2000.08.27. euroASTRA

Alma a fa alatt - Paradicsom a neten
A MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) és a szerzői jog
Internetes cím: http://www.mek.iif.hu

Jó fél éve annak, hogy Góczán Andreától (MEK) levelet kaptam. Tisztelettel érdeklődött, hogy a szerény írásainkat tartalmazó euroASTRA lapcsaládot a MEK kínálatába beemelhetik-e? Ezt a megtiszteltetést igazán nem volt nehéz egy azonnali igenlő válasszal megköszönni.

Teltek a hetek és a hónapok, mikor ez év tavaszán a szomszédunk kért segítséget. Irodalomból készült vizsgára az esti gimnáziumban és néhány anyagra lett volna szüksége. A falu könyvtárában ha lenne is anyag, akkor sem elérhető, mert zárva van. MEK. Perceken belül csodálattal vegyes félelem ült ki szomszédom arcára s küszködni kezdett: a bőség zavarával. Sokkal, de sokkal több anyagot találtunk, mint ahogy ő azt remélte... Na igen, erre (is) jó az Internet.

De mi a helyzet a MEK-ben az egyre többet vitatott szerzői jogokkal?

Erről kérdeztük a Budavári Palota F épületében berendezkedett, az Országos Széchényi Könyvtár osztályaként funkcionáló Magyar Elektronikus Könyvtár osztályvezetőjét, Moldován Istvánt, a fő-fő MEK-mestert.

euroASTRA: Van egy nagyszerű MEK-ünk. Kiknek köszönhetjük?

Moldován István: Sok embernek, mindazoknak, akik úgy gondolták, hogy ez egy fontos és hasznos dolog. Úgy gondolták, hogy a magyar kultúra, a tudományt és az oktatást segítő teljes szövegű anyagok az Internetre kerüljenek ingyen és bérmentve. A legrégebbi ötletadó Michael S. Hart professzor. A mai napig működő projekt neve Gutenberg Project. Célja, hogy az emberiség alapvető, fontosabb műveit össze kell gyűjteni, és elektronikus formában szolgáltatni a hálózaton. 10.000 könyvet terveztek 2000-re, ez még nem valósult meg teljes egészében, de az állomány egyre gyarapszik. Főként önkéntesek digitalizálják a könyveket.

Ez volt az alapmintánk, hiszen a könyvtárakban 1989 óta találkozhattunk hasonló hálózati megoldásokkal. Még nem Internetnek hívták. Aztán 1993-ban egy miskolci kollegánk, Drótos László megalkotta ezt az ötletet és nevet. Nagyon fontos ebben az ötletben hogy hálózaton szolgáltatjuk, ingyenesen és mindenki számára. Nagyon fontos cél a rendezés. Sok anyag megtalálható a hálózaton, de az őskáosz állapotában. Ez 1993-94-ben történt. Ezt követően két tesztkönyvtárral kezdtük megvalósítani az ötletet. Ekkor, 1994-ben szereztük meg az Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program támogatását is.

(3) Nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a műről számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra készíttetnek mással másolatot.

A rádiókban sugárzott hirdetések alapján a 2-5 évig terjedő börtönnel lehet büntetni eme cselekmények elkövetőit.

euroASTRA: Ez az egyik legszebb oldala az Internetnek, hiszen a kultúra és a tudomány értékeit az egész világ számára hozzáférhetővé lehet tenni. Hogy vészelte át a MEK az 1995-96-os éveket, amikor fokozott hangsúly irányult a hagyományos értelemben vett szerzői jogokra?

