SOMOSDI VERESS KÁROLY

présházban
szabálytalan fogyatkozás
nem is olyan borzasztó
nem szeretkeznek a lovak
tusa
színpadi jelenet
kiűzetés
X monológja
idővel megtudod
Ez már a város
tilosban
lefényképezett csend
szabadnap
seregszemle
sziklával telesírt
záróra

présházban

présben
szőlőszemek helyén
merő véletlenből

ijedelem?
ropogás?
törés?
csak az ujjakra tekerhető
bábuk          babák
gumiarcú gumicsontúak
csak a levegő sivítása
egy-egy likon
szalmával tömöttek
elnyújtott grimasza -
semmi lé
vagy méltatlankodás
hihetetlen


szabálytalan fogyatkozás

a felszántott papiros - mint egy csatatér
nem tudni ki kivel ütközött
ki a győző
ki a vesztes
csak a tintafoltos égen gyülekező felhők
csak a füst - a köd
így is különvágányon...
sorok között -
alatt
fölött
arcod már a túlsó
oldalon
nyílzápornak
mennykőnek odadobva
nagyhegyi felhőkhöz drótozva
hosszabbítva acélzsinegekkel


nem is olyan borzasztó

a rúd mellől
elapad az igavonó
nyolc elárvult patkó árulkodik
ez nem a senkiföldje...
a lökhajtásos repülőgép
eltakarja az útszélre dőlt szekérkereket
s az elhantolt falut -
vadzab
bürök
és bogáncs
e testvéri hármas
a földeken
a szulák itt kisebbségben él
nincs kukoricás
amely egy kis árnyékot nyújtna
a kenyérgabonára emlékeztető pipacs
magára is boldogul
a katáng elél az út közepén

nem is olyan borzasztó ez a holnap
amely tegnap kezdődött


nem szeretkeznek a lovak

szekérhez kötik a kancát
két hátsó lábát bogozzák istránggal
csitítják
hozzák a csődört
emelik
odaigazítják

szomorú csikó lesz...
legalább a hámot
legalább a zablát -
de semmi

eke
borona lódul odébb

ereszkedik az oldal

rúd mellett páráll nyolc patkó


tusa

ki űzi
csalja
lépre
világgá
színteleníti idegen rongyokkal
lopkodja szavait
törli az ékezeteket
cseréli a magánhangzókat
így gyúrva
milyenné is
hogy apja
anyja
szavát nem érti
csak áll hüledezve
két boldogtalan
s csak ontják
szaggatják magukból
az anyaföldet
az egyetlen felejthetetlen utókort
hogy majd beleszakadnak


színpadi jelenet

belépsz
az ismerős tárgyakon hivatali pecsét,
nézed az idegent
a szavairól lógó jégcsapokat
léghuzatban állsz
megüt a nyáladzó idegenség
keresed a szemüveg mögé rejtett tekintetet
az arcon nyirkosodó mosoly
letörülnéd
de csak állsz
esetleg jegyzetelsz
írod hogy itthon vagy
s nem tudod ki ez az idegen
az otthonodban
ki helyezte ide
s mért pöffeszkedik a székedben
miért


kiűzetés

suhogásos
ágak közt szitáló reggelen
csapásokon
vágásokon
zsörtölődő tölgyek tövén
mégis mintha hangversenyen

mohás felén észak
másik felén dél
itt a tisztás
az már irtás
lóg a tábla
fenyeget

fűrész sikolt
madár rikolt
disznó koslat
apróvad
és csenevész

odalett a hangversenyem
közelít a fejszevész


X monológja

uram
csak jó legyen a papagáj
nekem kitüntetéseim vannak
csak nekem vannak kitüntetéseim
ez nagy szó
nagy szó ez uram
én nyitott szemmel járok a világban
behunyom a szemem
szemet hunyok
hunyorítok
ha kell
és akkor is
ha nem kell
tanuljon tőlem
fiatalember
én utcaseprő vagyok
akit boldoggá tesz a szemét


idővel megtudod

összedobált soraid
közölhetetlenek -
addig is
várj
sorodra
mit tülekedsz
majd kérdezni fognak
hová dugdostad verseidet
mért fosztottad ki
mért ástad el magad
miféle csatatér ez?
közben hiheted
egyetlen lehetőség vagy
kellék
adalék
egy vershez
élethez
csak épp meg ne írd
le ne éld
még elveszítenéd -
idővel megtudod


