Kardos G. György:
Ez is én vagyok
|
 |
|
| |
| S egy római
pillanatra én is emlékezni fogok örökké,
bár ennek nem voltam tanúja, Lénárd Sándor
- a Micimackó híres latin fordítója - örökítette
meg könyvében. A kitűnő humanista író
Mussolini bukásának megrendítő hatását
egyetlen gyönyörű pillanatba tömörítette: "A történész talán csodálkozik, hogy a hírt nem követte vérfürdő - írja Lénárd Sándor. Hogy a felszabadult tömeg nem ment késsel a reszkető fasisztáknak, akik este kilenckor még uralmon voltak... a magyarázat egyszerű: mindenkinél ott állt a Vezér képe, kidobhatta az ablakon. Másnap nem vérben, hanem bokáig gipszben gázolt a járókelő, és nem holttesteket, hanem üvegcserepeket kerülgethetett. Talán az egyetlen épen maradt, de merőben szokatlan, barna fejdíszt viselő szobrát a San Silvestro téren láttam másnap, s a történetét is elmesélték: Talicskán vitte oda egy idős úr. A szobrot vászon takarta, leleplezése nem ment egykönnyen. Az öregúr fekete öltönyében rendkívül elegáns volt, s júliusban szokatlanul, még fekete mellényt is viselt, ómódian vastag, arany óralánccal a hasán, keresztben. Olyan ünnepélyes volt, mint egy meghatott nagybácsi kishúga esküvőjén. Lehúzta a nadrágját, és elhelyezte a fejéket. Utána gondosan rendbe hozta önmagát és öltözékét, s a művelet közben hirtelen összeszaladt tömeg előtt meghajolt. - Uraim! Elnézésüket kérem! Bocsánatukat kérem. Vi prego. Fogadalom volt! Un voto."
|
|