PÁLL LAJOS

 Tökéletes munkamegosztással dolgozik; amit nem pingál meg más, azt megfesti ő, s amit nem fest meg ő, azt megverseli ugyanő. Ecsetvégre tűzi a zsindelyes háztetőket, a rekedt kakaskukorékolást és a kehes jószágok kubista ihletésű csontjait.
 Verseiben is többnyire effélékről ír, de azokban a parasztingujjakat nemcsak ráncba, olykor rímbe is szedi.
 

Vászoncseléd

Félrecsapom taplósapkám,
lucskos legyen az az inghát -
nem eszem meg, mit ti adtok,
bogrács alatt ülök inkább.

Lefetyel a Korond-vize,
iszapot visz, sajnos nem bort,
ázik térdünk s a bokályunk -
ez abszolút el nem titkolt.

Harangnyelvelik már sok helyt:
cseréptálon percen a máz,
odakozmált a katlanban -
kinn sír a fa, annyira fáz...

 Bábakalács, kökény-nóta,
 nem köhögök kehes lóra,
 asztmás kanca lassan baktat
 (innen a rím kimaradhat),
 előtte a jövő s jászol,
 gazdája egy rúddal rászól;
 az udvaron róka, gácsér,
 sorban állnak egy tojasér',
 farát hányva fut a csorda,
 legyek csípik libasorba',
 gólyahírrel jön a nagy lány,
 pólya kéne s az még hagyján -
 gyűl az ember pereputtya,
 széle hosszát alig futja... Lódul már a menet,
a fogatos szerenád -
mondanám, hogy ”állj meg”,
a kötőfék rá se ránt,
sárlik a kanca is,
iszaplik a bihal,
tudja ezt a gazda,
pláne, ha vén szivar.
Durva úton kovakövek
szikráznak, mint a hatlövet,
hétpróbája szügynek, hámnak,
többen pléhkeresztet hánynak...
Filoxéra ez az éra,
bicskát köszörül a torok -
forog már a kerékagyam,
sőt a földgolyó is forog...
Cseréppipa, gizgaz dohány,
darócruha ez az élet,
ványolatlan abaposztó
el-elmállik utóbb végleg -
    mállik
    feslik
    festik
    ecset
vászoncseled, ringy-rongy birtok
FESSETEK IS!
MIT MIND ÍRTOK?

 

CSELÉNYI BÉLA

 Az olyan ”eszmeunokák” közé tartozik, kik a nagypapa hálósipkájával együtt a sezlont is kidobják, hogy a saját kezűleg tákolt lócáról kedvükre lóbálhassák bütykös verslábaikat. Fülszövegének tanúsága szerint kamaszos, mutáló hangját egy kulcscsonttörés férfias roppanásától számítja, emlékverseiben viszont sokszor azon a tejporos úton kalauzol végig, amelynek egy részét még hátulgombolósban tette meg.
 

Langaléta csecsemő

amikor még langaléta csecsemő voltam
tehát jól megtermett zsúrvekninél is
garantáltan nagyobb
megettem a szalmát játékmackómból
s pipigyáván vártam, paripa leszek-e 
vagy telivér hintaló

hároméves lehettem, amikor Mici néni
olasz import-csizmájára állva, tagoltan
ki tudtam ejteni
     kezemből a fakardot
     és szájamon azt, hogy
c o s a  n o s t r a
de pechemre a pisai ferde makaróni őre
nálamnál is olaszabb volt
s kajánul, taljánul válaszolt
”maffiam, elverlek”, mondta
dél-korzikai tájszólásban, miközben
északi felemet pallotta
”elverlek, mint szódás a lovát
                                     és a 1/2-ségét”
---------------------------------------
zavaromban persze egyik lábamról
a másikra hibernáltam
míg rám nem szóltak a szomszédok
”béluka,  lidércnyomás be az ágyba szundizni”
pedig én töklámpásommal már világosan láttam, hogy
      a japán cseléd csütörtökön kimonós
      az ír lány időzített sex-bomba
      a holland szereti az amsterdómot
      az angol meg pi-szmog a ködben
.........................................................
de mi konstancán még szendviccet mondtunk
és halakként ívtunk persze csak ásványvizet
és persze nokturnum meg
ad acta
míg bogos verslábait egymásra nem rakta
kár, hogy az akváriumban elázott néhány kötélidegem
és alsómban a gyermekkori mézesmadzag
a felszolgált kagyló és csigalépcső íze pedig
hajmeresztő volt, úgyhogy hajmeresztés ellen
1 drb fésűt vettem
melynek hullnak ugyan fogai
de 7 nyelven beszél
és nem mond csütörtököt, legfeljebb azt:
La-li egy idi-óta
de csak egy idő óta...

 

LÁSZLÓFFY ALADÁR

 Az első Forrás-nemzedék exponenseként még buzgó forrásban volt, amikor ráolvasták, hogy borzas verseivel nem elégíti ki a jól fésült korigényeket. Mire a kritikusok borzasságát csillagközelből emberközelbe hozták, Lászlóffy felforrt, és néhány fényévnyinél tovább lépett az űrben.
 Látomásos lírájába előszeretettel épít be olyan ókori elemeket, mint a gyakran meglovagolt trójai faló és a sokszor lóvátett emberi fafej. Egyes verseinek tanúsága szerint tart attól, hogy a felhalmozott bambaság bombaságba csaphat át, az pedig könnyen elveheti robbanó jókedvünket.
 

