Odilon Redon: A küklopsz (1914) |
MŰVÉSZETTÖRTÉNETI HÁTTÉR | |
| A szimbolizmus | ||
| A szecesszió | ||
| A szürrealizmus | ||
|
A XX. sz. első felének magyar művészeti irányzatai |
||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
A görög szümbolon: ismertetőjegy szóból származik. A 19. század végén alakult ki, hívei szerint az ábrázolt tárgy nem önmagáért, hanem valami általa hordozott tartalom sejtetőjeként fontos. Annak hátterében, hogy a múlt század utolsó harmadában egy életérzés önálló művészeti irányzatként, a szimbólumok nyelvén szólaljon meg, már mélyreható társadalmi változásokat kell feltételeznünk. Lezárult a nemzeti felszabadító mozgalmak nagy korszaka, a polgárság kiábrándultnak érezte magát, vezető rétege pedig már világrészméretű imperialista vállalkozásokat készített elő, hatalmas lendületet vett a technikai és az ipari fejlődés, kialakultak a világ nagy metropoliszai, az egyes társadalmi rétegek közötti különbség ijesztő méretéket öltött, a társadalomtudomány pedig egy új fogalom, az elidegenedés köré csoportosította a jelenségek leírását.
A szimbolista költészet (Baudelaire, Verlaine, Mallarmé) és művészet (már Gauguin is) homályosan többértelmű, kifinomultan dekadens nyelvezetet dolgoz ki magának, hogy a társadalmi valóság elől az irracionalitás világába menekülhessen. Mi ez a dekadencia? Szini Gyula írja 1903-ban: "Örökzöldben járunk, amely kövéren és dúsan tenyész elmúlt emberek elviharzott szenvedéseinek termotalajából. Valami különös fűszeres illat szállong a levegőben. Nagy, egzotikus szemű virágok nyílnak mindenfelé, és becéző nevüket suttogják: mi vagyunk a thuják, orchisok, ranunculusok, heliotrópok, dháliák, cyclamenek, hysópok. Ó, hogy szerették e különös virágokat különös nevükön a dekadensek! Mámorosan jártak a misztikus illatárban, és bonyolult érzékkel a szagokban színeket, a színekben hangokat, a hangokban színeket láttak..." Az utóbbi jelenség a szimbolistáknak oly kedves szinesztézia, amit "szín-hallásnak" vagy "hang-látásnak" nevezhetünk, s ez kapcsolja össze a különböző Gesamtkunstwerk ("összművészeti alkotás") törekvéseket, melyek egyik meghirdetője az operaszerző Richard Wagner volt. A szimbolikus művész az új élmények keresése során szívesen téved a "tilosba": a mámor, az erotika, a halálvágy, az egzotikum, a "vér és arany", a misztika, az okkultizmus stb. területére. Hasonlók a szecesszió témái is - a két irányzat között a határvonalat nehéz meghúzni.
A szimbolista elvek szerint a művésznek a dolgok mögött meghúzódó eszmei valóságot is érzékeltetnie kell. A szimbolista festmény "eszmei, szimbolikus, szintetikus, szubjektív és dekoratív" egyszerre. Mesterei vonzódtak az idealista, a misztikus és a morbid iránt.
A legjelentősebb szimbolista festők: Paul Gauguin, G. Moreau, O. Redon, P. Puvis de Chavannes, A. Böcklin, Edvard Munch, J. Ensor. Csontváry néhány képe szintén szimbolista.
Forrás: http://www.sze.hu/muvtori/belso/stilusok/szecszimb/szecszimb2.htm
Nemzetközi művészeti stílus a 19. és a 20. század fordulóján. Szecessziónak csak Ausztriában és Magyarországon hívták, Németországban Jugendstil, francia nyelvterületen art nouveau, Angliában modern style vagy liberty style volt a neve, és még más elnevezéseit is számon tartja a szakirodalom. A nálunk elterjedt szecesszió szó "kivonulást" jelent, ilyen értelemben már a barbizoni festők is szecessziósok voltak. A "fin de siècle"-nek, a 19. század végének a dekadenshez, a misztikushoz, az allegorikushoz, és az erotikához vonzódó érzés- és gondolatvilágában gyökerező művészetének előzménye az angol preraffaeliták mozgalma (céljuk a középkori kultúra újjáélesztése, a vallásos szellemű művészet támogatása, vonzódnak a szimbólumokhoz és stilizálásra hajlamosak), majd az Arts and Crafts (elméleti alapjait John Ruskin és William Morris vetette meg, az ipari termékek művészi színvonalának elősegítésére), a szimbolizmus, valamint a Paul Gauguin körül csoportosuló Pont-Aven-i művésztelep dekoratív stílusa, a szintetizmus, dekoratív szintetizáló formaadás jellemezte.
