Hollandi kereskedő hajók.
Hollar Venczel (1607–1677.) metszete.
NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET |
VII. FEJEZET.
Németalföld.
Az egyesült tartományok szervezkedése. Orániai Móricz. – Gazdasági fejlődés. – Földrajzi és csillagászati felfedezések. – A katholikus Németalföld állapota. – A háború folytatása és befejezése.
Az egyesült tartományok szervezkedése. Orániai Móricz.
Kétfélekép is érvényesül a németalföldi szabadságharcz történetében az a tény, hogy a szabadság eszméje csak hosszabb politikai nevelés és a régi történeti tényezők istápolása által juthat a megvalósulás útjára. Először abban, hogy az alkotmányos harczot a spanyolok ellen a kiváltságos rendek indították meg, másodszor meg abban, hogy a fellázadt tartományok küzdelmük első évtizedeiben szinte görcsösen kapaszkodtak a külföldi hatalmak segítségének eszméjéhez. Láttuk, hogy franczia és habsburgi herczegeket hívtak be s országuk védnökségével megkinálták a franczia és angol uralkodókat. Annyira uralkodott azon korban a monarchikus eszme és aránylag oly csekély volt a felszabaduló tartományok területe, hogy eleinte senki sem gondolhatott független köztársaságra. De Mátyás főherczeg, az alençoni herczeg és Leicester egymásután eljátszották a közbizalmat. Az utóbbinak kétszinű politikája és Erzsébetnek csalfasága arra kényszerítette az Olden-Barneveld vezetése alatt álló rendi gyűlést, hogy mondjon le a külföld veszedelmes segítségéről s egyedül magába és Orániai Móriczba vesse reménységét.
A parmai herczeg igen szorongatta Hollandiát és valószinüleg teljes diadalt arat, midőn II. Fülöp 1588-ban Anglia ellen fordítja egész hadi erejét. Így a győzhetetlen spanyol sereg tétlen vesztegel, várva az alkalmat az Angliába való átkelésre. Az armada elvesztését követő financiális bukást pedig első sorban Farnese sinylette meg. Nem fizethette katonáit, kik lázongtak és nem akartak szolgálni. A nagy hadvezér magánvagyonának feláldozásával némi rendet teremtett, de akkor sem indulhatott észak felé, hanem Páris felmentésére kellett vezetnie hadát (1590). Két évvel később Rouen elvesztését kell elhárítania. Mindkét izben eléri közvetlen czélját, nagy dicsőséget szerez, de vállalatai teljesen meddők maradnak. Mégis csak a «béarni» lett a franczia király, legyőzője pedig az 1592-i hadjáratban megsebesül és búsan, még királyától sem gyászolva., hal el. Valóban tragikus ezen nagytehetségű férfiu sorsa. Ő teremtette meg a spanyol hatalomnak új alapját Németországon és alapos reményt táplálhatott az egész ország meghódítására. Serege elég lett volna Hollandia legyőzésére. De Fülöp ezt az egy hatalmat akarja felhasználni Anglia és Francziaország meghódítására. És a míg világuralomra tör, Don Quixottere emlékeztető regényes optimismussal, elmúlik az alkalom annak megszerzésére, mi keze ügyébe esett.
Mert a generális status, melyben Olden-Barneveldnek szava döntött, nagyon jól felhasználta Farnese eltávozását. Zsoldos sereg fogadására volt pénz elég, a városok szép tüzérséget szereltek fel, s a fiatal Móricz csakhamar a parmai herczeg méltó ellenfelének bizonyúlt.
Európa vezéreit eddig két nagy hadi iskola nevelte. Az egyik a középkori hagyományon alapúl, s legkitünőbb képviselője e korban IV. Henrik. A lovasság erős rohamába, a vezér és nemes kisérete személyes vitézségébe helyezi legfőbb bizalmát. A másik a renaissance szülöttje és a római taktikát, s e mellett az olasz condottierik példáját tartja szem előtt. A sereg bölcs elrendezése, a hadmenet kiszámítása, a tábor megvédése, minden merész koczkáztatásnak elkerülése voltak legfőbb elvei. Ezen iskolának V. Károly után Alba és Farnese voltak mesterei, anyagát pedig a spanyol gyalogság, az olasz könnyű és a német vasas lovagság szolgáltatták. Oly lassan fejlődik a hadi tudomány, hogy bár már harmadfél századja alkalmazzák a lőport, a háború nagyjában még középkori módon foly. A gyalogság legnagyobb része hosszú lándzsákkal volt még felfegyverezve, a muszkétának, arkebúznak még nem vették valami nagy hasznát. A lovasságot csak akkor kezdik ellátni karabélyokkal, a tüzérség pedig inkább csak ostromnál játszik szerepet.212
Móricz, Stevinusnak vezetése alatt, mérnöki alapon tanulta meg a had művészetét. Hallgatag, magába zárkózott ifjú, egészen katonai feladatának él. Serege jobban van élelmezve és ellátva, mint bármely más Európában, az ő érdeme, hogy fegyverzetre és harczképességre nézve ezen új tábor nemsokára felűlmúl minden régit. Sokkal több volt hadában a puskás, mint bármely más seregben, a gyalogság harmada. Ágyúit mérnöki pontossággal kezdte használni. A nemes és büszke spanyol katona lealázásnak nézte volna a sáncz-ásást, Móricz katonái kezében az ásó félelmes fegyverré vált. A gyorsan felvetett sánczok mögött bizton várta a támadást s aknái és ágyúi által egymásután elfoglalá a várakat. Farnesének franczia vállalatai lehetővé tették, hogy első babérjait komoly veszély nélkül vívja ki.
