ADY ANDRÁS

Így ébresztesz
Légszomj
Remény
Láncreakció

 
Ady András
Sz. 1976, Csikszereda. A helybeli Márton Áron líceum elvégzése után Brassóban főiskolázik, majd Kolozsváron pszichológiát végez. Csikszeredában művelődési intézményeknél szakirányító. Versei lapokban, folyóiratokban jelentek meg.
 

 


 Így ébresztesz

Hajnalban,
Ha erősödő sivítással zuhan
S megcsillan egy kis fagyon
Az idő,
Ha fészkéről próbarepülést
Végez a félelem...
Ablakhoz tapadt áhítattal,
Egy csokor jégvirágot,
Gyűjtesz nekem,
S forró kezed,
Olvadó szirmokkal borítja testem.



Légszomj

Álmomban, felhők alatt,
Ájult fények szárnyán
Szállt az éjjel, a suhanó széllel,
S elrabolt belőlem minden szót.

Álmomban testem kéreg, ág
S parszekek* közé ékelt üzenet a szó.
Lassan hull a fakuló semmibe,
Tépett ágról az éjjel suhanó.

Felhők alatt hajnalban
Rabolt szavak nyáját, éji szelet
Kergetnek suhanó fények
S testem parszekek közé ékelt
Bénult ág, némult kéreg.

 * parszek - a csillagtávolságok mérésére használt egység, 3,26 fényév (szerk. megj.)



Remény

Mint célt vétett üzenet
Kereslek...

Mint hajnal mélyén felzavart gémek,
- időbe vájt, kifakult emlékek -
Ha félelmek sorfala közt,
Álmaimra vetkőzve kergetnek fényre,
Hosszúszárnyú rémek,
Lassú táncba kezd, meglel
A vérszínű reggel - felkarol, felkap -
Tán hamvaim fölé emel.

... néha másban, tükröződve
Néha rádtalálva.



Láncreakció

Szökőárként
Átcsap az éj a városon,
Ezrek sodródnak,
Koncentrikus álom
Tölcsérbe.

A sötétbe hanyattdőlve,
Mellettem fekszik a csend,
Alszik, vagy meghalt
Nem tudom, nem értem.
A világ minden kövét
Átmossa rajtam a félelem.

Mellénkfekszel, a sötétben
Álmunk, vagy halálunk,
Nem érted, nem akarod,
A világ minden félelme
Rajtad térdel, s feltépi mellkasod.
 

Kezdőlap