TAMÁS MÁRIA
Gyermekváró
Sirató
Volt
Régi ősz
Kezem
Akvarell
Vadlovak
Türelmetlen
Levél
Paletta
|
Sz. 1930-ban Sárkányon, megh. 1987-ben. Kolozsváron végzett bölcsészetet,
s a Napsugár c. erdélyi gyermekirodalmi lap belső munkatársa haláláig.
Mennyiségileg leggyakrabban a gyermekirodalmat művelte, Fekete lány c.
verskötete kiemelkedik egész munkásságából, a halk, szűkszavú asszonyi
líra fájdalmas sejtéseit sűríti. Torzóban maradt munkássága maroknyi áfonyára
emlékeztet. |
GYERMEKVÁRÓ
1. Könnyek között
Könnyek között nevetek:
csontteknőben kisgyerek.
2. Karácsonyom
Karácsonyom, karácsonyom,
mikor a gyermek születik,
térdig járunk cukros hóban.
Várnom kéne szüretig.
Várnom kéne, nem szabadna,
törzsünk földre nem szakadna,
várnom kéne szüretig,
kér a fiú apja-anyja,
én is leszek fiú anyja,
karácsonyom, karácsonyom,
mikor gyermek születik.
3. Egyet alszunk, kettőt alszunk
Tűzöm, varrom az inget.
Pólyálom terveinket.
Fogy a cérna. Fogy a nap.
Egyet alszunk,
kettőt alszunk -
s égért-földért síró lelke
testemből majd kiszakad.
4. Jelek
Picit pihen. Megint dobog.
Megnyugodom. Megriadok.
Vállalom-e, ha vállalom?
Ki vállalja, ha meghalok?
Miből élünk? És mi végett?
Szülök szörnyet? Szülök épet?
Rúg, válaszol: - Élek! Élek!
5. Fekete lány
Hónapok óta csak hordom, csak hordom a fekete lányt,
esze világra az apja, tűzlobogása enyém,
lelke fehér fán hótakaró, piros a szája, csipkebogyó,
hóra hullt vércsepp, mint Perc - a fogantató.
SIRATÓ
Szirom-világ.
Meggyfámon
megfagyott virág.
Alvadt lilát
ringat az ág.
Volt-anyaság.
Porba hullt az
első virág.
VOLT
Hogy sírt!
Csak egyszer sírt!
...elhallgatott az is.
RÉGI ŐSZ
Ül az ősz, ül a fán.
Hosszú a fa árnya.
Nagyanyám, nagyanyám
délutáni álma.
KEZEM
Ölemben
fáradt kezek.
Tölgylevél
erezetek.
Súrolók, seperők,
piacolók.
Jók.
Ezek is jók.
Valamire.
AKVARELL
Hogy is tellett ennyi festék,
hogy ez a Föld zöldnek tessék?
VADLOVAK
Se fű, se fa, se víz.
Nap.
Kaktuszok, agavék.
Tüskesivatag.
Hogyan élhet itt egy lélek?
Mire nőnek füvek, lovak?
TÜRELMETLEN
Várj, várj, rögtön kész lesz a früstök,
tegyem fel főni a vizet,
mossam ki hajamból az utak porát,
számból a füstöt.
LEVÉL
Sápadtan sírok, nevetek,
pörgök a fán.
Hallom, a szél mint méreget.
Kellek talán.
PALETTA
Csendmegőrző szeme barna.
Gyúlt parázsnak hunyt hatalma.
Az orcája színét váltja.
Vadasszürke. Homoksárga.
Pálcaujja bütyke kékül
Idegesen, vége nélkül
ütemet ver. Majd megbékül.
Szíve fönt-fönt átlőtt fácán.
Szakadt szárnyán vert szivárvány.
Gyásza lila irgalom.
Kékbe hullt vörös szirom.
Paletta. Paletta.
Mária, Marietta.