Már 1590-ben elfoglalá a fontos Brédát, Flandria északi részében. Hollandia biztosítására egymásután megszállotta és elfoglalta az Yssel és Rajna melletti, továbbá a Frieslandban levő, még spanyol uralom alatt álló várakat, Zutphen, Deventer, Nimvéga, Stennvyk és Koevorden egymásután kitárták kapuikat. Az utóbbinak felmentésére legalább kisérletet tettek a spanyolok, a többi úgyszólva magára hagyatott. Végre 1594-ben a fontos Groningen is megadta magát és ez által Friesland egészen megszabadúlt a spanyoloktól. Különösen kiemelendő, hogy Móricz hadviselése nagyon elütött az eddig szokásostól, a mennyiben szigorú fegyelmet tartott és nem engedett semmi kegyetlenséget. Alba alatt nem is lehetett gondolni másra, mint a meghódított város kifosztására és lakosságának lemészárlására. A gueuxök is kényökre raboltak és pusztítottak. Most azonban az őrséget rendesen elbocsátották, ha capitulált, az elfoglalt várost pedig teljesen megkimélték. Igaz, hogy a hollandusoknak rendesen fizetett katonasága jobban el lehetett rablás nélkül, mint a gyakran éhező spanyol vitézek, igaz továbbá, hogy e kiméletes bánásmódnak első sorban politikai indoka van, az, hogy az új hódítás biztos szövetségessé váljék, de mindamellett nagy az érdeme Orániai Móricznak abban, hogy tudatosan és katonaságának szenvedélyei ellenében, emberségesebb szint birt adni a háborúnak.
Mióta a tartományok idegen felsőség nélkül, saját katonaságuk által megszilárdúltak, a pillanat szüksége szerint létrejött alkotmányuk határozottabb alakot nyert. Az utrechti unió szolgált ugyan alapúl, mely csak hadi szövetséget állapított meg a tartományok közt, de azért az összetartozás a háború tovább folyása által hosszú időre biztosítva maradt. Az új, a viszonyok hatalma által összekerült államnak az a fő sajátsága, hogy nincs semmi vezető intézménye. A rendek döntenek minden fontosabb ügyben, de határozathoz egyhangú szavazat szükséges. A követek a szavazásnál egészen utasításukhoz vannak kötve. Leicester eltávozása után két hatalom marad az országban: a helytartó, Móricz, mint hadvezér, és az államtanács, mely a sereg ügyeit és a pénzügyeket intézi. A generális rendek mellett Hágában a rendek egy bizottsága is szokott ülésezni. Tulajdonkép ezen bizottság, melyben mind a hét tartomány részt vesz, az országgyűlés. Ebben a helytartó nem jelenik meg. A főszerep Hollandia tartomány ügyvédjének jutott, ki mint a leggazdagabb és leghatalmasabb rend képviselője és pecsétőre, tényleg ministerelnök, államügyész, pénzügyér és külügyminister volt egy személyben. Ezen hivatal jelentőségét első sorban Olden Barneveld hatalmas egyéniségének köszönheté.213 Előbb kénytelenségből maradt király nélkül a szövetség, most tudatosan, mert a nagy városok büszke patriciusai magok akarták vezetni a közügyeket. Az alkotmányt nem is fejtették tovább, mindig tartottak attól, hogy valami központi hatalom véget vet függetlenségüknek. A hét tartomány teljesen különálló maradt, csak hódításaikat igazgatták közösen. De az egyes tartományok keblében ismét külön áll minden város és rendi tag.
A hét tartomány gyűlésében Geldriáé volt névleg az elsőség, mint herczegségé, azután következtek Hollandia és Seeland mint grófságok. Geldriában a nemességnek is volt még némi befolyása, Hollandiában a városok uralkodnak, Seelandban nem is volt több egy nemesi családnál, az Orániaiak házánál. Frieslandban is a városoké a túlsúly, de ott nemesség is van. Minden tartománynak külön van közigazgatása, gyűlése és törvényszéke, csak Hollandia és Seeland ismertek el közös főtörvényszéket. Frieslandnak és Groningennek helytartóját a Nassau dynastia ifjabb ágából szokták választani, a többi öt tartományban Orániai Vilmos utódjára ruházták a méltóságot. A helytartó a fővezér, kezében a kegyelmezési jog, mint a régi felségi jog egy maradványa.
Valóban óriási feladat egy ennyire szétaprózott szervezetet közös czélra fordítani. A közösséget a sereg és a flotta teremtette meg, melytől a gazdag polgárságnak mindig tartania kellett, de melyet nem nélkülözhetett. A hajóhad igazgatására 1586 óta fennállott az admirálitás, először Hollandiában, majd a többi tartományban is. A hajóhadat a vámjövedelemből tartják fenn. Az 1597 óta fennálló szervezet szerint az admirálisokat a tartományi rendek választják, a kapitányokat az admiralitás javaslatára az országgyűlés. A sereg ügyeit az államtanács vitte, melybe Hollandia három tanácsost választott, a többi tartomány egy-egyet. A terhet leginkább ez a tartomány viselte. Az 54 gyalog-századból ez tartott fenn 26-ot, a 20 lovas századból 10-et. A katonaság mindig az őt tartó tartománynak esküdött hűséget. A közös költséget bizonyos quota szerint vetették ki. Hollandia maga 57 százalékot fizetett, tehát többet felénél, Seeland 11 százalékot, tehát egy kilenczedet. Mindamellett a generalis statusban egészen egyforma jogú minden provincia, egyformán van képviselve minden bizottságban. A generális-status jelentőségét leginkább annak köszönte, hogy ellenőrzést gyakorolt a sereg és a hajóhad fölött. A financiális szempont volt a fő, a számvevőség, mint állami intézmény, tulajdonkép itt fejlődött ki.
A generális statusoknak hatáskörébe esett a külhatalmakkal való viszony szabályozása is. Tulajdonkép minden tartománynak jogában állott volna e tekintetben önállóan rendelkezni, de a külső hatalmak csak Hollandiához szoktak fordulni, mely kétségtelenül hegemóniát gyakorolt. Gazdagsága mellett sűrű népessége, – két millióra becsülték, – a szabadságharcz elején kivívott fényes érdemei, óriási kereskedelme, a Leidában virágzó egyetem, biztosíták ezen tartomány túlsúlyát, szokásba jött nevével jelölni az egész köztársaságot, lakóinak nyelve vált a diplomatia és irodalom nyelvévé.
Ezen tartományban, s általa az egész köztársaságban, néhány város büszke polgársága uralkodott. Kereskedők és tanult jogászok osztoztak a hivatalokban, műveltségük tudatában büszkén lenézték az alacsonyabb néposztályt, s önérzetesen állottak szemben más országok származási nemességével. Valóban nagy mértékben birta ezen uralkodó osztály a polgári erényeket, a családi élet iránti hajlam, a kötelességérzés és az egyszerű életmód által ép úgy kitünt, mint avatottsága által a jogi tudományokban, a classikus nyelvekben és a hittanban. Világra szóló összeköttetéseik által jól voltak értesülve a különböző államok viszonyairól. Mint kereskedelem és gazdagság dolgában, úgy e téren is ők örökösei Velenczének.
