FERENCZ IMRE

Telehold
Falumbeliek
Szülőház
Világ
A nyugalom órája
Perefernum levél

Telehold

Az utolsó tehén
melynek még neve volt
gömböccé puffadt a lóhereföldön
szeme kidülledt
hasa az égre domborult
akkor este ő volt
az a legendás telehold

szaladt apám a dombra
felvágni késsel a holdat
(éppen akkor hanyatlott le
vörösen a nap)

s hajnalban eljött a falu
mely a tehén bendőjéből szabadult -
részvéttel jött
hogy megsegítsen
s vitte vitte mind a húst

Falumbeliek

egyszer csak kiáltottak
a túlsó járdáról
falumbeliek lehettek
integettek
NEM ÉRTEK EGY ÁRVA SZÓT SEM
kiáltottam
ettől a zajtól
NEM HALLOK EGY VAK HANGOT SEM
kiáltottam
jó jó jó
kiáltottak
átadjuk
megmondjuk

Szülőház

Hátracsapja a szél a kaput
égnek feszíti két karját a kútágas
mint aki jajong
és megalvad a víz
a kútban

és házkutatást tart a csend
felleltározza
elhasznált életünk
megkímélt
ruhadarabjait

s nem marasztal
senkit már
a bojtorján
az udvaron
ha ti is megszöktök innen
valami jó előre kész
alattomosan szervezett
hallgatólagosan elfogadott
félelmetes terv szerint

szüleim



Világ

Már annyit csalódtam
és annyi mindenről lemondtam,
nem csoda hát,
ha olyan szép
és gazdag
a világ.

És egyre szebb lesz
és gazdagabb
hiányaimmal,

míg hiányommal végül
beteljesül.

A nyugalom órája

Hanyatt fekve a zöldben,
micsoda mozdulatlanság!
Csak egy gyephangya téved hajam sűrűjébe.
Csak egy tolvajbogár lopózik hozzám,
és hallgatózik.
Ne moccanj, maradj -
miféle harc után
miféle tetem!

A fű megadóan elsimul,
s hízeleg a bársonyvirág.
de a kapcsos korpafű
bilincset csörget,
s a fillérfű bőrömre alkuszik.
Vigyázzban áll a sisakvirág.
Kígyószisz szisszen,
s oson a macskagyökér.
Ördögrokolya lebben,
szolgálatban a katonalégy.
Légvadászok,
ugróvillások várakoznak,
s a vészjelző szúnyog hallgat.
Még alszik az alkonybogár,
de az aknázó legyek már járnak.
Imádkozik az imádkozó sáska.
De mit keres itt
a halálfejes lepke,
s merre igyekszik a temetőbogár
a gyászbogarakkal?
A szürke rabszolgahangya
már kész a cipekedésre!
Nincs órája a nyugalomnak.

Perefernum levél

Papírra teszem
az örökségem -
ne tagadhassa le
senki

fenyőháton
a kétvékás föld
kerekhegyen egy hold
az erdő alatt
a kaszáló

a rét a patak partján
a legelő a havason
az erdő a hegyen
a szántó a domboldalon

ez kétezret ér
ez másfelet
ez hármat
összesen megér ennyit

ezt eladta jános
ezt megvette péter
ezt adományozták
ezt kisajátították
ezt elárverezték

az háromezret ér
az kettőt
az négyet
összesen megér annyit

eladtak húsz ökröt
fenyőhát fenyőhát maradt
eladtak húsz öl fát
kerekhegy kerekhegy maradt

küzdöttem mentem
küzdöttel mentél
küzdött ment
küzdöttünk mentünk
küzdöttetek mentetek
küzdöttek mentek

fenyőhát fenyves
kerekhegy kerek
hosszúhegy hosszú
égettvész égett

én bírtam
te bírtad
ő bírta
mi bírtuk
ti bírtátok
ők bírták

de hol vannak
a papírok
állnak a rokonok
a falu
íme a mondatás
mondatokban:

fenyőhátról tied fenyőhát
kerekhegyről tied kerekhegy
az erdőről tied az erdő
a határból a tied a határ
az egészből tied az egész

itt van minden
maradéktalanul
írjad
ne tagadhassa le
senki

és tudd meg hogy ezért
megharcoltunk
és tudd meg hogy ezért
megdolgoztunk
eladtuk megvettük
örököltünk pereltünk
hogy megmaradjon