ReMeK-e-hírlevél | Róth András Lajos | V. évf. 2010/6. szám
http://epa.oszk.hu/01200/01260/00044/

A Könyvtári Levelezőlap 1995-ös első számában Moldován István örömmel számolt be, arról, hogy a kulturális szférát és a könyvtárakat ért megszorítások mellett egy új könyvtár alapult: a Magyar Elektronikus Könyvtár. Azóta, aki figyelemmel kíséri a MEK honlapján a "sajtó", az "előadások" és "útijelentések" letölthető és olvasható tartalmát, az könnyen számot adhat az eddig elért eredményről. A ma már több mint nyolcezres állományt feltüntető, a négy - egy-egy erdélyi, szlovákiai, vajdasági és kárpátaljai - határon túli szerveren is elérhető digitális adattár, ezen utóbbinak beszédes (értsd igazi és átvitt értelmében egyaránt) bizonyítéka. A Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) jelentős szerepet játszik a magyar nyelvű, illetve magyar vonatkozású könyvek, valamint más szöveges és képi dokumentumok digitális megőrzésében. 2010. május 14-én az OSZK VI. emeleti tanácstermében ünnepi összejövetelre került sor, melyen a Magyar Elektronikus Könyvtár működésének 15., a MEK Egyesület létrejöttének 10., és a MEK OSZK intézményi keretei közé kerülésének 10. évfordulóját ünnepeltük. Az egybegyűlteket Mader Béla, a MEK Egyesület elnöke köszöntötte kiemelve bevezető beszédében, hogy a papírkönyvek internet és más technikai újítások miatti háttérbe szorulása mellett az írott - akár online - szöveget általában is egyre inkább háttérbe szorítják a képi és hanganyagok. Mint mondta, ezért is fontos a szövegeket megőrző és ingyenesen hozzáférhetővé tevő MEK szerepe. Az elektronikus könyvtár történetét - annak "mérföldköveit" - Moldován István, a MEK Egyesület ügyvezető elnöke idézte fel címszavakban. Kitért többek között a kísérleti szolgáltatás 1995 augusztus végi elindítására, az egyesület 1999 novemberi megalakulására, a jelenleg is működő 2.0-ás új változat bevezetésére, az első hangzó dokumentum 2003 végi feltöltésére, a két különgyűjtemény, az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA) 2004 tavaszi és a Digitális Képarchívum (DKA) 2007 novemberi útnak indítására, valamint a nyolcezredik dokumentum állományba vételére idén márciusban. A MEK rendszerében 2005 eleje óta a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével közösen kidolgozott hangoskönyvtár is elérhető. Ennek hasznosságát, és továbbfejlesztett, mobil telefonokról történő elérhetőségét ecsetelte gyakorlati bemutatóval Ferenczi István, telefonközpontos, a vakokat és gyengénlátókat képviselve. Horváth Iván, az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tanára, majd Szilasi László, a SZTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszékének docense különlegesen érdekes művelődéstörténeti megközelítésben tárgyalták a MEK szerepét. Alulírott a hazai, különös hangsúllyal az erdélyi digitalizálás helyzetét ecsetelte mindazon kedves kollégáknak köszönhetően (Brem (Imecs) Ágnes, Csergő Antal, Géczi Róbert, Kovács Eszter, Okos-Rigó Ilona, Papp Kinga, Petelei Klára), akik adatokat szolgáltattak e témában. A rendezvényt Sudár Annamária előadóművész és Török Máté verséneklő bájos, hangulathoz illő fellépése tette még csodálatosabbá. Budapesti ottlétem fölöttébb hasznos volt, mind szakmai (tapasztalat- meg véleménycsere), mind emberi (kollégákkal való közvetlen kapcsolatteremtés ismerkedés, vonzó beszélgetések, régi barátokkal való találkozás) szempontból. A jelenlévők a rendezvény végén könyvtárlátogatáson vagy (mint jó magam) az OSZK Papír- és vízjeltörténeti kiállításán vehettek részt. Utóbbi megtekintését ajánlom mindenkinek, aki arra vetődik. Jóleső érzés volt találkozni és személyesen is megismerkedni olyan régi munkatársakkal (Góczán Andi, Simon Jennifer, Drótos Laci), akikkel eddig csak virtuális csatornákon érintkezhettem, meg természetesen a teljes MEK-es lelkes csapattal - köztük a fiatalabb szakmai generációknak is példát mutató Zimányi Magdolnával. Jóleső érzés volt látni, hogy számon tartják és értékelik a mi munkánkat is. Segítőkészségük, kedvességük, nyíltságuk köszönetre méltó. Mindez újabb erőt ad a megkezdett munka folytatásához, s miért ne..., mások megnyeréséhez is. Még egy kevés és elérjük a 10 000-es tételt. Ne hagyjuk magunkat!