A «nagyhatalmú» generális statusok gyűléshelyét, Hágát, a XVII. század elejétől kezdve Európa első diplomatai iskolájának tekintették. A Spanyolország ellen még tartó küzdelem, az általa felmerülő érintkezések a többi hatalmasságokkal, belső politikai tekintetben pedig az egyes tartományok egyesítése közczélra a laza alkotmány ellenére, a szigorú kálvinizmusnak biztosítása, végre a polgári szabadság és alkotmány megőrzése az Orániaiak ellen, mind megannyi nagy feladatúl jelentkezett, mely az új állam vezető férfiainak ügyességét és belátását teljes mértékben igénybe vette.
Ezen kérdések közül alkotmányos tekintetben legfontosabb az Orániai család a köztársasághoz való viszonyának szabályozása. Mint más kereskedő országok, úgy ez is zsoldos seregek által viselte háborúit. Csak arra volt gondja, hogy jó és megbizható legyen a vezér. Az Orániaiaknak körülbelől az a szerep jutott itt, mint Hamilkar családjának Carthagóban. Móricznak némileg joga lett volna a főhatalomra is, hisz atyját elismerték Hollandia és Seeland grófjának. Gyakran volt szó arról, hogy őt tegyék meg az új állam királyáúl, maga Barneveld is hajlandó volt 1602-ben ezen terv előmozdítására.214 Később azonban a főpensionárius ellene dolgozott minden erre vonatkozó tervnek. Kifejté, hogy jelen helyzetében Móricz mint helytartó teljes hatalmat gyakorol a sereg és flotta fölött, óriási pénzzel rendelkezik, a nélkül, hogy felkeltené a városok féltékenységét. Ha uralkodó akarna lenni, mindenki ellene fordulna. Most tényleg birja a hatalmat, mint fejedelemnek látszatával kellene megelégednie.215 A pensionárius által képviselt városi aristokratia nem akarta a spanyol uralmat, melyet oly nehezen rázott le, mással felcserélni. Móricznak pedig nagyon természetes és jogosúlt volt nagyravágyása. Származásán, atyja halhatatlan érdemein kívül, saját nagy szolgálatai, kitünő katonai képességei is mellette szóltak. A táborban mint fővezér korlátlan úr, az Európa minden részéről zászlói alá tóduló vitézek nem ismernek más tekintélyt, mint az övét, nem a köztársaságot szolgálják, hanem személyéhez kötik szerencséjöket. A generális statusnál ellenben csak mint kérelmező lép fel, egy ügyvédnek vagy kereskedőnek szava képes meghiúsítani legnagyobbszerű haditervét, az által, hogy megtagadja a kivitelére szükséges pénzt. Bizonyos, hogy ezen állapot gyakran sérté büszkeségét. A városi urak elleni gyülöletében pedig nemcsak hű és próbált seregére támaszkodhatik, hanem az egész köznépre is. Ez az aristokratia által ki volt zárva minden politikai befolyásból, s ösztönszerüleg ragaszkodott a helytartóhoz, mint hőshöz és a szabadság védőjéhez. Az az ellentét az aristokrata és a néppárt közt, mely Leicester korában vette kezdetét, mind élesebbé fejlődött. Különösen abban nyilatkozott, hogy az Orániaiak és a néppárt a háború folytatását kivánták, mely a sereget továbbra is Móriczhoz köti, a városi rendek pedig nem idegenkednek a békétől, ha az biztosítja függetlenségüket és szabad kereskedésöket.
A kereskedés és az abból folyó gazdagság volt a köztársaságnak élettere. Az tette egyedül képessé arra, hogy elbirja a hosszas háború terhét s oly nagy és jól berendezett sereget tarthasson zászlói alatt. Valóban bámulatos a gazdagság összeáramlása ily csekély területen. Nagyságra nézve Hollandia Európa utolsó országaihoz tartozott, népességre nézve a kisebbekhez, de jövedelmeire nézve a legelsők közt foglalt helyet. A franczia és spanyol királyok évi jövedelmét, levonva az elzálogosított részt, 20-24 millió koronára lehetett tenni, Erzsébet bevétele csak 14-16 millió koronát tett ki. A köztársaság pedig a háború utolsó éveiben 20-24 millió koronát adózott, tehát anynyit, mint Európa első hatalmasságai. Ezen jövedelmet azonban nem tékozolták el kéjvágyó királyok, sem pazar és sóvár udvari emberek. Az közczélokra fordíttatott, s az ország védelme által bőven meghozta kamatjait.
Az ország csekély területe nem tarthatta volna fel a sűrű népességet. De Alba és Fülöp vallásos üldözése által ide vándorolt Belgium népességének legiparosabb és leggazdagabb része. Az addig aránylag visszamaradt északi tartományok egyszerre nyertek munkás és vállalkozó kezeket és óriási tőkét. A városok, első sorban Amsterdam, ezen bevándorlás által hihetetlen módon gyarapodtak. Minduntalan épültek az új utczák, magában az 1604. évben 600 új ház épült, 1610-ben 50.000-re becsülték a lakosság számát. A szövőiparnak ez lett főszékhelye, Gand és Brügge helyében, s egyszersmind Antwerpnek kereskedését is örökölte, tőkéinek és polgárainak nagy részével együtt. Mert ez a régi híres kikötő most a hollandi hajók és sánczok által teljesen el volt vágva a tengertől.
A benne összegyülő nagy tőkék, lakóinak vállalkozása, hajósainak kitünősége által Hollandia vált a világkereskedés központjává. Oly nagy gabonakereskedést űztek mindenfelé, hogy átlag 100.000 zsák gabona feküdt raktáraiban, s azt szokták mondani, hogy egy szűk termés többet jövedelmez neki, mint hét bő esztendő. A kereskedést pedig saját hajóikon űzték. A XVII. század elején 200-ra tették a nagyobb, 3000-re a kisebb hajók számát. Mondhatni, hogy az egész népesség hajós volt, minden házban találtak térképeket és hajózási tudományos eszközöket. Addig csak Velencze egyesített ily csekély téren annyi ipart, kereskedést, hajózást, politikai belátást és befolyást.
Hollandi kereskedő hajók.
Hollar Venczel (1607–1677.) metszete.
