú és féltékenység zsoldos seregek szerencsés vezetőjével szemben. Mert azok minden erkölcsi és anyagi kapcsolattal magukhoz fűzhetik hontalan vitézeiket, kiket az uralkodóhoz az eskü formuláján kívül nem köt semmi. Már pedig teljes hatalom, önállóság és a seregével való egység mely esetben lett volna meg határozottabban, mint Wallensteinéban, ki a maga szerencséjével együtt megteremtette a seregét is, a ki a császárnak, megbizásán kívül, nem köszönhetett semmit? Azok a tervek, melyeket neki méltán tulajdoníthattak, legjobban bizonyítják, minő csekélynek tartották a császár tekintélyét Csehországban és a táborban.
Kitünt azonban és ez Wallenstein esetének legfőbb történeti következése, hogy ez utóbbi tényre nézve rosszúl számítottak. A császári örökölt tekintély a döntés pillanatában mégis erősebbnek bizonyúlt a nagy hadszervező személyes érdeménél és egyéni befolyásánál. A sereg együtt maradt, hűsége meg nem tántorodott. Azt a nagy császári hadsereget, mely századokon át Európa egyik legfőbb katonai tényezője maradt, Wallenstein alkotta meg és tőle örökölték a német Habsburgok. De szellemében, szerkezetében mindvégig megőrizte eredetének jellemző tulajdonságait. Ezek: nemzetközi volta, minden nemzeti alap hiánya, úgy hogy csak egy volt a hazája: a tábor, csak egy a vallása: hite vezérében. Csak 1634-től fogva nyer ezekhez moralis alapot is: a hűséget a császárhoz, a dynastiához, a lelkesedést az osztrák monarchia nagyhatalmi czéljai iránt. Mert ezen monarchia megalapítása a harminczéves háborúnak legfőbb eredménye és Wallenstein tragikuma épen abban áll, hogy ő, kinek oly nagy része volt ezen eredményben, személyes okokból ellenkezésbe sodortatott ezen nagy történeti alakulással.
Wallenstein meggyilkoltatása
Merian Mátyás (1593–1650) rézmetszetének kisebbitett hasonmása.
Wallenstein halála után Gallas volt a tényleges fővezér, névleg pedig a trónörökös, III. Ferdinánd, Magyarország koronás királya állott az újonnan szervezett császári sereg élén. Működésüket megkönynyítette a protestáns szövetség kebelében nyilvánuló egyenetlenség. Oxenstjerna és weimari Bernát nem jól fértek össze s a mi ennél fontosabb volt, a német fejedelmek, a császár hatalmának megtörése után szivesen kötöttek volna békét, hogy a svédektől szabadulhassanak. Ezek kielégítése volt most a legfőbb kérdés.
A parasztok bosszúja.
Jacques Callot metszete, a «Les misères et malheurs de la guerre» czímű képsorozatból. A zsákmányolásból hazatérő katonákat egy erdő szélén meglesik és leverik a parasztok.
E viszonyokat fölhasználva, a császári sereg visszafoglalta Regensburgot és Nördlingen mellett nagy csatában legyőzte weimari Bernát hadát. (1634 szept. 6.) A fővezér elmenekült, a svédek vezére, Horn gróf, fogságba esett.442 A magyar király hadához most spanyolok is csatlakoztak s ezek és Isolani horvátjai ugyancsak pusztították Bajorországot. Velök versenyt pusztítottak már a svédek is. Gusztáv Adolf halála után seregében meglazult a fegyelem; a vallásos és politikai czélok háttérbe szorultak, zsákmányért vagy megélhetésért harczoltak már ők is és soraikban mind több lett a zsoldos elem. Egyáltalában ez az elvadulás, minden magasabb czélnak mellőzése, a máról-holnapra való gondolás jellemzi a nagy háborúnak ezt a stadiumát.
A nördlingeni csatának meg volt az a fontos hatása, hogy az észak-német protestáns fejedelmeket, kik már különben is jobban tartottak a svédektől, mint a császártól, békére birta. A császárnak. most sokkal többről kellett lemondani, mint a mennyivel 1629-ben, sőt 1631-ben is biztosíthatta volna hatalmát és birodalma nyugalmát. Lemondott a restitutio edictum végrehajtásáról és a szász választó fiának engedte át a magdeburgi érsekséget. Ugyancsak a szász választónak engedte át végkép Lusatiát is, melyet az már 1626 óta zálogban birt. Viszont ez kibocsátja kezéből Sziléziának megszállott részeit és kötelezi magát, hogy az idegenek, tehát a svédek ellen is, segíti a császárt. Az e feltételek alatt kötött prágai békéhez (1635 máj. 30) nemsokára hozzáállott a brandenburgi választó is, ki jogot tartott a svédek által megszállott Pomerániára, valamint a többi észak-német fejedelem és város. A heilbroni szövetség lényegében szét volt robbantva; a politika győzött a vallás fölött.
