Utcadal
Csíki tél  - variációk tájra és tatárra -
Még mielőtt
Hű Ilj dalai  - finnugor apokrif -
  
 

UTCADAL

a Fecske utcában
nincs fecske
a Hajnal utcában
este van
az árnyaknak is
teste van

egyre hangosabb
a Galambok útja
jegeces egét
héja-had fúrja

a Juhász strasszén
farkasok járnak
a kutyaólakban
meg is hálnak

micsoda barom
aki ezt írta:
sztráda Pacsirta -
varjak riannak
útszéli fákról
a kert tövében
macska nyivákol

Jegenye téren
nem nő csak ében
a Tavasz utcában
tél az úr
járdáit lepi
hó-glazúr

van még egy utca
valahol hátul
új nevén: Sasok -
írja románul
egykor itt sétált
gyenge gilice -
most is ha szél fúj
gólya tolla hull
sok kis udvarban
valahol hátul

(1997)
 

CSÍKI TÉL
 - variációk tájra és tatárra -

sánta csikó kullog kötőféken
lázong a test megint valami fáj
jegéből nem enged vár körül az árok
hol önmagában hont foglal a táj

az Olt vize kékre vert visszér
csupasz fűz ágán zúzmara zenél
róka a nyúllal egy üregbe tér
kisbalta vasán kicsorbul az él

(1996)

MÉG MIELŐTT

hogyha már senki nem szeret
vághatok magamon eret
elhívom a huncut hentest
hadd mulassunk még egy rendest
még mielőtt már miután
valamelyik szép délután

nem várom be azt az estet
körbejárom egész Pestet
megpihenek Duna-parton
rakodópart alsó kövén
ahol úszik a dinnyehéj

már miután még mielőtt
rám köszönt fényes délelőtt
járok immár török földön
bújdosók közt csupa zöldön
keresek egy minarettet
végrehajtani a Tettet

*

rám ugatnak holdas esték
még mielőtt felébrednék

(1997)

HŰ ILJ DALAI
   - finnugor apokrif -

Hű Ilj a lett

némelykor megejt az ihlet
ilyen korban már megillet
északról jött Hű Ilj a lett
verset hozott amint illett

minek hoztad Hű Ilj te lett -
a rénem is verset ellett
hoztam volna én szonettet
de abból csak hangsúlyos lett

lett sok apró rúnó* rén is
ellett rénkém regőset is
engem egész hülyévé tett

illett hoznom neked valót
ihletben fogamzott Valót
nevem szerint: Hű Ilj a lett

* epikus ének
 
 

Alett

volt egy nőd is talán Alett -
emlékeztet Hű Ilj a lett
emléke régen odalett
tán holland volt lehetett lett

nálam is járt az az Alett
rénemen szépen rénegelt
mindig imádta a reggelt
Nappal feküdt a Holddal kelt

folyton üzekedett Alett
se nem ivott se nem evett
nevemre mondom én a lett:

vitte volna el az evet
aki azért rajtam nevet:
engem is meghágott Alett
 
 

Ilj szarvasát keresi

lappok jó földjén lopóztam
övig vízben néhol hóban
vajon szarvasom merre van
rövid iztem közben oztam

ne káromolj te hülye Ilj
nagy bánatodban is remélj -
(szólt Atyuska s feszült az íj)
ha kell ha nem engem ne szidj

rénedet már nem láthatod
(Napot szarva közt hordozót)
tuszkolom őt fel az égre

mögötte a szánom hasít
mennybolt jegén csodaösvényt
hogy a Nap kisüssön végre
 
 

Hű Iljet felesége vigasztalja

javasolom néked Hű Ilj
csodaszarvas után ne sírj
finn földön is vannak rének
szívós borjakról regélnek

- szól ten' feleséged Ilja
ne keseredj ne ess transzba
Atyuskával ne húzz ujjat
inkább szerezz szarvast újat

nem jó népek ama lappok
nem közénk való alakok
légy te büszke azért vagy lett

s amint meg vagyon az írva
Iljet vigasztalja Ilja -
nem hiányzik innen Alett
 
 

Ilj szomszédjával tanakodik

kemény fák közt gyenge szél jár
hóból vizet fakaszt az ár
ott ahol még maradt elég
s a kanóc már szinte leég

Ilj a derék Jinnel tárgyal
tervet szőnek fénnyel-árnnyal:
úgy beszélik hallád-e Jin
finom fajta ott fenn a finn

azt suttogja folyton Ilja
hoznék onnan egy rénborjat
de a finnek messze laknak

mi lenne ha velem jönnél
hosszú úton elkísérnél -
biztos örvendene Ilja
 
 

Jin a sámán

magánkívül  ül a sámlin
Lin Sám fia hétujjú Jin
nyestbőr köpeny lábán csizma
húrként feszül minden izma

nézése most a farkasé
mely magát nyúl után vetné
dobja perdül amint révül
igaz sámán kívül-belül

mert dalnok vagy s barátom Ilj
nem mondom hogy te is révülj
hozzánk illő forma a finn

imént a földükön jártam
néhol réneket is láttam -
felocsúdtam így mondta Jin
 
 