Igen sajátságos a németalföldiek kereskedelmi visszonya Spanyolországhoz. Itt volt a Keleti-tenger felől jövő épületfa, kötélárúk stb. főpiacza. Spanyolország is csak innen láthatta el magát. Kereskedett tehát régi alattvalóival akkor is, midőn háborúban állott vele. Erzsébet sokszor figyelmezteté a tartományokat, mint szövetségeseit, hogy ők teszik képessé a közös ellenséget hajóhad felszerelésére. De a hollandusok azt válaszolták, hogy előttük a szabad kereskedés a legfontosabb, csakis ez adja meg nekik a hadviseléshez szükséges költséget. A míg nyitva állottak hajóik előtt a spanyol kikötők, ők szállították onnan Közép- és Keleti Európába az Indiából és Amerikából jövő árúkat. Majd Fülöp, tapasztalva, hogy ezen kereskedés többet használ ellenfeleinek, mint neki, eltiltá a hollandus hajókat a spanyol kikötőkből, nemsokára a portugalliaiakból is. Ezen tilalom igen súlyos csapást mért az ifjú köztársaságra. Az ujonnan felfedezett világrészszel és Indiával csak Fülöp birodalma közvetítésével közlekedett a többi világ. Az Atlanti-oczeánt és a csendes világtengert nem is szelte más vitorla, mint spanyol és portugalliai. Fülöp tehát azon kereskedéstől zárá el a hollandusokat, melyet akkor legjövedelmezőbbnek tartottak.
De Hollandia segített magán. Egyenes utat nyitott magának India felé. Egyesek és városok áldozatkészsége által egymásután több hajót küldtek észak-kelet felé a Jegestengerbe. Ezen expeditiók, melyekről még megemlékezünk, nem értek czélt. De volt több hollandus, ki előbbi években maga is járt Indiában és jól ismerte az oda vezető, a portugallok által használt utakat. Linschotennek utasítása szerint alakúlt meg egy társaság, mely 1595-ben 4 hajót küldött Indiába, a Jóremény-foka felé, a Houtmann testvérek vezetése alatt.216 Kikerültek minden portugall telepet, körülhajózták Jáva szigetét, de sehol sem részesültek kedvező fogadtatásban és nyereség nélkül tértek vissza. Három évvel később Nek Jakab kapitány eljutott Bantamba és a Molukk szigetekre, s gazdag fűszerrakodással vitorlázott haza. Már Japánig is eljutott a hollandus köztársaság híre és mindenütt szivesen fogadták az új idegeneket, kik nem hódítottak és térítettek, mint a portugallok, csak kereskedni akartak. A mint erőre kaptak, elkezdték foglalgatni a portugalliai és spanyol telepeket, s a magok részére alapítani katonai és kereskedelmi gyarmatokat.
Ezen első vállalatokat egyes kereskedő társaságok küldötték ki saját költségükre, csak az ágyúkat adta az állam. Az ilyen kereskedés azonban oly nagy koczkáztatással járt, s többek versenyzésénél fogva oly kevés hasznot hajtott, hogy egyesek nem birták. Ezért Olden-Barneveld befolyása alatt mindezen kereskedők egy nagy részvénytársasággá olvadtak össze, mely Keletindiai-Társaság neve alatt huszonegy évre kizárólagos jogot nyert kereskedni Indiával a Jóremény-foka felé, s áthajózni Magelhaens szorosán. (1602 márcz. 20.)217 A társaság több kamarából állott és minden város vagy tartomány, mely 100.000 korona erejéig járúlt tőkéjéhez, jogot nyert külön meghatalmazottat tartani a társaság keblében. Az eredeti tőke, melyet soha sem szaporítottak, 12,919.680 koronából állott, később 2153 részvényre osztották hatezer koronával. E tőkének 57 százaléka az amsterdami kamaráé volt, 21 a seelandi kamaráé, 7% Delft, 3 Rotterdam, 4 Hoorn és 8 Enckhujzen városoké. Még itt is épségben volt a provinciák és városok különállása. Mindegyik kamara maga szerelte fel hajóit, saját igazgatók alatt állott, minden hajónak ugyanazon kikötőben kellett kikötnie, melyből kiindult. A közös ügyeket 17 igazgató intézte, kiknek választására befolyást gyakoroltak a generális rendek. Halálos büntetés terhe alatt tiltva volt a társaság szolgálatában nem álló hollandusnak a részére kijelölt vidékre menni; a fűszerbevitel monopoliuma volt a compániának. Ennek jogában állott a generális rendek nevében alkudozni a bennszülött fejedelmekkel, várakat építeni és katonaságot tartani. Másrészt minden tisztje és hivatalnoka hűséget esküszik az országnak is.218
Annyiban is korszakot alkot e nagy részvénytársaság, hogy az első volt, melynek részvényeit a börzén eladták és vették. Oly nagy bizalommal kisérték e nagy nemzeti vállalatot, hogy az amsterdami börzén már az első hajó elindulása előtt 14-16 százalékkal drágábban fizették a részvényeket.219
Ez volt az első azon nagy kereskedő társaságok közt, melyek napjainkig uralkodtak India fölött. Spanyolország és Portugallia királyai maguk vitték a kereskedést az Indiákkal. Itt sem volt ez szabadjára hagyva. Az állami biztosság egyesítve volt a magán-haszonnal, s a Keletindiai-Társaság, bár lényegében nem volt más bármely más részvénytársaságnál, Indiában egészen souverain hatalmat gyakorolt. Ebben különbözik a hollandusok által megkezdett új kereskedelmi politika a régitől. Az olasz kereskedés magán emberek vállalata volt, a spanyol és portugall állami monopolium. Hollandiában nem is volt állam, az egyes kereskedő szövetkezetek szervezkedtek, s oly óriási tőkét hoztak össze, hogy a vállalat fennállása biztosítva maradt, még ha nem volt is minden évben nyeresége.