Moldován István: A MEK-ben megpróbáltunk figyelemmel lenni ezekre a jogokra. Ha nem is tudtuk teljessé tenni, de törekedtünk rá. Az előző szerzői jogi törvény 1999 szeptemberéig volt érvényben, ennek megfelelően olyan dokumentumokat, műveket igyekeztünk gyűjteni, ahol valamilyen engedéllyel rendelkeztünk. A szerzőktől kértünk engedélyt a digitalizáláshoz, vagy az Interneten található művek esetében egy elektronikus levél formájában kértünk engedélyt a felhasználáshoz. Lehet, hogy ezek nem teljesen jogszerű engedélyek, de megpróbáltuk azt, ami tőlünk elvárható volt. Már 1996-ban volt egy tárgyalásunk az ARTISJUS-szal, hogy a lassan gyarapodó gyűjteményünkkel kapcsolatban hogyan viselkedjünk. Az új szerzői jogi törvény külön rendelkezik az Internetről, bár magát a szót nem használják. A jogászok óvatos előrelátását az indokolta, hogy senki nem tudta, mi lesz még itt... Az óvatos előrelátás igazolódni látszik, mert már itt a WAP-világ, amiről ha így nézzük Internet, ha úgy, akkor valami egészen más. A jogászok úgy fogalmaztak, hogy minden olyan szolgáltatás, ahol irodalmi műveket hozzáférhetővé tesznek vezetéken vagy vezeték nélkül sugárzás jelleggel, ahol a felhasználó dönt, hogy mikor és honnan hívja le azt a művet, ez egy külön műfelhasználási kategória. Tehát itt megfogalmazásra került az, hogy ez a típusú elérés is egy műfelhasználás, amihez a szerző engedélye szükséges.

euroASTRA: Valóban, s erre kitalálták a törvény alkotói, hogy könyvet digitális úton nem lehet másolni, ellenben kézzel, vagy indigó nélküli írógéppel, manuálisan igen. Mint Mátyás király korában... Esetleg a törvény módosításával el lehetne érni, hogy a könyveket csak kőbe lehetne vésni... A jelen törvények szerint törvényt sért mindenki, aki a MEK-et meglátogatva letölt egy könyvet.

Moldován István: Remélem, hogy nem...

euroASTRA: Ez a remény nagyon kevés akkor, ha engem megbilincselve elvisznek a rendőrök...

Moldován István: Igen, itt érezhető, hogy elbizonytalanodtak a törvény alkotói. Ezért kimondták, hogy nem várható el a hálózatra kitett valamennyi mű szerzőjének megkeresése egyéni engedélyekért, ezért ezt úgy kell kezelni, mint a rádióban vagy vendéglőben sugárzott zenét. Tehát közös jogkezelést alkalmaznak az Internetre.

euroASTRA: Ez azt jelenti, hogy az ARTISJUS kasszájába kell befizetni rendszeresen bizonyos összeget.

Moldován István: Így van, ez egy átalányfizetés. Ez egy EU-s irányelvnek felel meg, ahol azt mondták ki, hogy el lehet szakadni a szerzők egyéni engedélyétől. Ennek a másik oldala az, hogy számítástechnikai, Internet közegben az egyéni szerződés teljes mértékben betarthatatlan. Itt a jog, tett egy lépést annak irányába, hogy kezelje a valóságot, és az átalányt vezette be. Hogy ez mennyire lesz működőképes, nem tudom. A szándékból mindenesetre az látszik, hogy valamennyire megpróbálták kezelni. A jog oldaláról nem volt reális az, hogy kimondják: itt és most akkor mindent szabad. Különös tekintettel a zenei anyagokra.

euroASTRA: Nem zenéről volt szó egyelőre, hanem irodalomról. És máris itt az első nagy probléma: ha egy író-olvasó találkozón a szerző felolvassa előző könyvében megjelent egypercesét, akkor elvben ezért fizetnie kell. Ugyanis a jogról nem mondhat le, így saját jogáért saját magának kell fizetnie a kötelező közös jogkezelés miatt.

Moldován István: A jogban itt benne van a konfliktus, s én adott esetben - amit szeretnénk elkerülni - konfrontálódhatok a szerzővel. Ugyanis az átalány azt is jelenti, hogy szinte válogatás nélkül mindent feltehetünk a hálózatra. Nem akarjuk elriasztani a szerzőket, így ha lehet, a személyes megkeresést is alkalmazzuk.

euroASTRA: Ugyanakkor a szerző nem mondhat le saját jogáról. Ingyen sem adhatja a MEK-nek a jogot...

