(Ticharick Zdenka zongoraművésznő) |
MŰELEMZÉSEK | |
| László Emőke elemzése | ||
| Passuth Krisztina írása | ||
| Bakó Zsuzsanna írása | ||
| Zdenka | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Sugárzó aranysárga és tompa zöldeskék színek fátyolos egymásbaolvadása. Portré, amely az érdekes perzsa vágású szemen és a korabeli divatos hajviseleten kívül szinte semmit sem őriz meg modellje jelleméből, egyéniségéből. A támlásszéken ülő nő vállára fehér rojtos csipkekendő borul, melyet balkezével felemel s tekintetével követ. A képmásból látható, hogy Márffy festészetének a 30-as évek elején döntő problémája, hogy fénnyel átitatott, sokszáz reflexre bomló színekkel próbálja helyettesíteni, s kifejezni a formákat úgy, hogy azért a kép szerkezete sértetlen maradjon. Ezt persze csak állandó kísérletezéssel lehet elérni. A két törekvés egyensúlyának szép példája képünk.
Forrás: László Emőke: Izsó, Márffy, Medgyessy (Az én múzeumom sorozat 26.)
Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1969, 19. oldal
...[A] lírai szépségű portré az érdekes, egzotikus arcú zongoraművésznőt, T[icharic] Zdenkát ábrázolja "Csipkekendős nő" címen, az 1930-as évek elején. A festmény Márffy legjobb alkotásai közé tartozik, de egyben azt is jelzi, milyen messzire távolodott tízes évekbeli konstruktív korszakától. A háttér és a modell közvetlen környezete itt egybeolvad: a csipkekendő olyan szétfoszló, hogy szinte maga is levegővé válik, míg a tengerzöldes háttér tört sárgás foltjai helyenként anyagszerűvé sűrűsödnek. A test ugyanolyan megfoghatatlan, mint az intérieur, a kendőt tartó nő keze mindössze egy mozdulat, csak szép, tiszta rajzú arca, sötét haja és a szék ívelő támlája rajzolódik ki világosan.
Forrás: Passuth Krisztina: Márffy Ödön, Corvina Kiadó, Bp., 1978, 15-16. oldal
A Csipkekendős nő talán a legszebb az École de Paris stílusában készült portrék közül. Oldott festőisége, finom, fénnyel telített színvilága az alakot légiesen könnyeddé teszi, s csak a szék támlájának vonala, az ajtó jelzésszerű érzékeltetése tartja a valóság szférájában. Itt bontakozik ki igazán Márffy vérbő koloritja, amely gazdag érzelemvilágról árulkodik. A mozgás és a mozdulatlanság, a csöndes áhítat és a színekben feszülő erő, s mindezek együttesen lírai vallomássá fogalmazódnak.
Forrás: 20. századi magyar festészet és szobrászat (A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa), Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1986, 208. oldal
A zongoraművésznő: Ticharich Zdenka
Márffy tusrajza Zdenkáról 1930 körül
Forrás: Rockenbauer Zoltán: Márffy életműkatalógus
Makláry Artworks, Budapest-Párizs, 2006
