Száz sor magány
Petőfi-variációk
Egy medve, mint a vészfék
Vörös folt távolodik a hómezőn
Első szonett
Második szonett
Kettős szonett
A hollóvölgyi fegyveresek
Beleskelődni egy pipacson
Outro
A forradalmárok vacsorája
(Sz. 1953, Marosvásárhelyen) A kolozsvári egyetemen szerzett magyar-orosz tanári diplomát. 1976-tól a kolozsvári Igazság munkatársa, szerkeszti az Echinox diáklap magyar oldalait is. Irodalomszervezői tevékenységével a korabeli magyar ifjúsági költészet egyik vezéralakja. 1979-80-ban Herder-ösztöndíjas. Szerkesztője az Ellenpontok c. szamizdat-folyóiratnak. A hatósági zaklatások miatt 1986-ban Svájcba emigrált, 1989-90-ben a SZER budapesti irodáját vezette. 1990-ben hazatér Erdélybe, RMDSZ-szenátor, majd a szövetség főtitkára, 1992-től az Erdélyi Híradó Kft. elnöke, feléleszti az Erdélyi Szépműves Céh hagyományait is. Díjai: 1976-ban a román írószövetség debüt-díja, 1986-ban Graves-díj, 1992-ben Déry Tibor-díj, 1993-ban Bethlen Gábor-díj. Mintegy tíz kötete jelent meg, színműirodalommal is próbálkozott. |
SZÁZ SOR MAGÁNY
Kevesen tudják, hogy Bornemissza Gergelyt, akit
egy évvel az 1552-es ostrom után egri várkapitánynak neveztek ki, a törököknek
sikerült elfogniuk. Isztambulba vitték és kivégezték.
Mekcsey István, a másik várvédő hős, maga is egri
várkapitány (amíg ő is le nem mondott), Egerből való távozása után, útban
hazafele, magyar parasztok támadásának lett áldozata: baltákkal széthasították
a fejét.
10. A kivételes katonai képességekkel megáldott
Dobó István Eger sikeres megvédése után nem ismert lehetetlent. Reménytelen
feladatokat is vállalva, következetesen a Habsburg ház legerősebb támasza
maradt Magyarországon és Erdélyben egy olyan korban, amelyben a magyar
nagyurak naponta változtatták pártállásukat. A köszönet nem is maradt el:
Dobó az egri ostromot követően háromszor is börtönbe került, eleinte különböző
ürügyekkel, míg végül nyíltan kimondatott rá a Habsburgok részéről a hűtlenség
vádja. A feljelentők
20. Dobóra féltékeny nagyurak voltak. A koholt
vádak alapján az országgyűlés idején letartóztatott Dobó István belepusztult
harmadik börtönbüntetésébe: roncsként került szabadlábra, és néhány héten
belül már el is temetik. Eger nemsokára török kézre került.
A várkapitány látogatása
Lassabban lovam, itt az egri vár.
Ez itt a vár
s ez itt egy börtöntöltelék
épp a rácsokat rázza ő:
30. ébresszétek a hadnagyot!
én rázom itt a várkaput:
itt Dobó István! én vagyok!
That's me.
Hahó, urak! Baj van a kaputelefonnal?
It's Dobó speaking. Yes, Dobó!
Tizenkét napja szabadultam.
Nekem már fáj a réti sas.
Néhány év tömlöc, ennyi volt,
és hallgattak a börtönőrök
40. s az éjben Jumurzsák dalolt -
borszarvú ballag át a réten,
rézsút emelve mérhetetlen lábát.
Holnapjait kutatva föl
megleli hajdanvolt világát
a borszarvú, vagyis a vinocérosz.
GERGŐNEK FEJJÉT VETTÉK!
Sej-haj, mit hallok,
miket hall vénülő fülem?
Azt üzeni a várnagy úr:
50. megvédik maguk is a várat?
markotányosnők?! koldusok,
nyelvkereskedők, vámszedők,
prókátorok
és zsoldosok?
Így is jó, várvédő urak,
Nincs mostmár kitől félnetek;
egyiknek fejét vették,
másikat csak verték:
az, akit lefejeztek
60. nem jár többé már erre
s akit félholtra vertek:
elnyelik most a kertek.
Hm. hogy megvédik maguk a várat.
Szívemet beva-
halló, ki beszél? én beszélek?
öklét rázza a sírban Mátyás
beszél a félholt teliholdhoz
ki az, ki tisztán lát majd engem
és megvéd majd
70. és fel is oldoz?
Mézégető szeretnék lenni.
