BAJNA GYÖRGY
Húsvéti vers - 1990
Eszmélés
A pásztor halála
Borzonti szonett
Ficzus bácsi
Betakarodás
Vallomás
Hagyaték
Floread
Várakozás
Áll az idő
Most
|
|
Született 1947. június 12-én, Gyergyószentmiklóson. Önvallomása: "Hatan voltunk testvérek. Gyergyószentmiklóson érettségiztem. Szinte minden voltam rakodó munkástól hivatalnokig, helyettes tanártól művelődési élet szervezőig. 1977-ben szerszámlakatos képzésen vettem részt. A helyi Gépgyártóipari Vállalatnál alkalmaztak. 1990-ben a Hargita Népe munkatársa lettem, elvégeztem a nagyváradi Ady Endre sajtókollégiumot. Hitvesem (sz. Benkő Anna) óvónő. Két gyermekünk van. Verseim irodalmi és napilapokban, folyóiratokban és időszakos kiadványokban, illetve gyűjteményes kötetekben jelentek meg. Meglehetősen ritkán közlök. Első kötetemet Hófoltok címmel 1992-ben a gyergyószentmiklósi Mark House Kiadó adta ki. (A válogatás e kötetből való)." |
Húsvéti vers - 1990
A bárány vére elfolyik,
Festi vele magát a Nap.
A bárány szeme drágakő,
Ártatlan tükör, itt marad.
Hitedre bízva rostokolsz
a hideg utcaköveken.
Megbetegedsz e hajnalon,
nem elég most a fegyelem.
A lelkét hozd közénk, április.
A testét már hordjuk, láthatod.
Estére újabb keresztre
feszített feje lesz a hold.
Gyűlölet izzik s az éjszaka
kísértetekkel van tele.
Felébredtél, ha álmodtad:
rémálom volt? Most élsz vele!
Szitok és könny közé Krisztusom,
szállj le még egyszer mindazért,
amit retteg, hát megtagad
ember - embertől - emberért.
Azon a nyelven énekelj,
mit anyjától hall a csecsemő.
Súgd már mindenki fülébe:
nincs elmenő, se megjövő,
nincs nagy múlt, se nagy jelen,
időtlen görcs az életünk.
Számodra esendők vagyunk,
ha ölelünk, ha szenvedünk.
Adj erőt kezet nyújtani
akkor is, ha már muszáj.
Adj erőt végre vallani
annyi hazugság után.
Lelked kellene itt legyen,
a tested már miénk, láthatod.
Estére újabb keresztre
feszített feje lesz a hold.
Eszmélés
A megtalált halott madarat
gyermekek simogatják.
Ő a megtalált szabadság
fájdalma.
A pásztor halála
Egyedül, lassan lépegetve
ereszkedett a hegyről.
Amikor már nem
látta a völgyi ködtől
a valószínűtlenül kék eget,
megfordult.
A hegy kitárta karjait,
meg ne üsse magát,
amikor elzuhan.
Borzonti szonett
Kökörcsin mérgétől vakul a nappal
és jön ideje hosszú éjszakáknak.
Tegnapi bánatod újjal tetőzik?
Levélpergőtűz. Lapulnak a házak.
Harangvirágok utolsó harangja
megrepedt. Borzongva, fakó hangon üzen.
Alattunk szorosan egymásba fonódva
Átvészelni kész már a mélyi üzem.
Te, kedvesem, elrejtenéd a nyarat
bábakalácsba, hátha ott megmarad?
Ujjadba szúr dühös méregzöld levél.
Nemcsak e telet kell túlélnünk, tudott.
A rét szépeit hiába halmozod,
álmot kergetsz. A harmat jéggyöngy, fehér.
Ficzus bácsi
Ficzus bácsi a citromfát
földíszítette naranccsal.
Mindig petróleummal mosta föl
a dohányáruda padlóját
és várta,
dobna el valaki
égő gyufaszálat.
Betakarodás
Társzekéren búzahalom.
Dübörögnek az ég útjai.
Villámot köt ostora nyelére a kocsis,
harsint fütyörészve.
Tarka lepedő lebeg
a szekerek mögött:
kövér verebek pingálják
a modell szamártöviseket.
Árok szélén mosolyog a mezőőr.
Falábát leszúrta a földbe.
Vallomás
Ló farkához köttetlek,
néha el is temetlek.
Felhők közé cipellek,
ha nem szeretsz lelöklek.
Ha szeretsz is lelöklek.
Hagyaték
Fiamra hagyom az álmaimat,
Lányomra minden ünnepet.
Fehér virágok közé tűzve
kedvesemnek a holnapot.
Ennyi lett csupán a végtelen,
mit szerelméért megérdemel tőlem.
Mit tegyek?
Az Ígéret Földjét
már másnak ígérték
felelőtlen.
Floread
Virágruhásan lépsz a vízbe
Virágruhásan lépek vízbe
Fejeden fehér koszorú
Fejemen piros koszorú
Virágok ünnepe van délen
Fölötted már köröz a víz
Virágok ünnepe van délen
Fölöttem is köröz a víz
Szirom tengerben szállsz alá
Szirom tengerben ringok én
Szomorú minden mint ha köd van
Szomorú minden mint ha köd van
Várakozás
A kertbe hollók szállnak este,
melléjük varjak veszekedve.
Anyám a kapuba kiáll.
Apám a kapuba kiáll.
Este van, még egy - szól anyám.
Este van, még egy - szól apám.
Nem jönnek ma se a gyermekek,
de távol vannak - szól anyám.
Csűrön egy varjú berekedt.
(Milyen rossz hangú madár.)
Jászolban ropog, ébred a széna:
ilyenkor tértek haza a lovak.
Lódul a vödör, nyekken a gém,
cseber dongája pittyogtat.
Pajtában felsír az emléksüldő,
ricsaja riasztja mamát.
Üres vederben moslékot visz
és elereszti a fogatlan kutyát.
Áll az idő
áll az idő mint hó a csúcson
vár az idő mint hó a csúcson
fekete tömegben lépkedem
fekete tömeggel lépkedem
a fű sercen a talp alatt
a talp mozdul a fű felett
az idő áll mint hó a csúcson
fekete tömeggel lépkedem
a kiáltás a fűben vár
a zárja biztos mint a nyár
a nyár biztos mint a nincs
a kiáltás a fűben vár
a fal áll még száz napot
mint hó a csúcson áll a fal
alatta tiszta koromból
árnyat fest a béna hal
nem fényes pengevillanás
mit szemedre küld vallani
fekete tömegben lépkedem
szólíthatna már valaki
az idő áll mint hó a csúcson
a fű hallgat a talp alatt
fekete tömeggel lépkedem
északra tőlünk áll a fal
a kiáltás a fűben vár
a nyár biztos mint a nincs
tiszta koromból árnyat fest
a hal és rácsos lesz a víz
fekete tömeggel lépkedem
szemem fénye itt csak a fény
míg áll az idő mint a hó
a tömeg mozdul feketén
Most
Most hó vagyok.
Mi leszek, ha
elolvadok?