Az új társaságnak még fegyveresen kellett kivívnia kereskedelmi állomásainak békés birtokát. Tengerészekben nem volt hiány, hisz az egész függetlenségi harcznak a tengeri gueuxök voltak első hősei. A mint az első hollandus hajó 1508-ban áthajózott Magelhaens csatornáján, legénysége ott, az örök hó és jég közepett, lovagrendet alapított, melyet a meg nem bilincselt oroszlán után neveztek el. A lovagok esküt tettek, hogy semmi veszély, szükség, sem halálos félelem nem fogja őket arra birni, hogy becsületökkel, hazájuk javával, vállalatuk sikerével ellenkezőt tegyenek. Lekötik becsületöket, hogy minden lehető kárt okoznak az örökös ellenségnek és mindenütt felütik Hollandia zászlaját azon területeken, melyekből a spanyol király kincseit gyüjtötte, a németalföldiek elleni folytonos háborúhoz.220 Ezen szellem lelkesíté az új köztársaság tengerészeit, A Keletindiai-Társaság alapításának évében 5 kis hollandus hajó legyőzte Jávánál a 25 hajóból álló portugalliai flottát, s Batavia városának alapításához fogott. Már 1603-ban elvették a portugalloktól Ternate szigetét, majd Amboinát, a fűszerszigetek legfontosabbikát. Ceylonra, honnan a fahéjat nyerték, kiterjedett befolyásuk, nemsokára Elő-India partjain is versenyre keltek a portugallokkal és szövetségre léptek a bennszülött fejedelmekkel. Legnagyobb kincsnek a szegfűszeget tartották, mely akkor csak öt kis molukk szigeten termett és melyet kizárólag ők akartak forgalomba hozni. Az 1605-ben a Keletindiai-Társaság által 2,800.000 korona költséggel felszerelt hajóhad elfoglalta az egész szigetcsoportot. A következő években a spanyol és a portugall partokat pusztították végig. Heemskerk Jakab vezetése alatt egy huszonhat hajóból álló flotta megtámadta Gibraltárnál a sokkal erősebb spanyol hajóhadat és teljes győzelmet aratott. (1607 ápr. 25.) A hős elesett, halálát megboszulandó, a hollandusok megöltek mindenkit, s borzasztó kegyetlenséggel fertőztették meg hősiességüket. Ugyanazon időben egy más hajóhad Malakkát támadta meg Hátsó-Indiában és legyőzte az ott állomásozó spanyol flottát. Már Khinával, Japánnal és Sziámmal is kezdtek kereskedni. Rendkívül fontos lépés volt a világ-kereskedés történetében a Jóremény fokának elfoglalása és betelepítése. Nyolcz évvel a társaság alapítása után már főkormányzója volt Bataviában és alatta hét kormányzó: Amboinában, Bandában, a molukk szigeteken, Malakkán, Ceylonban, Makasszárban, Celebes szigetén és a Jóremény fokán. A keletázsiai nagy szigettengernek ők voltak urai. Jellemző reájuk nézve, hogy minden kormányzó mellé egy főkereskedőt helyeztek.221
A Keletindiai-Társaság mintájára nyugotindiai társaságot is akartak alapítani, de e terv Olden-Barneveld ellenmondása miatt meghiusúlt.
Az Indiával vitt kereskedés kétféle haszonnal járt a köztársaságra nézve. Egyrészt a forrásnál szerezte Ázsia legbecsesebb terményeit, melyeknek maga szabta meg árát Európa piaczain. Másrészt ott távol keleten biztos vásárt szerzett a maga iparczikkei részére. Az ipar és kereskedés ezen egyesítése tette csak valóban gyümölcsözővé a gyarmatosítást. Ázsiából nagy mennyiségű nyers selymet hoztak, és ennek köszönheté lendületét egy új fontos iparág: a selyemgyártás.
Földrajzi és csillagászati felfedezések.
Amerika felfedezése első sorban a spanyolok kincsvágyának és vallásos lelkesülésének műve volt. A hollandusokra nézve az utóbbi indok nem létezett, nem akartak ők téríteni, sem a szent földet elfoglalni. De a kereskedés érdeke mellett hatott reájuk tudományos érdek is: a törekvés a föld felületének teljes megismerésére.
Hollandi hadihajók.
Hollar Venczel (1607–1677.) metszete 1647-ből.
A hollandusok nemcsak mint kereskedők léptek a spanyolok és portugallok nyomába, hanem mint felfedezők is. Helyzetöknél fogva leginkább a kelet és észak felé voltak utalva. Európa északkeleti partvidékeit tulajdonkép ők vonták be a világ-kereskedésbe. Ők lettek ott a Hansának örökösei. A halászatot is ők üzték az északi tengereken. Maga a kis Enkhuyzen városa 1590-ben 350 hajót küldött ki heringhalászatra. Az Északi-tenger viharjai és veszélyei voltak a németalföldi tengerészek iskolája.
A spanyolok ellen folytatott háború alatt égető kérdéssé lőn, hogy mi módon lehetne Indiába eljutni más úton, mint a Jóremény foka felé. Az angolok 1553 óta összeköttetésben állottak Muszkaországgal a Fejér-tengeren át. Nem sokára nyomokba jöttek a németalföldiek és anwerpi kereskedők már 1566-ban eljutottak Moszkvába. Rövid idő multán a Dwina torkolatánál állandó lőn az összeköttetés, s ennek köszöné létrejöttét Archangel városa. Minthogy azon véleményben voltak, hogy Ázsia partjai a már általuk ismert vidéken túl délkeletre hajlanak, könnyűnek tartották ezen északkeleti átjárás megtalálását. Midőn a spanyolok eltiltották a kereskedést, a rendek gyűlése 50.000 korona díjat tűzött ki ezen út felfedezőjének. Már ismerték Novaja Zemlja szigetét és azt vélték, hogy mögötte mindjárt nyilt tenger következik. Barents Vilmos 1594-ben két hajóval bejárta e fagyos vidékeket. Természetes, hogy a jég megakadályozá tovább jutásukat. Két évvel később egy más vállalat, melyben a később oly híres Heemskerk vezetése alatt Barents szintén részt vett, egyenesen északra hajózott, hogy a sarkon át jusson Kelet-Ázsiába. Eljutottak a medve-szigetre és felfedezték Spitzbergát, melyet ők neveztek el. Ők lépték át először az északi szélesség 80-ik fokát.
Onnan Barents délkeletnek indúlt Novaja Zemlja felé, de hajója a jég közé szorúlt és a legénység kénytelen volt ott jeges medvék és rókák között telelni a hosszú poláris éjen át (1596 augusztus 26-tól, 1597 jun. 14-ig). Hajójuk a jég közé zárva maradt, két nyilt dereglyén tértek vissza, Barents útközben meghalt, a többi elért a Pecsora torkolatához, onnan Kolába és hollandus hajón haza. Ez az első poláris expeditio, melynek nagy tudományos fontossága van az által, hogy vezetői soha sem mulasztották el a tudományos észleletek feljegyzését, bárminő nélkülözések közt voltak, s bármily elégtelenek voltak eszközeik. Czélját Barents nem érte el. Az északi Ázsia partjain végig vivő tengeri útat csak napjainkban tette meg a híres svéd hajós: Nordenskjöld Erik. Kereskedelmi fontosságra azonban ez az út alig tarthat valaha számot.