Fára mászom majd, mint a mókus;
erdei mézet égetek,
mohazöld nyírlombok közül
nézegetve a kék eget.
SZÍVEMET BEVARROM.
Vágj át, lovam, a vármezőn.
Vállamon pajzsom
és egy görbe ásó.
80. belenézek, mint rozsdamart tükörbe.
Távcső visz föl a messzi csillagokba.
Ásó visz le a közeli gödörbe.
Egyhelyben vágtat az egykori
várkapitány.
Áll még Eger. Sírgödröt ások.
Védjék tovább a Hegedűsök.
Védjék tovább a várat mások.
Forgách Ferenc emlékiratainak II. könyvében írja, hogy
Dobó és vezértársai az ostrom alatt a
következő törvényt hozták: „Ha valaki titkos
beszélgetést vagy tárgyalást folytatna, vagy
az
90. ellenségnek üzenetet küldene, akár
jót, akár rosszat, vagy a megadást csupán
csak említené is, halállal bűnhődjék. Ezek a
törvények pedig egyenként kötelezzék a vezért
és a közembert”.) Felvetődik a kérdés (hor-
doz-e az áruló Hegedűs [tkp: Hegedős] had-
nagy említése anakronisztikus célzásokat, pl.
Hegedűs Andrásra, a Varsói Szerződést ma-
gyar részről aláíró s a szovjet csapatokat
1956-ban behívó miniszterelnökre?
A válasz nemleges. Szerző nagyon jól
tudja, hogy az árulók nem mindig és nem
szükségképpen viselik a Hegedűs nevet.
Hívhatják őket másképpen is, pl.*
100. (*nehezen kibetűzhető nevek a kéziratban)
(1995)
Egy zűrzavaros éjszaka
- A szamár elbeszélése -
Micsoda éjszaka volt! a juhász a telihold fényében,
amint őrjöngve hajszol engem, hogy gyorsabban, szamár!
És közben Kedvesem, kedvesem! így zokogott.
Nemsokára elvágtattunk az elhagyott temető mellett,
ahol mint felhők mögött a hold, egy asszony
járkált föl és alá
férje sírhalmát keresve abból a célból,
hogy eldobhassa végre az özvegyi fátyolt
vagyishogy egy fejfára sötét lobogóul akassza
de ebben a temetőben nem találta a fejfát.
Én megálltam kifújni magam. Asszony el. Ekkor
egy alak jött fel a síri világból
hogy elvigye oda magának az özvegyi fátyolt
és ekkor előgördült egy szekér csikorogva és imbolyogva
egyre közeledett
négy ökör vontatta
de mintha épp az a síri alak ült volna a szekéren
azt kérdezvén: Ne válasszunk magunknak csillagot?
Aztán megint vágtatni kezdtem odahagyva a temetőt és
a szekeret
éjt nappallá téve vágtattam, míg végül
megérkeztünk Pestre a pásztor babájához
de mintha épp ő lett volna az az asszony
aki azelőtt a temetőben kószált
ám ekkor már nem lélegzett
és megpillantva az élettelen testet
Horváth Árpádné Szendrey Júlia elhagytál! így ordított
föl a pásztor
és hatalmasat ütött botjával ártatlan szamár-fejemre.
Pásztor érkezik szamárháton, virágvasárnapkor
Tekintete égig ér
földig ér a lába
s hallható a hangja is,
áthallszik a mába.
Kívül-belül virágok
növik be a rácsot.
Folyvást kérdezi a hang:
MIT ÁCSOLTOK, ÁCSOK?
Mit árultok, árusok?
Bárány gyönge testét?
S fennhangon egy tanítvány:
Vas szögeket tessék!
Egetverő cédrusok,
földetérő ember.
Megváltással van tele
vagy tán félelemmel.
Aztán végül a szamár az olajfák alatt:
ÉS VELEM MI LESZ? Hol a gazdám?
(1995)
Majd fönt a bálványoknál
végül is hozzászoknál:
a félrehúzott függöny
mögött a borzasbükköny!
S az éjbe beleejtve
virágok közt egy medve,
mint a mészfehér-mészkék
füvek között egy vészfék!
S a hangod, kedves: Gézám,
kész ám a tea, kész ám!
S egy könyv, tele érthetetlen jellel.
forgathasd bárhogy, lefele fejjel!
Megláthatod könnyen:
színek, görbék a könyvben
s valami gyanús térkép
jaj, sorsunkat bemérték:
az érthetetlen könyvben
rólunk egy csomó fénykép.