Kozmikus potyautas

Ingyen utazom az időtlen időben,
legörbült szájjal a térgörbült térben -
kozmikus potyautas.
Néha magamon belül vagyok, néha magamon kívül,
esetleg karonfogva önmagam másikával,
kettesben - egyedül.
Mete-orrommal csillag-szagokat érzek,
Küklopsz-radarommal űr-macskák nyávogó
ellipszisét követem: szabadesés,
szabadhuppanás, szabadnyekkenés...
Lubickolok a parttalan semmiben, mellettem
hellász-halászok ógörög parafadugókat
tanítanak úszni. Kezemben gótikus csukafej,
és folytatásként: uszonyban végződő numizmatikai
gyűjtemény. Lerágom a maradék hús-atomokat,
esővizet iszom, s fényt is eszem hozzá, hogy
lássak, s a prométheuszi tűzfalnak
fejjel ne menjek.
Esőszagú a víz, vízszagú az eső, később
értelmesen havazni kezd, és szól Thermopile:
”a levegőbe temetkezz, ne ide!”
Hyper-havazásban kétezer éves vagyok,
szimmogó-szitálásban háromezer,
havas esőben ötezer esztendős,
így hát pedzem már az űr-nyugdíjkorhatárt,
s mégis, ó, mégis űrlapot nyomnak kezembe,
hogy töltsem ki
...napjaim velük.
A Van és Nincs határán rikkant egy rigó,
fittyet hányva fütyül az egészre (mely csak rész),
s földigiliszta szaturnusz-gyűrűit lakmározza,
majd fellibben, és kimért Kárthágó-mozdulatot
tesz a kerítésen.
Odébb Bach és orgonasíp, arrább bachter és vonatsíp,
nyomában bizarr betűvonat baktat, semleges svájci
neutronokat szállítva Bernből vissza a Jura-korba
és az ógörög báránybégetés előtti időbe.
Mindhiába: testem leltári tárgy (nr. 28319),
s tudom, lélegzetnyire lakom a pihegésnélkülitől,
és majdan (vagy hajdan) harangozók izmaiba
programált bim-bam elhúzza nótánk...
Levelüket hullatják és olim-puszit intenek a nimfák,
magam is mennék, de hát bomlóban a tisztelt textúra,
és ami marad, csak fonal,
a párkák kezében pedig orsó,
a többi meg mind, mind: falra hányt,
deprimált zöld borsó...

 

CSIKI LÁSZLÓ

 Írói pályafutása hattyúdala megírásával kezdődött. Ebben a karcolatában olyan biztos kézzel szólaltatta meg a hattyút, hogy az írói berkekben is visszhangra talált.
 Egyik recenzense szerint Csiki bátran szembenéz a mítoszokkal, legendákkal, könyörtelenül meghámozza őket, a héjat azonban nem dobja ki, hanem leltári számmal látja el, és felhasználja a versépítkezésben. Másik jellemvonása, hogy általában nem sokat ad a formai kellékekre, de amikor formai játékba kezd, úgy belemelegszik, hogy még a hideg borogatást is rímben kéri.
 Foglalkozása gyomorbetegségre predesztinálja: a Kriterion könyvkiadó szerkesztőjeként rengeteg félkész művet kell megemésztenie. Hogy változtasson a menün, sokféle műfajba belekóstol, de mindeniket verssel nyomtatja el.
 
 

Miszter költő magánya

I.
A kétezerennedik emeleten s kétszázikszedik szobában
tespedünk, mint valami dísztökök,
nyamvadt tüdőnkben nikotin köhög,
s nagyokat röhög, mert
egyre ritkul itt a levegő...
  ”ritka árpa,
  ritka búza,
  ritka rozs”
(asszonyom egy asszonánccal mocskot mos)

 Időnként jön a boy, s azt mondja, hogy ”miszter”,
 szeretőm ól-világban öl-meleggel tisztel
       - alája nőtt vállam a bajoknak,
       eső szálai folyton gabalyodnak,
       ez pedig kész gikszer.

II.

 Szép-szemű tehénke pupillája tágul,
 mikor a bárd bárdolatlan ráhull
 - farából lesznek párizsi szeletek,
 társaim, én egyáltalán mindent szeretek. Szívem, szavam, szájam, szemem
számolatlan tiéd legyen,
szemernyit bár széppé tegyen
Szemerjában szemét-hegyen
      (csak óhaj
      e sóhaj).

III.

Ritmus és rím nélkül gubbasztunk a kétezerennedik
emelet alagsorában,
mint szélütött ételmaradék a kapu alatt,
szívünkben vackolódik az elfészkelő fagy,
öregem, állig kell öltözz, ha állati
költő vagy,
és vigyázz te is, apróka kontinensem,
- fakírság téged letenni a hóba -
jer az ölembe, piciny-kis Európa!

 Szikrát-szóró szivar-létem
 szerelemtől csonkig égjen -
 Ithakából jön egy gálya,
 Jancsi Juliskáját várja -
 Afrikából jön egy gólya,
 dajka-sor vár nagyanyóra...

IV.

Egyszer aztán megint eluntuk a rímet, s faragtunk
faragatlan embereket, és azt mondta a boy:
nem boj, Loci, nem boj (mert tudta még a nyelvet).
Az asztal sarkáról lesöpörte a morzsát, megette a
káposztatorzsát és valami túlhaladott elméletet
(azt hiszem, a különbejáratú boldogság lehetett).

