mediterránabbra száll a cirkusz

dér dadog
őszíti füvek hajlását
ég könnyének burka
kocsonyásodik
ez lép hát elé
holdfüggöny mögül
?
e hálónélküli trapézmutatvány
?
mikor tárul
ezüsterdők mögül
bohócrafestett fája az ősznek
?
mikor lép elé sárkányszemével
a trombitás
?
anya!...
nézd!
bontják a sátrat
repül a szárnya
nézd!
cigánykereket cipel
a cirkuszIGAZGATÓ

tériszony

a lépcsők egy napon
magasabbra szerettek volna jutni
egymásra lépve
egyre föl
közeledtek a földhöz
majd síktestük
- az egységes egész -
felkiáltott:
íme a csalhatatlan magasság

Hordalékok melyeket fentnevezett szerző egy kiállításon
jegyzett fel s most közreadja Kibomlások címen

a. (a festő)
a nyíló ablak mögött a szemlélő áll
a nyíló ablak mögött a szemlélő áll
ő van egyedül

b. (tükör)
megigazítja hajtincsét
a székről felemeli a kalapácsot
és hatalmas erővel kicsap
a bámészkodóra
tükörmása

c.
nincs tükör:
a tükör előtt
semmi van

d. (cím)
a földből
madarak tolla
áll ki

valaki
elásta
az eget

e. (néma)
a nyelv megreped
a szó meghasad
kettétörik a betű

f. (láthatatlan)
az árnyék leválik a testről
tapintható formát ölt a sejtelem
mégse beszélj ma nekem istenről

g. (szecesszió)
ég az oltár
olthatom
szavakba oltott
oltalom

h. (kommunikatív)
kirántottam a vers alól a papírt
a betűk szétrepültek

i. (1980)

A ház zászló.
Rajta kicsi házakat lobogtat a szél.
Végképp ünnep van.

j. (kép)
bogárvér

k.
a tűzből kipergő
pernye: hideg álom
mire emlékezne belőlem hát
a forró föld

l.
árnyékom ellép mellőlem
kézen fogom
kitépi magát
erősebb mint én
előttem
homokórában méz csepeg
két méh
lopva gyűjtögeti
az időt