A végét nézd, a végét:
megtalálhatod könnyen
a kettőnkről szóló könyvben
s valami gyanús térkép
jaj, sorsunkat bemérték:
az érthetetlen könyvben
rólunk egy csomó fénykép.
A végét nézd, a végét:
megtalálhatod könnyen
a kettőnkről szóló könyvben
azt a nehezen értelmezhető
ábrát, egy sejt vagy hegytető;
jaj, kedves, valami térkép,
valami térkép, térkép.
*
Egy időn túl leszoknád,
nem vennéd fel a szoknyád.
Elhúzott függönyökkel
így élünk majd a bálványoknál.
*
Új élethez a holmik
szanaszét, eldobálva
s a könyvön félretéve
egyetlenegy szem málna.
(1976)
VÖRÖS FOLT TÁVOLODIK A HÓMEZŐN
szuronyos Mikulás vágtat, hull a hó,
hajszolja nagy lovát csákánnyal, puskatussal
énekel mély Mikulás-hangon, önkívületben:
munkh lenhöj, ilme, ilme gutböl
mituhlü mek, Géza, ej, tuhlü imkotta
liszpangu mölmeg, méseltu Mikulás!
Az ösvénynél leteszi a nála maradt holmikat. Ezt
sem adhattam oda neked, ezt sem, ezt sem! így
beszél magában. Hajnalban, mikor ezt olvasod, a
Mikulás már ló nélkül, vas talpú, hideg csizmában,
gyalog kapaszkodik fölfelé egy járatlan csapáson a
sziklás részek felé, ahol vörös, de már elfakult
szövetdarabok közt rengeteg Mikulás-csontváz fek-
szik a felhőtlen ég alatt. A Mikulások temetője
van itt, és ez a Mikulás, akiről mi beszéltünk, már
a közelben kapaszkodik. Ez a Mikulás én vagyok.
- Látod: egymásnak szoruló fej szív fogsor
s szárnyverdesés és fog koccan egyszer sokszor
így így mi ketten s kövek a szívkamrában -
égő pintyek a telihold kőgyomrában
- Hova lett copfod az a haj hol a kontyod
nem nő meg többé már le se bontod -
mi lett vele, én soha nem simogattam!
szép hajcsatom van, neked adjam, ne adjam?
- Nézd, havazik bennünk, bronz-zöldre éget
összeforrasztva minket két szonettben;
ölelnélek tizennégy karral téged
ahogy ezek ölelkeznek ketten
lásd összeillenek a sziluettek
mert eggyé lettek teljes eggyé lettek
Villamosszékre leszállt, elégő pintyek,
fog közt szétszakadó nyelv - szakadhat, mindegy
kő morzsol minket, kövek darálnak s lángok
havazás bennünk, kiöltött vasfullánkok -
- Megnő még rajtad a haj, megnő, még megnő?
- Nem tűzöm föl - már többé - fedjen csak kendő -
- Nem számít, hogy volt régen; simogass mostan:
- Nézd, mit kapsz tőlem: szép fehér ing, kimostam,
viseld, ez óvjon, kinn most tél csikordul,
suttogás bennünk és hó hull és hó hull,
ölelsz, ölellek, még, még, elveszetten,
mint egymást, látod, ezek a szonettek
kik ketten egyként egymásnak születtek
szét nem szedhető párban, összetetten
- Látod: egymásnak szoruló fej szív fogsor
villamosszékre leszállt elégő pintyek
s szárnyverdesés és fog koccan egyszer sokszor
fog közt szétszakadó nyelv - szakadhat mindegy
így így mi ketten s kövek a szívkamrában -
- Kő morzsol minket kövek darálnak s lángok
égő pintyek a telihold kőgyomrában
havazás bennünk kiöltött vasfullánkok
- Hova lett copfod az a haj hol a kontyod
megnő még rajtad a haj, megnő, még megnő?
nem nő meg többé már le se bontod...
- Nem tűzöm föl - már többé - fedjen csak kendő -
- ...mi lett vele, én soha nem símogattam!
- Nem számít, hogy volt régen, simogass mostan
- Szép hajcsatom van, neked adjam, ne adjam?