Ezen fejlődés a magokra maradt délnyugoti protestánsokat kiszolgáltatta a ligának és a császárnak, a Rajnamelléki katholikusokat pedig a svédeknek. Mindketten Francziaországhoz csatlakoztak, hogy biztosságot nyerjenek. Gusztáv Adolfot a maga ambitiója és történeti hivatása szólította a birodalomba, Richelieunek ellenben maguk a német fejedelmek egyengették oda az útat.
IV. Károly lotharingiai herczeg.
Egykorú névtelen rézmetszet hasonmása.
Addig is a fejedelmek területi és hatalmi igényei szolgáltak a háború okául, de mindkét részen meglehetősen összeesett a vallásos czél a politikaival. II. Ferdinánd a katholikus egyháznak hőse, Gusztáv Adolf a protestantizmusé, bár mindakettőben erős politikai irányzattal egyesűlt a vallásos meggyőződés. De most, midőn a legkeresztyénebb király és annak bibornok ministere viszik a harczot a római császár és a katholikus liga ellen, a svédek és német protestánsok oldalán, már nem szolgálhatott alapul a vallás. Egész meztelenségében mutatkozik a politikai önzés.
Richelieu egy 1633-ban irt javaslatában kifejté a királynak, mennyire hasznos Francziaországra nézve a német háború. Nem kell abban nyíltan részt vennie, csak pénzzel segíteni a császár elleni pártot, de úgy, hogy a svédek ne jussanak nagy hatalomra. Egész észrevétlenül ki lehet terjeszteni az országot a Rajnáig. A lotharingiai herczeg, ki mint a spanyolok szövetségese harczolt Francziaország ellen és beavatkozott az udvar belső viszályaiba, már 1634-ben elveszté országát. Erős franczia sereg foglalt állást a határszélen, hogy a kedvező alkalmat várja az előrenyomulásra. A katholikus fejedelmek inkább adták át váraikat a francziáknak, mint svédeknek. Elsassnak több helye fogadott be franczia őrséget. Midőn Spanyolország felszólítá a franczia udvart, hogy e jogtalan hódításairól mondjon le, hadizenet volt a válasz. (1635 máj. 19.)443 Már előbb megujította Richelieu a szövetséget Svédországgal.444 Ugyanazon időben diplomátiája által Compiegneben meghosszabbította a lejárt fegyverszünetet Svéd- és Lengyelországok közt, hogy amaz egész erejét Németországban központosíthassa.
Weimari Bernát.
Dürr János rézmetszetének kisebbitett hasonmása.
Eleinte nem igen szerencsésen folyt a francziákra nézve a háború. A spanyolok elfoglalták Triert, a császáriak pedig már 1635-ben Lotharingiába szorították weimari Bernátot. Ez a kitünő zsoldos vezér most egészen franczia szolgálatba állott, mi által megmutatá, hogy sem hazafiasságból, sem vallásos érdekből nem visel háborút, hanem tisztán csak hogy pénzre és hatalomra tegyen szert. A szerződés évi 4 millió livret biztosít Bernátnak, miből 12.000 gyalogost, 4000 lovast és kellő tüzérséget tart hadi lábon. Elsassban remélhető foglalásai birtokában maradnak. Ennek fejében seregét a franczia udvar hasznára fogja fordítani bárki ellen.445 E szerződés nem állította meg a császáriakat, kik 1636-ban visszafoglalták Elsasst és magát Francziaországot is fenyegették. Csak 1638-ban kelhetett át a Rajnán és vívhatott ki több győzelmet. Hosszú kétségbeesett védelem után azon év vége felé elfoglalta Breisach várát, a Rajna vidékének egyik legfontosabb pontját.446 A császár ekkor maga részére akarta nyerni a kitünő condottieret, s Bernát, ki belátta, hogy a francziák csak eszközül használják, maga is szeretett volna szabadulni tőlük. E válságos helyzetben hirtelen meghalt, 1639 juliusban, mint maga hitte, franczia méreg által. Alig múlta felül egy kortársa mint hadvezér, személyesen is megnyerő és bátor férfiú vala, de megbízhatatlanságára nézve még korában is egyedül állott. Elárvúlt serege franczia zsoldba lépett s hódításait a francziáknak adta át.
