Az ősz nyugalma
Utak
Széltörés
Szobasarok 
Jelképek 

Gyergyószentmikóson élő orvos és költő, gyermekirodalmi munkássága is jelentős. A helybeli irodalmi kör létrehozója és mindenese, több kötet szerzője. A Gyergyó-medence terebélyesedő irodalmi életének egyik meghatározó tényezője.

 Az ősz nyugalma

Üres padon a meditáció
Míg földre szállni készül a dió,
poros levélben a hangya nyomok
Rekedt csókák az égi vándorok.

A tekintet is velük vándorol
Simogatás a kopár dombokon,
Lomhán kocog, mi futva érkezett,
Kopott olajkép, aranyos keret.

A vállakon pihegő nyugalom
mint vadak nélkül elnémult vadon,
Míg cihelődő nesszel búcsúzik
Langyos kövétől a zöld nyakú gyík.

Szellő cirógat észrevétlenül
Komor sarkokban az árnyék kihűl,
A fák alatt az avar szendereg
Lépked az ősz mint tisztes, nagy öreg.

 

Utak

Út az ágytól az ablakig
ahonnan várhatsz valakit
s a kertek alján baktató
sáros ösvényen szürke ló
utak ahol a lábnyomok
emléke csak futóhomok...

Lábad ha kőről kőre lép
hol soha kezdet soha vég
míg utad fölött ég az ég
s az árnyék soha nem elég...

Csapás mely forráshoz vezet
és meghallgatja éneked
utat sebző keréknyomok
közt vergelődik holnapod...

Az út hol száguldozni kell
s a perc a perccel egybekel
hol véres madártetemek
búcsúztatják az életet...

Bujkáló bozótos között
hová sejtelem költözött
utak az ingovány fölött...

Utad tikkasztó meredek
utak porában verebek
ahol megállni nem lehet
de egyszer szembejön veled
a tisztaszemű szeretet...

Az út hol labdád elgurul
ahol megpendül az a húr
talpad alatt levél fakul...

Nyomod pecsétje ittmarad
ringat delet ringat havat
sohsem felejti arcodat...

A válaszutad is lehet
ajándékoz vagy elvehet
neked hozza a híreket
sírni s nevetni is lehet
hol gondot űz a képzelet...

Utad mely szerteágazik
(merre iramlik el a hit?)
az út amelyről le-letérsz
s amelyhez mégis köt a félsz...

Utak sarából csipeget
fészekrakáshoz ihletet
a fecskepár mert itt lehet
sorsra váltani életet...

Utad utad utad utad
gördülő kerékáradat
ha elhagyod ő ittmarad
emléke húzza válladat
amíg leszáll az alkonyat
mikor ébred a virradat...

(1996)

 

Széltörés

Mint széttaposott
sündisznó-tetem,
tört-tépett tüskék
vonagló hegyen,
fák voltak egykor
büszkén, délcegen
fonódtak eggyé...
konok védelem.

De lehet az, hogy
gyilkos fergeteg
óriás szobrát
itt mintázta meg?
most lemondás és
csüggedés remeg,
míg szégyenlősen
titkait kitárja
sejtelmét őrző
fenyőrengeteg...
a romok fölött
gyászoló egek.

Nagy birkózásban
a megvert igaz
volt holnapváró
dédelgető vigasz
de elveszni
méltósággal is
lehet...
kincset hantol
aki némán
temet.

(1997)

 

Szobasarok

Ott kushad rég a csonka seprű,
Ott rág fel néha az egér,
A hulló porszem megpihenni
Végtére mindig oda tér.

Ott ülepszik a csend is olykor,
Míg pók szövöget hangtalan,
Fitymálva emlegetjük hogyha
Valami a sarokban van.

A szenvtelenség társul hozzá.
Sarjad penész és ront a gomba,
Zsákutcába ért gondolatod
Ott szipog halkan a sarokban.

 

Jelképek

Amit nem versnek szántak
s mégis az,
lehetne tán az igazán
igaz.

Néhány vonalból kibomlik
a táj,
A szomorúság nemcsak
ami fáj.

A szeretet nem divat,
ünnepi,
melyet csak bálon illik
hordani.

Ha jelből értesz minek
sok beszéd,
a szavakat az idő marja
szét.

Míg a legyintés lemondás
lehet,
A boldogság is sokszor
képzelet.

Rozsdás szögesdrót a rabság
maga,
Szerény virág a szépség
bajnoka.

Hol pont a vég ott ne folytasd
tovább,
Az erdő helyett megteszi egy
ág.

Színek bölcsője csak fehér
lehet,
mert hordozza az összes
színeket.

Fehér a hó s a menyasszony
lepel,
a jelképeknek olykor hinni
kell.