 1+1 az kettő, nem vitás,
 2x2 néha öt, de ez már kihívás;
 nem megyek ki, megmutatom -
 kopoghattok az ablakon... Párnás széken páros magány...
szívem, az a piros vagány
lármázik, mint a lármafa,
ölemben meg Európa -
      szeme kisírt,
      tán bepisilt...

 

FARKAS ÁRPÁD

 Világra jött a Gaál Gábor irodalmi körön, pezsgő cigarettafüstben, minden péntek este. Mikor az Eljárt cipősarok c. zsengéjével végigkopogott a szerkesztőségi folyosókon, többen is szorongatták majdani költői bütykeit, de megkérték, pofozza át versét, és adja neki a Beépített vaspatkó címet. Farkas azonban egy faszeg erejéig sem nyúlt hozzá, mégis gyakran elvitték az irodalom egyik leglátogatottabb berkébe: az Ursus nevű sörözőbe, ahol főként kéziratokról folyt a beszéd és a sör.
 A bentlakás sikeres elvégzése után kinevezték tanárnak, de alighogy kinyitotta a katalógust, becsukta maga mögött az iskolakaput, és - Dali Sándor biztatására - hegyezni kezdett egy rátestált ceruzacsonkot. Miután a riporteri rövidnadrágot és a megyei lapot kinőtte, az Igaz Szó sandító rovatához került. Fél szemmel tehát Sepsiszentgyörgyön van, fél lábbal Marosvásárhelyen.
 

Télvíz idején

Türemlik az éj, akár a laska
asszony-kezek botykos bütykei alatt,
fagykutyák csaholnak a tornácon,
ajtófélfát esznek (csak a vasszeg marad),
és ébresztgetik az aludtejet,
mely szunnyad már vagy ezer éve -
egy köcsögben félretéve
                               joghurtnak.

Cudar hideg van, mínusz celsiust
mérnek a higanyok,
de azért ti menjetek, pogánykodva gyalog,
én is megyek majd, mert létezem, sőt vagyok,
ha nem is feszt, de ezer éve,
megmaradásban félretéve -
nem joghurtnak, magunknak.

Kint lehullt a hó, és elhullt egy csődör,
megdöglött hát a galopp, a vágta,
de jászolhoz üget a székely,
s maga falja a zabot, a sarjút,
nagy harapással, mint aki várta,
hogy kóstolja a kóstot.

Kinn fagy van, és a hó egyre hull,
a celsius mínusz, vagy legalább is null,
a higany is reszket, akár egy kölyök-gyík,
s titokban forralt cujkával álmodik,
de nem mondja...

Nincs forgalom a Hadak útján,
nem tolnak pityókát, krumplit;
sunyít a talicska, s a gazda kezén
két kivénhedt vízhólyag
versenyt hortyogva szundít.

*

De feldühödnek egyszer majd a kályhák,
és lesz tavasz, lészen meleg, kánikula,
adatik majd sáté, a sátéhoz barom,
szarva közt perec (vagy vekni, ha akarom!),
a jószág alatt lesz hídlás,
azon pedig ganyé és mellette alom,
ám én akkor is a ceruzám hegyezem,
és a bajszom alatt újfent havazom...

 

KENÉZ FERENC

 Zsenge gyermekként kétszer körülszaladta szülővárosát, s ezért szöges futócipőt és nagy jövőt jósoltak neki. A cipőt hamarosan megkapta, a nagy jövőre azonban várnia kellett. Egyszer aztán táviratilag közölték vele, hogy hamarosan költő lesz, készüljön fel rá, és lehetőleg írja meg első versét. A költeményt egyik neves írónk csak egyszer olvasta el, de szerzőjét kétszer ölelte magához, hogy ezzel is írásra serkentse.
 Ugyanilyen ösztönző hatással volt Kenézre az alföldi futóhomok, mely búvópatakként tér  vissza verseiben. Legutóbbi kötetével jó szolgálatot tett a fogorvosoknak, az érte kapott díjra ugyanis sok költőtársnak fájt a foga. A következő vers Kenéz teherbíróképességéről állít ki lírai bizonyítványt.
 

Cipekedés, költő módra

Évszázadok óta ülök az ablakrá-
mában, az albérleti ablakrámában,
lógatom lábam, a negyvenkettest,
ikrástól, persze lábikrástól és tyúk-
szemestől.

Tény, hogy
nézek bádogfelhőt, úgymond bádogfelhőt,
felhőt, bádogból valót, bádogtetőt,
holland őszt, belga tavaszt és angol
hidegvért.

Előírásszerűen ülök az ablakrámában
                                 állok az ablakrámában,
                                 fekszem az ablakrámában, és
homokot majszolok, alföldit, igazit...

Az asszony is eszik hazait, igazit,
a gyerek is eszik hazait, homokit,
a másik is eszik, s igazít
                                egyet a ruháján.
Dünéket falunk fel, s dünnögünk  hozzá
egy kissé, eleget.

Csend van. Csak a homokóra ketyeg
sárgán, spárgán, mint vén emberek foga
                                ugyanúgy, időnként.

Egyébként kösz a kérdésed,
jól vagyok, homokot púpolok
bőröndben, bőrömben, kufferban és
lyukacsos fürdőnadrágomban
                                    színültig.
Srácok, nem tudjátok, hol van a
                                  homokmegőrző?