Richelieu ezen nagy eredményt első sorban a svédeknek köszöné. Oxenstjerna a nördlingeni csata és a prágai béke után szivesen véget vetett volna a háborúnak, ha valamely kárpótlást nyer hazája részére és ha kielégítheti zsoldos katonaságát.447 Mert a háború Svédországra nézve is megszünt nemzeti lenni. Látszik hogy tulajdonkép ez a katonaság, mely előtt nem nyilt más jövő, mint a háború által, s a mely egészen elszokott a békés viszonyoktól, nyújtotta a harczot ily hoszszúra. Midőn Szászország elpártolt és a császárhoz állott, nagyon veszélyes lett a svéd had helyzete, s még 1635-ben több vereséget szenvedtek. Az északi Németországban előrenyomuló császári had 1636 elején elfoglalta Magdeburgot. Már veszélyben forgott a svédek visszavonulási vonala, midőn Banér János svéd vezér 1636 szept. 24-én teljes diadalt nyert Wittstocknál (Brandenburgban). A császárnak most az északi vidékre kellett fordítania derékhadát és Bernát szabadabban mozoghatott délnyugaton.
Ferdinánd király egy mandatuma, katonáinak ellátásáról.
Kelt 1639. jan. 1-én.
Épen midőn a cseh zavarokból származó küzdelem egészen a világháború jellegét ölté fel és egymásután körébe vonta a művelt Európa minden államát, halt meg az a férfiú, kinek oly nagy volt a része e nagy küzdelem előidézésében és tovább vitelében: II. Ferdinánd császár (1637 febr. 15.). Benne testesült meg a római katholicismusnak kizárólagos uralomra törekvő, félelmet és tekintetet nem ismerő szelleme. Igaz, hogy eszköze volt a jezsuitáknak, de csak oly határozott és hajthatatlan természet, mint az övé, álhatta ki e páratlan háborúnak minden fordulatát és változását. Bár fegyvereinek szerencséje nem tartott haláláig, mégis az ő uralkodása alatt sikerűlt az addig annyira széthúzó cseh-osztrák tartományokból egy egészet alkotni, – igaz hogy tűzzel-vassal. Már 1636 végén sikerült a választók által római királynak ismertetni el fiát, III. Ferdinándot. A császári politika különben ezen trónváltozás által alig módosult. Csakhogy III. Ferdinánd, ki függetlenebb Spanyolországtól, mint elődje, seregeit inkább fordítá a svédek, mint a francziák ellen. A svédek és francziák közt újabb szövetség jött létre Hamburgban 1638, melyben az 1618 előtti állapotok visszaállítása tüzetik ki czélúl.448 Az új svéd csapatok által erősödött Banér 1639-ben Prágáig nyomúl elő és kész, ha a Rajnán áttörő Bernáttal egyesülhet, Bécset magát megtámadni. Bernát halála meghiusitá a tervet, de a svédek csak 1640-ben vonultak ki Csehországból, midőn a császár öcscse, Leopold főherczeg, kinek Piccolomini volt tanácsosa, ujjá szervezé a császári sereget.
Banér János.
Schnitzer Lukács rézmetszetének kisebbitett mása.
Torstenson.
Egykorú névtelen rézmetszet hasonmása.
A háború úgy szólva belátható vég nélkül húzódott tovább, a Regensburgban 1640 végén tartott országgyűlés sem használt, csak azt mutatta, hogy Bajorország a francziákhoz közeledett. Banér egy gyors hadmenete által 1641 elején meg akarta lepni a várost és tervét csak a Duna jegének olvadása tette semmivé, mely megakadályozta seregének átkelését. Nemsokára meghalt a svédeknek ez a kitünő hadvezére is. Oly nagy volt a sereg függetlensége, hogy az most jogainak biztosítását követelte, mielőtt új tábornokot ismer el maga fölött. Utódja Torstenson Lénárd lett, köszvényes, beteges férfi, de hadvezéri tehetségre és kitartásra még elődjét is felülmuló. Új sereget és pénzt hozott, miáltal ismét helyreállította a svéd tekintélyt a seregnél.449 Zsölyében vitték, úgy vezette seregét győzelemről győzelemre. Szilézián át betört Morvába, elfoglalta Olmütz várát és serege egész Bécs közeléig portyázott. Minthogy ugyanazon időben a török és az erdélyi fejedelem is fenyegetődzött, a császári udvar nagy szorúltságba jutott. De az ujonnan gyülekező császári sereg elől vissza kellett vonulnia, Szilézián át Szászországba nyomult, hol Lipcsét fogta ostrom alá. Felmentésére megérkezett a császári sereg Leopold főherczeg és Piccolomini alatt, de 1642 nov. 2-án teljes veszteséget szenvedett, ugyanott, hol tizenegy évvel azelőtt leáldozott Tilly szerencséjének csillaga, Breitenfeldnél. Lipcse is svéd kézre került. A svédek megszállják majdnem egész Szászországot. Mind jobban kitünt, hogy a császár és a vele szövetséges Spanyolország kimerűlnek a háborúban. Brandenburg új választója, Fridrik Vilmos, szerződésre lépett a svédekkel. Richelieu halála, mely 1642 végén következett be, nem igen változtatott a helyzeten. Nem is a francziák aratták a nagy diadalokat, hanem a svédek.
