Azokra az egyezésekre, amelyek a regény egyes alakjait és helyzeteit más Jókai-művekkel kapcsolják össze, elsősorban Zsigmond Ferenc és Nagy Miklós mutattak rá. Így mindketten utalnak A kőszívű ember fiai és Az arany ember egy-egy cselekményszálának hasonló voltára. „Plankenhorst Alphonsine éppen olyan kegyetlen célú játékot űz Edithtel, mint Brazovics Athalie Timéával, s épp úgy megjárja.” (Zsigmond Ferenc: Jókai. Bp. 1924. 384.) „Timéa ugyanúgy szegény együgyű rokonnak tűnik fel a házikisasszony szemében, mint Edit, s csak a mesei igazságszolgáltatás győz, amikor végül mégis ő találja meg az igazi boldogságot vetélytársnőjével szemben. A démoni leány ugyanolyan lélektani indítékoknak engedelmeskedik, mint A kőszívű ember fiaiban. Hiszen szerelmét, vagyonát veszítette el, s mindezt végsőfokon a hajdan lenézett török leány ragadta el tőle.” (Nagy Miklós: Az aranyember. It 1959. 39.)
Két további motívumrokonságra Zsigmond Ferenc figyelmeztet. „Az érdemkereszttel kitüntetett Timár Mihály s a főispánná lett Zárkány Napóleon kétségbeesett lelki küzdelme azonos két részlet. (Az arany ember, Az élet komédiásai.)… A két gyanakvó férj: Áldorfay Ince és Timár Mihály egészen egyformán leskelődik Hanna, illetőleg Timéa után s egyforma eredménytelenséggel. (Enyim, tied, övé, Az arany ember.)” (Zsigmond i. m. 384.)
Nagy Miklós vette észre, hogy Timár látszólagos halála emlékeztet az Egy halálítélet c., 1850-ben megjelent novella hősének színlelt öngyilkosságára. (Nagy Miklós i. m. 38.) E mozzanattal némileg rokon a Politikai divatok egyik epizódja. Itt Hargitay Judit holtnak híreszteli nála rejtőzködő férjét, Lávay Bélát, hogy ezáltal elterelje róla üldözői figyelmét. Egy véletlenül felbukkant halottban sokan Lávayra vélnek ismerni, s Judit a holttestet mint férjéét temetteti el.
Nagy Miklós állapítja meg azt is, hogy Krisztyán Tódor „legközelebbi szomszédai Az új földesúr Straffja és a Mire megvénülünk Gyáli Pepije lehetnek. A balatonfüredi találkozás órájában Timár ugyanúgy ellenkezés nélkül adja kezébe életét, mint Áronffy Loránd Gyáli Pepinek, és Straff ugyanolyan kém, mint ez a kalandor.” (Uo. 39.)
A Jókai életművében minduntalan visszatérő sziget-motívum különböző megjelenési formáit szintén Nagy Miklós tanulmánya sorakoztatja fel. „A sue-i hatásvadászat idején a borzalmak halmozására jogcím a külvilágtól elzárt földdarab (Nepean szigete, a „Mocsárok viránya” a Hétköznapokban), művészetének megérlelődésével, békére vágyó szíve, kiábrándult elvágyódása vagy egyszerűen szépet szerető ösztöne nyilatkozik meg rajzában. Így alkotja meg a Körös-szigetet, amely a szabadságharc véresőjében Baradlay Ödön szeretteit rejti (A kőszívű ember fiai), a Senki szigetét, a Ponthaligeti park tavának rejtett zugát (Kiskirályok), hogy végül a saját fiatalkori komáromi szigetéről (A tengerszemű hölgy) s a világgyűlölő főherceg óceáni rejtekhelyéről regéljen (Ahol a pénz nem isten).” (Uo. 37.)