 

MAGYARI LAJOS
 

 A Megyei Tükör szerkesztőjeként gyakran bebarangolja a Szemerja-negyedet, költőként - valamivel ritkábban - Európa nevezetességeit, a különbség csak az, hogy amikor ott van, akkor itt van, és amikor itt van, akkor is itt van.
 Ragaszkodása az ősi televényhez nagy méreteket ölt, és több mederben kibontakozik. Az őshumusz dícsérete c. versét egy nemzetközi földész-kongresszus alkalmával több világnyelvre lefordították. Azóta Magyarit glória övezi, s ez jól is fog neki a gyér szentgyörgyi világításban.
 

Az őshumusz dícsérete

Te, ki e földből vétettél,
legyél hát erős a hitben:
vér helyett szikes talajvíz
sustorog hajszálereidben.

Villámok tanyája e vidék,
egyik ide csap, a másik oda -
gombok leszünk a templom tornyán,
ott lepjen be a gyom s a moha!

Őrzöm még az otthoni kulcsot,
hogy el ne vegyék, zsebre dugom,
ha a zsebemben kotorásznak,
magamba  zárkózom feleúton,

Mert ha e földből vétettél,
erős kell lenned a hitben,
tudnod kell, hogy bodoki borvíz 
nyargalászik az ereidben.

Ne mondd, hogy a borvízben nincs vas,
csak ki kell azt onnan venni;
a vasból spenótot csinálj, ne fegyvert,
mert spenótot gyakrabban kell enni.

Te, ki e földből vétettél,
tudd, hogy az őshumusz nyugtot ád,
csak szállj le a templom gombjáról,
s szakíts alulról egy csokor ibolyát...
 

Szemelvények a fordításból

Angol

This is your honi land,
te bator and strong!
It's nem wits: in your body
many talaywiz pang.

You know, in the borwiz
wan: wiz and wine -
wegy spenout from the wiz
and the  supper les fine.

Orosz

Ti, cselovek etoj planeti,
kudá idjos? Maradj zdgyesz!
Pocsemu ugralsz ti annyit?
Kak szekujszkij  feszt csak mensz...

V borvizben jeszty:
voda i viz -
harasoj cselovek,
katorij ebben hisz.

Német

Hier isd dein Platz,
das ist wunderbar,
dein Weer is Wasser,
dein Tschont ist schwartze Schaar.

In Borwizben lels:
Wasser und etwas Wasch,
Khi hissi das nicht,
ist kein schneidiger Paschasch.

 

SZŐCS GÉZA

 Az ifjú titán-nemzedék egyik súlypontos képviselője.  Költészetünknek ahhoz a szárnyához tartozik, mely repülés közben fütyül a másik szárnyra, s új légiutakat tapos ki magának a meredek időben. Sejtelmes, álomszerű látomásaiból nem egyszer arra ébred, hogy írógépéből kifogyott a tinta, befejezetlen versei végére tehát az együtt-gondolkodásra serkentett olvasónak kell kitennie mind a három pontot...
 

Így mentünk át a vizen
 

  (”Víz = H₂O. Tengervíz = macskaköröm + csipetnyi konyhasó, ezen kívül némi argonautika és sok-sok jóllakott rumszagú cápa” - idézet tőlem és havereimtől.)

Megszárítottuk a homokóra vizes mánusát,
majd visszaszámoltunk mínusz végtelenig,
mire a posztófennsík nadrágfolt-völgyéből
felszállt léggömbünk.

Kosarában -  némi hóstáti zöldség között -
jelen volt Egyed, Darkó, idézett jómagam,
tehát voltakeppen én, s egy könnyen 
differenciálható ógörög függvény.

Felszerelés gyanánt: poshadt periszkóp,
hallgatag heverő, zsibbadt lótuszülés,
egy bezsongott, sánta vasmacska,
ezen kívül durva stoppolás a Darkó hangján,
Egyed szeme alatt karikás délkörök,
s derekán az Egyenlítő
mint poluált vesemelegítő.
És volt még egy kisebb kráter,
(önszántából jött, nem tudni, ki fia),
s ha nem tévedek, Észak- vagy Dél-Georgia.

A távolodó Föld krokodilbőr-
könnyeket hullatott,
elszíkesedtek a gravitációs rétek,
kukoricát morzsolt az imamolnárok malma,
s létté pirosult egy hajócsavar-ízű
transzcendes alma.

”Látod, öreg hiba volt kiengedni
tüdődből a begombolt levegőt?”
csesztem le Darkót, mikor a gravitáció
két vállra fektette a felhajtóerőt,
és a kosárral süllyedni kezdett a zöldség,
- ergo nem az ára -
s vele együtt, mi a hullámvasutas
Óceánra.

Mikor vizet értünk, a bazalt rozmárok
kedélyesen pödörték bajszuk, mint
Manó bácsi, az üvegnadrág-múzeum őre,
a vasmacska viszont nyávogni sem tudott,
csak hullott kifakult, rádium-poros
szőre.
Később a Gibraltárnál Darkó
már kézigránát-almát evett:
hers, hers, hers, utána bumm egy kiadósat,
majd dalra fakadt, akár egy bariton kopoltyú:
”Ó, ráncos maszlina, ó spanish blue...”

Kisvártatva pedig két kézre fogta a krátert,
a Föld gyomorszájába tette,
mi meg fejest ugortunk bele: csob, csob, platty,
és átúszva a magmán
(lótuszt, lódítást magunk mögött hagyván),
kikötöttünk a golyóbis túlsó cikkelyén,
egy ponty-zamatú bárka ringó fenekén.
”The time is money,
nincs önnél egy-két bani?”
érdeklődött Egyed angolul,
mert angolkóros volt a halász.

