1910 körül - Olaj, vászon, 50x61 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
| Szabó Katalin írása | ||
| Bölöni György írása | ||
|
Czigány Dezső 1910 körül készült csendéletei |
||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
A képépítés cézanne-i elvei mellett következetesen kitartó Czigány csendéletei fejezik ki a legtisztábban a Nyolcak törekvéseit és esztétikai elveit. A magyar festészet történetében a csendélet polgári műfaj volt. Jellemzői a barokktól továbbélő zsúfoltan gazdag elrendezés és a pompás, naturalista anyagfestés. A Nyolcak csendéletei már nem csupán dekoratív szobadíszek, hanem önálló műalkotások. Czigány csendéletein a motívumok teljesen hétköznapiak - levesestál, gyümölcstartó, almák, tányérok, váza - önmagukban is mértani testek, melyeknek egymás melletti és mögötti elhelyezése a tér és a perspektíva érzékeltetésére ad lehetőséget. A színeket is a cézanne-i kánon szerint alkalmazza. A kompozíciók alapszínei a zöld, a kék és a fehér, valamint e színek reflexei. E hideg színek ellentéteként kerülnek a vászonra a piros, sárga és narancsszínű gyümölcsök. Czigány az azonos motívumokba egy-egy terítő gyűrődésével, a kancsón megcsillanó fényekkel, a tálak vagy vázák játékos körvonalával hoz változatosságot.
Forrás: 20. századi magyar festészet és szobrászat (A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa)
Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1986, 124. oldal
"Nála nemcsak azért vannak a színek, hogy a kép kompozíciójának megadják a harmóniáját, nem azért, hogy finom és érzékeny ellentétekkel megadják a formák egyensúlyát, nála a színek önmagukért élnek, jobban mondva végső törekvése a színeivel, kiválogatott színeinek használatával az, hogy ezek, önmagukban, ellentéteikben, harmóniájukban a legidegesebb érzékies hatást váltsák ki az emberekből. Színeinek a képen felül, a képnél teljesített kötelességükön túl is vannak feladataik. Mély ultramarinok szerepelnek például csendéleteknél háttérül, fehér kancsó vagy fehér terítő lobban ki előlük, vagy tusfekete háttérből vörös virágok, sárga rózsák virítanak elő. Hatásra számítanak ezek a színek, úgy vannak kiválogatva, megrostálva, hogy mindegyikük egy izgalmas szín legyen, és minden egyes szín adja a legteljesebb értékét és tartalmát."
Forrás: Bölöni György: Egy forradalmi nemzedék, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1982, 420. oldal
