FÖLDES ZOLTÁN
TÖRTÉNET
A KIS ELIZA
LEGIFJABB DON JUAN
A VIRÁGÁRUS LEÁNY
|
|
Sz. Csíksomlyó, 1884. okt. 15. - mh. 1956. júl. 28., Budajenő - elbeszélő, tankönyvíró. Csíksomlyón tanítói oklevelet, Kolozsvárt jogi doktorátust szerzett, tanító lett. Már az I. világháború előtt több verskötete jelent meg. A Hírnök, Pásztortűz, Vasárnap, Új Cimbora, Jóbarát, Erdélyi Tudósító munkatársa, 1929-30-ban Angyalkert (később Erdélyi Kis Pajtás) c. gyermekújságot adott ki. Gyermekek számára írt köszöntőkönyvet (Kv. 1923) és iskolai használatra elkészítette Maros-Torda vármegye földrajzát (Kv. 1923). A népiskolák IV-VIII. osztályai számára szerkesztett magyar olvasókönyveit (1928?37) a kat. elemi iskolákban használták, a VI-VII. osztályok számára egészségtant írt (1931). Szépprózai írásgyűjteménye Az endrédi leányvásár és más elbeszélések (Kv. 1928); újabb versei Szívvel (Szováta, 1928) c. alatt jelentek meg; falusi históriája Az elveszett leány (Kv. 1928). |
TÖRTÉNET
Midőn oltár elébe állt
A kis Eliz a kertbe ment
Múzeumba megy tanulni
Nagyvárosi utcasarkon
A lányka könnyezett
S mosolygó arccal mondta el
Mégis a szeret-et,
A vőlegény nem tudta, de
Helyette tudta más,
Hogy, Istennél, kit illet e
Szerelmi vallomás!...
A KIS ELIZ
S egy virágot leszakított.
"Fáj neked ez?..." kérdé a lány;
Felelt a kis virág: "Titok!..."
- Férjhez adták a kis Elizt
S kérdezték tőle, hogy: szeret?
"Igen." Felelt reá a lány, -
De szeméből könnycsepp eredt...
A LEGIFJABB DON JUAN
A legifjabb Don Juan.
A tudásvágy űzi-hajtja;
Nem kell néki már a lány.
Felfogadta nagykeményen:
Többé lánnyal nem beszél;
Lehet tőle szőke, barna...
Csak a tudománynak él!
(Meglátjátok éjjel-nappal
Bújja majd a könyveket, -
S a könyvtárból, múzeumból
Őt kivájni - nem lehet!)
... Nos, hát mutogatja buzgón
A szép gyűjteményt az őr:
"Itt egy urna - benne hamvak,
Ott meg egy ősrégi tőr.
Ez volt egyik, mely kioltá
A nagy Cézár életét...
- Egy kard... Gordius csomóját
Sándor ezzel vágta szét...
Ott meg... itt ni!... Kérem ássan
Itten minden oly csodás!"...
- Hejh, de nem figyel Juan rá,
Megszűnt immár a varázs.
A terem más oldalára
Untalan tekintget át:
Egy mosolygó képű lányka
Nézeget egy múmiát.
Juant kezdi érdekelni -
Hajh, de nem a - múmia!...
... Borravaló... és az őrnek
El kell onnan múlnia!
"Szép kisasszony," - szól Juan most
S a szemében tűz ragyog.
"Vezetőre nincs-e szükség?
A kalauz én vagyok."
- S Don Juan megint a régi,
Könyvet, esküt elfeled;
"Örök" szerelemre lobban
S csapja megint a szelet...
A VIRÁGÁRUS LEÁNY
Édes, kicsi lányka állott.
A nyakában kosár függött:
Úgy árulta a virágot.
Egyszer aztán a kis édes
Eltűnt onnan - mindörökre.
Pedig bizony beteg sem volt,
Sem sirhalom el nem födte.
Idők multán, hetek teltén
Egyszer aztán újra láttam,
Cifra, selymes, szép ruhában,
Bűvös éjjű kávéházban.
Szebb is volt most, s bájolóbb is,
S mégis könnyeztem miatta,
Hogy utolsó virágszálát:
Liliomát is eladta...
(Forrás: Földes Zoltán: Versek. Benkő László kollégiumi nyomdája, Kézdivásárhely. Lelőhely: csíkszeredai Kájoni János megyei könyvtár Dokumentációs osztálya, Kelemen Katalin szíves jóvoltából)