”Holnaptól a part mellett horgászok,
ott könnyebb világítótornyot fogni”
válaszolta ő. Mire én?
Ráléptem a vasmacska farkára,
nyávogni kezdett egy szendergő fregatt,
s így elmaradt a poén...

 

MANDICS GYÖRGY

 Miközben az anyaföldet keresi, rábukkan az anyacsavarra, melynek spirálmenetében meglátja a rozsdás végtelent. Naprendszerünkben tapogatózva, a matematikus költő gyakorlati érzékével ragadja üstökön az anyakavicsot, melyből kifejlődött az anyahomok, s egy újabb minőségi bakugrással az anyarozs.
 Mandics precíz versfolyamokban gondolkodik, éppen ezért logarléccel és hitelesített sántaarasszal méri ki azt a medret, melyben kővé meredt költői ábrait görgeti a ráncbaszedett nehézvíz.
 

A kódolt kavics

  Mottó: ”Az őssemmiből leülepedett az őskavics, melyet cérnára fűzve ékszerként is lehetett volna viselni, ha lett volna hozzá nyak...” (Kavicstörténeti lexikon, I. kőlenyomat)

A kavics Anti-Lágyság, a kavics programált homok, a ka- vics a fogsorok között reprogramáltan ropog. A kavics reumás kacskaring, van benne cúg, elektron- huzat; minden kozmikus utász skizofrén kavicsot zúzat.

A kavics Apollinaire, a költő,
és nem más, mint Walt Whitman...
A kavics mínusz végtelennél
csak mérsékelten hitvány.

A kavics az Totál Ur,
           in corpore gyakran szúr,
                      de a kavics post mortem
                                 nem más, mint sok porszem...

A kavics pattintott vesekő,
ha akarja, a vesékbe lát.
A jó kavics egy félszemcsével
zsebre vág minden dioptriát.

Lappangó lapos-lét koromban
kódolt kivi-kavics voltam,
de robbanásos világrabőgésem
néhány fényesztendővel elnapoltam.
 

Kódolt kavics, jóra taníts, mert mind hamics, mi nem kavics. Keve-kavics, el ne hajíts, költő kérlel: Meta-Mandics.

 

PALOCSAY ZSIGMOND

 A természet nyitott könyvét gyermekkorában végignyálazta, emészthető lapjaira már akkor étvágyat kapott. Ha teheti, a kávézaccra lazacot eszik, tuskó helyett tőkehalra ül, és éjféltájt pontyosan lefekszik, hogy reggel nádisíppal kürtölje világgá a természet lágy ölét. Nem nyúlkál kozmikus magasságok felé,  inkább a földi tócsákat karolja fel: a holtágak iszapjából, szakállas horgával, egy-egy jól fejlett, ívni készülő bakancsot emel ki.
 

Pecázók

A főnök halsütő tepsit
emel--------------------
ujjával geleszta-fityiszt mutat,
lódulhat a pecázó-vonat.
-------------------------------
Kupé kerül, vodka akad,
löfötyölő pacal-szájunk
piócaként reátapad.
Kutyorog a kalauz,
bizgeti a derékövet,
látja a sok vodkucát-----------
szürcsöl, s kér még vodrucát
jövet--------------------------
Pitymalaczik az ég bő-Gője,
zsombékázik a nagy ártér,
nincsen rajta gumi-gácsér,
sem sláger-légy PVC-ből,
sem igazi árnyékszékből,
kócsagol egy kibic bibic,
tócsagol a felgyűlt vi-víz,
padmalykodik, bizzent a fűz,
és szortyogó szutyorgást fűz
hozzá------------------rekettyes hangon.
----------------------------------
Legyezgetek állóvizet,
előkézek ülve tizet,
hintukálok, pallókázok,
kajla kedvvel parafázok,
cukutyálom, hátha jőne,
a tepsiben végigdőlne;
de szakállasb horgom őszül,
nem jön a hal, ő szül
fehér ikrát feketén---------
a tó s a saját fenekén.
------------------------------
- Nyugi-nyugi, nyityeláj -
csillapít le Sosztakovics
(a Deltában postakocsis
bárkával--------)
”Nyugi-nyugi nyityeláj,
csörfötöl még putyeráj
a békámban.”------------
átnyalábol oktáv-nádat,
hektikácsol, de nem fárad,
egy bográcsba tüzet rak,
meg ne lássák a halak...
           öntözgeti fehér borral,
           csepegteti lógó orral
           .......úgy szokta.
---------------------------------
Nem hozhattak így hát hírbe,
megmentett egy Gostat-csirke,
és itthon az első szóra
besirültünk a nagy ”Sora”
-----------nevű-------------
-----------no mibe?----------
-----------önkibe------------
Hát, a polcok rostyokálnak,
annyi a hal és annyi fajban,
lubickolnak az olajban.
”Tíz dobozzal biztos elmegy,
hadd örüljön az a gyermek...”
---------------------------------
Csak egy nem vesz: Sosztakovics
(a Deltában postakocsis)
ő reméli,
- azért vihog -
ott legalább
egyet kifog...