Bál Albert és Izabella udvaránál.
Ifj. Porbus Ferencz (1570–1622) festménye után. Az eredeti Hágában.
A föld körülhajózására is vállalkoztak a hollandusok, Van der Noort Olivér 1598-ban Amsterdamból a Nagy-Oczeánba hajózott. Magelhaens szorosánál találta azon hajókat, melyek legénysége az említett lovagrendet alapította. Innen Dél-Amerika nyugoti partján hajóztak észak felé, az araukánokat segítették a spanyolok ellen, de Perut nem támadhatták meg. A Csendes-oczeánon végig vitorlázva, eljutottak a Philippin-szigetekre, onnan Borneón és Jáván át a Jóremény fokához és haza. Ez volt a harmadik utazás a föld körül, a másodikat Drake Ferencz végezte be szerencsésen 1580-ban.222
A katholikus Németalföld állapota.
A protestáns független Németalföldben minden téren a szellemi és anyagi virágzás észlelhető. Ezzel rikitó ellentétben áll a katholikus Spanyolország alatt maradó tartományok fejlődése. Az ellentét annál élesebb, mert épen az utóbbi tartományokban volt a szabadságharcz előtt központosítva az ipar és kereskedésből származó tőke, s a művészetben és tudományban nyilvánuló szellemi élet.
Farnese kormányzásának az az egy nagy eredménye kétségbevonhatatlan, hogy általa mindenkorra megszilárdult a déli tartományokban a katholicismus és ismét érvényre jutott a királyi tekintély. Minthogy Spanyolországból nem jött soha annyi katona és pénz, a mennyire szükség volt, a hű tartományoknak kellett viselni a háború terhének legnagyobb részét. Pedig az ország leggazdagabb és legmunkásabb lakói kivándoroltak, a tengeri kereskedésre halálos csapást mért a hollandus flotta, s a régi jólét maradványait elrabolta a féktelen és fizetetlen spanyol és olasz katonaság. Farnese halála után sem fordultak jobbra a viszonyok. Több helytartó váltotta fel egymást, köztük Ernő főherczeg, Rudolf császár öcscse, de nem birtak a katonasággal, s nagyobb megállapodás csak akkor következett be, midőn Fülöp leányának és vejének, Albert főherczegnek, adta át a Németalföld uralmát.223 Névszerint mint önálló fejedelmek uralkodtak volna, de tényleg csak helytartói voltak a spanyol királynak. Egészen spanyol módon viselkedtek, udvarukba spanyol szertartást hoztak be, spanyolul beszéltek és minden fontosabb ügyben a spanyol kormány utasítása szerint jártak el. Ez a spanyol befolyás jogosult vala, mert spanyol seregből állt a katonaság. A belső igazgatásban szabad kezet hagytak ugyan nekik, de az ország nagy bajainak orvoslására, minden jóakaratuk mellett, hiányzott a képességük. Alig érdeklődtek más országos ügy, mint a katholikus egyház terjesztése és klastromok alapítása iránt. A mellett pedig spanyol módra a legnagyobb pompával vették magokat körül. Midőn seregök majdnem éhen halt, udvartartásuk mindennap 2000 aranyba került. Misét vagy körmenetet a világért sem mulasztottak volna el. Az ország minden szegénysége ellenére 300 egyházat alapítottak és számtalan klastrom alapításához járultak. El kell ismernünk, hogy az egyházi szempontnak ezen érvényre jutásában minden politikai érdek fölött épen nem állottak egyedül.
Egyike a belga nemeseknek, Champagny, következőleg rajzolta az ország állapotát Fülöpnek: Minden politika és igazság nélkül kormányozzák e tartományokat. Idegenek kényére vannak hagyva, kik megeszik velejét és erejét, a nélkül, hogy a királynak használjanak, csontig rágják a hű városokat és szabadon rabolják a védtelen vidéket. Minden kereskedés és ipar megszünt azon országban, mely népességét egyedül a forgalomnak köszönheté. Más egykorú történetíró valóban borzasztó részleteket közöl a hű Németalföld állapotáról. Az elhagyott parasztházakban farkasok nevelték kölykeiket, a szántóföldek és kertek helyét nádas és csalit lepte el, az országutakon rablók garázdálkodtak, nemesek koldultak oly városok utczáin, melyek polgárai egykor császárt üdvözöltek vendégökül. Farnese az által akart a bajon segíteni, hogy megengedte a falusi birtokok elfoglalását és művelését bárki által, míg az eltünt, jogos birtokos nem tér vissza.224 Champagny nem tud más gyógyszert ajánlani, mint több klastrom, különösen jezsuita klastrom alapítását, s a püspöki katekizálás pontos keresztülvitelét.
Az annyira elszegényedett népre külön adókat róttak egyházi czélokra. A jezsuiták száma roppantul gyarapodott, csakhamar 25 rendházuk és 300 collegiumuk volt. Hasonlóan szaporodott a többi szerzetes rendnek száma és vagyona. Az ország előkelő családjai, melyek katholikus hitük miatt maradtak a spanyol kormány hívei, bármennyire viszálykodtak is egymás közt a méltóságok és hivatalok betöltésénél, az egyházi kérdésben mind egy véleményen voltak. Végre az egész ország fekvő birtokának nagyobb fele volt «holt kéz» tulajdona. Nemcsak a rendek sokallották ezt meg, hanem a spanyol király, sőt maga a pápa is.225
A szerzetességnek ezen óriási befolyása alatt egészen a középkorba sülyedt vissza a szerencsétlen ország. Szere-száma nem volt a boszorkánypöröknek, az élet minden viszonya fölött uralkodott a babona, s a mellett a vallásos türelmetlenség a legmagasabb fokra hágott. Az ország még mai napig sem heverte ki teljesen szellemi életének ezen megszakítását. Mondhatni, hogy Belgium második Spanyolországgá lett műveltség tekintetében. Csak egy fénypont világítja meg az általános sötétséget. Az egyház befolyása alatt itt is virágzott a művészet, különösen a festészet, s az udvarnak másként oly káros pompája legalább e téren szült dicső eredményeket.
A háború folytatása és befejezése.