A szecesszió művészetére erősen hatott a japán fametszet lényegre törő dekorativitása.
A szecesszió legfőbb ismertetőjelei:
- sajátos, egyedi és utánozhatatlan formakincs: a növényi motívumok csavart, hullámzó, ritmikus ismétlődése
- síkszerű képépítés, különös színek
- vonalasan kígyózó növényi ornamentika túlburjánzása az ábrázolás rovására
- stilizálás, a homogén, dekoratív színfelületek szinte kizárólagos alkalmazása.
Ez a stílus nem tesz különbséget "magas" művészet és "alkalmazott" művészet között, sőt, kimondottan érdeme, hogy a mindennapi élet számos területét bevonja az esztétikai alakítás körébe. Újraformálja a lakberendezési és használati tárgyakat, a plakátot, a reklámgrafikát, a nyomtatott betűt, a divatcikkeket stb.
A szecesszió az építészettől a díszítőművészetekig minden műfajt (belsőépítészet, iparművészet, formatervezés, alkalmazott grafika stb.) áthatott. A díszítés néhol oly mértékű, hogy már a használat rovására megy, ennek ellenére ebben a mindenre kiterjedő alakítási szándékban kereshetjük a modern design-szemlélet eredetét.
Hasonló ellentmondás figyelhető meg a századvég különösen jelentős építészetében is: rengeteg a felületi dekoráció és a már-már öncélú, szeszélyes térformálási ötlet, mégis, mögöttük sok esetben a legkorszerűbb technológiai megoldások húzódnak meg, kihasználva az acélban, vasbetonban, üvegben rejlő új lehetőségeket. A szecessziós építészet fő képviselői: a spanyol Gaudi, a magyar Lechner Ödön, a német P. Behrens, a belga H. van de Velde, az osztrák O. Wagner és J. Hoffmann. A szecesszió festészete tipikusan századvégi, átmeneti jelenség: legjelentősebb képviselői: Egon Schiele, Gustav Klimt, Ferdinand Hodler, Edvard Munch, Akseli Gallen-Kallela.
A magyarországi szecesszió egyik központja a gödöllői művésztelep, mindazonáltal Rippl-Rónai József, Gulácsy Lajos, Beck Ö. Fülöp, Körösfői-Kriesch Aladár képei is mutatnak szecessziós vonásokat.
Az iparművészetben Kozma Lajost és a Zsolnay-gyárat kell megemlíteni. Folytatása az art deco.
Szecessziós épületek: Zeneakadémia, Iparművészeti Múzeum, Földtani Intézet, Szabadkai kultúrpalota (régi városháza).
Forrás: http://www.sulinet.hu/muvesz/szecesszio/szecesszio.html
. . .
Magyarországon
A szürrealizmus a két világháború közti periódus egyik legismertebb művészeti mozgalma volt az irodalomban és a képzőművészetben. Fiatal művészek vágyát fejezte ki, hogy a valóságnál is valóbb dolgokat alkossanak. A szürrealisták kijelentették, hogy éber állapotban nem lehet valódi alkotásokat létrehozni, olyan lelkiállapot után sóvárogtak, amelyben felszínre kerülnek lelkünk mélyebb, tudat alatti rétegei.
Nevének eredete
Elnevezése 1924-ben született, Párizsban. Először Apollinaire egyik 1917-es levelében fordul elő, majd a dadaizmus-ból tovább lépni vágyó André Breton és művésztársai, akik Apollinaire-t egyébként is közel állónak érezték törekvéseikhez, irányzatuk meghatározására és nevére átvették a kifejezést. A francia "surréalisme" jelentése "realizmus felettiség".
A képzőművészetben
Két irányzata különböztethető meg: a figuratív, olykor a realitás elemeit fényképészeti pontossággal megjelenített víziók festészete, ennek képviselője Salvador Dalí, némely munkájával Max Ernst - a másik a mitikus jelképek, a tudat alól feltörő ősi formák inkább nonfigurativ festészete: képviselői Joan Miró, Paul Klee, Yves Tanguy, André Masson.
A stílus esztétikai hátterét André Breton adta meg, amikor 1924-ben megjelentette szürrealista manifesztumát, melyben a stílust "tisztán pszichikai automatizmusként" határozta meg, mely "akár szóban, akár másmilyen módon a gondolatok igazi működését fejezi ki". Breton és köre tudatosan keresték irányzatuk előfutárait, "őseit": a festészetben elsősorban a "Vámos Rousseau" Henri Rousseau hasonlíthatatlan naiv vásznait és törekvéseit értékelték nagyra.
