A Kassák köréből, a MA folyóirat aktivista csoportjából indult Máttis Teutsch tájképei sajátos világot tárnak elénk. Sávokkal tagolt, dombos tájain hajladozó fák, ölelkező figurák, áramló vonalak kavarognak. Az emberi, a természeti és az elvont geometriai formák egybecsengenek, egyik a másikba átívelődik. A kavargó formák hol emberré válnak, egymást ölelő, összefonódó-szétváló figurákká, hol vihartépett fává lényegülnek át, melyek szívósan kötődnek a talajhoz. A kritikus Hevesy Iván szerint: "A természet reális formáiból absztrakt művészi formákat teremt, amelyek így már nem tárgyak szimbólumai, hanem érzések kifejezői." Az ellentétes irányú mozgások a formák dinamikáját tovább fokozzák. A táj rétegződése is az organikus formák azonosulását asszociálja a nézőben. Csupa eleven mozgás, lüktetés, ritmus ez a képi vegetáció, mely éppen stilizáltságával, a valóság különböző rétegeinek tudatos egymásba olvasztásával irányítja a nézőt a szellemi tartalmak irányába. Ugyancsak Hevesy írja Máttis Teutsch-ról: "a lélek mozgását, lüktetését, dinamizmusát fejezi ki, mindazt a sokrétű és sokirányú hullámzást, ami benne az impresszió nyomán megindul". A színek szerkezeti szerepe olajképein a legszembetűnőbb. A Sötét táj-on méregzöld és borvörös, valamint a lila árnyalatai dominálnak.
*
Képeinek elemi erővel ható ragyogó színvilága ragadja meg először a nézőt. A kékek, lilák, rózsaszínek, sárgák, vörösek és zöldek sajátosan dekoratív, szinte világító árnyalatait használja. Ezek a színek, a szecessziós rajzú sötétlila és zöld fatörzsekkel, a vízszintesen hullámzó földsávokkal együtt erős, sodró erejű mozgás érzetét keltik. Síkhatású képei ismétlődő vertikális ritmusokkal, az egymást erősítő színekkel igen dinamikusak, őszinte életörömet, ösztönös festőiséget sugallnak. A lágy, képlékeny természeti formákkal, a szélfútta fák hullámzásával fejezi ki az ember belső vívódásait, örömeit. Festői fejlődésének útja - csakúgy, mint a század első évtizedében Kandinszkijé - az expresszionista tájfestészettől jutott el az absztrakcióig. E kép keletkezével egy időben készült akvarelljein szintén a tájélményt absztrahálta amorf színfoltokra.
Forrás: http://www.hung-art.hu
Mattis Teutsch festészete az expresszionizmus több iránya közül elsősorban a müncheni ág munkásságához kapcsolódik. Ez sokkal líraibb, lágyabb, mint a berlini vagy a drezdai ág. Korai képein tovább él a feuve-ok izzó színvilága, pasztózus festésmódja. Motívumaiban, de még méreteiben is igen hasonló. A század első két évtizedében keletkezett tájsorozatán csak a színeket variálta. A rétegvonalakkal érzékeltetett, egymásra épülő síkok, a vonagló, kavargó kusza törzsek romantikus zenei asszociációkat keltenek.
(Szabó Katalin)
Forrás: 20. századi magyar festészet és szobrászat (A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa)
Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1986, 212. oldal
|