A következő évben újra Brünnig nyomul előre Torstenson, csatlakozni óhajtván az erdélyi fejedelemhez, Rákóczy Györgyhöz, ki 1643 ápr. 26-án szövetségre lépett Svédországgal és a franczia udvarral. A diadalmas svédek ellen a császár a dánokhoz fordul segélyért, kiknek királya nem nézhette jó szemmel a szomszéd skandináv országnak naponkint növekedő hatalmát. Torstenson Csehországban kormányától parancsot vett, hogy a lehető leggyorsabban és legnagyobb titokban támadja meg Dániát. Már az év végén elborítá serege a dán király szárazföldi birtokait, s a háború nagy elkeseredéssel folyt vizen és szárazon. A hetvenéves IV. Keresztély méltónak mutatkozott Gusztáv Adolf véleményére, ki őt becsülte legtöbbre korának uralkodói közt. A túlnyomó ellenség ellen rendíthetetlen bátorsággal védte országát, de nem nagy szerencsével. Bár a császár Gallast segítségére Holsteinba küldte, a hadi szerencse tovább is a svédeknek kedvezett.
Végre 1645-ben Brömsebroban békét kötöttek, melyben Dánia elveszté több tartományát a mai Svédország déli részében és a Keleti-tenger északi részében általa addig birt szigeteket.
Európa a vesztfáliai békekötés (1648) után.
Turenne.
Egykorú névtelen rézmetszet hasonmása.
A császáron csak kevés ideig segített ez a dán diversio. Gallas, ki Dánia segítésével volt megbizva, nem mérkőzhetett Torstensonnal. Méltán nevezték őt magok katonái «seregvesztő»-nek. Egész serege tönkre ment és a svéd tábornok rohamosan nyomult be Csehországba. Ismét nagy veszélyben forgott a császár. A mindig forrongó Felső-Ausztriában új felkelés készül. Rákóczy György erősen közeledik a morva határhoz. Torstenson előre nyomulását megakadályozandó, az egyesűlt császári és bajor sereg Hatzfeld gróf vezérlete alatt csatát vitt Jankaunál, déli Csehországban, Tabor közelében. Véres harcz után teljes volt a svédek diadala, kik elfogták magát a császári hadvezért is. Nyitva állott most előttük az út Bécsig. A Duna átjárását védő sáncz Bécsnél svédek kezébe került. De végleges eredményt most sem érhettek el. Rákóczyt a porta tartóztatá. A Rajna felől megindúlt francziák vereséget szenvedtek, a svéd táborban ragályos betegségek pusztítottak. A császár végső erőfeszítéssel fegyverkezett. Ausztriában minden ötödik, Csehországban és Morvában minden tizedik embert elvittek katonának.450 Torstenson kénytelen volt visszavonulni. Brünn városát fogta ostrom alá, de az erélyesen és szerencsésen állott ellen és a svéd vezér nagy veszteséggel hagyta abba a megszállást.
Még egyszer megmenekült a császári dynastia, de az ismételt veszteségek és veszélyek békére hajlították. Rákóczyval már 1645 végén békét kötött Linzben és ekkor voltakép már a svéd fegyvernek volt köszönhető a magyar protestantizmus ujabb biztosítása, nem az erdélyi fejedelem gyönge hadviselésének. Szászország is kibékült a svédekkel. A császár egészen magára maradt, a bajor választó, ki folyton alkudozott a francziákkal, már nem volt megbízható szövetséges. A svédeknek Torstenson után is igen nagy tehetségű vezérük találkozott, Wrangel tábornok, császári részen pedig Wallenstein halála óta nem tünt fel egyetlen ügyesebb vezér sem. Nem annyira hadának gyengesége, mint vezéreinek hasznavehetetlensége sujtotta le annyira a császári pártot. Annyira szegénynek érezte magát a császári sereg, hogy utoljára egy majdnem ismeretlen nevü, a mellett kalvinista hadvezér, Melander vette át vezetését.
Turenne.
Mauzaisse festménye a versaillesi képtárban.