 

FERENCZES ISTVÁN

 Szívesen elidőz a prérin, a pampán, s az ottani állat(i)világba gyakran csempész be egy-egy égbekiáltó sajtólibát. A wigwamokból támtámok, csűrdöngölők meg hátdöngölők hangja hallatszik ki, a táncosok foszló bélű bábakalácsot esznek, és közben talpuk alatt zizeg a szenthiányéji álom.
 

Bérletveszélyes utazás

    FIGYELEM, FIGYELEM! KEMÉNYVONAT INDUL A HETEDIK VÁGÁNYRÓL. KEMÉNYDIÓT SZÁLLÍT. AKINEK BELETÖRIK A FOGA, NEVESSEN MAGÁRA!
    ELNÉZÉST! A MIKROFONBA EGY KIS SAJTÓLIBA CSÚSZOTT. A KÖZLEMÉNYT ÚJRAOLVASOM.
    FIGYELEM, FIGYELEM! REMÉNYVONAT INDUL MINDENIK VÁGÁNYRÓL. AZ ELSŐ OSZTÁLYÚ KOCSI A SZEMELVÉNY ELEJÉN VAN. KÉRJÜK AZ UTASOKAT A POCSÉKBA BESZÁLLNI. A PERONON MATRÓZKODNI SZIGORÚAN PIROS! AZ ABLAKON NE ADJUNK BE BŐRÖNDÖT, KÖRÖNDÖT, NÉGYSZÖGET, TÉGLALAPOT VAGY  MEGBÉLYEGZETT LEVELEZŐLAPOT!

    E pericoloso sporgersi!
    Kigajdolni veszélyes!
    No smoking!
    No szónoking!
    Danke.
    Mersi.
    Szpászivorozni tilos, bérletveszélyes! Aki mégis rágyújt, nyelje le a füstöt! Büntetésül a vonat füstjét is. Jó légutat hozzá!

    Tüzes lovunk szeszélyes
    kihajolni veszélyes
”nye viszovivátcá iz ákná!”
vízakna, désakna
ön is felrobbanhatna
ha lenne hozzá mersze
és dinamitja persze
    kunkori konkoly kongolyog
    sündöri suttyó sompolyog
    derelye derécel
    a kerítés lelécel
    ott voltunk emlékcel?

nagy tapsvihar támadt
  berezelt a bánat
    kán-kán-kulit jártunk
      s a-lantossá váltunk
        Nimród dudvarában
      ott hol nő a gaz
    s a felhámozott Pegaz
  szódavizet szállít...
a csárdánál meg-megáll
ha cserdítnek kiabál:

„legjobb zöldség a vadmurok
esküsznek rá a pandúrok
mérget vesz rá mindenik
ki mérgében húst eszik”

s boldog
  a bulldog
    mert hallotta
hogy ő nem réce
ki a vizet zavarja
ő személy szerint is része
sőt csavarja
a nagy integrált járomkörnek
hol kiskanállal adják be
a whiskyt az ökörnek

mert tüzes vízért esd a sápadtarcú
ott hol sápadtságért folyik tüzes alku
mit izgatja őt a feltételes mód
    a választással járó bágyasztási kód?
    mely szerint a polgár a
                                     bamba
 sőt az egész lefetyelő
                                     ampa
 ”szavanna ha lehetne”

szavanna pampa préri
kakasmondikában
a kakas is régi
rongy a világ
tromf a tök
csíkszerdára csütörtök
majd pénteki böjt
tört paszuly
edd igazodj igazulj
s tudd a rézbőrű
rezignáltan barna
és fején a skalp
maradni akarna
    tudd és fúdd hogy
    Old Shatterhand
    Shatter old
    tar fejünkre vakszemünkre
    érett szilvát
    barackolt.

Én mondom néked Natty Bumpo
az íjászkodó Nimród ijesztően bunkó
”ó, te bunkócska, te drága...”
bunkócskának minden vágya:
nyugodt legyen a nyugágya
ecce homo homo ecce
mit szólotok
  másképp
    lecc-e?

A rezgőnyárfasori Rizikó Rezervátumban kiveszőfélben van Nagy Tölgy, és az utolsókat rúgja az Utolsóelőtti Mohikán. Ellenben Nyomkereső, Jólkereső, Szagszimat meg Fürgeláb él és pocakot ereszt, mint hal a vízben.

 hahó hahó
            hopla
 szökell az antilop
 - ó bárcsak ő
            lopna -
 de sajna elcsenik a csendet
 csencselik a zajt
 sajt(ó)ba préselik
 a kukacos ricsajt
     mintha csak Dédán
     a rothadó répán
     mintha csak Iván
     ülne a szilván
     várnók a gyorsot
     rágnók a borsot
     mely drága hisz import
     s töröljük a hímport
     Fehér Liliomról
     kit lecsaptak kezünkről
     rétyi nyíren nyáron
     a nagy fesztigyálon
     fesztelen hódítók
     lóhosszat lódítók

 Volt gitár volt kobza
 és szóló mit elkobza
 kit hangszálunk motozza
 volt étel volt vétel és
                                     képcsőre
                                     töltött
                                     dőre
                                     lőre
 ”haj, ne hátra, haj, előre!”
 fel az Ígéreti Kőre!

 Az Ígéreti Kő természetesen nem tévesztendő össze az ígéreti nővel, mely jóval puhább annál. Az Ígéreti Kő a Nagy Sziklás Hegységben található, egyelőre félkész állapotban. A formás, félérett kősziklákat ajánlatos a szekrény tetejére hengeríteni, mert ott a kedvező szövegkörnyezet hatására megpuhulhatnak. Amelyik szikla sárgára érett, bátran majszolható,  hiszen a tudomány mai kár-állása szerint tele van dúsított tápliszttel, vitaminnal.