Ez már a város

1

a kidöntött fenyves sóhaja
ide el nem ér

békésen eltöfög
a nagyra hivatott trabant
aszfalton babér
levél


2

fölszakadt mosoly az arcunk jaj fölszakad
milyen is lehet milyen
a lucskosra gyűrt éj
fejünk alatt
ha ez a nap is
mint szirtre kicsapódó hullám
szakad a mélybe
s nélkülünk - velünk
tűnik szennye - fénye
amint egyre távolodnak a szavak
s arcunk lassan fölszakad


3

szakadó éjben
ragacsos nyúlós utakon
hörög
búg
fel-felbőg a motor
idétlen fénycsóva bukdácsol
a hánykolódó földeken
mígnem ípszilonná görbül a kormánykerék
a horkoló ingázók fölé hatalmasodó kormánykerék
görbül ipszilonná
szakadó éjben
somosd és vásárhely között
ezerkilencszázvalahány
decemberében


4

vöröslő tajtékot vet az ősz
hogy beleborzong a hegyhát
beleborzong
s a lencsevégről legördül a fejfa
az otthon felejtett kapufélfa legördül
míg savanyú szőlőszemeket kínál a gerezd
s valahonnan sosemvolt eső permetez
valahonnan
mintha nyitva felejtett versben


5

hajtóvadászat
hajtóvadászat
mérhetetlen rikoltozás űzi a vadat
hajtóvadászat
hajtóvadászat
elanyátlanodott ordas csőbe harap
hajtóvadászat
hajtóvadászat
elered a tapsifüles orra vére
hajtóvadászat
hajtóvadászat
eláll az erdő szívverése
vadászhad
ó vadászhad


tilosban

a bokros nem átkelőhely
ez itt sövény!

hason csúszhatsz
az első szegfűgombáig
egy varjú diót pottyant eléd
így már a tied
elveheted
ez a varjú ajándéka

cserje-boltozat takarja előled
az adakozót
a gombát ne feledd
majd lesz szőlő, is
itt a kígyók is ismerőseid
biztosan otthon vagy

vigyázat
egy méterrel odébb
vége


lefényképezett csend

villanásnyi vakító fonál
ellobbant meteor
csillagközi tűzijáték
feleselés
galaktikák párbeszéde
az anyag örökös mozgása
változása
s egyebek
.......................................
semmi, marakodás
vagy helyezkedés
semmi


szabadnap

a gerendákból rótt ajtó
s a kilós lakat
csak díszlet
nem tartanak itt fogva senkit
a préseltlemezek között
átfúj a szél
havat is sodor a barakkba
a harisnyákba varrt
jó otthoni szivar előkerül
kenyérre
meleg alsókra váltható -
őr sehol
csak a tél
s a kialvó tűz körül
száradó kapcák


seregszemle

a kihallgatásra rendelt erdő
jelen!
tavalyi leveleit kotorja kupacokba
olvassa aki akarja
hány fészket bújtat a bükk
a tölgy
a csere
a fenyő
motozni is lehet
és irtani is
az utóbbi biztosabb
minek annyi gyanúsított
gyökereket ellenőrzésre!
a nedvek mértéktelen fogyasztása
szigorúan tilos!
aszállyal büntetendő!
a fejszére ítéltek maradnak
a többi elmehet...


sziklával telesírt

gyilkos szélcsend
penész

villan       leszúr
motoz a kés

elárvult fenyők hóna
tétova tél

szikár mozdulat
derűre dér

hurkol        elél
alél

lelőtt veréb - hull alá a szó
szélből s sziklából való


záróra

kopár az
asztal

rajta vers
alig

nézem a
sintért

s jó szerszá
mait