A háború ezen utolsó szakaszában egyenlő tehetséggel és eredménynyel lépnek a franczia hadvezérek a svédek mellé. Ott 1644 óta Turenne gróf és Enghien herczeg, a későbbi Condé, a királyi ház rokona, vezették a hadakat. A bajor seregek vitéz ellenállása mellett is még azon évben több fontos várost foglaltak el a Rajna mentén, köztök Mannheimot és Mainzot. A következő évben Enghien véres csatát nyert Allersheim mellett és elfoglalta Nördlingen városát. Míg tehát Torstenson a császár örökös tartományait száguldja be, a francziák a Rajnától kiindúlva a liga országaiban tesznek foglalásokat. A különbség abban áll, hogy a svédek távol hazájuktól és hadvonaluk alapjától, kénytelenek visszavonulni, valahányszor északi Németországban mozgalom támad ellenök, a francziák ellenben Elsassra és Breisach várára támaszkodva, fennakadás nélkül vihetik tovább a háborút, s hódításaik megtartására gondolhatnak.
Wrangel Gusztáv.
Ifj. Merian Mátyás rézmetszetének kisebbitett hasonmása.
Banér halála óta elkülönítve működött a franczia és svéd sereg, bár mindegyiknek egy volt a czélja: Bécs. Wrangel most a franczia sereggel egyesülés által akarta elérni azt, mi Torstensonnak az erdélyivel nem sikerült. A két sereg 1646 őszén Ágostáig nyomult, de ez a város ellenállott. Mégis oly nagy volt a veszély hatása, hogy a bajor választó, ki a sors annyi csapását viselte el, megtörve békét kért a francziáktól. Ő, a harminczéves háborúnak egyik legjobban kimagasló alakja, kinek nagyravágyása volt egyik főindoka annak, hogy mind több és több dynastiát vont örvényébe ez a vész, most elhagyta a császárt. Erőt vett rajta a vénség, választói méltósága megmaradt, de országát elpusztítva, kincstárát kiürítve, a katholikus egyházat megalázva, a protestánst diadalmaskodva kellett látnia. Seregében több volt a kitartás és bizalom, mint a választóban; jeles vezére Werth János alatt, kész volt a császár zászlói alatt folytatni a háborút. A bajor választóval együtt semlegességbe lépett a liga is Ulmban 1647 márc. 15. De midőn a császári had elég erősnek bizonyul magában is ellenállani a svédeknek és Wrangelt kiűzi Csehországból, a választó már 1647 őszén újra egyesíti hadát a császáréval. Ez az egyesűlt had Gronsfeld és Melander alatt 180.000 főt számlált, kik között csak 40.000 volt a katona. Nem is osztottak többnek élelmet mint 40.000-nek. A többi gondoskodhatott magáról.451 Elgondolhatjuk, minő borzasztó pusztításnak volt kitéve az a vidék, melyen ez a sáska-sereg átvonult.
Wrangel és Turenne újra egyesűltek és Zusmarshausennél, a Lech mellett, 1648 máj. 17-én legyőzték a császári és bajor sereget. Melander maga is elesett, a franczia sereg az Innig nyomult előre. Bajorország rémítő pusztításnak esett áldozatúl.452 Egy svéd csapat, Königsmark vezetése alatt, elválva a főseregtől, Csehországnak fordult és elfoglalta Prága egyik városrészét, az úgynevezett Kleinseitet. Maga a város vitézül védte magát és megállítá a svédek előnyomulását.
Werth János.
Fürst Pál 1637-ből való rézmetszete után.
Ide, fészkéhez tért vissza a háború, midőn hire terjedt, hogy végre a hadakozó felek megbizottjainak sikerült megkötni a békét 1648 okt. 24-én.453
A Regensburgban 1641-ben tartott országgyűlés, tekintetbe véve Németország végpusztulását a háború által, erősen adott kifejezést béke utáni sovárgásának. Dán közvetítés alatt Hamburgban még 1641-ben találkoztak az ellenséges felek megbizottjai, s elhatározták, hogy Westfáliában fognak tanácskozni a békéről.454 A császári követek 1643 nyarán mentek Münsterbe, hogy ott a franczia megbizottakkal, és Osnabrückbe, hogy a svédekkel alkudozzanak. A követek közt Francziaország ügyes megbizottja, D’Avaux gróf vitte a főszerepet, ki csaknem egy évig váratott magára.455 Midőn aztán együtt voltak, elébb teljhatalmukról, azután mindenféle szertartási kérdésről vitatkoztak, úgy hogy minden eredmény nélkül folytak le az évek. Orbán pápának azt a javaslatát, hogy a békealku idejére kössenek fegyverszünetet, nem fogadták el. Inkább sakkjátéknak tekintették a diplomaták a háborút, hozzájuk nem hatolt fel az általa előidézett kimondhatatlan nyomor. Minden fél újabb utasításokat kapott, a szerint, a mint a hadi szerencse kedvezett megbizójának, vagy nem, s minduntalan felhatalmazásuk elégtelenségével mentették magokat a követek, valahányszor fejedelmökre nézve káros ügy került szóba. Röviden: az alkudozások által mindegyik csak a saját követeléseit akarta jelölni, engedményekre és egyetértésre nem gondolt senki.