Ilj és Jin elindulnak

Vipunen* iránt indulnak
hangafüves réten járnak
fekete tehén nyomában
lazacos pataknak partján

Ilj kantaléval** bájol
Jin mélán gyöngyöt bűvöl
egyikük a sámos táltos
másikuk meg rúnó-gyáros

halmot másznak tavon úsznak
vizi kutyán lovagolnak
nem ér velük fürge kígyó

távol tartja a daloló
szabad szonett ritmusában
kántál hű Ilj hallgatja Jin

* sarkcsillag
** lant
 
 

Követik a fehér varjút

bíbor nyár dúl Suomiban
Turkuban rének turkálnak
szél nyaggatja a nyárfákat
dal fogan az éjszakában

Nap az égen alig bolyong
van itt aztán elég jávor
nem éppen mindenik jámbor
közeledni egy sem bolond

követik a fehér varjút
így közelítik a harjut*
elöl jár Jin mögötte Ilj

csetenesben rian vadtyúk
egy eget tartó vénhedt szil-
fán röpköd most gondolatuk

* finn magasföld, hegyhát
 
 

Szauna a szent fa alatt

jártál-e már Karjalában
gőzöltél-e szaunában
verted tested nyírfaággal
hűtőztél-e vízsugárral

tudod-e hogy mi a sima*
s csak egy járja nincsen dupla
elnehezül Karjalában
kinek karja kinek lába

házigazdánk jó Jukonen
a szent fáról virágot csen
veri magát sok meztelen

marja torkom mesimarja**
ajkamat finn Mesi marja -
ej ha így meglátna Ilja

* mézsör
** szederpálinka (finn nyelven)
 
 

Szampót építenek a hegyen

szép a finn nyár de oly rövid
itt nincs éj csak röpke hajnal
a sarki nyúl folyton csak nyargal
a Göncöl rúdja (is) eltörik

oszlik a pára - gímtej habja
a tűző Nap elapasztja
Obud*  vize Aurajoli
belemerülhetsz megtisztulni

szampót** építenek a hegyen
felfogadta a vén Jukonen
ácsolni Jint mázolni Iljet

házat készíteni festett fedelet
kamrácskát hol töltené a telet
hajadon lánya Ajnó

* Turku svéd neve
** csodamalom
 
 

Jin és Ajnó eltűnnek

malmot ácsolnak tarka tetővel
holdat barnával napot fehérrel
festik szél ezüstöz berkenyefát
tóra hajtja a búvárkacsát

morajlik malom muzsikája
zuhogót zokognak alája
hiúzszemmel nappalnyi résen
csak úgy ámul öreg  Jukonen

csodát művel a két lett mester
szampó árnyéka vízre vetül
hol Ajnó fürdik meztelenül

vetkőzni Jin sem restell
táltosunk versvízben esik el
s Ajnóval  örökre elmerül
 
 

Ilja elrejti a szampót

derék Jin drága jó pajtásom
a szampót finnek frigyládáját
sustákot hányó pénzes malmát
suomiak elől elásom

oda hol gímeket kerestél
Köd szigetén mert közeleg ősz tél -
közben én leltem gyöngyrímeket
közébük rejtem e remeket

hogy még Jukonen is feledje
milyen volt tarkálló teteje
tóra hullt árnyékát se lelje

észak szigetén Ajnóról regélnek
s tündökölnek gyönyörű rének
szóljon róluk egy másik ének
 
 

Réneskert

tündökölnek gyönyörű rének
nem feszülnek tündér ökölnek
Jukonen lapát tenyerének
látását félik - meghőkölnek

felhajtanak jégrécét farkast
agancsuk fatőn forrást fakaszt
ó ez a rénes nem is rémes
rénborjú nézése beszédes

szemének szűk tava kitisztult
homlokán ájul el a múlt -
Hű Ilj ki is választja magának

kezet ad rá az öreg Juno
Ajnó kedvence a réntinó
feszül neki nagy út sarának
 
 

Hazatérés csodarénnel

rénem pünkém* bájos tehénkém
ne légy versemben baljós rímkém
indulunk Ilja látására
szolgálásaimnak te vagy ára

lappföldet messze elkerüljük
hogy Atyuskát ne ingereljük -
szánját húzni tuszkolna égre
nem léphetnél pünkösdfűs rétre

időtlenségben vár ránk Ilja
lásd szemeit gyöngyökké sírja -
s te így végzed bé a kalandot:

csodarén leszel mennybolt éke
minden letteknek büszkesége
szarvad közt hordasz napot csillagot

* becézett szarvastehén
 
 
 

Jin levele a másvilágról

olvasd mesterszonett helyett
hív pajtásom Hű Ilj te lett
runókban réned legeltesd
rímek dombján el ne veszejtsd

engem láthatsz kitelt Holdban
Ajnó fürdik sugarában
s míg Atyus az eget szántja
Alett lábaimat mossa

kár volt sírnunk zuhatagot
elsodorta szegény aggot -
keresi lánya Ajnó

mihelyt a szél felhőt kavar
elönti az űrt csend-avar
dalt zokog a csodamalom

(1997 karácsonyán)