Jedlik kortársai

Jedlik Ányos (1800-1895), 1850 körül

Jedlik Ányos ugyanabban az évben született, mint Vörösmarty Mihály. Nagy a kísértés, hogy a Szózat szerzőjének, a legnagyobb magyar romantikus költőnek életével összehasonlítva kísérjük végig Jedlik életét. Különösen érdekes lenne az összehasonlítás, ha Czuczor Gergelyt is odaállítanánk, aki Vörösmartyval együtt romantikus eposzaival hívta fel magára a figyelmet a század húszas éveiben. Mindhárman a századfordulón: 1800-ban születtek, ráadásul Czuczor Jedlik unokatestvére volt, s szótárszerkesztői tevékenységük a magyar nyelv iránti közös elkötelezettségüket mutatja.

Mégsem ezt az utat választjuk. Jedlik életének bemutatása előtt helyesebb lesz fizikus kortársaival megismerkedni. Először is azt nézzük meg, hogy mit és milyen módon kutattak a Jedlikkel nagyjából egyidős tudósok más országokban. Ez segíteni fog Jedlik értékelésében.

Franciaországban Poiseuille (1799-1868) folyadékok és gázok áramlását, belső súrlódását vizsgálta. Clapeyron (1799-1864) szemléletes geometriai értelmezést adott Carnot (1796-1832) bonyolultan megfogalmazott gondolatainak, mellyel a hőerőgépek praktikus célú vizsgálatától a természet irreverzibilitását kifejező általános tételig jutott el. Elméleti jellegű vizsgálatokat végzett Coriolis (1792-1843) a forgó Földön lejátszódó mechanikai jelenségekre vonatkozólag, míg Cauchy (1789-1857) a deformálható, rugalmas testek elméleti tárgyalását dolgozta ki. Összehangolt elméleti és kísérleti kutatásokat folytatott optikából Fresnel (1788-1827) és Arago (1786-1853). Sokan keresték az optikai kép megőrzésének, megörökítésének - a fényképezésnek - valamilyen módját. Nagy lépést tett előre Daguerre (1789-1851) a látens kép közbeiktatásával, erre figyelt fel Jedlik. Megjegyzéseit a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Kézirattára őrzi.

Angliában élt és dolgozott a század leginvenciózusabb kísérleti fizikusa, aki csupán kilenc évvel volt idősebb Jedliknél: Michael Faraday (1791-1867). Felfedezései, találmányai az egész akkori fizikát előrevitték. Sok olyan jelenséget fedezett fel és állított elő kísérletileg, aminek helyes magyarázata csak később született meg. Forgásra késztetett mágnest az elektromos áram terében és árammal átjárt vezetőt a mágnes terében, de ugyanúgy, mint Jedlik, ő se készített ezekből munkavégzésre használható villanymotort. Előállította az unipoláris indukció jelenségét, de nem állított elő egyenáramú generátort. A fizika mellett nagyon sok kémiai kísérletet végzett, a kettő egységében látta a természettudományt. Kémiai laboratóriumában Daniell (1790-1845) a kétfolyadékos galvánelem megjavításán dolgozott, a Jedlikkel egyidős Talbot (1800-1877) fényképezőgépet fejlesztett ki. Wheatstone (1802-1875) számos találmánya közül mechanikai hullámgépét, elektromos mágnestűs távíróját, differenciál-galvanométerét, értékes mérési eljárásai közül az elektromos ellenállás és az elektromos jel terjedési sebességének mérését emelhetjük ki.

Az Amerikai Egyesült Államokban Henry (1797-1878) fedezte fel a maga számára az elektromágnest, észrevette a vasmagos tekercs önindukcióját anélkül, hogy a Faraday által felfedezett indukciótörvényt ismerte volna. Kísérleti úton ő állapította meg a kondenzátor kisülésének oszcilláló jellegét.

Oroszországban Jakobi (1801-1874) és Lenc (18041865) a vas mágnesezésének törvényeit kutatták, Jakobi galvano-plasztikai kísérleteket folytatott és galvánelemekkel táplált motort fejlesztett ki, melyet folyami kishajó hajtására használt a Néván.

