Jegyzetek

1.) A régebbi irodalom bibliográfiáját ld. Sebestyén: A székelyek neve és eredete. 1897. Thúry: A székelyek eredete. 1989. Sebestyén: Az avar-székely kapcsolat emlékei (Ethnographia, 1899) és A magy. honf. mondái. I. Connert J.: A székelyek intézményei. 1901. Pauler: A magyar nemzet története Szt. Istvánig. 1900. Karácsonyi: A székelyek eredete. 1905. Erdélyi László: Áprádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdései. 1915 és A székelyek eredete. 1918. Tagányi: Felelet dr. Erdélyi L.-nak. I. (Tört. Szemle, 1916.)

2.) A jogi és gazdasági intézményekre ld. Tagányi: A honfoglalás és Erdély. Ethnographia, 1890. A földközösség története. 1894. és id. m. Tört. Szemle, 1916. Szabó Károly: A régi székelység, 1890. Meitzen: Zur Agrargeschichte Ungarns. Korrespondenzblatt, 1896. Connert id. m., továbbá Thúry id. m. néhány találó megjegyzését. A források közül csak a legrégibbeket és legfontosabbakat idézem. A hamis okleveleket (ld. Karácsonyi id. m. 21.) természetesen mellőztem.

3.) Fejér IV/1. 22., SzékelyOkl. (= SzO.) I. 20., 36. l.

4.) V.ö. az 1279. kun törvényt.

5.) SzO. III. 2., I. 20., 51., Zimmermann-Werner: Urkb. (= UB.) I. 218. l.

6.) SzO. I. 42.

7.) SzO. IV. 8.

8.) V.ö. a Connertnél idézett forrásokat.

9.) SzO. III. 2.

10.) UBV. I. 88., SzO. I. 22.

11.) SzO. I. 22.

12.) V.ö. erre kül. Szabó K. és Tagányi id. m.

13.) SzO. I. 52.

14.) Knauz: Monum. I. 437, 474.

15.) UB. I. 161, 177, 361, 363, II. 22. SzO. I. 64.

16.) A Morosini Albert indigenatusáról szóló oklevélben. UB. I. 192. téves 1292. évszámmal (V.ö. Fejérpataky: Kir. kancellária. 145.) Az orszgy. végzések szövegének I. Ulászló-kori átiratában (Orsz. Levéltár D.O. 13894. sz.) tollhiba következtében s innét a legtöbb kiadásban is tévesen „nobilibus Hungariae, singulis, Saxonibus, Cumanis” áll. „nob. Hungaris, Siculis, Saxonibus, Cumanis” helyett.

17.) V.ö. az 1279-i kun cikkelyeket, Marczali: Enchiridion. 175-183. és Rogerius előadását Kuthen kunjainak betelepüléséről. II-III., V., VII. cap.

18.) UB. I. 34 (a „terra Sebus” magyarázatát ld. Tagányi: TörtSz., 1916. és Hóman: Darócz. MNy. 1920.), 78, SzO. III. 1, 2, 3, 6, 9, I. 20., 26, 42, 44, 51, 56, 70.

19.) UB. I. 363.

20.) SzO. I. 26.

21.) V.ö. UB. I. kötetben.

22.) A nyugati székelytelepekről v.ö. Váradi Regestrum 208. és 265. sz., SzO. I. 14, 52, III. 7, Fejér VI/1. 159, a Thúry és Karácsonyi id. m. felsorolt helyneveket, továbbá Jerney: Keleti utazása. II. Jakab Elek: Székely telepek Magyarországon (Századok, 1896) és Szabó Károly id. m. A határőrkérdésre és a bihari „Székelyszáz” centurionatus helyes értelmezésére v.ö. Tagányi: Tört. Szemle, 1916.

23.) V.ö. Hóman: A honf. törzsek megtelepedése. Turul, 1912 és Néptanítók Lapja, 1920.

24.) Ezt a forrásokból és intézményekből ily határozottan először Tagányi (Ethnographia, 1890), majd a kiváló porosz agrártörténész, Meitzen (id.h.) állapította meg.

25.) E krónika koráról v.ö. Pauler, Marczali és Domanovszky forrástanulmányain kívül a magyar krónikákat egyébként nagy szkepszissel vizsgáló Kaindl (Studien z. den ungar. Geschichtsquellen) művét is.

26.) Képes Krón. 68. és 70. cap.

27.) Cosmas. Mon. Germ. SS. IX. 123. l. V.ö. Pauler id. m. I.

