Bármelyik pillanatban
Milyen idő ez
Fáradtan de egyenes derékkal
  

Ahogy elnézem magam
Baktatva az utcán, 
Tudom, hogy védtelen
Homokóra vagyok
Vagy valami ehhez hasonló
Egyedül kószálva
A Célkeresztben
Magányos préda
Nem, nem akarok
Ellenkezni a sorssal
És még fejem is
Behajtom puha nyaktilóba
Csak a kioldózsinórt
Nem tudom, nem érem
Nem Bírom meghúzni
Segítsetek! 
 

MILYEN IDŐ EZ

Szeretnék találkozni
Az esővel
Indiánokkal
Indiával
A csodákkal
A szerelemmel
És Veled
Úgy szeretném
Mondd lehetséges-e
Találkozni a falakon kívül
Kapukon kívül
Kormos gyárakon és külvárosokon túl
Ahol zöld van
Csend és bizakodás
Álom
Mondd keresselek
A léten túl
Ahol csak szeretet és szerelem van
Csend van
A költők alszanak
Szájukból moha és alga lóg
Minden elérzékenyül és elbambul
A mókus átszalad az úttesten
Vajon milyen testen
Csend van
És az utcák kihaltak
Vagy nem jól látok
Költő árnyak és költő fantomok
Masíroznak a szürkéskék időben
Mondjátok meg milyen idő ez
Miféle rontás lapul a fal mellett
Az édesanyák kiáltásai
Csak azok
Csak azok maradtak 

Olaszország, 1990.
 

FÁRADTAN DE EGYENES DERÉKKAL

Itt ülök a nagy sakktábla mellett
És játszom az Úrral
Kissé, szenilis már szegény
Elbóbiskol-felriad
Én feszengek
Kinn lőnek
Vadásznak
Néha behull egy-egy golyóbis
Ő nem méltatja figyelemre
Én összerezzenek
De azért tartom magam
Itt nemes játszma folyik
Élet-halál?
De már mi számít?
Hogy a király életben maradjon
És legalább egy-két gyalog
Be-benéznek a vadászok
De nem illő zavarni
Így inkább elódalognak
És én ülök a játszma közepén
Fáradtan
De egyenes derékkal
A csillagok...?