FIGYELEM, FIGYELEM!
KEMÉNYVONAT INDUL A SZIKLÁS HEGYSÉGBE. RÉZBŐRŰEKNEK PIROS KIVÁGNIUK A REZET!
A TALP-FÁKAT NYALÓK TETVEZMÉNNYEL UTAZHATNAK.
RABLÓTÁMADÁS ESETÉN TESSÉK LEHÚZNI A CSÜGGÖNYT!
PISZTOLYOS ALAKOKKAL NE HEVEREDJÜNK SZÓPÁRBAJBA!
A SZEMELVÉNY CSAK A VÉGÁLLOMÁSON FÉKEZ, DE AZ SEM BIZTOS.
AKINEK NEM KŐ AZ ÍGÉRETI KŐ, HARAPJON FŰBE!
JÓ LÉTVÁGYAT!!!

 

GELLÉRT SÁNDOR

Angyal Bandi lovával, karikás ostorral kezében ugratott be irodalmunkba. Miután költészete gellert kapott, versei búvópatakként csörgedeztek mikolai íróasztala fiókjában. Kedvenc témái: a histórika, az erotika és a kormos nyakú magyar bika...
 

Turul madár burukkol

Regölgetve silbakolunk
ott, hol a Don kanyarog -
elhíresült, tunguz képű,
mongoloid magyarok...

Szomszédosi csuvas földön
turul madár burukkol,
hortobágyadt minden baka,
díszlépésben curukkol.

Voronyezsi ütközetben
megláttam  egy vogul nőt -
rohanultam hadnagyomhoz
sóvárogván kimenőt.

 ”Nőt cserkésztem, hadnagy uram,
 Tiszán innen, Volgán túl,
 ápolnám a rokonságot
 szittya módra, konokul.

 Halzsírral főz, vackor kedvű,
 nem láttam még hasonmását,
 én biz nem sajnálnám tőle
 vérem bikalobogását”.

   *

 Csodaszarvas űzésekor
 ra-ta-ta-ta, bum-bum-bum,
 arany szélű gatyaszárban
 sikanyózik a sok kun.

 Mi vagyunk a gímszarvasok,
 de nem g-vel, hanem h-val,
 vetkőznek a karcsú lányok
 együttesen a nyírfával.

(Kelt Novo-Gyévocskán,
még annak idején)

 

KISS JENŐ

 Önkéntes kószálásairól kötelező olvasmányokat írt. Amikor a technika iránti mindennapos rajongása kitörő költői hévvel is párosul, forró csókkal illeti a hideg hengerfejet, és keblére öleli a terven felül készült anyahajót. (A szorítás egy köteten át is tarthat.) Alábbi verse úgy keletkezett, hogy egy bátor, nyaktörő mozdulattal az ég felé nézett...
 

Óda oda fel...

Mintha tenger lenne,
kék színű a kék ég,
repülő úszik rajt',
mint vízben a récék.

Mozdulatlan pancsol,
nem ficánkol farka -
igen, mert az ember
ezt pont így akarta.

Ma az ember zseni,
nem úgy van, mint hajdan,
műszer kacsint reá,
ha egy kicsit baj van.

Átlendül gépével
a hegyeknek ormán
szájában fütty-fürütty,
kezében botkormány.

Sőt, a gépmadárban
alhat a pilóta,
mint szülői házban
a madárfióka.

Acélos acélgép,
kerek a kereke,
csomagoktól terhes
hátul a feneke.

Csupán az orra zöld,
olyan, mint az alma -
messze lerí róla
a fény forradalma.

De lesz majd piros is,
parázs szívvel várom;
beérik majd az is
az új típusú nyáron.

Szárnyai kitárva,
mintha ölelnének,
három motorjából
füstölög az ének.

Férfias, új nóta
lóerőkből fakad -
fújjad te is vele,
lóerősítsd magad!

Mert az égi tájék
sugárzóbb, több fényt ont,
nincs már véka alatt
panorám, horizont...

Odanéz az ember,
ahová ő akar,
körbejár a feje,
pont, mint a légcsavar.

*

Hej, de nagy dolog is
repülőnek lenni,
jól öltözött, vidám
utasokat enni.
Ó, dicső technika,
Lajka kutya, te hős!
te voltál először 
az űrbe kimenős.
Mert nemcsak repcsi van,
jeszty szájuz i vosztok,
és van filmcsillag is:
Marina Vladyvosztok...

 

KOVÁCS ANDRÁS FERENC

 Az egyetemen sokatmondóan hallgatott. Válogatott hallgatásait hajókürtölte világgá abban a forrásban lévő kötetében, mely Néma kapitányról, a vizek szónokáról szól.
 Versei olvasmányélményektől locsognak. Szerzőjük a térdigérő vízben gólyaláb-jegyzetekkel közlekedik.
 

Variációk egy sémára

1. Régiesen

Lészek majd igric*, vándorverselő,
előhírnök, bélhúrnok, vigéc -
ó, dulcinellám, pulcinellám,
egyenes hátad, mint hajlított síléc.
Te, iramló dámvad a maszkabálban,
a szálában delejes lampion -
bár összeadna minket atyád,
de úgy látom, inkább kivon...