A német tudósok közül a berlini kísérleti fizikus Magnus (1802-1870) és a königsbergi elméleti fizikus Neumann (1798-1895) állt korban legközelebb Jedlikhez. Utóbbi ugyanolyan matuzsálemi kort élt meg, mint Jedlik. Hosszú élete során többek közt Kirchhoffot, de még Eötvöst is tanította (ő javasolta neki, hogy foglalkozzon a felületi feszültség vizsgálatával). Magnus Helmholtzot, Clausiust s még sok, később híressé vált tudóst számíthatott tanítványai közé, köztük az ír Tyndallt, aki Faradayt követte a Royal Institution élén. Jedliknél négy évvel volt fiatalabb Weber (1804-1891 ) Göttingában, aki az elektromosságtan átfogó elméletét kutatta, de még a newtoni távolhatás-elmélet alapján. Négy évvel volt idősebb Jedliknél Poggendorff (1796-1877), az ugyancsak elektromos mérésekben jártas folyóiratszerkesztő. Az optikai rácsokat először készítő Fraunhofer (1787-1826) több, mint tíz évvel volt idősebb, Bunsen (1811-1899) és Siemens (1816-1892) pedig több, mint tíz évvel voltak fiatalabbak Jedliknél. Fraunhofert a tudomány iránti romantikus lelkesedés és tisztelet hajtotta, Bunsent és különösen Siemenset pedig az alkalmazásokra külön odafigyelő praktikus gondolkodás. Fraunhofer, Fresnel, Faraday felfedezni akarták a természetet, Bunsen és Siemens pedig már gyakorlott feltalálók voltak.

Jedliknek a felfedezéshez és a feltaláláshoz is lett volna kedve, volt is hozzá tehetsége. De kivel tudott volna együttműködni Magyarországon? Idősebb természettudósokat legfeljebb tanárai között találhatott.

Tanára, majd később rendtársa, elődje a győri rendi bölcselet természettan szakán a Fraunhoferrel egyidős Czinár Mór (1787-1875) volt. Ő azonban nem kötelezte el magát a fizika mellett, más területen is eredményesen dolgozott. Történészként lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, tanítványa volt Győrben Deák Ferenc, "a haza bölcse", aki később is jó emlékezetében tartotta egykori tanárát. Eötvös is, Jedlik későbbi életrajzírói is Czinár történészi sikereiből arra következtettek, hogy valószínűleg nem sokat törődhetett a természettan tanításával. Csak a legutóbbi időkben derítette ki Mayer Farkas, bencés tanár Pannonhalmán, hogy kitűnő fizikus és kémikus volt Czinár, akitől Jedlik sokat tanulhatott. Megvan, Jedlik Ányos keze írásával, a rendi szertár 1831-es leltára. Jedlik szakonként, logikai sorrendben sorolja fel az eszközöket, de mindegyiknél kiírja, hogy mikor került a szertárba. Kis statisztikát készítve kiderült, hogy az eszközök és szerek 30 %-át Jedlik, 45 %-át pedig még Czinár szerezte be! Mégis, amikor igazságot szolgáltatunk Czinárnak, a tanárnak, azt is el kell ismernünk, hogy kutató természettudósként aligha lehetett Jedlik segítségére.

Jedlikkel közel egyidős természetkutató fizikusról valóban nem tudunk. Fiatalabbról is csak jóval fiatalabbakról. Három egyidős, Jedliknél hét évvel fiatalabb természettantanár nevét lehet megemlíteni. Petzval József (1807-1891) pesti mérnök 1832-től tanított a pesti egyetemen matematikát és mechanikát, de 1837-től kezdve már a bécsi műegyetem tanára volt. Ballisztikával és hangtannal is foglalkozott, legjelentősebb eredményeit optikai kutatásaival érte el. Összetett lencserendszerek hibáinak minimalizálásában ért el elméleti sikereket, eredményeit a bécsi Voigtländer cég hasznosította. Petzval és Jedlik érdeklődése és természete nagyon különböző volt. Ismerték egymást, de közös kutatást nem folytattak.