Moldován István: Az biztos, hogy nagyon bonyolult a helyzet. Ugyanis az is lehetetlen, hogy minden egyes szerzővel szerződni kell... Aztán jött a 99-es váltás, amikor egy kicsit átestünk a ló másik oldalára. Egy jogász kollega erre azt mondta, hogy a jog egy kicsit előre szaladt. A jog részéről ez egy kísérlet volt.

euroASTRA: Ahol mi vagyunk a fehér egerek...

Moldován István: Igen, ahol mi fehér egerek vagyunk :-))) Az Internet, és az Internet szolgáltatók.

euroASTRA: A világon mindenütt a jog követi az életet. A szerzői jog viszont "előre szalad". Miért nem várja meg, hogy letisztuljanak a folyamatok? Lesz Magyarországon 1 millió magánelőfizető, kialakulnak a szokások, amit majd lehet szabályozni.

Moldován István: Én már öt évvel ezelőtt hallottam valakitől, hogy meg kéne várni, amíg az Internet letisztul. Azonban az Internet nem tisztul le, és a jog ezt a sebességet nem tudja követni.

euroASTRA: Nos, ha pedig nem tudja követni sem, akkor ne igyekezzen elébe kerülni. Kísérletet se tegyen rá, mert ha én ma egy Forma-1 Mercedes-t akarok Trabanttal előzni, akkor egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy hátulról a faromba beleszáll valami nagyon erős tárgy... Leköröznek. Mondok egy példást: Curtis Siller nevű professzorral - a Bell Laboratories munkatársával - beszélgettem a mai Amerika internetes jogi kérdéseiről. Ott a videó-kölcsönzés szabályozása ma a probléma, ami a normál élethez viszonyított háromszoros sebességű Internetet figyelembe véve holnap, vagy holnapután megérkezik Magyarországra is. Komikus, hogy közben a szerzői jog a könyvek másolásán vitatkozik. És akkor a Freenetről még nem beszéltünk. Hosszú idő után ez az első eset, amikor nem a hadiipar, nem a titkosszolgálatok levetett holmijából táplálkozik a polgári technika. De egyszerűsítsük a dolgokat: én ezt az interjút megjelentetem. Utaztunk, dolgoztunk, eszközöket használtunk, majd - mivel az euroASTRA a MEK ajánlások közt szerepel, Önök fizetnek ezért az ARTISJUS-nak? Beleérthető ez az átalányba?

Moldován István: Igen. Egyelőre nem fizetünk, de megállapodásunk van az átalány-fizetésre, ami ettől a félévtől él.

euroASTRA: Ez igen érdekes, mert én is fizetek ezért az interjúért a Matávnak, fizetek a szoftverekért és a benzinkútnál, de az ARTISJUS - bár már lassan öt éve publikálok - soha, még egy fagylaltra sem hívott meg...

Moldován István: Szerencse vagy sem, de a MEK kinőtte magát annyira, hogy már nem lehet figyelmen kívül hagyni, semmiféle szempontból. Azáltal, hogy mi a Nemzeti Könyvtárba kerültünk a MEK szolgáltatásának hátterét már a Nemzeti Könyvtár adja, s rövidesen megkeressük azt a lehetőséget, hogy a MEK anyagai a Nemzeti Könyvtár digitális állományának legyenek tekinthetőek. Ezek után azonban az adott jogi keretek közt meg kell találnunk azt a kompromisszumot, amely elfogadható a jog részéről és ugyanakkor biztosítja alapvető célunkat, az ingyenes bemutathatóságot. Kaptunk egy méltányos ajánlatot az ARTISJUS-tól, még néhányat alszunk rá és a megegyezés létre jöhet egy generális felhasználói szerződés formájában. Ezt a Nemzeti Könyvtár fogja kifizetni százezres nagyságrendben.

euroASTRA: Nos akkor én azon nyomban megkereshetem az ARTISJUS-t, hogy a MEK befizetett önöknek egy szép summát, kérem a jussomat. Ön szerint mit fog mondani erre az ARTISJUS?

