SZÉKELYKERESZTÚRI MOLNÁR SÁNDOR

Útinapló
Most jöttem Erdélyből
Székely huszár kesergője
Teli hijjú, teli szúszék
Szegény góbé lamentál
Falusiak

ÚTINAPLÓ

Álltam Bécs büszke várában, s szemem
Erdély felé tekintett szüntelen.

Láttam Schönbrunn szép "nyomorék" fáit,
Mennyi kevély székely baka járt itt.

Szép volt Salzburg pompás hegyes tája,
Hargitának még sem lehet párja.

A tiroli havasok tetején
Fogaras felé tekintettem én.

München söre németnek megjárja,
Jobb a baconi borvíz nektárja.

Berlin gőgös Brandenburg kapuja
Kőkapunkat eszembe juttatja.

Krakkó, Tarnóv, Varsó, Pózén tája
Szép... de lelkem Székelyföldet járja.

Illatos Köln diadalmas dómja...
Kedvesebb a kis falum temploma.

Csodálatos Brüsszel dús csipkéje,
De nem adnék "írásost" cserébe.

Páris acéltornyát megcsodáltam...
Fatornyos falunkba szállt a vágyam,

A francia "kék ég alja" álom...
Gyönyörű, de mégis hazavágyom.

Velencében oly szépet álmodtam:
Megfürödtem a Szent Anna tóban...


MOST JÖTTEM ERDÉLYBŐL

Most jöttem Erdélyből,
Tavaszvirágzáskor:
Hervad ott a virág,
Nem virul, mint máskor.
Színtelen a bimbó,
Nem is nyílhat szépen?
Székely leány könnye
Öntözgeti régen.

Most jöttem Erdélyből,
Nyári napsütésben:
Nincs heve a napnak,
Nem süt úgy, mint régen.
Színtelen a napfény,
Oly sötét az árnyék...
Megszakadna szívem,
Ha tovább ott járnék.

Most jöttem Erdélyből,
Őszi hervadáskor:
Bánat bő szüretje
Dúsabb most, mint máskor.
Hidegebb a szél is
Gyászos tarlók felett.
Kora hervadáson
Csak zokogni lehet.

Most jöttem Erdélyből,
Téli, fagyos éjjel:
Havas hegyek leplét
Vad szél tépi széjjel.
Elolvadt a hó is,
Fekete ott minden...
Szegény székely népem,
Elhagyott az Isten?


SZÉKELY HUSZÁR KESERGŐJE

Vihar verte, szél szaggatta a cifra dolmányom,
A szép piros huszárcsákóm, hej, én be sajnálom,
Messzejártam nótaszóval, virágos csákóval,
És a soha el nem hagyott szent magyar zászlóval.

A taréjos rézsarkantyum ott maradt Erdélyben,
Kopott báránybőr bekecsem a kárpáti szélen.
Keserű komiszkenyerem Bácska-Bánát földjén,
Rozsdás kardom osztráké lett még tizennyolc őszén!


TELI HÍJJÚ, TELI SZÚSZÉK
(Megzenésítette: Tiboldi József)

Teli hijjú, teli szúszék,
Én Istenem, mind elúszék,
Se fuszújka, se pityóka,
Se vén lovam, a vén hóka, Ja-ja-jaj.

Három véka féreje főd,
Míg megvótál fejem se főtt.
Törökbúza vékaszámra,
Szomszéd leve a gazdája,
Ja-ja-jaj.

Átalmennék a nagy hegyen,
Ha másként nem, lábújhegyen.
Két lábom es tövig járnám,
Csak a rózsámot meglátnám,
Ja-ja-jaj.


SZEGÉNY GÓBÉ LAMENTÁL

Esmég, esmég csak esszefut
A harisnyám kórca.
Káposztalé s főtt pityóka
Mindennapi kóta.

A sonkát csak élve látom
Szomszéd udvarába,
Inkábbat csak szóval vagyok
Párom erányába.


FALUSIAK

A falusi tanító, jegyző s a pap,
Örül, ha minden nap újra hajba kap.

"A tanító úr tegnap is megleste,
Hogy merre járt a plébános úr este."

Szétszedik a papot a vinkó körül,
Az újabb pletykának mindenik örül.

A pap kártyázni volt: másnap kiderül,
Szidják a tanítót erre emberül.

"Jegyzőnk az éjjel a nagy kert alatt járt!
Vaj' ott melyik lány szoknyája vallott kárt?"

Szidja a Jegyzőt a pap s a tanító:
"Fura nótárius, erkölcs-pusztító."

Ám a jegyző úr csak határt járt csupán
S szemlét tartott az éjjeli őr után.

Kibékülni hát, más nem marad hátra,
Mert a jegyző is a jó utat járta.

"De hol járt a tanító tegnap éjjel?
Kihalóban volt?"... Szidják szörnyű kéjjel.

S jön a tanító: "Egy-két pipaszóra
Faluzni járék... kinek van jó bora"...

A pap s a jegyző bocsánatot kérnek
S kibékülni egy-két kortyra betérnek.

S a három jó lovag, a gáncs nélküli,
Ül, míg agyukat a vinkó megüli.

Három jó madár harcol s békül folyton
S mindez csak azért, hogy a vinkó fogyjon.

Forrás: Székelykeresztúri Molnár Sándor - Székely szív. Versek. A Szilágyi Erzsébet Erdélyi Nőegylet kiadása, Budapest. * Lelőhely: csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár Dokumentációs Osztálya, Kelemen Katalin szíves hozzájárulásával.