"1969 július 20-án megállt az idő. Mindenütt ezt tette, ahol csak emberek laktak, de leginkább Marosvásárhelyen, a Bulevárd hármas számú házában állt meg... Egészen pontosan: a földi idő volt az, amelyik nem moccant. Helyette az égi pergett, ami máskor nem, vagy csak nagyon ritkán."

"A bicikli folytatta őrült száguldását a Tejúton. Amikor azonban aranyszínű útjelző tábla tűnt fel előttük, a bicikli magától jobbra fordult, és meredek ívben letért a Tejútról. Egyáltalán nem lassított, sőt, egyre gyorsabb iramban vágtázott. A csillagok már vékony ezüstcsíkká mosódtak a gyerekek szeme előtt."

"Miután a magyar hivatalos körök részéről teljes volt az érdektelenség a repülés iránt, a repülő gépezeteket megszerkeszteni próbálók elszánt csapata teljesen magára volt utalva. Saját erőből, elvétve néhány mecénás gyér támogatására támaszkodva készültek az első gépmadár-konstrukciók."

"Ketten vagyunk ebben a testben. Te és én. Malion és Thea. Úgy gondolom, hogy szépen egyetértésben, szeretetben, amelynek fontosságát olyan sokszor elmondtad nekem, valamiképpen meg kell osztozzunk rajta, pontosabban az érzékelőkön. ... Miért nem próbáljuk megosztani az érzékelőket?"

"A baloldali radikalizmusnak számtalan formája van, melyet nem filozófia, hanem filozófiai karakterű tézisek, gondolatmenetek, különböző filozófiák »megvilágító-befogadásai« vagy teoretikus-praktikus megértő befogadásai alapoznak meg... De radikális filozófia csak egyetlenegy van: Marx filozófiája."

"A szókratészi, kanti és nietzschei elgondolásban leírt ítélkező eljárást úgy nevezem: autochton ítélkezés. Szándékosan nem mondok autonóm ítélkezést, mert ennél az ítélkezésnél nincs szó törvényadásról, és az ítélkezőt sincs ok öntörvényűnek nevezni, a szónak mai, populáris értelmében, sem olyannak, aki »önmagának törvény«."

"Egy folyóirat megindításához három dologra van szükség. Pénzre, szerzőgárdára és olvasóközönségre. A Nyugat anyagi hátteréről alig tudunk valamit, szerzőgárdáját viszont - talán elmondhatjuk - mára már jól ismerjük sokan közülük érettségi tételként szerepelnek, tanulmányok, testes monográfiák foglalkoznak legtöbbjükkel."

"Ahogy az árnyak hada egyre jobban megközelítette a sziklát, s a dobolás mintha a fejük felől hallatszott volna, Lamartin úgy döntött, ha megszabadul szorult helyzetéből, felülvizsgálja a kicsikről vallott nézeteit. Akárkik is, biztos, hogy léteznek. Nem a képzelet szüleményei, nem a mesék birodalmába tartoznak..."

"Az egész második világháború folyamán ... a normandiai partraszállást és a csendes-óceáni harcokat beleszámítva, 292100 amerikai katona halt meg; a 2. hadsereg pedig két hét leforgása alatt veszített el százezret vagy annál is többet. Ha tehát volt a magyar történelemnek valaha igazi Mohácsa: úgy a 2. hadsereg pusztulása az."

"A késői tizenkilencedik és a korai huszadik század osztrák és magyar filozófiatörténetének fordulópontjai - ami a magyarokat illeti, találóbb volna a filozófiaellenesség történetének fordulópontjairól beszélnünk - az osztrák és magyar polgárosodás ... válságaival s az osztrák és magyar nemzettudat válságaival függenek össze."

"Nézem ezt a hétköznap délutáni varsói csúcsforgalmat, benne a lehető legnormálisabb embereket - a lengyeleket. Eszembe jut rovatvezetőm egyik mondata, amellyel útnak indított a Bródy Sándor utcából. »A tudósító egyik leghasznosabb munkaköri kötelessége, hogy szeresse azt a népet, amelyről naponta beszél...«"

"A hírlapíró vonal alatt él. És a hírlapíró nem tudja mi van a vonal felett, mert a vonal voltaképpen olyan, akár az ég. Mert az eget se lehet megmozdítani, se meghódítani, és kifutni se lehet alóla, csak elfogadni, hogy az egyik nap jeget szór, a másik nap fehér fátylakat úsztat..."

"A nyugati kultúra embere egyre vadabbul kergeti a nyulat (elképzelem magamnak az emberek milliárdjait, ahogy csaholva futnak a nyúl után!), s letaszítja az útról azt, aki naiv módon adja a filozófust, s odakiáltja az igyekvőknek: »De hiszen nektek nem is kell az a nyúl!«"

"Voltak valaha a cigányok, és jártak-keltek szekerekkel, lovakkal, erre-arra, falvakra-városokra. Sokan összetartoztak és találkoztak. Összetalálkozott két fiatal, egymásba szerettek. Mikor a két fiatal egymásba szeretett, fogták magukat az öregek, megbeszélték, hogy leánykérőt kell tartani és össze kell házasítani a két fiatalt."

"Itt játszódott le a világtörténelem egyik legnagyobb tengeri csatája, amelyet 1571. október 7-én a Szent Ligában tömörült spanyol, velencei és pápai hajóhad vívott a török flottával. A csata a keresztények elsöprő győzelmével végződött... Úgy szokták emlegetni ezt a nagy tengeri ütközetet, mint amely döntő fordulatot hozott."