|
Higany
Higany
Elmész majd egyszer te is, beteszed magad mögött mint ajtót, az éjszakát, mint a hegyek, elvonulsz, felgöngyölődsz mint szőnyeg súlyos lépteim nyomán, titkosan, mint a macskák útjai a halk füvek simogató tomporán, harapásokat ejtesz szöszke angyalok nyakán.
Kihűl a szobám akkor. Lepedőm elhidegül. Gondjaim csillogó kis higanytócsákba gyűlnek.
Testvérek
Fölriadva a rémület állata odvát szertedobva napvilágra robban s új vackot lel, mint beteg gyümölcsöt a pondró, egy összeszorult, húsos kisgyerek-marokban. Testvére csigát dobott rá s most üvöltve vágtat árva majorságon át, mit kékes gyom lepett, s halott anyjának köpenyébe fújja orrából a világ könnyes undorát.
Délután
Csend van. Egy kicsit ne mozdulj. Figyeld, ahogy a délután a másik oldalára fordul. Nézd meg jól a pók nyolc szemét, s a kezet, amin hálót sző. Kié a kéz? Bizony tiéd! Halld, meg-megreccsen a tető. Csöndjét szórva sétál rajta, járkál égi járókelő. Most egy kicsit nézz magadba. Látod, ahogy a sötétség szerteoszlik egy szavadra? Érzed bomlani bánatod, mint a füstöt; mint egy papír- sárkány repül, ha rángatod?
Sok kicsi változás
egy szelet kenyér vajra ken és csöndben elfogyaszt pipába tömve merengve füstöl rám a friss panasz egy doboz álmos szemű keksz langyos teába mártogat vérem borba törve szédít didergő öreg halászokat
torta leszek mezítlábas párás könnye manduláknak narancs ajkán csókok íze sápadt almája viszálynak tű mit a nap vad kacajjal a fák gerincén átszalajt szörnyű kerék mit a küllő akaratlan halálra hajt
csokornyi bűnös hangulat az esti fények asztalán egy kés pördül adott szaván s lesújt
egy szelet kenyér vajra ken s csöndben elfogyaszt.
A szépség és a szörny
hát itt vagyok szóltál s bennem Hitler kerítést fürdőt egyenborotvát parancsolt szőrzeted (uram mit mer) lenyúzni s nem adni vissza szoknyád gyönyörű madám szóltam és Churchill keménykalapját szintoly fejére csapván (mint mikor bántják - s Európa fölsír) segített át egy túlmagas padkán
Négerek éjjel
Ahol a négerek leszállnak szikrát vet a fehér éjszaka. Nagy szemeket nyit a kardvirág és a temető kapuja, nézi, miféle távoli hantok idegen röge botorkál haza.
Az első jel
Valami mozdult odabenn, és Eszter szeme fennakadt a vörös égen. És látta a megpatkolt madarakat.
Aztán fa nőtt belőle, lomb, sörényes iszonyat fakadt méhén, erein keresztül előlegezve szájakat,
melyek húsát kifacsarják. Látott gömböly kis ujjakat döngetni méh- és hasfalán, s ahogy folyt a sikoly s szakadt, úgy látszott, megbánta talán.
Csoda
A cseresznyefán titokban egy eltévedt alma érett, a sok vörös szempár között küklopsz smaragd szeme égett.
Szüretkor az oltatlan fa gyümölcsébe csízcsőr hatolt s szomjasan szürcsölt belőle cseresznyeízű almabort.
Tisztaság napja
ha egy jajszó feltelik s elönti Árkádiát csontsípok zengik szerteszét a hüllőhangú áriát sok mozdulatlan dérmohás szív a hangra felneszel sikongó folyó hordja el a kín hagymagyökerét
s a kénytelenség bércein az áradat ha megtörik lesz ki homlokunkra jelt farag és bemerít övig ha egy jajszó feltelik iszapmeder lesz mind a rét s az erdő hínártelevény szálai közt pár hal bolyong
de addig repedt partokon beomlott bányák törpéje ül fájdalma izzik mint a szén s a föld alatt dübörgő belvizek
A merengő tengerész
1. jövel, hitünk élete, szállj közénk dicső sereggel, szitáld ki lelkünk bánatát, mit ránkhamuz a reggel, oldd le rólunk a tegnapot, hadd keresse zátonyát - ma acélos bércre készülünk kitűzni a kalóz zászlaját
2. mentőmellényeket levetni, biztos a part, horgonyozva áll. ábrándos cet-partszegélysziláit sétahajónk megszigonyozta már. gyújtózsinórt a vízbe dobni - de mert zsivány lehet itt a vándor lefutni halkan mint a harmat, megnézni, áll-e még a tábor.