2. Játékosan (ecc-pecc, kimehetsz...)

übü táti, übü mámi,
miért nem ”ad hoc” ide lányi?
- mondatom mily dőre kér-dőre fogva -
kár, hogy zörög a zöreg s fanyar,
pedig pumpás pár lennénk,
sajna, lasszóból ért a magyar.

3. Görögösen

Kábé az apja vagy
Hekábé apja vagy
lányodért kell keblemnek Tantalosznia
kezére vágyom (sersé lá fám)
legyen a nimfám
kérőként Aiakoszkodom
de te nem Adoniszod őt
a zsargonauták argóban beszélik
kábé egy Pandóra múlva kap kimenőt

4. Jelenkoriasan

remember
emlékezz
csak én voltam meg te
én & Co.
daloltam: holdudvarodon
szeretnék szántani
izgága szatelitként dongtalak körül
ultrahangom éppen permutált
kezemben az ”Echinox”
hátha meginox
estébé estébé

estébe hajlott a nap
fotocellájába vonult
remember
hónod alá nyúltam
diszkréten menedzseltelek
te hagytad
hogy korzózzunk a dubitó környékén
ergonómiát biflázva
nem egymást bújtuk
a bibliográfiát
megcsodáltalak
formás láb-
jegyzeteid vannak
estébé estébé

estébe hajlott
a szolgálatos neoncső
s csak úgy faxniból
az iszapos dubitóba ugrottam
(pech: a cogitóba
kellett volna ergo)
vesd össze
SALTO MORTALE
IN DOLCE POCSOLYA

5. Teatrálisan

tu bi, vagy nem tubi
énemnek donnája, nője!
mikor lesz jelenmagamból
bús sóhajomnak szabad kimenője?
kecsesen jársz, nem troppo,
akár a lú
non galoppo
vágta nuku -
hamvas vagy
púderrel sminkelt primavera
orcád lampion
kezed kacsó, nem más
tátott szájadnak mennyezete
ásító zsinórpadlás...

6. Vizesen

a pacák lenni nemo kapitány
kiadni jelszót: pofa be!
(locsogás nem vezetni jóra)
mégis felfutkorászni zátonyra
fenéktelen tóba -
algás moszatos szirén és
aljas maszatos matróz
lenni egy pár
egy párvenű
és alapítni
zavarosban halászók klubja
idejük lenni sok csomónyi
abból nekiknek futja
öngyöri-böngyöri bing-bang
nemo a kepitén nincs hang...
 

* Kötelező irodalom
tinódi: pengetlek,  kedvesem, pengetlek
balassi: a végek dícsérete, mielőtt végek lettek volna
csortán marci: hej,  élet, virágélet (hímzett kanásznóta)
józsa erika: gitárom, haj, tillárom, haj - képernyőre bodorítva
Ezen kívül görög művek, például: iphigéniusz egy ifi géniuszban.  

 

MARKÓ BÉLA

 Költői álneve Barkó Méla. Halk szavú, motorizált lírikus, aki ha teheti, piros motor­biciklivel nyargalászik nap- és vershosszat. Olykor benyit a lepkemészárszékbe, hogy elgyönyörködjék a kérdőjelekre aggatott lepkecsontvázak felemelő látványában.
 Hobbija még a piros kirándulás, melyre papirossal zsebében lepkeszárnyakon indul, hogy a bozótból felröppenő múzsát azonnal homlokon csókolhassa.
 

Papiros kirándulás

Feltettük magunkban, hogy feltesszük
magunkra a bukolikus sisakot, és szervezünk
egy piros kirándulást az édeskés tájba,
a citromkodó mába, vadász-, esetleg
szoknyavadász pirkadatban, karcsú
szitakötő(nő)kkel, piros kirándulást
angóranyúlszemű naplementével, fűvel, fával,
mondjuk, motorizált nimfával, persze fekete
vinilinkabátban,
parkett-mintás linóleumnadrágban -
azt gondoltuk, lesz majd piros csörgőóra,
piros csörgősipka
és piros orrú turisták papiros jelzése.
És fejünk fölött úsznak majd a fellegek,
nyilván piros
úszósapkában, dauerolt vatta-frizurájuk
viszont fehér lesz,
mint ablakokon a tüll,
de nem nálunk, hanem a másik épületen tül,
abban, amely nem lábasház,
tehát nem járhat kirándulni lakóival.
Azt már rég eldöntöttük, hogy egy nem-piros
konzervnyitóval meglékeljük
a nem-bádog autóbuszt,
és hegesztőpisztollyal eltérítjük vezetőjét,
vagy legalábbis kényszerítjük,
hogy elpiruljon
ha már nem nyomhatunk irombás barackot
gorombás fejére.

Sajnos megeshet, hogy tragacs emlékeinket
végül bezsírozzuk,
eltesszük az ágyba (piros golyóscsapágyba),
mert nem tudjuk kiheverni,
hogy egykor almásderesnek véltük
az almásrétest, hócsináló gépnek
a gyermekcsináló sapkát,
a zündappot jawának, a nagyapót gyávának,
az izét izsének, hattyúknak a dugattyúkat,
melyek hattyúdal helyett dugattyúdalt fújnak
a hengerfejekből toborzott kórusban.

Megnyugtató viszont, hogy a zöldellő
kéknefelejcs állomáson piros,
kásás gyümölcs a mozdony,
sőt annyira pépes, már-már elolvad a szájban
svédacél kerekestül,
csak bele kell harapni
bátran,
lehetőleg tolatás közben