Moldován István: Nem tudom. Az ARTISJUS szabályzatában van egy leosztási tábla, hogy a befizetett közös jogdíjakból a különféle érdekképviseleteknek, szervezeteknek hány százalékot adnak le...

euroASTRA: Én bizonyos vagyok abban, hogy ebben a körben egyetlen Internet tartalomszolgáltató sem szerepel. Álláspontjuk szerint tehát az Internettől számon kérjük az esetlegesen felhasznált anyagokat, de a saját anyagokért semmit nem fizetünk. Tehát: értéktelen az, amit én csinálok, sőt, fizetnem kell azért, hogy csinálhassam, miközben pl. a MEK és az OSZK fizeti az átalánydíjat - többek között - az én írásom után is. Azaz: ezen a területen fizetnem kell azért, ha termelek. Meglehetősen furcsa szabályozás ez...

Moldován István: Jó kérdés. Tagadhatatlan, a törvény ellentmondásos. Volt egy elmozdulás a jobb kezelhetőség irányába, de nagyon sok buktató is maradt benne. Az egyik nagy buktató pontosan ez, hogy a közös jogdíj adott esetben hogyan jut el az egyes szerzőkig.

euroASTRA: Ki ellenőrzi ezt?

Moldován István: Az ARTISJUS.

euroASTRA: Saját magukat ellenőrzik? Kapnak Önök visszajelzést arról, hogy az Önök által félévente befizetett fél millió magyar forintot az ARTISJUS mire használta fel?

Moldován István: Lehet, hogy furcsán hangzik a válaszom: nem tudom még. Ezt a kérdést én is fel akarom tenni az ARTISJUS-nak. Megmondom őszintén, ez az interjú nagyon a sűrűjébe tapintott a dolgoknak. Az ajánlat most érkezett, abszolút friss.

euroASTRA: A MEK állományán belül hogyan oszlik meg a klasszikus, nyomtatottból digitalizált és az eredendően digitális kínálat?

Moldován István: Pontos adatot nem tudok, de a napi tapasztalat azt mutatja, hogy a jelenlegi állomány 2/3 része az eredendően nyomtatott, másodlagos, és 1/3 az eleve digitális kiadványban megjelent, elsődleges mű.

euroASTRA: A MEK-ben nagy mennyiségben és folyamatosan jelennek meg azok a kérdések, problémák, amelyeket meg kell osztani a szakmával, ha valóban korszerű szerzői jogi szabályozást akarunk. Van erre mód?

Moldován István: Természetesen. Alakult egy nagyjából 100 fős szerzői jogi bizottság, melynek feladata lesz a következő egy-két évben a jelenlegi szabályozás korszerűsítése. Engem is meghívtak az adatbázis-szoftver csoportba, talán valamilyen véleményformálási lehetőségünk lesz. Ilyen kérdés például a CD-ROM-ok esete, ahol nincs közös jogkezelés, ugyanakkor a szerzői engedélyek beszerzése szinte lehetetlen. Egy vállalkozás például meg akarta jelentetni a "Nyugat"-ot CD-ROM-on. Egyenkénti engedélykéréssel gyakorlatilag lehetetlen kezelni CD-n vagy Interneten. Kiadták a harmincnál több évfolyamot, azonban az egyenkénti engedélykérés a jogtulajdonosoktól elmaradt, bár többszörösen is kísérleteztek vele, de ezt ma lehetetlen megvalósítani. Már börtönnel fenyegették a kiadót, aki azon volt, hogy bezúzza a CD-ket. Őket viszont csak a közös jogkezelés legitimálhatja, s amely remélhetően differenciáltan jelenik meg a két év múlva bekövetkező változtatásokban.