Lakoma a békekötés örömére, Nürnbergben, 1649 szeptember 25-én.
Kilián Farkas (1581–1662) rézmetszetének hasonmása.
A személyes nehézségeknél még sokkal jelentékenyebbek valának a tárgyiak. Lényegileg csak politikai, dynastikus érdekekről volt szó, de a vallásos érdekekről sem volt szabad megfeledkezni. A svédek első sorban területi kárpótlásra törekedtek, de nem hagyhatták cserbe a német protestánsokat, a francziákhoz meg a katholikus rendek ragaszkodtak. Egyházi tekintetben tehát egymás ellen dolgozott a két szövetséges, csak abban értettek egyet, hogy lehetőleg megnyirbálják a császári hatalmat. A császár két külön szempontból viszi az alkudozást: mint a birodalom feje és mint az örökös tartományok ura. A birodalomban kész engedményeket tenni a protestantizmusnak, de örökös birtokai területéből továbbra is ki akarja azt zárni; elismeri, hogy a birodalom nem maradhat éhen, de dynastiája örökségéből meg akar tartani minden talpalatnyi földet. Leginkább az 1645 év szerencsétlenségei tették a császárt hajlandóvá még veszteségek árán is megkötni a békét. Főministerét, Trauttmannsdorf grófot, küldé az alkudozások tovább vitelére Westfáliába.
Francziaország és Svédország 1645 nyarán, midőn szerencséjök tetőpontján állott, szerkesztették a békeföltételeket. Ezek szerint mindenhol amnestiát hirdetnek az örökös tartományokat sem véve ki, úgy hogy az 1618 előtti állapot álljon helyre. A német alkotmányt biztosítják a császári ház túlkapásai ellen. Ezt elérik a római királyválasztás eltörlése és a birodalmi rendeknek adott azon jog által, mely szerint szabadságukban áll idegen országokkal szövetségre lépni. Svédország, Francziaország és Rákóczy kárpótlást nyernek. A császár többé nem avatkozik a spanyolok és francziák közötti háborúba.456 Ezen feltételek egészen véget vetnek a császár felsőségi jogának és Németország területi épségének. A császár pedig nem léphetett fel ellenök erősen, mert csak mint egyes fejedelem alkudozott, nem mint államfő, a német fejedelmek az egyházi kérdésekben vagy a francziákhoz vagy a svédekhez szítottak, politikai és közjogi kérdésekben pedig mind egyetértettek császáruk ellen. Mindezen viszonyokat tekintetbe véve, valóban bámulnunk kell Trauttmannsdorf ügyességét, hogy annyit is ki tudott eszközölni ura részére a békében, mint a mennyit tényleg elért.
Az ő meghivására 1647 nyarán Münsterbe gyűl össze az egész congressus. Bár nemsokára eltávozott, oly erős volt a béke utáni törekvés, hogy annak az örökké széthúzó diplomaták sem állhattak ellen. Előbb Spanyolország békült ki Hollandiával és Brandenburg egyezett meg Svédországgal. A többi megbizott azután gyorsabban folytatta e tárgyalásokat. Művökön meglátszik, hogy ezernyi bonyolódott és gyakran kisszerű érdek összefolyásának eredménye, nem is elégített ki teljesen senkit, de mégis helyre állította a békét és sok időre alapjául szolgált nemcsak Németország, hanem mondhatni egész Európa közjogának. Intézkedései három részre oszthatók: 1. a mennyiben Németország közjogi helyzetét: 2. a mennyiben az egyházi viszonyokat szabályozzák, végre 3. a mennyiben meghatározzák és szentesítik a területi változásokat.
Közjogilag különösen a nyolczadik czikk fontos, mely a német birodalom rendjeit majdnem teljes felségi joggal ruházza fel. Szavok van a birodalom minden ügyében, hozzájárulásuk nélkül semmi fontosabb ügyben nem lehet határozni. Minden rendelethez szükséges a birodalmi gyűlés mindhárom curiájának: a választók, fejedelmek és városok rendjének hozzájárulása. Minden rendnek szabadságában áll saját biztosítására szövetségre lépni külföldi hatalmakkal. «Csakhogy ez a szövetség nem irányulhat a császár, a birodalom, az országos béke, és különösen ezen béke ellen, valamint nem azon eskü ellen, mely mindegyiket a birodalomhoz, a császárhoz köti.» Ezen meghatározások által a német császárság lényegében megszünik, formává válik. Minden összetartó intézmény megszünik, a római német birodalom ezentúl politikai tekintetben nem alkot egységet.