28.) Gesta Frederici. I. 33. cap.

29.) Századok, 1912. 292. l., hol azonban Karácsonyi egész téves, sőt mesés magyarázatot fűz ez oklevélhez.

30.) UB. I. 16., 17., 20., 23., 78., Knauz: Mon. I. 437., 474. I., UB. I. 161., 177., 192., 211., 280., 361., 363., 420. I.

31.) V.ö. Pauler: M. Nemz. Tört. I., II.

32.) A székely népnév értelmezései közül a legsikerültebb Thúryé, aki azt a török harcost jelentő szikil, székil szóval azonosítja. A többi egészen felületes etymologizálás eredménye.

33.) Nem is szólva arról, hogy Jorga legújabban – mint hallom – a székelyekben elmagyarosodott oláhokat szeretne felismerni.

34.) Gombocz: A bolgár kérdés és a magyar húnmonda. MNy. 1921. Marquart: Die Chronologie d. alttürk. Inschriften és Ostasiat. u. Osteurop. Streifzüge. Anonymusnál a hun hagyomány még határozottan az Árpád nemzetségé s nem az egész nemzeté. Ugyanez tűnik ki a Krónika elemzéséből. A kabarokról Hóman: A honf. törzsek megtelepedése. Turul, 1912. V.ö. még az Árpád, Aba, Bors nemzetségek török személyneveit. Gombocz: Árpád-kori török személynevek. MNy., 1914–1915. Részletesebben l. a Magyar Nyelvtudomány Kézikönyvében megjelenendő honfoglalástörténeti dolgozatomat. Érdemes volna e szempontból a székelyek nyelvének a közmagyarban ismeretlen török eredetű tájszavait is alaposabban tanulmányozni. V.ö. Nagy Géza (Székely. Nemz. Múz. Ért. I. 1890.)

35.) V.ö. a Thúrynál és Karácsonyinál nagy gonddal összeállított helynévegyezéseket.

36.) V.ö. Gombocz: MNy., 1921.

37.) Aranyosszékről nem is szólva, v.ö. a Székelyföldbe ékelt királyi várakat, Felső-Fehér megyei, valamint besenyő telepeket. A királyi várnépek az erdélyi magyar köznemesség ősei.

38.) V.ö. Melich kutatásait, kül. Szláv jövevényszavak és MNy., 1921.

39.) Annales Fuldenses ad A. 892.

40.) Sebestyén a néprajzi analógiák kutatása terén, Thúry a helynevek egyezését kutatva s a nyelvészek általában teljesen figyelmen kívül hagyják azt a lehetőséget, hogy a néprajzi és nyelvi sajátságok az erdélyi székelységtől is származhattak nyugatra, nemcsak fordítva, nyugatról Erdélybe. A nyelvi érvek cáfolatát eddig csak Szabó Károly (id. m. 77., 112. s köv. l.) kísérelte meg. Kívánatos volna, ha nyelvészeink e kérdést a palóc, illetőleg Felső-Tiszai, Szamos-menti és más keleti nyelvjárásokkal kapcsolatban alapos vizsgálat tárgyává tennék, mert az eddigi eredményekben csak laza hipotéziseket látunk.

41.) Anonymus felfogásáról l. alább.

42.) Képes Krónika. 68., 70. cap.

43.) UB. I. 34.

44.) SzO. I. 68, 115.

45.) Ez a megfontolás vezette kiváló történettudósunkat, Pauler Gyulát a kabar-székely azonosság azóta többektől hirdetett elméletének felállítására.

46.) V.ö. Hóman id. m. Turul, 1912.

47.) A krónikák és Anonymus viszonyára és keletkezésük körülményeire Domanovszky (Századok, 1989 és 1907 és Kézai krónikája, 1906) tanulmányain kívül v.ö. Hóman id. m. Turul, 1912.

48.) V.ö. Hóman id. m. és Néptan. Lapja, 1920.

49.) Az avar-székely kapcsolatra először Thúry (id. m.) hívta fel a figyelmet; tanulmánya egyik legfigyelemreméltóbb terméke a székely kérdés eddigi gazdag irodalmának. Az ő eredményeit használta fel és gyarapította Sebestyén Gyula (Ethnographia, 1899. M. honf. mondái, I. Századok, 1907), midőn a tőle korábban hirdetett Pauler-féle kabar elméletet a kabar-avar-székely azonosságnak a telepítési és határőrelmélettel kombinált bonyolult elméletévé bővítette ki.