V. Károly korában a déli tartományok erőre sokszorosan felülmúlták az északiakat. Most képtelenek voltak saját erejükből háborút viselni ellenök, hisz még a spanyol segély ellenében is egyre hódítottaka hollandusok. Midőn Albert főherczeg lett a helytartó, egy ideig úgy látszott, mintha Francziaország felé terjeszkedhetnék uralma, elfoglalta Calais fontos várát. (1596. ápr. 24.) De tudjuk, hogy a vervinsi békében minden franczia hódításról le kellett mondani. Másrészt most szárazföldön minden erejöket Móricz ellen központosíthatták a spanyolok.
Ez a kitűnő vezér 1597-ben Turnhoutnál nyílt csatában legyőzte a spanyolokat. Fülöp halála után is folytatá a háborút és a generális rendek parancsára betört Flandriába. Mióta t. i. a hollandus tengerészet annyira kifejlődött, a spanyolok kezdettek ellenök kalózkodni, s felhasználták Belgiumnak e czélra nagyon alkalmas kikötőit, különösen Dunquerquet. A flandriai part főhelye, Ostende, az északi tartományok kezében volt, angol őrség védte, a spanyolok megszállására készültek. Védelmére és a tengerpart meghódítására indult meg Móricz 13,600 válogatott vitézből álló sereggel. Nieuportnál szembeszállott vele a főherczeg, ki még csak akkor gyüjtötte ismét zászlója alá a fellázadt és egész külön katonai köztársaságban élő olasz katonaságot. Albert minden bátorsága ellenére teljes vereséget szenvedett (1600 julius 2-án). A spanyol sereg már nyilt csatában sem birt megállani a felkelőkkel szemben. A pénzhiány s az abból folyó nyomor és lázongás lehetetlenné tett minden erélyes hadviselést. Másrészt Móricz sem foglalhatta el Nieuportot és nemsokára a csata után viszszament Hollandiába.
Ekkor a flandriai rendek havonkint 600.000 koronát ajánlottak fel a főherczegnek, ha Ostendét, «ezt a tövist a belga oroszlán lábában», ostrom alá fogja. Ez a város, most a világ előkelő társaságának egyik legkedvesebb fürdőhelye, akkor a természet és művészet által Európa egyik legerősebb vára volt. Erős bástyák épültek a dünák során, a városban Sir Francis Vere alatt erős őrség állomásozott, melyben Nyugot-Európa minden protestáns népe képviselve volt. Az ostrom 1601 julius 5-én vette kezdetét. A főherczeg előre el volt határozva hosszú tartamára, állandóan 20.000 embert akart táborban tartani a város előtt. Az ostrom szakadatlanul folyt, de másfél év után sikerült a hollandusoknak nagy eleségszállítmányt vinni a városba. A spanyolok, kiknek bátorsága ismét teljes fényben tündökölt, felhasználva egy óriási szélvészt, elfoglalták a külső erődítéseket. Lényegesen azonban nem haladtak előre ez által, s az ostromlók tán többet szenvedtek éhség- és nélkülözéstől, mint az ostromlottak. Változás csak akkor állott be, midőn Spinola Ambrus vette át az ostromló had vezetését.
Spinola Ambrus.
Hondius metszete után.
A hires genuai patricius családnak ezen kitünő sarja már 34 éves volt, a nélkül, hogy valami hadjáratban részt vett volna. Ostende ostromának híre őt, mint sok más idegent, a Németalföldre vitte. Nagy gazdagsága tette őt képessé, hogy a spanyol kormánynyal olynemű szerződésre lépjen, mely szerint ő kötelezte magát Ostende elfoglalására, saját költségén, annak fejében, hogy ő bizatik meg az ostromló sereg fővezérségével. A mint 1603 októberben elfoglalta állomását, egész élete rendje megváltozott. Az elkényeztetett Kroesus megosztotta katonáinak minden fáradalmát és nélkülözését, s elől járt minden veszélyben.226 Mindenütt béke uralkodott, az egész keresztyénség ez ostromra függesztette szemét. A nehézség különösen abban állott, hogy a hollandusok, kik a tenger fölött uralkodtak, szabadon hozhattak eleséget a városba. Éhségre nem lehetett számítani, nem volt más mód a rendkívül megerősített város elfoglalására, mint az aknázás és a fegyveres roham. Az őrség kétségbeesett és ügyes védelme mellett is mind több bástya és erőd hullott a porba. A generalis statusok elhatározták a város felmentését és Móricz megindult Sluys város ostromára, hogy Spinolát Ostendétől elvonja. A genuai vezér meg is indult, de visszaveretett. Sluys kénytelen volt magát megadni és ez által egész Seeland a köztársaságé lett. Nemsokára azután Ostende is megadta magát; egészen rommá volt lőve (1604 szept. 20.). Az őrség szabadon vonulhatott el, a kálvinista lakosság is elköltözött, többnyire Sluysban telepedett meg. Mondják, hogy e néptelen rom birtoka 100,000 katonájába került a spanyoloknak. Spinola híre a legmagasabb fokra emelkedett. Egy nagy eredmény volt elérve, bár roppant áron: a hollandusoknak nem maradt egy talpalatnyi földjük a belga tengerparton. De míg az egész világ ünnepelte Spinolát, Spanyolországban nem birta kieszközölni, hogy a király grandenak nevezze ki.
Mindamellett megtartotta a fővezérséget és 1605-ben a Ruhr folyó mellett, a német határon, legyőzte Móriczot. De sem azon évben, sem a következőkben nem vívott ki határozott előnyöket ügyes ellenfele fölött. A hadakozás pedig egészen megzavarta pénzügyeit, nemcsak vagyonát költötte reá, hanem már adósságait sem fizethette; mondják, hogy a fővezérség 14 millió tallérjába került. A hollandusok már 1604 óta, midőn az angol király külön békére lépett, magok állottak szemben a spanyolokkal. A szárazföldi háború nem hozhatott nekik előnyt, csak a tengeri. Minél tovább tart a háború, annál jobban megerősödik a fővezérnek, Móricznak hatalma, mi a rendeket, különösen Olden-Barneveldet, félelemmel töltötte el. Már 1607 óta alkudtak, a főherczegek készek valának hosszú fegyverszünetre lépni, a nélkül, hogy a tartományok elismerjék felsőségüket, csak azt követelték, hogy ne küldjenek több hajót Indiába. A spanyoloknak ezen feltétele, mely oly mélyen bevágott a hollandus kereskedelem érdekeibe, a generális rendeket és Olden-Barneveldet a háború folytatására kényszeríté. Ez az 1607-ben kötött fegyverszünet alatt a tengeren tovább folyt és a hollandusok helyzetét nagyon erősíték az időközben Indiában kivívott győzelmek. Az 1608. esztendő elején maga Spinola ment el Hágába alkudozni. Fellépése csudálkozásba ejtette a királyi pompától már elszokott republicanusokat. A háború pártja és Móricz különösen abba helyezték reményöket, hogy a spanyolok nem akartak engedni az indiai kérdés ügyében. A franczia kormánynyal kötött szövetség is erősíté Hollandia helyzetét, másrészt pedig a franczia követ, Jeannin, hathatósan járt közbe a béke érdekében.