Nevezetes, mennyire megfelel ez az alkotmányos fejlődés azon útnak, melyet már 1640-ben kijelölt egy művében: A római német birodalom állapotáról, Hippolytus a Lapide.457 E szerint Ausztriának, mely minden baj előidézője, el kell vesztenie a császári koronát. – A hatalmat a birodalomban tisztán a rendek gyűlése gyakorolja, Svédország és Francziaország legyenek ez alkotmány biztosítói.
Általános amnestia hirdettetett, mindenki visszanyeri a háború által elvesztett ingatlan jószágait. Kivételt csak az osztrák örökös tartományok tesznek, hol csak azok nyerik vissza birtokukat, kik svéd vagy franczia szolgálatba léptek még mielőtt azt confiskálták. A császárnak tehát sikerült saját örökös tartományaiban fentartani a katholikus restauratio eredményeit.
Egyházi tekintetben a következő czikkelyek birnak fontossággal: Az 1552 és 1555-iki vallásbéke teljesen megerősíttetik, még pedig úgy, hogy az azok ellen nyilatkozó mindennemű ellenmondás érvénytelen. Ez a pápára vonatkozott, ki soha sem ismerte el jogosaknak a protestánsoknak engedett kiváltságokat.458 A két vallásos rész között minden téren teljes egyenlőség uralkodik. A kálvinisták befogadtatnak a vallásbékébe. Türelemre számíthattak még azok is, kik, bármely részen, változtatták hitüket.
A vallásos állapotok szabályozására a restitutiót írták elő azon helyzetbe, melyben 1024 jan. 1-én voltak, tehát a katholikusok nagyobb diadalai előtt. Az akkor katholikus, vagy protestáns kézen levő egyházi birtok az marad. Ha valamely egyházfő, akár protestáns, akár katholikus, vallását változtatja, elveszti birtokát. Ily módon igen nevezetes eredményt értek el a katholikusok: a reservatum ecclesiasticumnak majdnem egy század óta fenforgó kérdése az ő érdekökben dőlt el.
Békekötés Spanyolország és Nématalföld közt, Münsterben.
Jonas Suijderhoef metszetének kisebbitett mása. Az eredeti kép Gerard Terburg müve s Londonban őriztetik. A kép egy másolata, a Suijderhoef-féle metszettel egyenlő nagyságu, mely után emez készülhetett, Münsterben van. A spanyol követ, gróf Seneranada, az eskü elmondása alatt kezét az evangeliumon és a feszületen tartja.Baloldalt a szélen Münster parancsnoka áll.
Általában nem volt és nem lehetett szó igazi tolerantiáról. A birodalom minden rendje saját területén korlátlanul gyakorolhatá felsőségi jogait vallásos téren is. Csak a katholikus fejedelmeknek azon protestáns rendjei tartják meg vallásgyakorlatuk jogát, kik már előbb is élvezték azt. Az 1624 óta keletkezett községek ne háborgattassanak, bárminő uralom alá jutnak is. Különösen ki van emelve, hogy a császár nem kényszerítheti kivándorlásra vallásuk miatt sziléziai alattvalóit, sem az alsó-ausztriai nemeseket, bár ez utóbbiaknak nem enged vallásgyakorlatot.
Minden birodalmi bizottságban és küldetésben egyenlő számmal legyen képviselve a két vallás. A kamara-törvényszéknek 26 katholikus, 24 lutheránus ülnöke legyen, a négy elnökön kívül, kik közül szintén kettő lutheránus.
Ha a német birodalom közjogi tekintetben elveszti egységét, vallási tekintetben még inkább szétfoszlik. Lehetetlen oly országgyűlést határozathozatalra birni, melyben egyenlő erővel áll egymással szemben két oly párt, mely a legfontosabb kérdésekben egymásnak halálos ellensége. Békés változásra és kiegyenlítésre pedig nem lehet gondolni, mert minden egyes szerződő félnek és rendnek minden joga külföldi garantia alatt áll.
A területi változásokat illetőleg, Svédország kellő kárpótlást nyert fiainak véreért. Birtokába száll Pomeránia és Rügen szigete, továbbá a brémai érsekség területe a város kivételével. Mindezt mint a német birodalom fejedelme birja a svéd király, ki minden fejedelmi jogban és kötelességben részes. Svédország ezáltal elérte azt, mire Gusztáv Adolf törekedett: az uralmat a Keleti-tenger partvidékein. De az Északi-tenger mellékén is hatalmas állást foglalt, a Weser és Elba torkolatai őt uralták. A svéd sereget öt millió tallérral kellett kielégíteni.459
Francziaország hasonló állást nyert a birodalom nyugoti részén. Teljes felsőséget nyert a három lotharingiai püspökség fölött, melyeket addig csak tényleg birt, jogilag nem. Franczia uralom alá jut a Habsburg-háznak minden elsassi birtoka. Az ottani szabad városok a birodalomnál maradnak. A birodalom többi ott birtokos rendje megtartja függetlenségét, a franczia korona ellenben felsőségi jogot nyer fölöttük. Ez nem vihetett másra, mint ezen területek elfoglalására Francziaország által, mely ép úgy hivatkozhatott e tekintetben a békeszerződés szövegére, mint a németek. Francziaország különben, mint egészen független, külföldi hatalom nyeri a birodalom e részeit, a birodalom kötelékébe nem lépett.460 A Habsburgháznak e foglalásokért három millió livrenyi kárpótlást fizetett a franczia király.