Lackó
Haskó-paskó, benne Lackó, mord mocorgó, máris mackó, szívdobbanásunkra szajkó, hunyt magunkra nyíló ajtó, kiben a vér ki-be jár,
anyja vére tigris vére, apja vére róka vére, pipe vére, malac húsa, hitnek, zsírnak csak a dúsa: zsarnok poronty, neki jár.
Hím- és nőnem így lesz pesztra, fodra lesz és csokra lesz, ha uralkodni majd kiáll s Kicsi László lesz fölöttünk, kavernánkban kiskirály.
Szövetség
Két sámán: apám, nagyapám körülmetélik a mezőt. Sarló villog a szentélyben, bokáját nyújtva hajlong a szál.
Jahve, ki eddig játékos rókakölyköt bújtatott és hirtelen jött tömjénfüstös záporillattal gyakorta
becézte a dús talajt, most sok kitakart, rózsás combot, magvaszakadt üres tokot fogad szoros szövetségbe.
menni hozzád
menni hozzád menni mindig hegyen átal nevenincsig nevenincstől le a tóhoz tikkadt vándor arca foltos adj erőt a kaptatóhoz tikkadt vándor arca foltos megy a hegyről megy a tóhoz hegyen-völgyön árkokon át megyen mindig megyen hozzád
Ballada
Föld, a földön tört edények, sikoly, vér és vad bölények, bölényszarvon szál legények, fákon égő szalmacsóvák.
Sebtében kötött kelengyék, véres ajkú szép menyecskék, szétharapott fejű fecskék, magukra gyulladó boglyák.
Vágtató, szárnyaló órák.
Emlék
a fák alatt, alkonyatkor olyan nagyon jó volt veled, hogy lángot vetett a vackor, felvacogtak a levelek. csonka volt a Hold, s dadogtam. két hasztalannak vélt mondat fölparázslott a sarokban s ködösen, álmosan távol gyertya lobbant el halottan. ha tudod, mondd el te jobban.
A megoldás
hogy el ne tűnj, halál rád, javaslom. ki feltámasszon, nincs oly javasszony, ha egyszer rádteszem a két kezem. a bizonyíték vagy, hogy létezem, légy hát semmi, foszoljon a joghús, légy kései, fájdalmas abortusz. meglátod, ízlik majd e lágy közeg, neve anyaföld, mit most rádtörek hogy benne eső légy, vakond, gyökér, négy elemként lakolj meg bűnödér.
Te meg én
Szünet. Tízpercnyi kávé, amikor nem láthatja más. A kávéba édes tejszín, kockacukornyi láthatás.
Gondviselés
könnyű a szív és könnyű a lélek: nem egyedül kell járnom az úton, ha öl, nemcsak engem öl a méreg, ha gáncsolnak, nem egyedül bukom. fenét nem. de kísér egy szem, félek, félek, hogy nem lehet majd hazudnom. a porció már rég ki van osztva, megkaptuk, amit ember kaphatott, most egyél, figyelj a tányérodra, együnk, a végső szó kimondatott
Játék
vállamat félve-kacéran illető ujjak szirmán kehelybe kacajt szító kék szerencsetalizmán
bordák között bomlott taktust cirogató langyos kéz szerelmesem karcsú nyakán félve ül meg az egész
megugrik a játék s folyók árjában hegyek csontos állán bámuló felhőkbe botlik a kis bolondos
utánalépünk oly gyorsan s könnyedén mint a tavak durva hátán hancúrozó hínárnyelvű rőt halak |