- nézd, mit kapsz tőlem: szép fehér ing, kimostam,
viseld, ez óvjon, kinn most tél csikordul
nézd, havazik bennünk, bronz-zöldre éget
suttogás bennünk és hó hull és hó hull
összeforrasztva minket két szonettben,
ölelsz, ölellek, még, még, elveszetten
- Ölelnélek tizennégy karral téged
mint egymást látod ezek a szonettek
ahogy ezek ölelkeznek ketten
kik ketten egyként egymásnak születtek
lásd összeillenek a sziluettek
szét nem szedhető párban, összetetten
mert eggyé lettek teljes eggyé lettek
(1979)
Ezek a fegyveresek, mit keresnek ezek a fegyveresek
Hollóvölgye csicsergő homoktáblái, homokgömbölyegei között,
a szelek által fejük tetejéig emelt puhás
fehérörvények között, amelyek szelíd, sokat ígérő
és odaadó simogatással fátyolozzák fáradt,
lehulló lépéseiket - egészen más simogatásokra
emlékeztetve őket -
ó, ez a homok, ez a fehér homok.
Mintha nehéz, megfeneklett gránitcirkálót vontatnának,
vagy
ledőlt lépcsősoron mennének végig, úgy hajladoznak
erdő-módra a fegyveresek, míg fejükben egymáshoz ütődnek
a homokszemcsék, és ez olyan, mint a csicsergés,
de ők úgy hallják, a szegény fegyveresek, mintha igen
távol
cirpelne valami, és azt képzelik, fejük fölött
a néző-madár
nyújtózik el mozdulatlan
szemöldökként a
magasban.
Ezek, ezek a fegyveresek itt, ahova bizonyosan nem boldogságukat
jönnek keresni, akik ide jönnek, s ahol
a szembejövő homokoszlopok hol ferdék, hol vízszintesek,
de mindenképp a hirtelen közelivé vált,
eredetileg örökösen távoli dolgok képzetét keltik,
mint amilyen két lépésről egy templomkereszt.
Feltűzött késük, mint egy fáradt szem fehérje, villog.
(1973)
A tóvidéken most fönn fönn kicsim
fönn a tavaknál hull már a hó
a hó
tudod
hol encián-sugárvetők még tegnap este is
csontunkig sütöttek át
mint kék injekciók
hajadban nyár zizeg szívem szívem
arcodon átfúj átfúj átragyog
nagyon
de kinn az erdőben fajdkakaszsivaj
a holnap lehullott friss havon
szél jön házunkhoz
szél rúgja házunk tarkón
tarkón homlokon
törökülésben házunk közepén
nyitott az ajtó tárva leng
s házunkat holnap: víztelen
iszonyú sodrás rontja el
szétrobbantja s mint hattyút rongybabát
görgeti égen űrön át
Mi pedig kinn a holnap hullt havon -
köröttünk pipacsok ütik át fejük:
a lentiek
figyelnek minket pipacs-periszkópokon
ki mond kopácsol mi ez az ének
ki kopácsol ki énekel a felső folyásnál
ez a fütty
mi ez a fütyörészés a felső folyásnál
mi ez a kopácsolás éneklés fütyörészés a felső folyásnál
honnan ez a holdfény ki énekel ebben a renovált éji világosságban
egy öregember énekel a tisztáson a felső folyásnál
kezében vésővel énekel az öregember a forrásvidéken
sírkövet farag az öregember
sírkövet farag és énekel
A FORRADALMÁROK VACSORÁJA
(A megmentett város)
TGM-nak
Az asztalon sólyompástétom vízirózsa-főzelék kalács
zuzmó-torta könnyű gyopárbor spárga árticsóka.
De az ebédlő üres. Ekkor tűnik fel magadban
a gerincen Dónát mellében
meggyvágó madárral.
És az asztalon lángot vet a tudós kenyér a padláson szélludak
széllibák gágognak sivalkodnak. A kiszáradt
vezetékben kakukk mormog s ha a vízcsapot
elfordítod hósárga füvek és kakukkcsontok folynak belőle.
Dónát, Dónát! Feje fölött a csattogó
vasízű barackok.
Bent pók-ordítás
homokórába tűzött százéves vaddisznópipacs ha!
csúcskakukk sívít no lám no lám
kint Dónát szalad tavasziziglen
és a városban emberek guggolnak a vasló körül. Tűz fele
fordított szemgödrükből szurok szivárog
s az egész városban hallani hogy a folyó
letépett szoborfejeket görget magával.
A FORRADALMÁROK HAZAMENNEK KIVESZIK AZ OLAJFÜRDŐBŐL A KARABÉLYOKAT MEGTÖRÖLGETIK KIFÉNYEZIK ÉS ÖSSZESZERELIK ŐKET FŰVEL MOSDANAK ÁTÖLTÖZNEK MEGVACSORÁZNAK KIBIZTOSÍTJÁK A KÉZIGRÁNÁTOKAT ÉS ELINDULNAK.
(1977)