Magában a német birodalomban a régi állapotba visszahelyezés volt a legfőbb szempont. A hol az nem volt elérhető, a szomszéd egyházterületek kinálkoztak kiegyenlítő érték gyanánt. Láttuk már, hogy Svédországé lett a brémai érsekség. A hessen-casseli őrgróf, a svédeknek hű szövetségese, csak a hersfeldi apátságot nyerte és 600.000 tallért. Brandenburg, mely jogot tartott Pomeraniára, kárpótlásul Halberstadt püspökségét, két más püspökséget és a magdeburgi érsekség legnagyobb részéhez való jogot nyerte. Mecklenburg és Braunschweig szintén gyarapodtak a területükhöz közel fekvő püspökségekből.
Bajorország megtartá az oly nehéz küzdelmek közt kivivott választói méltóságot és felső Pfalzot. De a rajnai grófság Fridrik örökösei alatt továbbra is választó-fejedelemség maradt, úgy hogy most nyolcz volt a választó fejedelmek száma. A bajorok a szerencsés eredményt első sorban Francziaország jóakaratának köszönhették, s azóta politikájukat mind szorosabb összeköttetésbe hozták a franczia udvar érdekeivel.
Egy régi történeti fejlődés nyert végleges befejezést az által, hogy a birodalom most elismerte Svájcz és Hollandia függetlenségét. A spanyol Belgium ellenben, mint burgundi kerület, még tagja maradt a szent birodalomnak.
Területi tekintetben a westfáliai béke által szentesített változások röviden a következőkben foglalhatók össze: a német birodalom elveszti északi és nyugoti határvidékeinek egy jelentékeny részét, és megmaradt vidékei is nagyrészt idegen politikai befolyás alá jutnak. A fejedelmek, mint független országok fejei, majdnem egyenlő ranggal lépnek szembe a császárral. Területeiket kikerekítik, az egyházi javak rovására, s minthogy az általános európai jog alapján sok oly kiváltságot élveznek, melylyel előbb nem birtak, p. o. a szövetségre lépést idegen udvarokkal, saját alattvalóik fölött sokkal magasabban állanak, mint azelőtt. A császár pedig, ki majdnem elveszté a méltóságával előbb összekötött törvényes befolyást, azáltal nyert kárpótlást, hogy saját tartományaiban korlátlanná teszi hatalmát és egyedül uralkodóvá a római katholikus vallást. De Erdély területét és önállóságát s ezáltal a magyar alkotmány és a protestantizmus fenmaradását külön czikkelyben biztosítá a béke.
A westfáliai béke csorbítá Németország területi épségét és hosszú időre lehetetlenné tette egy nemzeti német kormányrendszer fejlődését. Akkor azonban mind e bajokat nem érezték annyira, mint a mennyire a legfőbb jónak, a békés állapot helyreállításának örvendettek. Mindenhol a legnagyobb ünnepélyekkel ülték meg a várva-várt béke létrejöttét. Nem gondolták még meg, minő óriási következéseket vont maga után ez a páratlanul pusztító háború, azokon kivül, melyek a westfáliai béke pontjaiban találtak kifejezést.
Ezzel érte betetőzését a feloszlási folyamat, mely a reformatio következtében áthatotta Németország összes politikai, társadalmi és gazdasági tényezőit. Ez a felbomlás arra csábította a jobban szervezett szomszéd államokat, hogy részt szerezzenek a zsákmányból.
Elsőnek a császár ér czélt, ki az örökös tartományokban végkép diadalra juttatja az ellenreformatiót és Csehországot teljesen aláveti hatalmának. Bajorország törekvése a Pfalz megnyerésére idézi elő a háború második szakaszát, Dánia beavatkozása a harmadikat. Mindezeknél nagyobb tervekkel lép fel a küzdőtéren Gusztáv Adolf, de a protestáns császárság még kevésbbé volt megvalósítható, mint a katholikus. Végre is a legnagyobb akkori hatalom, Francziaország lép közbe mint döntő fél és legfőképen a maga szempontjai és érdekei szerint létesíti a békét, hogy a jövőre mindenfelé lerakhassa jövő hegemoniájának alapjait.