1930 - Olaj, vászon, 100x70 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
| Haulisch Lenke írása | ||
| Egri Mária írása | ||
| Petényi Katalin elemzése | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Ámos Imre egyik fontos korai művén a félig interieur, félig csendélet műfaját ars poeticává és egyben korrajzzá emeli. Az előtér havas házakra nyíló ablaka előtt sötét asztalon három olyan tárgy áll, mely a fiatal művész hitvallásának megértéséhez visz közelebb. Az Ady-maszk jelzi, hogy a forradalmi, szimbolista megjelenítő eszközöket felhasználó költő példakép a festő számára. (Egy másik művén, az Önarckép Ady-maszkkal címűn, a művész úgy tartja kezében a nagy magyar költő halotti maszkját, mintha a "Lenni vagy nem lenni?" hamleti kérdést tenné fel neki.) A maszkot az Ars Una című, új művészi utakat kereső magyar folyóiratra helyezte, hogy jelezze, nem kíván megállni a magyar művészet elért eredményeinél, arra készül, hogy tovább vigye, saját mondanivalóval gazdagítsa azt. A harmadik csendéleti tárgy egy faragott, támlás tükör, melynek segítségével a vidéki élet egyik nosztalgiára alkalmas rekvizitumát és egyéni szürrealizmusának egyik kedvelt eszközét emeli a nagyvárosi környezetbe. Most a tükör még szelíden kettőzi meg a kinti havas háztetőket, későbbi művein azonban szellemidézésre is alkalmassá válik (Dédnagyanyám tükre előtt). Az ablak elé helyezett csendélet különös szerepet kapott a két világháború közötti magyar festészetben: a külső és belső világ egymásra hatását, harmóniáját vagy ellentétét érzékeltethették általa a festők. A kép tompa színei, a halál motívumának megkettőzése akaratlanul is azt a reménytelen jövőt érzékeltetik, mely az alig 23 éves művész előtt állt.
Forrás: 20. századi magyar festészet és szobrászat / főszerk. Csorba Géza
Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1986, 98. oldal
Ámos Imre festői törekvéseinek első szakasza a harmincas évek elejétől 1935-1936-ig periodizálható. A főiskolai esztendők már kiérlelik első stíluskorszakát, s amint befejezi tanulmányait, teljes festői eszköztárával lép majd az Ernst Múzeum közönsége elé. Egyik korai munkája az ezüstfehéres tónusú Tél. Ámos komponálókészsége, izgalmas képkivágásai, a téma látószögének variációi már itt jelentkeznek. Az ablakból látni a havas tetőket, házakat, utcarészletet. Dekoratív fogással az asztalra állított tükörben mindez az ablak, a függöny egy darabjával ismétlődik.
A kompozíció teátrálisnak tűnhetne, ha nem volna annyira színben a kompozícióhoz hangolva az Ars Una folyóiraton szembenéző Ady-maszk. S ha nem tudnánk, mennyire szerette Ámos Ady költészetét. Többször illusztrálta verseit, vagy ihlették alkotásra Ady sorai. A költő halotti maszkját Csorba Géza készítette, s a későbbiek folyamán megengedte Ámosnak, hogy műtermében másolatot készítsen róla. Ez a mai napig Anna Margitnál őrzött maszk szerepel Ámos Tél című olajképén s az Önarckép Ady-maszkkal című munkáján is. Ebben a festői korszakában Ámos képein még reális térviszonyokat láthatunk. Következő alkotói periódusában ezek megváltoznak, követik Ámos asszociatív kompozíciós módszerét.
Forrás: Egri Mária: Ámos Imre (Szemtől szemben), Gondolat Kiadó, Bp., 1980, 37-39. oldal
Ámos Imre 1929-31 között festett művei a tradicionális posztnagybányai képszerkesztés, az expresszionista grafika, a Nabik térredukciójának heterogén hatásaként születtek. Az Önarckép Ady-maszkkal (1930) képén is a hazai posztimpresszionista hagyományok élnek tovább. A plasztikus, zárt, tömör formát könnyed, áttetsző csipkefüggöny egyensúlyozza. A világos ablak előtt élesen rajzolódik ki az önarckép sötétbarnába hajló foltja. A festő kezében Ady maszkját tartja. Ámos egész oeuvre-jében az emberi kezet szinte kiemeli anatómiai összefüggéseiből. Nemcsak a teremtő, tartó erőt jelzi, hanem az ősi rítusmozdulatot is. Szép ambivalenciája van a maszk szemüregére hajló gyászmozdulatnak. Fény nem hatol a képbe, csak világosabb tónusra hangolja az ablak felületét.