Schirkhuber Móric (1807-1877) piarista tanár a gimnáziumi tanítás jobbításán munkálkodott, középfokú tankönyveket írt. Dolgozott Jedlikkel is, mégpedig a német-magyar tudományos műszótár megalkotásában vettek közösen részt. Jedlik a fizikai és kémiai, Schirkhuber a matematikai szakkifejezéseket gondozta. Természetkutatóként aligha lehetett volna Jedlik munkatársa.

Tarczy Lajos (1807-1881) 1833-tól volt a pápai református főiskola természettan tanszékének vezetője. Nemcsak fizikát, de matematikát és filozófiát is tanított, sok ismeretterjesztő cikket, könyvet és középfokú tankönyveket írt. Hármuk közül még leginkább ő lehetett volna Jedlik partnere a természetkutatásban. Annál is inkább, mert 1838-ban levelező, 1840-ben pedig már rendes tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Az ő érdeklődését sem elégítette ki azonban egyedül a természetkutatás, az 1838-ban Pápán kiadott kétkötetes Természettanát (melyért az MTA nagyjutalmát is elnyerte 1843-ban) a "Népszerü természettan", majd "A dráma hatása és literatúránk drámaszegénysége" című könyve követte. Mentségéül szolgáljon, hogy Petőfit tanította - és támogatta - Pápán. Jedlik hagyatékában egyetlen Tarczy Lajostól származó levelet őriznek Pannonhalmán. Ez a levél annyit mindenesetre elárul, hogy az akadémiai levelező tag Tarczy eléggé tisztelte Jedlik Ányos szakmai tekintélyét.

Kihez fordulhatott Jedlik, kitől remélhetett erkölcsi, szakmai támogatást, kinek számolhatott volna be felfedezéseiről, kivel vitathatta volna meg találmányait, kitől kaphatott volna szakmai kritikát vagy biztatást? Eötvös válasza: "Ő sokat keresett és sokat talált, de mert maga nem hirdette, honfitársai nem vették észre, a külföld nem látta az ő találmányait...

Volt egyvalaki, akivel Jedlik fiatalon összebarátkozott, s akihez szakmai problémáival is bizalommal fordult: a nála négy évvel idősebb bécsi egyetemi tanár, Andreas Ettingshausen (1796-1878). Eleinte csak matematikát, majd fizikát is tanított a bécsi egyetemen, előadásai már a 20-as években nagy feltűnést keltettek. Kollégájával, Baumgartnerrel együtt indították meg a Zeitschrift für Physik und Mathematik című folyóiratot. Itt jelent meg Jedlik első tudományos közleménye saját szódavíz-előállítási módszeréről. Baumgartner és Ettingshausen kérésére ismertette az akkor még gyártási titoknak számító eljárás helyett kitalált, s már többszörösen kipróbált saját eljárását. A cikket természetesen latinul, a tudomány nyelvén írta meg. Ők azután lefordították németre, s 1830-ban közölték Jedlik több, mint tíz oldalas cikkét. (Magyarul is megjelent még Jedlik életében: 1894-ben a Természettudományi Közlönyben, Hankó Vilmos vette elő "Egy elfelejtett magyar találmány" címmel).

Faraday 1831-ben felfedezett indukciós törvénye alapján Ettingshausen elektromágneses gépet tervezett, amelyet egy prágai konferencián mutatott be 1837-ben. Jedlik kijárta, hogy a gépből öt magyar város: Pozsony, Győr, Kassa és Nagyvárad akadémiája, valamint a pesti egyetem is rendeljen egy példányt, de előtte áttervezte Ettingshausen gépét. Kicsit megjavította: a nagyáramú és a kisáramú tekercseket közös mágnesmagon helyezte el és csökkentette a tekercspárok számát. Jobb lett, mint amit Ettingshausen tervezett és használt a bécsi egyetemen... Csak sajnálni lehet, hogy munkakapcsolatukból több közös találmány nem született.