Így az egész 1608. év alkudozásokkal telt el, melyeket Antwerpben vittek. Az indiai kérdésen kívül különösen a spanyol kormány azon követelése okozott nehézséget, hogy a hollandusok engedjenek vallásszabadságot a katholikusoknak. Végre 1609 ápril 9-én aláírták Bergen op Zoomban a fegyverszünetet. Béke azért nem jöhetett létre, mert a spanyol király nem volt rábirható a tartományok függetlenségének elismerésére. A fegyverszünet 12 évre köttetett. Mindegyik rész megtartja birtokait. A fegyverszünet ideje alatt szabad a közlekedés, de csak a király európai birtokaival; tengerentúli országaival csak az ő különös engedelmével. Külön titkos szerződést kötöttek, melyben a spanyol király megengedte a szabad kereskedést minden országába.
A németalföldiek tehát nemcsak szabadságuk tényleges elismerését érték el, hanem tengeri hegemoniájuk elismerését is, az által, hogy kereskedhettek Indiával, honnan minden más európai hatalom ki volt zárva. A diadal teljesen az ő részükön volt. Még a vallásszabadság kérdésében sem kellett hátrálniok.
Új alapon álló nemzet vívta ki e béke által helyét az európai államok sorában, negyven éves, páratlan erőfeszítés árán. A nép fensőségének elve győzött a királyság Istentől nyert hatalmának elve fölött. Egyuttal ez a protestantizmusnak diadala volt a római vallás, a polgárságnak a nemesség, az iparnak és tőkének a nyers erő fölött. És bár a rendek a fegyverszünetbe nem engedték felvenni a katholikusok egyenjogúsítását, mert az a pont idegen ellenséges hatalom beavatkozását vonhatta volna minduntalan maga után tényleg Hollandia lett a vallásos szabadságnak és türelemnek áldott földje. Mondhatni, hogy ez az állam anyagi és szellemi tekintetben páratlan virágzásra jutott azon korban. Csak egy szervezeti hibában szenvedett megszületése óta: alkotmányosan nem volt benne egység, társadalom volt benne, állam nem. Ez is sajátos állást juttatott részére a többi hatalom között, mely mind monarchikus és aristokratikus szervezettel birt. Velencze ujult itt meg, de sokkal nagyobb hatáskörrel. A Földközi-tenger szűk medenczéje helyett, mely az Adria királynőjét szolgálta, a nagy világtengerek uralták a hollandus zászlót és ontották a kis mocsaras országba kincseiket.
S ha kereskedelem és gazdagság szempontjából Olaszország öröksége Hollandiára szállott és az új köztársaság csakhamar a tudomány és művészet terén is versenyre kél a román nemzetekkel, egy tekintetben határozottan az uj országé az elsőség. A renaissance olasz műveltsége és politikája első sorban aristokratikus. Itt elejétől fogva készen áll a demokratikus orániai párt és a műveltség is a lehető legszélesebb rétegekbe származhatott át. Iskolába járt minden gyermek, mindenki tudott irni-olvasni, még a középosztályban is el voltak terjedve a classikus és mathematikai ismeretek, s kivétel volt, a ki anyanyelvén kívül nem beszélt máson. Az egész nemzet dolgozik, szellemi vagy anyagi munkája után él, alig van nagy földbirtokos, kevés a holt kézen levő birtok. Mondhatni, hogy ez az első modern társadalom, mely ép oly nevelő hatást gyakorol földrészünkre, mint előbb az olasz városoké.
Spanyolország a kiválóan középkori ország, az, a hol a hagyomány uralkodik és mind egyházi, mind alkotmányos és társadalmi, mind anyagi téren a végletig, az ország bukásáig viszi uralmát. Hollandia új állam, nincs hagyományhoz kötve, azzal ellentétben szervezkedik.
Történeti szükségszerűség az ezen két állam közötti élet-halálharcz; az ujnak győzelme egyuttal diadala az újkori eszméknek a középkoriak fölött.
Hollandia felszabadulásával, Anglia és Francziaország nemzeti királyságainak megmaradásával, a pápaság emancipatiójával, a spanyol hegemonia kora lejárt. Megszünt az a kilátás, hogy vallásos alapon egyesíteni lehessen politikailag is nyugoti Európának fejlődésre, nemzetiségre annyira különböző országait. Mindegyik azóta a maga útján haladt, hatalomra, jólétre, műveltségre törekedve és a saját haladásával új kincseket gyüjtve az egész emberiségnek. Spanyolországot pedig belső fejlődése képtelenné tette arra, hogy a siker reményével ujra fölvegye és folytassa világuralomra törő hagyományait.
De az ellenreformatio sorsa még nem volt eldöntve. Francziaország, ha politikailag felszabadult is, a katholikus egyházhoz hű maradt. Azok a nemzetek pedig, melyek keblében a reformatio keletkezett és megerősödött, a németek és svajcziak, jó pénzért segítik és rabolják ugyan hollandus és franczia hitsorsosaikat, de mint szervezett hatalom nem elegyednek II. Fülöp nagy harczába. Ezek idején Közép-Európában mintegy fegyverszünetet tartanak a felekezetek. Észak-Európának egészen protestáns államai pedig még e korban szinte külön életet élnek, alig avatkozva más államok ügyeibe.
Igy a nagy harcz Róma és a protestantizmus közt és mi ezzel kapcsolatos: a küzdelem fejedelmi és rendi hatalom közt, koránt sem ért véget. Ott kellett eldölnie, a hol minden vallásos és politikai tényező találkozhatott és a sors serpenyőjébe vethette mérlegét: Németországban.