Első, művészileg teljesen kiforrott festménye ugyanebben az évben készült. A Tél felülnézetből ábrázolt, szűk képkivágatú enteriőr. Ablak előtt, terítővel letakart kisasztalon esztergált tükör, Ady Endre maszkja és az Ars Una művészeti folyóirat. Az ablakon kívül atmoszférikus hatású téli táj. A tárgyak beállítása, a szobarészlet kiválasztása először mutatja Ámos művészi szándékát: az objektív látvány lírai visszatükrözése mellett a hangulatteremtést, a tárgyi világ újrarendezésével még nem jelképes vagy szimbolikus, de belső tartalmak kifejezését.
Az ablak előtt elrendezett csendélet a század eleji posztimpresszionista és a két világháború közötti magyar festészetnek egyaránt kedvelt témája. Matisse, Derain, Vlaminck és Dufy coulleueri és Côté d'Azur-i csendéletein a nyitott ablakon özönlik be a mediterrán nap fényereje. A csendéleti tárgyak maximálissá fokozott színintenzitásukkal, harsogó komplementer ellentétükkel a nyár izzó hangulatát árasztják. Derkovits Gyula Végzés (1930), Téli ablak (1930), Éhesek télen (1930) festményein a motívum szimbolikus jelentéstartalma olyan drámai, hogy szinte elhomályosítja a kompozícióban betöltött térlehatároló szerepet. Élesen választja el az ezer veszéllyel fenyegető külvilágot a proletár otthontól, de a hatalom szuronyos őreinek árnyéka a belső zárt térbe is behatol. Az ablak, a polgári enteriőr természetes látványmotívuma Derkovitsnál a proletár és az elnyomó kibékíthetetlen ellentétének képi kifejezője. A festmények szimbolikáját erősíti a fehér alapszínnek az évszakot asszociáló kiteljesítésével. A tél értelmezése korszakunk festészetében ugyancsak ambivalensnek fogható fel - a természeti analógia az embertől elidegenedett, rideg külvilág megtestesítője.
Ámos festményén a hó szelíden takarja be a háztetőket, az otthon békéje védelmet nyújt lakójának. Egy optikai fordulattal a tükörben megismétli a havas utcát, és így Derkovits-csal ellentétben az éles szembenállás helyett a külvilág szervesen simul az intim belső térbe. A csendélet három komponense tudatos szellemi és képszerkesztői szándék megnyilatkozása. A tükör itt még nélkülözi későbbi szimbolikus szerepét, funkciója kizárólag a vizuális látvány optikai megkettőzése. Az élet minden tárgya a maga fizikai valóságában van jelen, de az attribútumok kiválasztásával és a lírai atmoszférával Ámos a hagyományos műfajt szellemi önarcképévé alakítja. Jelentős a kép oeuvre-jén belül is. Áttételesen és jellegzetesen "értelmiségi" módjára a "felépítményből" kölcsönzi állásfoglalásának kifejezőeszközeit, de azáltal, hogy a forradalmi költő élő örökségét jelképező halotti maszkot és az új utakat kereső folyóiratot helyezi a kép centrumába, határozottan foglal állást. Nem lázad, de mint becsületes humanista értelmiségi mond véleményt. Bár "műtermébe", művei világába húzódik vissza, világszemlélete sohasem szűkül be l'art pour l'art esztétizmusba. Adyval való önazonosulása mutatkozik a már elemzett Önarckép Ady-maszkkal című festményében is. A költő iránti tiszteletét mutatja 1929-es szembetekintő önarcképe, melyen felhajtott gallérú kabátban, széles karimájú kalapban, jellegzetes Ady-pózban ábrázolja önmagát.
Forrás: Petényi Katalin: Ámos Imre, Corvina Kiadó, Bp., 1982, 27-28. oldal