Az első szürrealista kiállítást 1925-ben rendezték, ezen részt vett többek között Paul Klee, Joan Miró, Max Ernst, Pablo Picasso és Man Ray is.
A szürrealizmus egyik főalakja, a spanyol-katalán Salvador Dalí az álmokat próbálta megfesteni. Legtöbb képén a valóság elemeit rendezi meghökkentő, összefüggéstelen kapcsolatba. Az egyes részleteket aprólékosan és élethűen ábrázolja. (...)
A magyar képzőművészetben a szürrealizmus előfutárának Csontváry Kosztka Tivadart és Gulácsy Lajost tartják: ez még akkor is helytálló, ha Csontváry igazán semmilyen izmusba nem besorolható, és Gulácsy művészete is inkább a szecesszió irányzatához áll közel. Mindkettejük festészetének álomszerű ("onirikus"), viziós jellege közel áll a szürrealizmushoz. Gulácsy elképzelései később részben a szentendrei Vajda-kör és az Európai Iskola művészeinél ismerhetők fel. A Párizsból 1932-ben hazaérő Farkas István a tételes irányzattól függetlenül a magyar festészet néhány nagy szürrealista sugárzású művét alkotja meg. "Álmokat fest - írja róla Kassák Lajos - amiket nem hunyt szemmel, öntudatlanul álmodik az ember, hanem ébren szerkeszt." (Forrás: Mezei Ottó: A magyar szürrealizmus (in: A szürrealizmus enciklopédiája", Bp., 1984.)
Szürrealista festőcsoport Magyarországon soha nem alakult meg, de az irányzat több művészre is jelentős hatást tett. Különösen Vajda Lajos és Ámos Imre, majd Anna Margit és Ország Lili képei tanuskodnak erről. Szürrealista eszközöket használó, és látásmódú festők később egy-egy alkotói periódusukban: Csernus Tibor, Gyémánt László, Lakner László, Altorjai Sándor, Korga György, valamint a korán Franciaországba távozott Hantai Simon és Rozsda Endre. A hatvanas évektől a sok művészeti ágban (költészet, film, esztétika) tevékenykedő Erdély Miklós legtöbb alkotása szürrealista fogantatású.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%BCrrealizmus
A XX. sz. első felének magyar művészeti irányzatai
(részlet)
A Fiatalok
A Nyolcak, az első magyar avantgárd csoport és törekvéseik adták a hátteret a Fiatalok 1910-es évek elején alakuló művészeti mozgalmához. Az első világháború kezdeti éveiben léptek csak fel együttesen, előzőleg az Iparművészeti Iskola tanulóiként ismerkedtek meg egymással. A társaság központi alakjai Kmetty János, Uitz Béla, Nemes Lampérth József voltak, de hosszabb időt töltött a művészekkel Dobrovics Péter, Diener-Dénes Rudolf, vagy Kassák Lajos is, aki a magyar avantgárd kiemelkedő, több művészeti ágban tevékenykedő alakja volt. Az előbb említett két alkotó az 1910-es évek elején, Kassák 1916-ban csatlakozott a Fiatalok köréhez, s az ő szerepe később komolyan befolyásolja a társaság művészeti irányultságát. Gulácsy Lajos is részt vett a kör alkotó munkájában, őt azonban csak baráti kapcsolat fűzte a Fiatalokhoz, hiszen stilárisan más irányzatot képviselt.
1916-ban jelent meg a Fiatalok csoport a magyar művészeti életben, ez évben ugyanis a Nemzeti Szalon Tavaszi Tárlatán önálló kiállítással mutatkoztak be. Alkotásaik egészére jellemző a - Magyarországon az 1910-es évek közepén kialakult - kubo-expresszionista stílus, melyben a tárgyilagos formakezeléshez az expresszionizmus érzelmekkel teli, intenzív ábrázolóereje kapcsolódik. A Fiatalok elkötelezett hívei voltak a szintézisnek, kubizmusból kiinduló művészetük alapjain, céljuk egy új iskola ("új akadémia") létrehozása volt.
Előképzettség tekintetében Kecskeméthez is köthetők, hiszen Perlrott-Csaba Vilmos ezen az első kiállításon részt is vett, ám Nemes Lampérth dolgozott Nagybányán is, innen hozta stílusának egyes jegyeit.
Kmetty Jánost a Nyolcak erőteljes hatása befolyásolta. 1911-ben Párizsba utazott, hogy Cézanne műveit megismerhesse, s a formavilág erőteljesen hatott ekkor készült műveire, pl.a Városliget címűre. A rendszerbe foglaló művészet stiláris jellemzői és a mitologizáló ábrázolás a Nyolcaktól hozott örökség részei voltak.
