EGYED PÉTER

A dolog vége. Távolodóban
Pátria
Jövetel

(sz. 1954, Kolozsvár) költő, író, esszéista. A kolozsvári egyetem filozófia szakát végezte, jelenleg a Babes-Bolyai tudományegyetem bölcsészkarának oktatója. Két verseskötete, több próza és esszékötete jelent meg. Az erdélyi modern líra egyik markáns képviselője. Beválogatott versei a kilencvenes években születtek.

A dolog vége. Távolodóban
Száz sor magány

Nem is ez
történt veletek
- ki tudja,
elmondja:
na mondja csak -

nem is ez
történt veletek.
A történet régi
és oly vacak -,

csak hogy mi
veled esetleg
esetleg másban
véget ért

s te más
vagy: te vagy más
csupán
még az sem, aki
végetért

az eltávolított
írógép,
a hajba rejtett
ceruza

azok mögül
meg kinéz
szalagról

szakított
éjszaka

két
csillagszem - manó, hiúz.

A tájból
ennyi
az értelem
levéltakaró
belebússz,
ott fönn

már ismét
senkisem

vagy egy csillag

az osztováta
itt megáll

kihuny
a lámpaelem
semmi más
nem érdekes

csak vakvilági

fegyelem

mondjuk
hogy a

süllytükör
hol néznek
téged
odalenn

jobb lesz
még följebb
talán
ott komolyabb

vad, néma kegyelem.

És mi lesz velem
ha olasz leszek
menekülök
tovább

egy vadban

erdők fölött
szállok
más nyelveken
felhő és eső
hullócsillag is

hogy magam
ne halljam

oly olasz leszek
úgy
torpanok

néhány vadban
lőnek
rám
a szárny-
csattanás
után

oly mélybe
bukok hogy
a golyót
ne halljam

suhognak ők is
- de jó kis
fütyölés -
vannak otthon
ők
és csak ők
suhognak
szóródnak

manókban
halban

a vad immár
sündisznót
ereszt
templomokba

oly halkan
hogy
ne is halljam

Pátria

A szűkebb hazámba, szeretett
Erdővidékemre kívántam eljutni
éppen, mintegy menedék. Traktor-
háton, autóstoppal meg bányász-
busszal haladtam egy ideig - az
egész usque ötven kilométer,
nagy távolság. Nézegettem a szé-
kelyzsombori várat, az orosz cárok
hűbérét. Vajon tudják? Nemsokára
valamelyik Romanov majd jelentkezik
érte. Aztán az utolsó völgyben,
B. előtt, egy O. nevű helységben
végképp elakadtam. Éppen a csorda
jöve befele, mindenki megragadta
marháját, tovább álldogáltam a
községközpontban, a bokatörő hi-
degben. Topogás. A XVIII. században
a falujegyzőkönyvek szerint a
bíró köteles volt az utasnak
szállást, a sietősnek forspontot
biztosítani a következő faluig.
Itt fogok megdögleni az út szélén.
A kapuk lassan becsukódnak, le-
száll a rendes sötét éjszaka.
Eltörött a bokám is az árokparton.
A hómacskák lassú léptekkel po-
roznak át az úton. Majd egy sánta
kutya inal felém abból az irány-
ból, amelybe igyekszem. Meg kell
értenem, hogy kész, vége. XX. szá-
zad vége. Ez a hazám.

Jövetel

minden vidámság
csak más
és minden öröm
csak lefordíthatatlan

gyertyát gyújtanak
angyalok
ördögök iklatnak
nyomaikban

egy templomnyi
éjszaka
vár rám

az angyalom meg úgy
átsetteng a Brenneren

miért röpülne?
jobb néki a Földön
s talán megérkezik
még életemben

avagy már ő sem
az aki volt -
csak egy villám
a szétnyíló
tengeren?

álldogálok
csak
egy itteni templomban
mennydörög kétszer
ilyen ima
hát csupa villám
az éjszaka

bumm, bumm,
immár tovább
állnék

talán megérkezik
még életemben

avagy már ő
sem az ki ő
csak egy villám
és egy dörgés
kettő -
szól az angyal-morze
hát megérkezett
az éjjelen

Róma-Monterotondo