euroASTRA: Igen, remélhetően addigra kiszabadulnak a börtönből azok, akik a jelen törvények alapján lettek megbüntetve. Azonban differenciálás ide vagy oda, nem igazán világos előttem, hogy ha a cég nem tudta elérni a szerzőket egyesével, akkor, ha egy összegben "megváltja" a jogokat majd az ARTISJUS-nál, akkor az ARTISJUS hogyan fogja az elérhetetlen szerzőkhöz eljuttatni a jogdíjat? A kiadó nem tudja elérni őket, az ARTISJUS igen? Bujkálnak a szerzők a kiadók és a pénz elől? Vagy csak az a lényeges, hogy valahova befizessük a pénzt, s erre az egyedüli jelentkező az ARTISJUS?

Moldován István: Ebből a szempontból óriási sérelemnek látszik, hogy az ARTISJUS kivette a szerzők kezéből a jogkezelést és közös jogkezelést határozott el - ami nem vonatkozik a CD-ROM-ra. Azonban az Internet világában nem lehet megvalósítani, hogy egyszerűen elgyalogoljak minden szerzőhöz. De térjünk vissza a "Nyugat" esetére. Az egyenkénti engedélykéréssel ezt nem lehetett elintézni. Az új szerzői jogi törvény legalább elmozdult arra, ami valahogy kezelhetővé teszi a dolgokat. Nem tudom, az ARTISJUS mit lobbyzott és mit nem, de léptünk egyet, bár lehet, kissé a ló másik oldalára estünk. A közös jogkezelés alkalmazható sok problémára. A CD-ROM kiadó tárgyalt az ARTISJUS-szal, de nem tudtak dűlőre jutni. Ha innen nézem, ezeket nem lehet tisztességesen kiadni. Ez egy jó példa, mert a "Nyugat" a magyar kultúra veretes része, "nagydolog" ezt elektronikusan rögzíteni és eljuttatni a közönséghez. Az egy másik kérdés, hogy az ARTISJUS a közös jogkezelés keretében befolyt összegeket mennyire igazságosan tudja le- és továbbosztani.

euroASTRA: Magyarul: az én lelkiismeretem tiszta, a pénzt kifizettem, csak a jogdíj - esetünkben - nem a "Nyugat" szerzőihez, hanem az ARTISJUS-hoz vándorol, akik ugyanúgy nem tudják meglelni a szerzőket, mint a kiadó. Nem erre szokták azt mondani Budapesten, hogy "ügyes"?

Moldován István: Alapvetően új probléma, hogy gyakorlatilag mindenki szerzővé válhat. Kolléganőm szakdolgozata ott van az Interneten. Ő is szerző, ezek szerint. Ha most előszedem a listát és csak az élő média-szerzőket értesítem, és mindegyik sorba fog állni, hogy ma akkor kérek 20 Ft-ot abból a szerzői jogdíjból, amit a MEK befizetett, azzal, ha nem is csődbe megy, de nem tudja kezelni az ARTISJUS.

euroASTRA: Helyben vagyunk. A pénzbegyűjtést tudja kezelni, a kiosztást nem. De ha vállalta, akkor vagy csinálja, vagy létre kell hozni máshol és más formátumban, egy ebben a kérdésben tehetségesebb szervezetet.

Moldován István: Az élet ki fogja kényszeríteni, hogy ezen a kérdésen is továbblépjünk, de ez már egy jogszabály-módosítás kérdése. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy ebben a szerzői jogi törvényben más is benne van. Lehet, hogy nem gondolták igazán végig... Tessék meggondolni: én kapok egy közös jogkezelést - egyet és nem tételeset - az ARTISJUS-tól, akkor ezek után én a legkurrensebb könyveket fogom előtérbe helyezni, hivatkozva az ő engedélyükre, és szolgáltathatok. Bizonyosan jóval jutányosabban, mintha egyenként kellene megegyeznem a szerzőkkel. Ez is benne van a pakliban. Ez egy folyamat, amiben lesznek még feszültségek, esetleg néminemű botrány is, mivel ezzel a jogszabállyal vissza is lehet élni.