A csoport tagjai közül Uitz Béla expresszív hangulatú képei egy 1914-es tárlaton nagy sikert arattak. Uitz olajfestmények mellett (pl. a Anya gyermekével című kép) grafikákat is készített, illetve alkalmazta a hidegtű-technikát is, összeolvasztva a kubizmus és az expresszionizmus világát, szerkezet és kompozíció szintjein egyaránt. Az 1910 körül készített Kmetty- és Uitz-grafikák sok hasonló vonást mutatnak.
1917-ben a második tárlaton Gulácsy Lajos, Perlrott-Csaba Vilmos és Uitz Béla helyett Schönberger Armand mutatta be alkotásait, Erős Andor képei és Csorba Géza szobrai mellett. Ez a kiállítás már jóval nagyobb szabású volt az előzőnél, s kiemelkedő részét képezték Nemes Lampérth művei, aki főként csendéletek, portrék, egyalakos aktok festője. Képein vastag rétegek, tömör formák válnak ki a felületekből, a festékrétegek sűrűn sorakoznak egymás mellett. A geometrikus rend és a rendszertelen formák egyszerre jellemzik alkotásait.
A Nyolcak útjának folytatásával, az objektivitás és az érzelmesség egyedi szintetizálása jellemzi e néhány év festőinek munkásságát, a tervezett "új akadémia" tervét azonban Kassák Lajos támadta meg, aki az 1918-as év aktivista kiállításához és mozgalmához vonzotta a Fiatalok alapítóit is, ezzel egy új "izmus" alapjait teremtve meg.
Aktivizmus Magyarországon
A magyar aktivista irányzat fő szervezője és elkötelezett híve Kassák Lajos volt, aki képzőművészeti, és irodalmi munkásságával is részt vett a 20. század első húsz évének művészeti életében. Két folyóiratot is indított, Tett és Ma címmel, melyekben művészeti tárgyú cikkek, vélemények és kritikák is helyet kaptak.
Az aktivizmus művészei mindvégig külön utakat jártak, a robbanásszerű alkotói periódusok viszont mindannyiukat jellemezték. Ennek hátterében a történelem és a társadalom változásai álltak.
A Fiatalok néven alkotó és közösen kiállító avantgárd csoport alapító tagjai Uitz Béla, Kmetty János és Nemes Lampérth József is az aktivizmus hatókörében tevékenykedett az 1910-es évek végén. Uitz Béla ekkor már a geometriába szorított alakokkal teli freskóterveit koncepcióknak rendelte alá, rajzain azonban a futurista irányzat formaelemei keveredtek. Nemes Lampérth József erőteljes festésmódja, tömörsége és formákba záró alkotásai mellett a szellemi élet kiemelkedő képviselőinek érzékletes portéit készítette el, majd az 1918-as évtől Németországban élt, utolsó műveit pedig itthon, betegen alkotta meg. Jeles képviselője volt a kubo-futurista tendenciákon túl a Nyolcak biblikus hagyományainak is. A kubizmus szerkesztési elve jellemzi Galimberti Sándor és Dénes Valéria, a neós előéletű festők ekkori alkotásait is, majd ugyanez hat az expresszionizmus mellett két szobrász: Spangher Ferenc és Gergely Sándor plasztikáira is, az ő pályájuk viszont gyorsan megszakadt.
Az expresszionizmus fontos alakja Kassák felfedezettje, Máttis Teutsch János volt, akinek ekkoriban keletkezett műveit erős színek, vad formák jellemezték. Az aktivizmus forradalmiságát Bortnyik Sándor közvetítette elemi erővel, motívumai ennek megfelelően leegyszerűsítve jelentek meg egy darabokra szedett térben. Művészete az 1918-as év után vált egyre komorabbá, e műveiben a korai picassói kubizmus hatását érzékeltette (pl. Vörös gyár), majd a baloldaliság szimbólumrendszerét használta fel.
Az 1915-től rendezett kiállítások fő témája a sajtó és a háború, illetve az e téma körül csoportosított művek voltak. Az 1918-as belgrádi tárlat a háború elesettjeinek megsegítésére nyílt, ám a végeredmény egy erkölcsi - háborúellenes - magatartás felvállalása lett, melyet a nagybányai hagyományok képviselőitől kezdve az aktivistákig minden kiállító alkotó vallott. A politikai események hatására azután 1919-ben betiltották a Ma folyóiratot, a Tanácsköztársaság bukása után pedig a művészek nagy része emigrálni volt kénytelen. A magyar avantgárd története itt ért véget, bár Kassák 1920-ban még újra tudta indítani jelképes erejű második folyóiratát, a Má-t.
Forrás: Képzőművészet Magyarországon (Tárlatvezetés)
http://www.hung-art.hu/index1h.html
